Miután tanulmányom I. és II. fejezete a lap 2011. áprilisi számában megjelent, tapasztalatom és javaslataim ismertetését a következők szerint folytatom.
Rendezetlen, és ezért eltérő gyakorlat állapítható meg még a Legfelsőbb Bíróság határozatai tekintetében is a tárgyban, hogy választottbírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztése tárgyában mikor és milyen okból lehet rendelkezni. Egy ügyben az elsőfokú bíróság a választottbírósági ítélet végrehajtását az érvénytelenítési per jogerős eldöntéséig felfüggesztette, a felfüggesztés indokaként a Vbt. 56. § (1) bekezdésében foglaltakra utalt. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás hozatalára utasította. A végzés indokolásában ugyancsak a Vbt. 56. § (1) bekezdésére utalt, és rámutatott, hogy a Vbt. nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, miszerint milyen feltételek fennállása esetén függesztheti fel az állami bíróság a választottbírósági ítélet végrehajtását. A továbbiakban a Legfelsőbb Bíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 48. § (3) bekezdésében foglaltakat idézte, majd arra a következtetésre jutott, hogy miután az elsőfokú bíróság a végzés meghozataláig nem szerezte be a választottbírósági eljárás teljes iratanyagát, nem volt abban a helyzetben, hogy eldönthesse, a felperes keresete eredménnyel járhat-e, ebből következően az sem állapítható meg, hogy a végrehajtás felfüggesztésére okot adó méltányolható körülmény fennáll-e. (Gfv.VI.32.479/2002/5. és Gfv.VI.30.600/2002/2.)
Az érvénytelenítésre irányuló kereset pontatlanságára, az érvénytelenítésre vonatkozó ok egyértelmű megjelölésének hiányára hivatkozással utasította el a Legfelsőbb Bíróság a Választottbíróság ítélete végrehajtásának felfüggesztésére irányuló kérelmet a Gf.VI.32.130/2000/3. számú végzésében.
Más ügyben, így pl. a Gfv.VI.30.093/2002/2. számú végzésében a Legfelsőbb Bíróság a felfüggesztés tárgyában nyomatékosan utalt a Vht. 48. § b) pontjára [ezzel azonos rendelkezés jelenleg a 48. § (3) bekezdésében található] és a 49. § (2) bekezdésében foglaltakra.
A Pf.V.21.856/1997/1. számú végzésben a Legfelsőbb Bíróság azt fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott a Vht. 48. §-ának b) pontjára, mert az adott esetben nem a végrehajtás foganatosításáról, hanem a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti perről van szó. Azt azonban nem találta kifogásolhatónak, hogy a felperes vagyoni helyzetére figyelemmel, indokoltnak tartotta a végrehajtás felfüggesztését a Vbt. 56. § (1) bekezdése alapján.
Más ügyben, így a Gfv.VI.30.711/1999. szám alatt meghozott végzésében a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a felfüggesztés iránti kérelem elbírálásánál figyelemmel kell lenni a Vht. felfüggesztésre vonatkozó rendelkezéseire, így a Vht. 48. § b) pontjában foglaltakra is. Ezzel azonos álláspontot tartalmaz a Gf.VI.32.711/1999/3. sz. és a Gf.VI.32.638/2000/2. sz. végzés is.
Ugyancsak a Vht. felfüggesztésre vonatkozó rendelkezéseinek figyelembevételére utal az EBH 2001. 554. szám alatt közzétett elvi határozat is. A BH 2001. 80. szám alatt közzétett döntés ezzel szemben azt fejti ki, hogy a választottbírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztését az indokolhatja, ha legalább a valószínűség szintjén megállapítható, hogy az érvénytelenítési kereset eredményre vezethet.
Mindezekből látható, hogy a gyakorlat eltérő, a Legfelsőbb Bíróságon belül és az alsó fokú bíróságokon is eltérő döntések születnek. E kérdéssel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy álláspontom szerint a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti perben, az ítélet végrehajtásának felfüggesztésére irányuló kérelem elbírálása során a Vht., ezen belül a Vht. 48. § (3) bekezdésének alkalmazása szóba sem kerülhet. A Vht. 48. § (3) bekezdése ugyanis a már megindult végrehajtási eljárás felfüggesztésére vonatkozóan tartalmaz rendelkezést, mégpedig akként, hogy a végrehajtást foganatosító bíróság az adós kérelmére, kivételesen mikor függesztheti fel a végrehajtást. Ezek a szabályok tehát a végrehajtás foganatosításával kapcsolatban merülhetnek fel és nem kapcsolódnak a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt megindított perekhez. Ha már a Vht. rendelkezéseit akarja a bíróság felhívni, akkor legfeljebb a Vht. 49. § (2) bekezdésére való utalás fogadható el, miszerint: a bíróság a végrehajtást azokban az esetekben is felfüggesztheti, amelyekben ezt a Pp. vagy más törvény lehetővé teszi.
Határozott véleményem, hogy a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt már megindult perben az ítélet végrehajtásának felfüggesztésére csak akkor kerülhet sor, ha a rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíthető, hogy a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti per sikerre vezethet. Tekintettel arra, hogy a Vbt., illetve a VESZ e tárgyban semmiféle eligazítást nem tartalmaz, indokolt lenne a törvénynek és az Eljárási Szabályzatnak olyan tartalmú - a Pp. 273. § (3) bekezdésében írtakhoz hasonló - kiegészítése, hogy a választottbírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztésére milyen körülmények vizsgálata alapján kerülhet sor.
-330/331-
Bár nem túlságosan gyakorlati, de rendezetlen az ideiglenes intézkedéssel kapcsolatos szabályozás is. A Vbt. 37. § (1) bekezdése kimondja, hogy a félnek a választottbírósági eljárás előtt vagy alatt a bírósághoz benyújtott, ideiglenes intézkedések megtételére irányuló kérelme és a bíróság e kérelemnek helytadó intézkedése nem összeegyeztethetetlen a választottbírósági eljárással. A Vbt. 37. § (1) bekezdésének ilyen megfogalmazásából adódó kérdés, hogyan lehet a választottbírósági eljárás előtt ideiglenes intézkedés iránti kérelmet benyújtani, ha a Vbt. hatálybalépése óta módosult Pp. 156. § (2) bekezdése tiltja a keresetlevél benyújtása előtt az ideiglenes intézkedés iránti kérelem előterjesztését.
Egy olyan ügyet találtam, ahol e jogszabályra hivatkozással nyújtott be a fél ideiglenes intézkedésre irányuló kérelmet a választottbírósági eljárás kezdeményezése előtt, amelyben azt kérte, hogy a bíróság a kérelmezettet tiltsa el a bankgarancia érvényesítése körében attól, hogy meghatározott igények alapján a bankgaranciát lehívhassa. A Fővárosi Bíróság 15.Gpk.40.257/2010/2. számú végzésében az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasította arra hivatkozással, hogy a felek közötti szerződés teljesítését egyoldalú nyilatkozat alapján meghozott ideiglenes intézkedéssel nem korlátozhatja.
Nem tisztázott, hogy mi az összefüggés az előbb említett Vbt. 37. § (1) bekezdése és a Vbt. 26. § (1) bekezdésében foglalt szabály között. A 26. § (1) bekezdése értelmében, ha a felek másként nem állapodnak meg, a Választottbíróság kérelemre bármelyik felet utasíthatja, hogy minden olyan ideiglenes intézkedést tegyen meg, amelyet a vita tárgya vonatkozásában a Választottbíróság szükségesnek tart. A Választottbíróság bármelyik felet megfelelő biztosíték adására szólíthatja fel az ilyen ideiglenes intézkedéssel kapcsolatban. Nem látható be, hogy e szabály mellett mi szükség van a 37. § (1) bekezdésének arra a szabályára, hogy a választottbírósági eljárás alatt lehet a rendes bíróságtól ideiglenes intézkedést kérni. [Előtte pedig a Pp. 156. § (2) bekezdésébe foglaltakból adódóan nem lehet.]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
