A két világháború közötti közjogtudomány kiemelkedő képviselői közé tartozó Molnár Kálmán (1881-1961) életútja több szálon is kötődött a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karához. Nemcsak tanulmányai egy részét töltötte a karon, hanem utóbb itt szerezte meg magántanári képesítését, s évtizedekkel később, pályafutása végén néhány esztendeig a magyar közjogi tanszéket is vezethette. Életútjának ezen állomásairól mai napig publikálatlan - 1949 szeptemberében, három kurta nap alatt papírra vetett - emlékiratában rövid, ám felelevenítésre mindenképp érdemes leírásokat örökített meg.[1] Az "Életrajzi vázlat"-ban frappáns jellemzéseket olvashatunk egykori professzorairól - a "modern Werbőczy"-ként aposztrofált Grosschmid Béniről, "a vágtatva haladó" Pikler Gyuláról, avagy a "szép cilinderes" Kmety Károlyról -, a jogtanári pályát egyengető mentorokról, valamint a társkarokon hallgatott előadásokról, ill. egy jóval későbbi korszakra vonatkozóan betekintést nyerhetünk a II. világháború utáni első esztendők kevéssé felemelő kulisszatitkaiba. A Molnár Kálmán által előadottak értelemszerűen a személyes narratívát tükrözik. Különös értékét: az egyéni nézőpontot is ez biztosítja a számára. Lehet ugyanakkor nagy általánosságban némi igazságtartalma André Gide kétkedő megállapításának, amelyet ugyan a saját visszaemlékezései kapcsán fogalmazott meg, miszerint az "emlékiratok - ha mégoly igazmondásra törekszenek is - sosem egészen őszinték: minden bonyolultabb, mint amennyire elmondható".[2] Molnár Kálmán visszaemlékezései - életrajzi feljegyzései - azonban kiállják az igazmondás és az őszinteség próbáját egyaránt.
A nagyváradi születésű Molnár Kálmán a jogi tanulmányokat szülővárosában, a nagyváradi királyi katolikus jogakadémián kezdte, utóbb pedig a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karán folytatta. 1903-ban avat-
- 183/184 -
ták jogtudományi doktorrá, míg államtudományi doktori címét 1904-ben szerezte meg.[3] Nyomtatásban is megjelenő jogtudományi doktori értekezését "Esküdtszékünk" címmel Fayer Lászlóhoz nyújtotta be, míg publikálásra nem kerülő államtudományi doktori értekezését "Az egyház alkotmánya és a kath. autonómia" címmel készítette el.[4] A disszertációk témaválasztása egyértelműen bizonyítja, hogy a közjogi orientáció mellett - miként egy alkalommal édesapjának írta, mindig is egy közjogi tanszék megszerzése volt a leghőbb vágya[5] - a büntető perrendtartás és az egyházjog kérdései is erősen foglalkoztatták a fiatal tudósjelöltet. Hovatovább mentora, Magyary Géza professzor azzal bocsátotta előbb németországi, majd franciaországi tanulmányútjára, hogy elsősorban romanisztikát hallgasson. Jogtanári pályája ugyanakkor - eredeti vágyának megfelelően - az egri jogakadémia magyar közjog, politika és nemzetközi jog tanszékén indult meg 1907-ben.
Fiatal oktatóként pontosan érzékelte, hogy szakmai reputációját, ill. előrelépését az egyetemi magántanári habilitáció mielőbbi megszerzésével biztosíthatja. Ennek előmozdítása érdekében jelentette meg 1912-ben "Kormányrendeletek. Tanulmány a magyar közjogból" c. értekezését. Miután az "Életrajzi vázlat"- ban meglehetősen szűkszavúan írt magáról a habilitációról, érdemes feleleveníteni annak fontosabb állomásait. Molnár Kálmán egyetemi magántanári képesítés iránti kérvényét 1912 novemberében nyújtotta be a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karára.[6] A kérvényt jelentéstétel céljából a kar Kmety Károly professzornak adta ki. Az eljárásnak ebben a szakaszában egyelőre azt kellett megvizsgálni, hogy a beadvány megfelel-e az alaki kívánalmaknak. Kmety három hónappal későbbi jelentése alapján a kar igen meggyőző, 15:1 arányban bocsátotta a folyamodót a magántanári képesítő eljárásra, egyúttal a jelentéstevő professzort Nagy Ernő professzorral együtt felkérték Molnár Kálmán irodalmi munkásságának érdemi megvizsgálására.[7] Az eljárás menete innentől kezdve némiképp lelassult, hiszen az érdemi jelentéstétel beterjesztésére s az a feletti szavazásra másfél évig, 1914. november 26-áig kellett
- 184/185 -
várni. A Kmety és Nagy professzorok által előadott bírálati jelentés alapján viszont egyhangúan, 15:0 arányban bocsátották a folyamodót a képesítés - úgymond - további fokozatához.[8] Az érdemi jelentés kiemelte, hogy a habilitáció alapjául szolgáló, kormányrendeletekről szóló értekezés "egyike a magyar közjogi literatúra legjelentősebb monographiáinak".[9] A magántanári képesítés további lépcsőfoka immáron a magántanári kollokvium letételét, ill. a magántanári próbaelőadás megtartását jelentette. A magántanári próbaelőadás megtartásától jogakadémiai tanárok esetében általában eltekintettek. Ez Molnár Kálmán esetében sem történt másképp. Ekkor azonban valami rendhagyó történt, amennyiben Kmety professzor arra tett indítványt, hogy a jelöltet mentesítsék a szóbeli értekezlet letétele alól. Kmety a jelölt hosszú tanári működésére, irodalmi munkásságának "alapos voltára s tudományos értékére" hivatkozott, külön is kiemelve, hogy pillanatnyilag Przemyslben - ebben az ellenséges csapatok által ostromgyűrű alá vont erődítményrendszerben - teljesíti katonai szolgálatát. Ehhez a szokatlan előterjesztéshez - a jegyzőkönyv tanúsága szerint - egyes-egyedül Concha Győző professzor szólt hozzá. Noha a szóbeli értekezletet a magántanári képesítés szempontjából igen fontos mozzanatnak tartotta, ám ebben a kivételes esetben - a jelölt "hazafias működésére tekintettel" - a felmentést megadhatónak tartotta. Ennek nyomán a kar Molnár Kálmánt a magyar közjogból a próbaelőadás és - hangsúlyozottan kivételes jelleggel - a kollokvium elengedésével magántanárrá képesítette.[10] Az eljárás befejező aktusát a kultuszminisztérium megerősítése jelentette. Erről fél esztendő elteltével, 1915 őszén kapott értesítést a kar.[11]
A tartalékos tisztként Przemyslben töltött katonai szolgálat, majd a szibériai hadifogság keserű évei után 1918-ban Egerbe visszatérő Molnár Kálmán egy felbomló, forrongó világba csöppent. Jogfolytonossági felfogása, 67-es meggyőződése arra késztette, hogy a közjogi stúdiumok helyett - önkéntes elhatározása nyomán - átmenetileg a jogtörténeti-egyházjogi tanszéken folytassa pályafutását. A pécsi tudományegyetem meghívása nyomán 1926-tól tért csak vissza a közjogi stúdiumok oktatásához. A budapesti tudományegyetemre történő átkerülés gondolata ugyanakkor - nem Molnár Kálmán kezdeményezésére - már néhány éven belül felvetődött. Erről az intermezzóról semmit sem írt ugyan az "Életrajzi vázlat"-ban, de levelezéséből jól rekonstruálhatók az események. A közjogi és közigazgatási jogi tanszék élén álló Kmety Károly 1929
- 185/186 -
eleji váratlan halála utáni napokban Reiner János, az egyházjog professzora bizalmas levélben vetette fel Molnár Kálmánnak a megüresedett tanszék betöltésének lehetőségét. Tekintettel arra, hogy Kmety halála folytán - miként Reiner fogalmazott - ismét egy újabb "tanszékbetöltési küzdelem" veszi kezdetét, azt javasolta Molnárnak, hogy előre "biztosítsa magának a miniszter rokonszenvét".[12] Válaszlevelében Molnár Kálmán viszont arra hivatkozott, hogy a maga részéről tisztán látja a nehézségeket. A miniszter, Klebelsberg Kunó nem igazán szimpatizál vele, ugyanakkor sohasem leplezett legitimista felfogása sem tekinthető jó ajánlólevélnek. Mindazonáltal - miként írta - "kilincselni" sem tud. Mindezeken túlmenően pedig úgy vélte, a pesti fakultáson sem mindenki támogatná őt, ám amennyiben a "kar többségének jóindulata jutna kifejezésre", akkor mégiscsak benyújtaná a pályázatot Kmety tanszékére.[13] A tanszéköröklés azonban utóbb másféle fordulatot vett. Kmety közjogi és közigazgatási jogi tanszékét a következő évben közigazgatási és pénzügyi jogi tanszékké szervezték át, amelynek élére a kar 1930-ban Magyary Zoltánt hívta meg.[14] Egyik, már a tanszék betöltését követően írt levelében Eckhart Ferenc utólag arról biztosította Molnár Kálmánt, hogy a legszívesebben őt látta volna a tanszék élén, "de hát más érdekek a tanszék megszüntetését kívánták, amit én eléggé rosszalltam, de szavam nem igen lehetett hozzá."[15]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
