"Még nem. Most nem. Már nem.
Mígnem
elveszítjük aktualitásunkat. [...]"
(Petri György: Love story)
Írásomban a szülői felügyelet rendezése iránti perben az ítélkezési gyakorlat által relevánsnak tartott bizonyítandó tény, a nevelési alkalmasság kérdését vizsgálom a bíróságot terhelő tájékoztatási kötelezettség kameraállásából, majd két magyar vonatkozású, az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) által hozott, elgondolkodtató döntés élettényállását felidézve azon tűnődöm, milyen eszközei vannak a bíróságnak arra, hogy ezekben a perekben már a tájékoztatási kötelezettsége teljesítésével is - a lehetőségei határain belül - a kibillent egyensúly helyreállítására törekedve valóban a gyermek és a szülőpár legjobb érdekét szolgáló (ha úgy tetszik, salamoni) döntést tudjon hozni, hogy "azoké legyen, ami van, akik jól bánnak vele."[3]
A rendező-operatőr annyit már az elején elárul, hogy azok bánnak jól a gyermekükkel, akik képesek "elengedni" őt; első lépésként például kapcsolattartásra.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el.
A Pp. 2000. január 1. napjától hatályos 3. §-ának (3) bekezdése értelmében a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.
E rendelkezés megszövegezése során a jogalkotó a peranyag-szolgáltatás, a bizonyítási kötelezettség és teher szabályát a jogérvényesítés bíróság általi segítésének a kötelezettségével együtt és olyan módon emelte alapelvi szintre, hogy a bizonyítási eljárásban először nem a felperes, hanem a bíróság "jön"; a bizonyítási eljárás első snittje ugyanis nem a bizonyítási indítvány előterjesztése, hanem mindenekelőtt a bíróság bizonyításra szoruló releváns tényekre vonatkozó előzetes tájékoztatása.
Amellett, hogy az előzetes tájékoztatás a tisztességes eljárás egyik garanciája[5], az egyszersmind a bírói gondolatmenet vágányt kijelölő[6] vázlataként is felfogható; azt "megismerve és ahhoz alkalmazkodva a felek eredményesebben hajthat[ják] végre a perrend által hozzájuk telepített cselekményeket."[7]
Az előzetes tájékoztatási kötelezettség alól egyetlen pertípus, így a szülői felügyelet gyakorlásának a rendezése (a korábbi terminológia szerint: gyermekelhelyezés megállapítása) iránti per sem kivétel. A bíróság ezekben a perekben a Pp. 286. §-ának (1) bekezdésében rögzítetteket analógia útján alkalmazva[8] az általa szükségesnek tartott bizonyítást ugyan
- 16/17 -
hivatalból is elrendelheti, ám ez pusztán azt jelenti, hogy ha a fél nem indítványozza, akkor a bíróság - nyilvánvalóan a gyermek lehetőségek határain belüli legjobb/legfőbb érdekét szolgáló döntés meghozatala érdekében - a bizonyítási eszközöket erre irányuló bizonyítási indítvány nélkül, hivatalból is beszerezheti, de az nem mentesíti - alapelvi szintje és garanciális jelentősége miatt nem is mentesítheti - a bizonyításra szoruló releváns tényekre vonatkozó előzetes tájékoztatás alól.
A Kúria jogelődjeként eljárt Legfelsőbb Bíróság az előzetes tájékoztatás tartalmi követelményeit előbb a Bírósági Határozatokban BH 2005.74., majd határozatainak Hivatalos Gyűjteményében EBH 2007.1612. szám alatt közzétett eseti döntésében konkretizálta, kiemelve, hogy a bíróságnak a tájékoztatási kötelezettsége teljesítésekor - az anyagi jogi jogszabályok tartalmának ismertetése nélkül - a jogvitában jelentős tények és a szükséges bizonyítási eszközök megjelölésével kell biztosítania a jogi képviselő nélkül eljáró, a jogban való járatlanságát hangsúlyozó fél jogérvényesítését.
Az előzetes tájékoztatási kötelezettség mibenlétének e két sarktételét részben megerősítette, részben pedig pontosította a Legfelsőbb Bíróság 1/2009. (VI. 24.) PK véleménye; annak 2. és 4. pontjai értelmében ugyanis a felet az anyagi jogi szabályok szerint jelentős tényekre vonatkozóan akkor is egyediesített és teljes körű tájékoztatással kell ellátni, ha jogi képviselővel jár el, míg a 7. pont szerint a tájékoztatásnak - a szakértői bizonyítás szükségességét kivéve - a bizonyítási eszközökre általában nem kell kitérnie, azokra a bíróságnak csak akkor célszerű utalnia, ha a per adataiból megállapítható, hogy az adott bizonyítási eszköz (pl. okirat, tanú) igénybevétele nélkül a fél nem tud eleget tenni a bizonyítási kötelezettségének. A jogi képviselő nélkül eljáró felet azonban az adott esetben igénybe vehető bizonyítási eszközökről is tájékoztatni kell.[9]
Legutóbb a Kúria Polgári Kollégiumának joggyakorlat-elemző csoportja vizsgálta a tájékoztatási kötelezettség kérdéskörét. "A perorvoslati bíróságok hatályon kívül helyezési gyakorlata" címet viselő, 2013. december 2-i összefoglaló vélemény szerint "egyik peres fél sem tartható bizonytalanságban abban a kérdésben, hogy a bíróság a per eldöntése szempontjából milyen tényeket tart fontosnak. Ennek hiányában nem lehet tisztában azzal, hogy bizonyítási kötelezettségének milyen irányban és milyen körben köteles eleget tenni."[10]
A per eldöntése szempontjából releváns tényeket - absztrakt, így mindenképpen bírói "fordítást" és transzformációt igénylő módon - azok a jogszabályok határozzák meg, amelyek ezekhez a tényekhez, illetőleg a tények fennállásához vagy fenn nem állásához valamilyen jogi hatást fűznek.[11]
A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 72/A. §-át 2014. március 15. napjától felváltó - a "gyermekelhelyezés" kifejezést kizárólag a harmadik személynél történő elhelyezésre fenntartó és egyúttal korlátozó, azt a szülők vonatkozásában a "szülői felügyelet gyakorlásának a rendezésére" cserélő, az abban foglaltakat ugyanakkor jelentősebb tartalmi változtatás nélkül átemelő[12] - Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) 4:167. §-ának (2) bekezdése alapján a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése során a bíróság azt mérlegeli, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése miként biztosítható a legkedvezőbben.
A családjogi ítélkezési gyakorlat ezeket a szempontokat lakonikusan csak "nevelési alkalmasságnak" nevezi, s azt a gyermekelhelyezés/szülői felügyelet gyakorlásának a rendezése iránti perek egyetlen bizonyításra szoruló releváns tényeként kezelte, s kezeli, ám arról a feleket nem előzetesen, az impulzust adó ösvénykijelölés[13] részeként, hanem utólagosan, ítélete indokolási kötelezettsége teljesítése során "tájékoztatja".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
