Richard Susskind az oxfordi egyetemen megvédett PhD dolgozata, 1986 óta foglalkozik az információ technológia jogfejlődésre, jogászi hivatásokra gyakorolt hatásával. Műveiben sokszor évekkel, évtizedekkel megelőzi korát.[2] Bátor kijelentéseit azok közlésekor gyakran megmosolyogják, az évekkel később bekövetkező változások legtöbbször mégis őt igazolják. Susskind legújabb könyvének bevezetésben felidézi, hogy az elmúlt közel 40 év alatt, amióta ezzel a témával foglalkozik a jogászok részéről számtalan kételkedést, elutasítást kapott. Az 1996-ban megjelent A jog jövője című munkájában például azt jósolta meg, hogy az ügyvédek és ügyfelek közötti kommunikáció legfőbb eszköze az e-mail lesz. Az Angol Jogász Egylet közleményében kétkedve fogadták ezt a gondolatot. Ugyanebben a munkájában Susskind azt is előre látta, hogy a 90-es évek végére a jogászi munka, az információk felkutatása elsősorban az interneten zajlik majd. Számos ügyvéd és bíró reagált erre úgy, hogy a szerző nem érti a jogi könyvtárak gyakorlati és kulturális jelentőségét. Susskind ezeket a példákat azért hozza, hogy arra kérje az olvasót, végig nyitottan gondolkozzon a könyvben feltett kérdésekről, azokra ne a már megszokott rutinszerű válaszokat adja, hanem új szempontokból gondolják végig azokat.
Az információ technológia területén bekövetkezett hihetetlen mértékű változásokra számos szemléletes példával nyit a szerző: 2005-ben a digitális fényképezőgép memóriakártyájának a tárhelye 128 Megabájt volt. Nem egészen 10 évvel később egy ugyanilyen kártya már 128 Gigabájt terjedelemmel rendelkezett. Azaz, kevesebb mint 10 év alatt ezerszeresére nőtt az igénybe vehető kapacitás. Felidézi a Google volt elnöke, Eric Schmidt 2010-ben tett kijelentését, amely szerint két évenként annyi információt hozunk létre, amennyit a civilizáció kezdetétől 2003 év végéig felhalmozott az emberiség. Amennyiben ez a folyamat változatlan marad, akkor a 2020-as évek elejére már egyetlen óra alatt fog ennyi információ keletkezni.
Susskind figyelmeztet arra, hogy az információs technológia fejlődésének nincs végső határa, sok dolgot még most sem látunk előre. Ezt azzal a látványos példával támasztja alá, hogy az 1980-as években elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy számítógép valaha is legyőzzön egy profi sakkozót. 1997-ben az IBM Deep Blue programja legyőzte az akkori világbajnokot, Garry Kasparovot. Akkor ez a program 330 millió lépést tudott egy másodperc alatt átgondolni, amíg a sakknagymesterek körülbelül 110 variációra képesek egy perc alatt. A sakknál még több lépéskombinációt, variációt tartalmazó, elsősorban Japánban népszerű Go játék kapcsán sokáig az információtechnológiával foglalkozó fejlesztők is kételkedtek abban, hogy valaha is létre tudnak hozni egy olyan rendszert, ami akárcsak elfogadható módon tudná ezt a játékot játszani. 2016-ban a Google által kifejlesztett AlphaGo program a világ legjobb Go játékosát, Lee Sedolt 4:1-re verte meg. Egy évvel később az AlphaGo Zero programot már úgy fejlesztették, hogy ellentétben elődjével, nem korábbi Go játékok lépéseit táplálták be, hanem megtanították a játék szabályaira és a programnak magának kellett kiválasztani a legjobb lépéseket. Az AlphaGo Zero 100:0-ra verte meg az AlphaGo programot.
Susskind lehetetlennek tartja, hogy az élet minden területét egyre jobban meghatározó és átalakító technológiai újítások és változások éppen az igazságszolgáltatás területét ne érintenék. Könyvének kiinduló hipotézise némileg provokatív: a világon megtalálható különböző reformelképzelések ellenére a jelenkor bírósági rendszerei, valamint a jogászhivatások és a jogászképzés is, alapvetően XIX., XX. századi követelményeken, alapelveken alapulnak. Ezek többsége mára idejét múlttá vált, nem megfelelőek a XXI. században, éppen ezért radikális változtatásra van szükség. Könyvének szerkezetét is ehhez igazítja. Az I. részben (Bíróságok és igazságszolgáltatás) lefekteti az elvi alapokat, megmagyarázza az egyes fogalmakat. Kiinduló pontja az, hogy a bíróságok rendkívül fontos szerepet töltenek be a társadalomban, éppen ezért nem mindegy, hogy ezt milyen hatékonysággal teszik. Már itt különbséget tesz a fizikailag elérhető bírósági tárgyalótermek, a virtuális meghallgatások és az online bíróságok között. Hosszasan elemzi az igazságszolgáltatáshoz való jog, illetve az anyagi igazságosság kérdéskörét, rámutatva arra, hogy ezek az elvek a jelenlegi legfontosabb bírósági szervezetrendszerekben sem érvényesülnek maradéktalanul. Ezért azt javasolja, hogy ezen elvek helyett egy új szempontú megközelítésre van szükség. Az igazságszolgáltatási rendszerek célja - véleménye szerint - az igazságtalanság elkerülésének biztosítása kell, hogy legyen.
A könyv II. részében (Bíróságok: szolgáltatás vagy épület?) az online bíróságok fogalmi, tartalmi meghatározását adja. Az online bíróságok legfontosabb összetevői az online segítségnyújtás, a jogviták hárítása, online határozathozatal és a segített érvelés.
A III. részben (Ellenérvek) a szerző összegyűjti az online bíróságok gondolatával szemben eddig felmerült ellenvetéseket. Mindegyikre külön-külön igyekszik válaszolni és igazolni azt, hogy ezek a bíróságok nem egy turista osztályú igazságszolgáltatást jelentenének a rendes bíróságokhoz képest, és sokkal inkább átláthatóbbak lennének a jelenlegi rendszernél. Az online eljárásoknál is érvényesülne a tisztességes tárgyaláshoz való jog és gyakorlatilag mindenki számára elérhetővé válna az igazságszolgáltatás. Végül
- 544/545 -
a könyv IV. részében (A jövő) előre tekint és olyan technológiák lehetséges szerepét gondolja végig, amelyek már ma, most is léteznek, de jelenleg az online bíróságok első generációjában még nem használnak. Így különösen a mesterséges intelligencia lehet az, aminek a hatása a bíráskodás területén még megjósolhatatlan.
A könyv címében is használt online bíróságok kifejezés Susskind szerint annyiban nem pontos, hogy a tárgyalótermen kívüli (részben már most is létező) eszközöket foglalja magában, ezért pontosabb lenne online bírósági szolgáltatásokról, vagy online bírósági eljárásokról beszélni. Az online bíróságokat Susskind szűkebb és tágabb értelemben is használja. Az előbbi online bíráskodást jelent, amelyben humán bírók döntik el az ügyeket, de nem egy fizikai tárgyalóteremben. Ehelyett a kérelmek, bizonyítási indítványok online szolgáltatáson keresztül nyújthatók be, illetve jutnak el a felekhez. A bírók pedig döntéseiket nem a bíróság épületében, hanem ezen az online platformon keresztül hozzák meg. Ezekben az eljárásokban nincsen video, audio vagy egyéb meghallgatás, éppen ezért nem alkalmas minden ügytípus feldolgozására, de kiváló eszköz nagyon sok különböző, alacsony pertárgyértékű jogvita eldöntésére. Az online bíróságok tágabb koncepciója szerint ezek a bíróságok nemcsak határozatokat hoznak, hanem más szolgáltatásokat is végeznek. Ezek a "meghosszabbított" bíróságok például segíthetnék a felhasználókat az irányadó jogszabályok és jogi lehetőségeik megértésében, a formanyomtatványok kitöltésében, vagy akár a jogi érveik és az ehhez szükséges bizonyítékok pontos megfogalmazásában, végül konkrét egyezségeket is felajánlhatnának a feleknek. Egy ilyen szolgáltatás elsősorban a nem jogász felhasználók számára készül annak érdekében, hogy jogi képviselő nélkül is hatékonyan tudják érvényesíteni saját jogosultságaikat bíróságon.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
