A német nemzetközi magánjog társasági jogában már régóta folyik két - egymást részben keresztező -vita. Az egyiknek a tárgya a társasági jog rendezettségének az alapítás, illetve a tényleges igazgatás helyéhez kapcsolása (alapítási, ill. székhelyelmélet), a másiknak a tárgya az EK-Szerződésben biztosított letelepedési szabadság kihatásai a tagállamok nemzetközi magánjogának társasági jogára. Mindkét téma összekapcsolódik azzal a tétellel, hogy a székhelyelmélet ellentétben áll az EK-Szerződéssel, mindenekelőtt azért, mert a társaság vezetési székhelyének áthelyezése külföldre szemben áll a társaság identitásának fenntartásával. A székhelyelmélet hívei ezzel szemben megerősítve látják álláspontjukat az EuGH által a Daily-Mail-ítéletben 1988. szeptember 27-én kifejtett következő fejtegetésekkel:
A Közösségi jog jelenlegi állása mellett egy társaság léte szorosan kapcsolódik egy nemzeti jogrendhez. A társaságnak ezen túlmenően "nincs realitása". Az Alapító Szerződés (EKSZ) 48. (eddigi 58.) és 293. (eddigi 220.) cikkelyeiben számolt a tagállamok jogaiban eltérő kapcsolásokkal, és kimondta, hogy amennyiben ezek az EKSZ szempontjából olyan problémáknak minősülnének, amelyek a letelepedési szabadság révén nem volnának megoldhatók, ezek jogalkotási vagy szerződési úton történő megoldást igényelnek.
Az EK-n belül egy olyan társaságnak, amelyet az alapítási ország szemszögéből nézve érvényesen alapítottak, fióktelepe bejegyzését a befogadó államban nem lehet megtiltani akkor sem, ha a társaság teljes gazdasági tevékenységét a fióktelep útján fejtik ki.
Feltűnő az EuGH ítéletében, hogy az minden általánosítás mellőzésével teljesen a konkrét perkérdésre koncentrál, vagyis egy külföldi társaságnak arra a jogára, hogy fióktelepet létesíthet. Nem tartalmaz továbbá az ítélet sem fejtegetéseket a társasági alapító okirat (statútum) nemzetközi magánjogi rendelkezéseinek kérdéseire nézve, sem nem tér ki a Daily-Mail-ítéletre és az abban foglalt nemzetközi magánjogi részre.
Ennek elbírálásához tudni kell, hogy a befogadó dán állam az alapítási elmélet alapján áll, amiből az folyik, hogy ő az Angliában alapított társaságot jogképesként kezeli és ilyenként fogadja be. Az ítélet csupán a fióktelep kezelésének vonatkozásában döntött, nem pedig olyan helyzetre nézve, amelynél az összehasonlítható esetben a fióktelepet oly államban létesítették, ahol a székhely-elméletet követik, és ahol a társaság már eleve nem minősül létezőnek, ill. jogképesnek. Ha a Daily-Mail-ítélet kitételei érvényesek lennének, az esetet alapvetően másként kellett volna elbírálni.
Ezenkívül: még ha abból indulunk is ki, hogy ha az EuGH egy ilyen esetet ugyanúgy döntött volna is el, mint a Centros Ltd. ügyet, ezzel a székhelyelmélet nem vált volna meghaladottá. Az EuGH látásmódját nem a nemzeti kollíziós jog, hanem az EK-jog irányítja. Az EuGH csak azt állapíthatja meg, hogy a letelepedési szabadság egyes tartalmai a székhelyelmélet bizonyos következményei folytán szenvedtek-e, és ha igen, mennyiben szenvedtek, meg nem engedett módon sérelmet. Az EuGH a Centros Ltd. ügyben is erre szorítkozott, és kizárólag a társaságnak fióktelep felállítására vonatkozó jogát tárgyalta.
Mindezek előrebocsátása után lehet nekifogni a Centros Ltd. ügy elemzésének, éspedig mindenekelőtt közvetlen következményeinek vonatkozásában (II.), majd ezt követően azt a kérdést illetően, hogy lehet-e megfelelő következtetéseket levonni Németországra és a székhelyelmélet alapján álló államokra nézve is.
A Centros Ltd.-et mint private limited company-t (PLC; zártkörű, nyilvános számadásra nem kötelezett részvénytársaságot) Angliában szabályszerűen megalapított és bejegyeztetett egy dán házaspár. Alapszabályi székhelyül egy angliai ismerős címe szolgált. Az alapszabályi székhelyen üzleti tevékenységet eleve nem vettek tervbe, ezt inkább egy fióktelep útján Dániában szándékolták végezni. A konstrukció nem vitatott értelme - mindenekelőtt a tőke-előteremtésre vonatkozóan -az engedékenyebb angol tárgyi rendelkezések felhasználása volt. Dániában a társaságot az alapítási elv alapján külföldi korlátolt felelősségű társaságként ismerték el. A fióktelep bejegyzését azonban arra utalással utasították el, hogy a főszékhely valójában Dániában, a hazai társasági jogi rendelkezések megkerülésével jönne létre.
Az a kérdést, hogy - figyelemmel az EKSZ 43., 48. (korábban 52., 58.) cikkelyeire - megengedett-e a dán cégjegyzék-hatóságnak ez az eljárása, előzetes állásfoglalási eljárás keretében az EuGH elé terjesztették. Az előzetes állásfoglalás a dán joghelyzetből kiindulva, arra a vitakérdésre szorítkozott, hogy egy, Angliában szabályszerűen megalapított és bejegyzett társaság jogosult-e elvileg, figyelmen kívül hagyva a minimális tőkére vonatkozó eltérő követelményeket, Dániában fióktelepet létesíteni. Ilyen háttér előtt az EuGH-hoz intézett kérdés úgy hangzott, meg lehet-e tagadni a fióktelep bejegyzését akkor, ha az üzleti tevékenységet egy ilyen esetben kizárólag a fióktelep országában fejtik ki, és az Angliában megtörtént alapítás csak a minimális tőkére vonatkozó dán előírások megkerülésére szolgált.
A bíróság erre - és csak erre - a kérdésre adott tagadó választ. Leszögezte mindenekelőtt, hogy fióktelep alapítása egy olyan társaság részéről, amelyet egy tagállamban szabályszerűen megalapítottak, és amelynek ott alapszabályszerű székhelye van, egy másik tagállamban alapvetően a Közösségi jog hatálya alá tartozik.
Azzal, hogy az EuGH a fióktelep alapítását minden további magyarázat nélkül, tárgyilag a szekunder letelepedési szabadsággal élésnek tekintette, szükségképpen nem került be az EuGH megfontolásainak körébe egy másik kérdés. Ez a következőképpen fogalmazható meg: beleütközik-e a dán cégjegyzék-hatóság az EKSZ 43., 48. (korábban 52., 58.) cikkelyeibe, ha az adott körülmények között a fióktelep bejegyzését azzal az indokolással utasítja el, hogy valójában a társaság főtelepéről van szó? Így azonban dán aspektusból - az alapítási elméletre figyelemmel - a kérdés felvetésének nem lehetett helye.
Az EuGH megelégszik egy rövid utalással a bejegyzés-megtagadás letelepedési szabadságot megszorító jellegére. Ezt a letelepedési szabadság vonatkozásában folytatott újabb EuGH-joggyakorlat háttere előtt kell nézni, amelyben ezt - az egyéb alapszabadságokkal való összehangolás során - fokozatosan általános korlátozási tilalomként értelmezték. Erre tekintettel a korlátozásokat fokozó vagy csökkentő kihatású nem diszkriminatív államon belüli szabályokat is egybe kell vetni egy tényállásmodellel. E szabályoknak olyanoknak kell lenniük, hogy megfeleljenek a közérdek nyomós szempontjainak, alkalmasaknak kell lenniük e cél elérésére, és nem szabad áthágniuk az ehhez szükséges mértéket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
