A szerződés és a társasági szerződés az általános és a különös viszonyában vannak. A társasági szerződés nem vitásan szerződés, hiszen nemcsak nevében, de tartalmában is megfelel a szerződés definíciójának: két vagy több személy joghatás kiváltását célzó, arra alkalmas egybehangzó akaratnyilatkozata. Az egyes szerződési típusok attól függően, hogy milyen gazdasági célok megvalósítását szolgálják, kik között jönnek létre, mi a közvetlen és a közvetett tárgyuk lényegesen különböznek egymástól és nemegyszer a kötelmi jog általános részében elhelyezett, elvben valamennyi szerződésre vonatkozó szabályoktól is. A Ptk. megalkotói érzékelték, hogy a társasági szerződésnek is vannak specialitásai. A kötelmi jog különös részében - a biztosítási szerződést követően - önálló fejezetet szenteltek a társasági szerződésnek, sajnálatos módon azonban ez a fejezet adós marad a társasági szerződés sajátosságainak szabályozásával.
A Gazdaság és Jog 2000/1. számában "Társasági jog a Ptk.-ban" címmel megjelent cikkem bemutatta, hogy a kötelmi jog különös részének társasági fejezete - a számtalan módosítás hatására - a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokat és más társaságokat, továbbá társasághoz hasonló jogviszonyokat szabályozza. Ezzel a "kötelmi jog különös része" egyfelől pótolja a "személyek" rész hiányosságát, másfelől viszont - és ez mondandóm szempontjából a meghatározó - hallgat a társasági szerződés sajátosságairól. A társasági szerződésnek ugyanis - nagyrészt függetlenül attól, hogy jogi személyiséggel rendelkező, vagy azt nélkülöző társaságot hoz e létre - vannak olyan jellemzői, amelyek eltérnek a szerződések közös szabályaitól. A társasági szerződés részletes szabályai a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvényben találhatóak meg. A Gt. a társasági jog komplex szabályozására törekszik, nem feladata, hogy a társasági szerződés sajátosságait összegyűjtse és elkülönítve szabályozza. Ebben a cikkben a Gt. társasági szerződésre vonatkozó normáit abból a szempontból tekintjük át, hogy mennyiben jelentenek eltérést a Ptk. szerződésekre vonatkozó általános szabályaitól.
Munkahipotézisünk, hogy a társasági szerződés lényegesen különbözik a Ptk.-ban szabályozott áruszerződésektől és emiatt a Gt. társasági szerződésre vonatkozó normái sok helyen úgy szabályozzák a társasági szerződést, hogy az tartalmilag eltér a Polgári Törvénykönyvben található, a szerződésekre általában irányadó jogi normáktól. A sajátosságokra tekintettel lehet viszonylag kevés kérdésben alkalmazható a Ptk. a társasági szerződés mögöttes szabályaként. A Ptk.-ban szabályozott szerződés és a Gt.-ben szabályozott társasági szerződés statikájában és dinamikájában is gyökeresen eltérő vonásokat mutat. Lényegesen különbözik a jogviszonyok struktúrája (1). További sajátosságokat figyelhetünk meg a jogviszony dinamikájánál, így a szerződés keletkezése (2) fennállása (3), módosítása (4), a tagok személyében bekövetkező változtatások (5), a teljesítés (6) és a szerződésszegés (7) kapcsán is. Végezetül a megszűnés szempontjából vetjük össze a társasági szerződésre vonatkozó előírásokat a kötelmi jog általános része szerinti követelménnyel (8). A 9. pontban röviden összegezzük megállapításainkat.
Az általános részben a Ptk. a kétoldalú árucsere-szerződést veszi mintaként. Két személy egymással szembeni, egyenértékű szolgáltatását tartalmazó viszonya szerepelt modellként a kötelmi jog általános részének kidolgozása során. A modellt követve jogosult és kötelezett eltérő cselekvéseit szabályozza a Ptk., egymással szemben rögzíti a kötelezettségeket, amelyekre egymással szemben keletkeztet alanyi jogosultságot és a kötelezettségek megszegése esetén a szerződő partnerrel szemben létesít felelősséget. A kétoldalú áruszerződés mögöttes szabályként sem alkalmazható a Gt.-ben szabályozott, jellegében gyökeresen más társasági szerződésre. A társasági szerződés egyrészt nem mutatja az áruszerződés sajátosságait, másrészt célját, lényegét tekintve is eltér a Ptk.-ban szabályozott szerződéstől.
A társasági szerződés nem kétoldalú jogviszony. Egyrészt a társaság - jellemzően - többszemélyes kötelem, többnyire kettőnél több tag köti a szerződést. Abban az esetben is, ha a szerződésnek két aláírója lenne, ők ketten nem egymásnak nyújtanak szolgáltatást. Kettejük jogállása egyforma, nem lehet közöttük jogosultat, illetve kötelezettet elkülöníteni. Nem érvényesülhet az árucsereszerződés jellegzetessége a szinallagma, ugyanis a szolgáltatások egyenértékűségről nem beszélhetünk. Az egyik szerződő akár ezerszer nagyobb értékű kötelezettséget is vállalhat, de ha a vagyoni hozzájárulások azonos értékűek lennének is, mivel azokat nem egymással szemben, nem a másik fél számára teljesítik értékegyenlőségről klasszikus értelemben - nem beszélhetünk.
A társasági szerződés nemcsak azért különbözik a Ptk.-ban szabályozott áruszerződésektől, mert nem érvényesülnek benne azok jellemző vonásai, hanem azért is, mert olyan sajátosságokkal rendelkezik, amelyek viszont az áruszerződésekből hiányoznak. Legjellegzetesebb vonása a társasági szerződésnek, hogy jogalanyt létesít. Az a célja a társasági szerződésnek, hogy a gazdasági forgalom egy új szereplőjét hozza létre. A társasági szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek döntően ezzel az új jogalannyal szemben illetik és terhelik a szerződő feleket. A társasági szerződés tehát szükségképpen kihat harmadik személyekre, olyannyira, hogy ez nem egy járulékos hatás, hanem a társasági szerződés magja, veleje.
A Ptk.-ban szabályozott szerződési konstrukciók közül egyedül a harmadik személy javára kötött szerződés (Ptk. 233. §) mutat némi rokonságot a társasági szerződéssel. A hasonlóság azonban inkább formai. A harmadik személy javára szóló szerződés alapján a szolgáltatást nem a jogosult számra, hanem a szerződő felek által megjelölt, a szerződést kötők körén kívül álló személy részére kell teljesíteni. Hárompólusú jogviszonyról van tehát szó, ahol a harmadik személy nem szerződő fél, mégis a szerződésből fakadóan jogosulttá válhat. Itt azonban a hasonlóság gyakorlatilag zárul is. A harmadik személy javára szóló szerződés ugyanis szinallagmatikus jogviszony. Az eredeti szerződő felek elkülönült jogállásúak: kötelezettről és jogosultról beszélhetünk. A felek szolgáltatásai párban állnak, egyenértékűek, ami azt jelenti, hogy a jogosult szolgáltatása fejében a kötelezett egy azonos értékű szolgáltatást kell nyújtson a harmadik személynek. A társasági szerződéstől eltérően a harmadik személy javára szóló szerződés alapján csak az egyik fél köteles a harmadik személy javára teljesíteni. A legfőbb különbség, hogy míg a társasági szerződés megkötésekor a társaság nem létezik és a szerződésnek az a kifejezett célja, hogy létrehozza a társaságot, a harmadik személy javára szóló szerződés megkötésekor a harmadik személy már létezik, és létesítésében a harmadik személy javára szóló szerződésnek semmilyen szerepe nem volt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
