Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Számos legenda, mítosz és olykor előítélet övezi az ügyvédi hivatást.[2] Nem beszélve az ügyvédviccek garmadájáról, a dörzsölt, öltönyös figurákról, az ezeroldalas könyvek fölött gubbasztó, esténként szivarfüstbe burkolódzó karakterekről. Ezeknek a hiedelmeknek egy része talán igaz, de azért az itt lévők - úgy hiszem - ismerik az érem másik oldalát is, a valóságot: az ügyvédi hivatás jelentős része ma már napi 8-10-12 óra monitor előtt ülést és az online elérhető jogtárak professzionális ismeretét, na meg lehetőség szerint a legkiválóbb ügyvédjelöltek megtalálásának művészetét jelenti.
Sok esetben az ügyvédre az ügyfelek és a társadalom mint egyfajta szükséges rosszra tekintenek, de legalábbis mindenképpen egy jelentős költségtételként az adott ügyben. Hányszor halljuk a mindennapokban: "azért nyert, mert jobb ügyvédje volt, vagy volt pénze jó ügyvédre". Talán még ebben is van igazság, bár remélhetőleg kevesebb, mint az előző hiedelmekben. Az ugyanakkor elvitathatatlan, hogy egy-egy jogvita kimenetelét sokszor az dönti el, hogy melyik fél jogi képviselője a felkészültebb.
Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy mi az ügyvédség valójában: az ügyvéd igazából egy alkotmányos garancia.[3] A jog uralmának, az alapvető és alanyi jogosultságok és sok esetben a jogos érdek érvényre juttatásának alkotmányos garanciája. Magyarország Alaptörvénye nem tartalmaz az ügyvédekre, az ügyvédségre vonatkozó kifejezett rendelkezéseket, tartalmazza azonban a jog uralmának és az alapvető jogok érvényesülésének követelményét. Márpedig az ezekből fakadó közvetlen követelmény egy hatékony eszköztárral rendelkező, szabad ügyvédség működése.
Az előző Alkotmány sem tartalmazott az ügyvédségre vonatkozó kifejezett rendelkezést, így az ügyvédség alkotmányos helyzetének kimunkálása az Alkotmánybíróság feladatát képezte a rendszerváltást követően és képezi mind a mai napig. [4] De erről később még röviden szólnék.
Amikor az ügyvédség alkotmányos helyzetére tekintünk, meg kell értenünk az ügyvédi hivatás lényegét. Az ügyvédi hivatás egyik legjellemzőbb karaktere a kétarcúság, egy sajátos dichotómia. Ez a helyzet abból adódik, hogy az ügyvédnek egyszerre kell képviselnie a közhatalom által alkotott és alkalmazott jogot, illetve a megbízójának érdekeit.[5]
Az ügyvédnek tehát hivatása gyakorlása során egyszerre kell érvényre juttatnia a közjót és az egyéni érdekeket. Ezt a jelenséget nevezhetjük az ügyvédi hivatás funkcionális dichotómiájának.
Ahogyan azt az Alkotmánybíróság már egészen korán, működésének elején megállapította: az ügyvédi hivatás megkülönböztető jegye, hogy szellemi szabadfoglalkozásként olyan magántevékenység, amely a közhatalmi szervek működési körében garanciális okokból hangsúlyozottan magántevékenységként különül el a közhatalomtól.[6]
Az ügyvéd részt vesz a közhatalom részeként működő igazságszolgáltatás tevékenységében, és ezzel a közhatalom gyakorlásának egy funkciójával áll közvetlen kapcsolatban. Egyúttal azonban a közhatalom tárgyaként is megjelenő egyéni érdekek képviseletét is ellátja, hiszen elsősorban megbízója érdekének érvényesítése érdekében jár el.
Az ügyvédnek az igazságszolgáltatásban való részvétele történelmi hagyomány, s mint ilyen, akár a történeti alkotmány részének is tekinthető.[7]
Másrészt azonban az ügyvédség a jog uralmának egyik alapkövetelménye, egyúttal célja is. Nevezetesen: a jogegyenlőség tényleges biztosítása - mint cél - az, amely az ügyvédség intézményének alapvető alkotmányos relevanciát biztosít.[8]
- 55/56 -
Mindemellett az ügyvédségnek - bizonyos szempontból magához az Alkotmánybírósághoz hasonlóan, természetesen más-más oldalról - van egy rendkívül erős alapjogvédelmi funkciója is. Az ügyvédség intézményében az alapjogvédelmi funkción keresztül a jogállami alkotmányok azon garanciája jelenik meg, hogy az alapjogokat az egyének ténylegesen is érvényesíteni tudják.[9] Így válik az Alaptörvény betűje holt szövegből élő valósággá a mindennapok során. Az ügyvédség alapjogvédelmi funkcióját az Alkotmánybíróság olyan jelentőségű elhatároló ismérvként jeleníti meg, amely megkülönbözteti az ügyvédi hivatást minden más egyéb foglalkozástól, s ezzel az alapjogvédelmi funkció mint az ügyvédi hivatás differencia specificája jelenik meg.[10]
Az alapjogvédelmi funkció betöltésének célja határozza meg az ügyvédség intézményével szemben a jogállami alkotmányok által támasztott alapvető követelményeket. Ezen legfontosabb követelmények az ügyvédség szervezeti és funkcionális függetlensége, a közbizalom és az ügyvédi szabadfoglalkozás biztosításának követelménye.
Az ügyvédi hivatás alkotmányjogi helyzete a jogegyenlőség biztosításának alkotmányos követelménye érdekében az ügyvédségre háruló alapjogvédelmi funkció biztosítása alapján határozható meg. Ahogyan arra az Alkotmánybíróság rámutatott, az ügyvédi hivatás a bírósági, hatósági eljárások tisztességességének eszköze.[11] Ekként a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben, annak keretein belül magát az ügyvédi intézményt is alapjogi védelem illeti meg.
A tisztességes eljáráshoz való jog védelmét, különösen az ügyvédség vonatkozásában az Alkotmánybíróság mindig is rendkívül komolyan vette. Egy 2018-as ügyben kimondta a testület, hogy az ügyvédi hivatás a bírósági, hatósági eljárások tisztességességének eszköze, ekként a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben, annak keretein belül is értelmezendő az alapjogi védelme. A tisztességes eljáráshoz való jog égisze alatt az ügyvédi hivatás a fegyverek egyenlősége és a védelemhez való jog részjogosítványain keresztül áll közvetett alkotmányos védelem alatt.[12]
Egy 2022-es ügyben egy bírói ítéletet kellett e körben a testületnek megsemmisítenie. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó a haszonbérleti szerződés alapján használt termőföldre vonatkozóan elővásárlási jogával élve elfogadó jognyilatkozatot tett. Az adásvételi szerződés kapcsán további két személy tett még eltérő jogcímen elfogadó jognyilatkozatot. A hatósági eljárásban a kormányhivatal megállapította, hogy az indítványozó elfogadó nyilatkozata az általa hivatkozott jogcím alapján rangsorban megelőzné a másik két nyilatkozatot tevő elővásárlási jogosultságát, azonban az indítványozó nyilatkozatát alaki hiba miatt nem vette figyelembe, mivel az ügyvéd által ellenjegyzett okiraton az ellenjegyző ügyvéd KASZ-számát csupán az okiraton tüntették fel, azt maga az ügyvédi ellenjegyzés nem tartalmazta. E hiányosságra tekintettel a hatóság az adásvételi szerződést nem az indítványozóval, hanem a rangsorban őt követő nyilatkozatot tevővel hagyta jóvá. Az indítványozó keresetében a határozat megváltoztatását kérte, a bíróság pedig, támadott ítéletével a keresetet elutasította. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga megsértését állította, és arra hivatkozott, hogy a hatóság és a bíróság alaptörvény-ellenesen értelmezte az ügyvédi ellenjegyzésre vonatkozó szabályozást, ami így a tulajdonhoz való joga megsértéséhez is vezetett.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
