A nyolcvanas évek végén lezajlott politikai változások következtében újjáéledő és a kilencvenes évek elejére felerősödő etnikai ellentétek rövid időn belül elemi erővel törtek a felszínre és borították lángba a Balkán egy részét. A nacionalizmus mentén történő éles szembenállás a huszonegyedik század küszöbén nemzetállami reneszánszt eredményezett a térségben. Az újonnan függetlenné vált egykori Jugoszláv tagállamok túlnyomó többségére az etnikai homogenitás volt jellemző, vagy legalábbis homogénebbek voltak, mint Bosznia-Hercegovina, ahol a történelem három nagyobb népcsoportot zárt egy állam keretei közé. Amíg a hat függetlené vált tagállam közül öt esetben unitárius állammal találkozunk, ahol tisztán lehatárolható az egy államalkotó nemzet és a nemzeti közösségek viszonyrendszer, addig Bosznia-Hercegovina esetében egy föderális állammal találjuk magunkat szemben, amelyet a három államalkotó nemzet egymáshoz és az egyéb nemzeti közösségek való viszonyrendszere strukturál. A térség államainak vizsgálata során jól láthatóvá válik, hogy a népességszerkezet különbözősége a pártpolitikát szervező elvet is erőteljesen befolyásolja. Amíg a Nyugat-Balkán etnikailag homogénebb államaiban (Albánia, Koszovó, Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia) a legnagyobb pártok elsősorban jobb és baloldal dichotómia mentén szerveződnek, addig Boszniában, az ország domináns, vezető pártjait a három államalkotó nép etnikai alapon szerveződő pártjai képezik, annak a három államalkotó népnek a pártjai, amely népek a boszniai háború idején komoly, sok esetben máig fel nem dolgozott sérelmeket és traumákat okoztak egymásnak.
A szerbiai többpártrendszer 1990-es bevezetése óta 2019-ig tizenegy rendes és hét előrehozott[1] köztársasági parlamenti választást tartottak. Míg 1990 és 1992 között kétfordulós többségi rendszerben történt a parlamenti képviselők megválasztása, addig 1992-től egészen napjainkig arányos (listás, legnagyobb átlag módszere) választási rendszerben, egy fordulóban választják meg a népképviselőket úgy, hogy 2000 óta az egész ország területét egy választókerületnek tekintik.[2] Minden párt (szövetség) egyetlen zárt listát indíthat, amelyen sorrendben minden három jelölt közül (első három hely, második három hely és így a lista végéig) legalább egynek ahhoz a nemhez tartozónak kell lennie, amely kevésbé képviselt a listán.[3] A mandátumok elosztásánál a D'Hondt-formulát használják, a bejutáshoz pedig az 5%-os küszöb elérése szükséges. A listaállításhoz tízezer érvényes aláírást kell összegyűjteni.
A régió egyes országainak politikai rendszereivel való összehasonlítás során azt látjuk, hogy a szlovén,[4] a horvát,
- 410/411 -
a koszovói illetve a román[5] gyakorlattól eltérően a szerb választási rendszer nem ismeri a garantált kisebbségi parlamenti hely intézményét. Kedvezőbb azonban a szlovák, a cseh és az ukrán gyakorlatnál, ahol a kisebbségek kedvezményes bejutása a törvényhozásba semmilyen formában sem biztosított.[6] Szerbiában a kisebbségek számára a parlamentbe jutáshoz 2004 óta - részben hasonlóan a lengyel mintához - nem szükséges az 5%-os küszöb elérése.[7] Helyette úgynevezett természetes küszöb (ennek értelmében egy kisebbségi mandátumhoz szükséges szavazatszámot úgy kapjuk meg, hogy a mandátumot eredményező szavazatok összegét elosztjuk a kiosztható mandátumok számával) biztosítja a nemzeti kisebbségek parlamentbe jutását.
A montenegrói többpártrendszer 1990-es bevezetése óta 2019-ig tíz,[8] a függetlenség 2006. június 3-i deklarálása óta pedig négy köztársasági szintű választásra került sor. A montenegrói választási rendszer, a választások folyamata, a kiosztható mandátumok száma, a választási kerületek száma és a parlamentbe jutási küszöb gyakran változott az elmúlt két és fél évtizedben.[9] Jelenleg a parlamenti képviselők megválasztása arányos választási rendszerben, egy fordulóban történik, ahol az egész ország területét egy választókerületnek tekintik. Minden párt (szövetség) egyetlen zárt lista indítására jogosult, amelyen sorrendben minden negyedik jelölt közül (első négy hely, második négy hely és így a lista végéig) legalább egynek ahhoz a nemhez tartozónak kell lennie, amely kevésbé képviselt a listán.[10] A listaállításhoz a választásra jogosultak legalább 0,8%-os támogatását rögzíti a törvény. A mandátumok elosztásánál a D'Hondt-formulát használják, a parlamentbe való bejutáshoz a 3%-os küszöb elérése szükséges.
Nemzeti kisebbségi párt, vagy egyesület által állított lista indulásához országos szinten ezer választópolgár támogató aláírása szükséges. Azon nemzeti kisebbség, mely a legutolsó népszámlálás szerint a lakosság legkevesebb 2%-át alkotta, háromszáz aláírással tud listát indítani. A nemzeti kisebbségek esetében, ha egyetlen lista sem éri el a 3%-ot, de egyenként mindannyian elérik a 0,7%-ot, akkor, mintegy nagy közös lista vesznek rész a mandátumelosztásban és legtöbb három mandátumot kaphatnak, azzal a feltétellel, ha e kisebbségek nem haladják meg a választókerület lakosságának 15%-át. A horvát nemzeti közösség számára a választási törvény külön lehetőséget biztosít arra, hogy a szavazatok 0,35%-nak a megszerzése mellett is egy képviselőt küldjön a parlamentbe.[11]
A többpártrendszer 1990-es bevezetése óta 2019-ig az országban nyolc, a függetlenség deklarálása óta pedig hét köztársasági szintű választásra került sor.[12] Észak-Macedóniában a parlamenti képviselők megválasztása arányos választási rendszerben[13], egy fordulóban történik. Minden párt (szövetség) egyetlen zárt lista indítására jogosult, amelyen - hasonlóan a szerb mintához - minden harmadik jelölt közül (első három hely, második három hely és így a lista végéig) legalább egynek ahhoz a nemhez tartozónak kell lennie, amely kevésbé képviselt a listán. A választásokon való induláshoz a pártok vonatkozásában nem rögzít feltételeket a választási törvény, polgárok csoportja esetében azonban ezer választásra jogosult támogatását írja elő választókerületenként.[14]
Az ország területét a 2002-es választásokat megelőzően hat, megközelítőleg azonos választásra jogosulttal rendelkező választókerületre osztották fel. Minden egyes választókerületben húsz a kiosztható mandátumok száma.[15] Az összesen 123 fős macedón parlament[16] további három tagját 2011 óta a külföldön/diaszpórában élő macedónok választják az erre a célra kialakított - ekkor még három - választókerületben (Európa és Afrika; Észak és Dél Amerika; Ausztrália és Ázsia).[17] A 2015. június 2-án megkötött Przinói Megállapodásban előírt választási reformot követően egy "választókerületben" osztják ki a diaszpóra mandátumait. A mandátumok elosztásánál a D'Hondt-formulát használják, a parlamentbe való bejutáshoz pedig a 2002-es 5%-os küszöb eltörlését követően, természetes küszöböt alkalmaznak.[18] A választási eredményeket minden kerületben
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
