"Amint jogtudományunk sohasem követte a merő fogalomkultusz szertelenségeity úgy másfelől nem lesz hajlandó lemondani arról a nagy rendszerező erőről, amelyet az általános tanok elmélyedő fogalomelemzése képvisel"
(Szladits Károly)
1. A címválasztás némi magyarázatra szorul. A globalizáció néven ismert társadalmi-történelmi jelenséghalmaznak első pillantásra nem lehet szoros kapcsolata megszületendő új Polgári Törvénykönyvünkkel, azonban ez a megítélés feltétlenül kiigazításra szorul. Nyilvánvaló ugyanis, hogy minden jogszabály - de különösen az átfogó igénnyel fellépő törvénykönyvek esetében szükséges vizsgálni (vizsgálni kellene) a várható hatályosulás kérdését. Nevezetesen a megszületendő norma hogyan tudja betölteni hivatását és figyelembe venni azt a közeget, amelyben ezeket a szabályokat a majdani jogalkalmazónak használnia kell. Jelen tanulmányban arra teszünk kísérletet, hogy feltérképezzük a globalizáció várható és valószínűsíthető hatásait az új Ptk-ra és az alkalmazás tekintetében - mintegy előrejelzésképpen - de lege ferenda javaslatokat tegyünk.
Röviden a kérdés akként is megfogalmazható: indokolt-e az új Ptk. megalkotása.
2. Átfogó új polgári jogi kódex megalkotása igen régi igénye a magyar civilisztikának. Az ismert történelmi körülmények nem tették ugyan lehetővé a törvénykönyv elfogadását, bár örvendetes módon az egyes elkészült tervezetek jelentősen gazdagították a civilisztika tudományát és különösen az 1928-as magánjogi törvényjavaslat a Curia tevékenysége nyomán élő magánjogunk részévé vált.[1]
Akár a történelem fintorának is nevezhetnénk, hogy első polgári törvénykönyvünk megalkotására 1959-ben került sor, amely időpont - főleg az előtte eltelt évek - nem kifejezetten szolgálták a kódex társadalmi beágyazottságát.
Ahogy Vékás Lajos szellemesen fogalmazza meg "a jelenlegi Ptk. egy olyan korban (1953-1959 között) fogant és született meg, amely a lehető legszerényebb keretek közé szorította vissza a magánjogi forgalom természetes társadalmi feltételét, a magántulajdont."[2]
A rendszerváltozást követően - bár hatályos Ptk.-nk "várakozáson felül teljesített", hiszen kevés a szocializmus korában született kódexről mondható el, hogy alapjaiban a rendszerváltozást követő 20 évben is képes volt jól szolgálni a piacgazdaságot - érthető igényként jelentkezett az a célkitűzés, hogy egy a kornak mindenféleképpen megfelelő új Polgári Törvénykönyv készüljön el.
A Kormány 1050/1998. (IV.24.), illetve az ezt módosító 1061/1999. (V.28.) határozatával rendelte el az új Ptk. kodifikációs munkálatának megindítását. Az azóta eltelt tíz év során a magyar civilisztika tudományának legjobb művelői és az összes jelentős civilisztikai műhely aktívan részt vett az új Törvénykönyv megalkotásában. A téma jelentőségét számtalan cikk, tanulmány
- 300/301 -
mellett az is jelzi, hogy külön erre a célra alapított folyóirat is született. A Kodifikációs Főbizottság irányításával 2007. tavaszára készült el az öt könyvből álló Ptk. első normaszöveg tervezete, és - bár a munkálatok irányítását 2007. őszén az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium saját hatáskörébe vonta, ezért a Főbizottság szakértői (nem állami tisztségüknél fogva részt vevő) tagjai saját tervezetüket monografikus formában már közzétették (Szakértői javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Complex. Budapest, 2008.) -minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy a szakmai és társadalmi egyeztetéseket követően az Országgyűlés 2010-ig a törvényjavaslatot el is fogadja.
3. A Kódex időszerűségének kérdése persze nem most vetődik fel először, egyebek között ezt a címet viseli Vékás Lajos 2001-ben megjelent könyvének első fejezete. A könyv egésze az új Ptk. elméleti előképzéseit tárgyalja és elemzi e törvényalkotás időszerűségének kérdését, számba véve az ellene és mellette szóló érveket, majd egyértelműen leszögezi, hogy igenis helye van az új Kódex megalkotásának. Rámutat arra, hogy "A magánjog átfogó kodifikációja ma is csak nemzeti jogrendszeri keretek között valósítható meg. A törvénykönyv készítése során ugyanakkor számos lehetőség adódik a nemzetközi jogegységesítés és jogharmonizáció eredményeinek és javaslatainak megfontolására, alkotó módon történő felhasználására, azaz a szerves beépítésre."[3]
1. Napjaink egyik leggyakrabban emlegetett jelensége a globalizáció, amelynek hatásai az élet szinte minden területén, de elsősorban a gazdaságban, a politikában és a kultúrában mutatkoznak meg. A jelenségnek számos pártolója és ellenzője van, aki különböző módokon és fórumokon adnak hangot véleményüknek. Káros vagy hasznos a globalizáció? Kik a haszonélvezői, kik a kárvallottjai? Lehet-e, kell-e szabályozni a folyamatot? Ezekre a kérdésekre társadalomtudósok, politikusok, gazdasági szakemberek és laikusok egyaránt keresik a választ. A szakirodalom számos definíciót alkotott a globalizáció leírására, amelyek különböző szemszögekből, más-más kritériumok alapján közelítik meg a kérdést. A magunk részéről Anthony McGrew definícióját használjuk, mivel ez a jelenleg létező egyik legátfogóbb meghatározás. A globalizáció eszerint a "azoknak az összességét jelenti, amelyek révén a világ egyik részén végbemenő tevékenységeknek, eseményeknek és döntéseknek jelentős következményei vannak a világ más részein élő egyénekre és közösségekre nézve; azokat az áramlásokat jelenti, amelyek áthatolnak az országhatárokon és összefüggő rendszerré integrálják a világot."[4]
A definícióban említett "országhatárokon való áthatolás" komoly aggodalmakat válthat és vált is ki egyes egyénekből, közösségekből, mivel az emberek tehetetlennek érezhetik magukat, az életükre kiható folyamatuk miatt, amelyek fölött azonban semmilyen befolyással nem rendelkezhetnek sem maguk, sem pedig az állam, amelyben élnek. A globalizáció egyik komoly kísérő jelensége ugyanis az államok korábbi szerepének megváltozása, amit mind a közvéleményben, mind pedig a szakirodalomban heves viták öveznek.
A világ államokra történő felosztása az ún. vesztfáliai rendszer a XVII. századi Európában, a 30 éves háborút lezáró vesztfáliai békét követően kezdődött el.
A katolikus egyház addigi, centralizált - mai fogalommal élve akár 'szupranacionálisnak' is nevezhető - hatalma megszűnt, és a szuverén államok kialakulásával a hatalom gyakorlása, a vagyon tulajdonjoga, valamint az alattvalók lojalitása is az államra tevődött át.[5] A 19. században, a nacionalizmus ideológiájának előretörésével megszületett a nemzetállamok eszméje, a társadalmak felfedezték a nemzet, mint államszervező erő jelentőségét.
2. Igaz az a köztörténeti felfogás, hogy az 1648-as békekötést követően veszi politikailag kezdetét a nemzetállam kialakulása, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ennek eszmetörténeti megalapozását a reformáció, pontosabban Kálvin végzi el. A reformációnak (pontosabban Kálvinnak, a kálvinizmusnak és egyéb "puritán" szektáknak) a kapitalizmus kialakulására való hatását elemzi Max Weber. Bár leszögezi, hogy nem kívánja értékelni a reformáció gondolati tartalmát, - csupán arra vállalkozik, hogy - modern, különösen evilágiságra orientált kultúránk bizonyos jellegzetes tartalmaiból mit írhatunk a reformáció befolyásának, mint történeti oknak a számlájára[6] - mégis az általa feltárt vallásszociológiai és gazdaságetikai összefüggések nélkül nehezen vagy alig értenénk meg a kapitalizmus lényegét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
