Schwarz Gusztáv 1858. január 1-jén született Pesten. 1911-ben törvény-előkészítő munkája elismeréseként előbb udvari tanácsosi, majd nemesi címet kapott, ekkor vette fel a Szászy-Schwarz nevet.
A Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán tanult jogot, 1882-ben avatták doktorrá. Tudományos pályára készült, ezért 1883-ban európai egyetemeket látogatott meg, járt a bécsi, a lipcsei, a hallei egyetemre, majd egy évig (1884-ig) a göttingeni egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. Itt ismerkedett meg a német jogtudóssal, Rudolf von Jheringgel (1818-1892), aki nagy hatással volt Schwarzra. Kölcsönösen tisztelték egymást, 1885-ben, magántanári habilitációjához Jhering a budapesti jogi karhoz támogató ajánlást küldött. Szászy-Schwarz egész életében a német jogász tanainak hű képviselője és továbbfejlesztője, Jhering magánjogi jogesetgyűjteményét nemcsak magyarította, hanem 1901-ben a hazai jogéletből vett példákkal kibővítve adta ki.
1884-ben ügyvédi vizsgát tett, 1885-től az Ügyvédvizsgáló bizottság tagja lett. 1884-től 1896-ig ügyvédi irodát tartott fenn. 1885-től, a Budapesti Tudományegyetemen a római jog magántanára, 1893-tól rendkívüli tanára, 1896-1900 között nyilvános rendes tanára, 1900-tól haláláig a kereskedelmi és váltójog, valamint a római jog jogosított tanára. Lebilincselő előadóként emlegették hallgatói, eszményi tanár volt, aki igen nagy hatást gyakorolt mély tudásával, elmésségével. Az 1902-1903-as és az 1916-17-es tanévben a Jog- és Államtudományi Kar dékánja. 1902-ben dékánként indítványt tett a Budapesti Tudományegyetemen a jogi kari könyvtár megalapítására, azzal a céllal, hogy a magas árú, vagy nagy terjedelmű hazai és külföldi szakkönyveket, illetve az általános műveltséget terjesztő műveket is megvegyék a hallgatók számára. A könyvtár 1904-től már működött is. Szászy-Schwarz 36 éven át tanított a jogi karon, neves tanítványai közé tartozott Marton Géza, Szladits Károly és Beck Salamon is.
Kimagasló jelentőségű tudományos tevékenysége a civilisztika szinte egész területét átfogta. A historikus irányzattal szemben a modern jog alapját képező panderisztikának volt lelkes művelője. A házassági joghoz írott bírálata döntően befolyásolta a törvény megalkotását. Szilágyi Dezső ezután hívta meg (1895-ben) a magyar polgári törvénykönyv szerkesztőbizottságába, az 1900-ban közzétett
- 133/134 -
első tervezet örökjogi részét Schwarz írta meg. Hangsúlyozta a dologi jog, a családjog és az öröklési jog átfogó reformjának szükségességét. Arra törekedett, hogy a magyar magánjogi kódex európai színvonalú legyen, ezért fontosnak tartotta, hogy a német nyelven is közzétett kódextervezeteket nagy tekintélyű német, osztrák és svájci magánjogászok is véleményezhessék. Jórészt tőle származik az 1914-ben közzétett magyar polgári törvénykönyv tervezetének indokolása is.
Értekezései, kritikái a lap megalapításától kezdve húsz éven keresztül a Jogállamban jelentek meg. A Jogtudományi Közlönyben a "Magánjogi fejtegetések" rovatban a tudományos döntvénybírálatnak új nemét teremtette meg. Egyik legfőbb munkája az 1906-ban megjelent A jogi személy magyarázata, mely jelentős kritikát váltott ki. A magánjog terén számos máig becses könyvet és tanulmányt írt. Ő foglalkozott először a bírói gyakorlat, a jogesetek elméleti jellegű és igényű elemzésével. Ez a szemlélet jellemzi a Magánjogi fejtegetések felsőbírósági határozatok kapcsán 1890-es és az Újabb magánjogi fejtegetések című 1901-es művét. Az 1911-ben megjelent öt tanulmányt tartalmazó Új irányok a magánjogban című kötetében a magyar magánjog mellett a római jog kérdéseivel is foglalkozott.
Tudományos érdemei elismeréséül 1918-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. A római jog és a modern civilisztika képviselőjeként a jogbölcseleti kérdések iránt is nyitott volt. Nevét a német jogtudományban is jegyezték, a Deutsche Juristen-Zeitung munkatársaként is dolgozott. Az I. világháború alatt a Bajtársi Szövetség jogi osztályának elnöki tisztségét viselte, ezzel is a német-magyar jogi közeledést kívánta szolgálni. Figyelemmel kísérte az európai, elsősorban a német nyelvterület jogtudósainak munkáját, többen hatással voltak munkásságára, pl. Ernst Zitelmann (1853-1923), ill. levelezett Eugen Huberrel (1849-1923), aki az 1912-es svájci magánjogi kódexet is megalkotta.
A Magyar Jogászegylet alelnöki, és az Iparjogvédelmi Egyesület elnöki tisztségét is betöltötte.
1920. április 8-án hunyt el Budapesten. A 62 éves jogtudóst a jogi egyetem csarnokában ravatalozták fel.[1]
• Az ági öröklés kérdése: jelentés és vélemény. Budapest: Pesti Lloyd társ. Ny., 1898. 168 p.
• Codificationalis dolgozatok. Budapest: Grill, 1902. 849 p.
• A házassági jogról szóló törvényjavaslat bírálata, ellenjavaslattal. Budapest: Singer és Wolfner, 1894. 98 p.
• Institutiók és pandekták. Budapest: Politzer, 1900. X, 622 p.
- 134/135 -
• Jogi napikérdések. Budapest: Politzer, 1910. 32 p.
• Jogi párbeszédek az obstrukcióról. Budapest: Athenaeum, 1910. 50 p.
• A jogi személy magyarázata. Budapest: Franklin Ny., 1906. 125 p.
• Magánjogi fejtegetések felsőbírósági határozatok kapcsán. Budapest: Singer és Wolfner, 1890. XXIII, 300 p.
• Még egyszer: az obstrukczió jogtana. Budapest: Franklin, 1905. 24 p.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
