A bírósági végrehajtási eljárás a bíróságok és más jogvitát eldöntő szervek határozatainak állami kényszer igénybevételével történő érvényre juttatását, továbbá egyes okiratokon alapuló követelések behajtását célzó nemperes eljárás. Megfelelő, azaz gyors és hatékony működése az egész gazdaság, a végrehajtást kérők és az adósok érdeke is, hiszen a gazdaság prosperitása érdekében szükséges, hogy a végrehajtást kérők különböző jogcímen őket jogszerűen megillető követeléseikhez minél gyorsabban és lehetőleg minél kisebb költség ráfordítása mellett hozzájussanak, míg az adósok érdeke, hogy az ellenük irányuló végrehajtás során is méltányos, jogos érdekeiknek megfelelő védelmet kaphassanak. A végrehajtási eljárás jelentős költségekkel jár, amelyek egyaránt érintik a végrehajtást kérőket és adósokat, és amelyek a végrehajtás egyik legkényesebb, legtöbb emóciót kiváltó kérdései közé tartoznak.
A végrehajtással felmerülő költségek közé tartozik minden olyan költség, amely a végrehajtás elrendelésével, foganatosításával kapcsolatosan felmerül, beleértve a végrehajtható határozat (végrehajtási lap, végrehajtási záradék) kiállításával kapcsolatos illeték, a jogi képviselő eljárásával felmerült költség mellett az önálló bírósági végrehajtó vagy a Végrehajtói Kar részére megfizetendő összegeket egyaránt. Ezen különböző költségekre vonatkozó részletszabályokat külön-külön jogszabályokban rendezték, a végrehajtás teljes - a végrehajtás résztvevői által megfizetendő - költségének felméréséhez tehát több egymás mellett alkalmazandó jogszabály - döntő többségében miniszteri rendelet - együttes megismerése és alkalmazása is szükséges, amely a végrehajtás laikus résztvevői számára
- 12/13 -
gyakran nehezen követhetővé teszi a várható és teljesítendő költségek felmérését.
A végrehajtás általános szervezeti formája az önálló bírósági végrehajtó, akit tevékenységéért a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 254. § (1) bekezdése értelmében díj és költségtérítés illet meg, a végrehajtás eredményessége - akár részbeni eredményessége - esetén behajtási jutalék illeti meg. Ilyen költség a végrehajtó illetménye, társadalombiztosítási, felelősségbiztosítási költsége, a végrehajtót segítő alkalmazottak bérezésével kapcsolatos, valamint egyéb adminisztratív költségek, a végrehajtói iroda fenntartásával kapcsolatos költségek, illetve az egyes eljárásokkal kapcsolatban közvetlenül felmerülő kiadásai.
A végrehajtással felmerülő költségek közé tartozik a már elrendelt végrehajtásban az önálló bírósági végrehajtó felé megfizetendő költség, mely összegére, előlegezésére vonatkozó részletszabályokat korábban a 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet tartalmazta, jelenleg a 35/2015. (XI. 10.) IM rendelet foglalja össze azzal, hogy az általános jellegű rendelkezések és a költségek viselésére vonatkozó rendelkezések a magasabb szintű végrehajtási törvénybe kerültek.
A végrehajtás résztvevőinek érdeke a végrehajtási költségek tekintetében jelentősen eltér. Az adós, és - mivel azok előlegezésére részben köteles - a végrehajtást kérő is abban érdekelt, hogy a követelések végrehajtása minél kisebb terhet rójon rájuk, azaz a végrehajtási költségek minél alacsonyabb szinten kerüljenek meghatározásra. (Nem vitathatóan az adósok a végrehajtást és az ezzel járó költségeket az önkéntes teljesítéssel el is kerülhetik, azonban ez az adósok részére nem minden esetben reális lehetőség). Az önálló bírósági végrehajtó érdeke ezzel ellentétben természetszerűleg az, hogy a végrehajtási költségek a tevékenységgel felmerülő valamennyi költsége fedezésén túl részére megfelelő megélhetést nyújtsanak. Ez utóbbi könnyen beláthatóan a társadalom érdeke is, hiszen ha a végrehajtói pálya nem biztosít megfelelő, a végrehajtó fokozott felelősségéhez igazodó jövedelmet, úgy az önálló bírósági végrehajtói szervezet utánpótlása nem biztosítható, ami végső soron a végrehajtás eredményességét áshatja alá. A végrehajtás költsége tehát a végrehajtási eljárások egy igen jelentős, a végrehajtás valamennyi szereplője számára kiemelkedő jelentőségű szegmense, melynek szabatos és kiszámítható szabályozása valamennyi szereplő alapvető érdeke.
Az érdekek törékeny egyensúlyának megteremtése a jogalkotó feladata, melynek a Vht. 307. § (2) bekezdés h) pontjában kapott felhatalmazás alapján jelenleg az igazságügyért felelős miniszter - az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben - kiadott rendelet útján igyekszik eleget tenni.
Az önálló bírósági végrehajtói rendszer bevezetésével egyidejűleg készült a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendeletet, melyet azonban számos kritika ért mind a végrehajtást kérők, mind az adósok, mind a jogalkalmazó oldaláról. A jogalkotó részben ezekre is reagálva többször - a rendelet hatályba lépese és hatályon kívül helyezése között összesen tizenegy alkalommal - módosította a díjszabási rendeletet, amely azonban a módosítások ellenére is számos problémát vetett fel. A végrehajtási költségek vonatkozásában az alapvető jogok biztosa is több vizsgálatot folytatott és jelentést készített, valamennyi esetben alapvető jogokkal kapcsolatos visszásságokat tárt fel, és ezek orvoslására, a rendelet módosítására kérte fel az illetékes minisztert. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium már a 2013. évben jelezte, hogy a jogszabály felülvizsgálata folyamatban van, majd 2015. november 10. napján kihirdették a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 35/2015. (XI. 10.) IM rendeletet.
Egyet kell értenünk azzal a megállapítással, hogy az új jogszabály novelláris jellegű változást nem eredményezett, azonban a felvetett problémákra igyekezett választ adni. Az új díjszabási rendelet 2015. december 11. napján történt hatályba lépése óta eltelt mintegy két és fél év talán elegendő volt arra, hogy annak erényei, esetleges hibái vagy eltérő értelmezést engedő rendelkezései napfényre kerüljenek.
Az új díjszabási rendelettel kapcsolatos változások értékelése során indokolt számba venni, hogy a joggyakorlat korábban milyen hiányosságokra mutatott rá, illetőleg hogy azokat az új szabályozás során miként orvosolták, vagy azok megoldására az új rendelet egyáltalán kísérletet tett-e.
A végrehajtót a Vht. 254. § (1) bekezdése értelmében a tevékenységéért díj és költségtérítés illeti meg. A későbbiekben még szóba került, ezért érdemes már itt kiemelni, hogy a díj - a díjszabási rendelet szerinti munkadíj - és költségtérítés a végrehajtót nem az elért eredmény fejében, nem a végrehajtás sikeres befejezése esetén, hanem pusztán a tevékenységéért, magáért az eljárásáért illeti meg, annak eredményességétől függetlenül.
A végrehajtó munkadíja a Vht. 254. § (3) bekezdése szerint a végrehajtási ügyértékhez vagy az eljárásra fordított időhöz, továbbá az elvégzett cselekményekhez igazodik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
