Az elmúlt évtized egyik sokat kutatott témája volt az állami és a lokális kormányzati szintek közötti feladatátrendeződés, a területi és a települési integrációk átalakulása. E körben különösen érdekes a városok és azok vonzáskörzetének szerepváltozása, melyet ezen időszakban a bürokratikus igazgatási határok megerősítése eredményezett. Ez utóbbi témakört vizsgálja és mutatja be Somlyódyné Pfeil Edit nemrég megjelent, A városok szerepe a területi kormányzásban. A közszolgáltatás-szervezéstől a várospolitikáig című kötete.[1]
A kötetben tárgyalt jelenségek szoros összefüggésben vannak a kormányzati szerepek változásával, ami az ezredforduló után, a gazdasági világválság hatására nem csak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is megfigyelhető. Bár a válságkezelésre viszonylag eltérő megoldások születtek, több helyen - köztük hazánkban is - a helyi szinten nyújtott szolgáltatások és azok költségvetési finanszírozásának felülvizsgálata, racionalizálása, a különféle integrációs törekvések elvetése, új formájú megerősítése zajlott le. Az önkormányzati szinten tapasztalható, akár az igazgatási határokat átszelő kooperációs formák fejlődése részben megakadt, a jogszabályi változások új irányt jelöltek ki a települési és megyei önkormányzatok számára.
A kutatás és a kötet mind témáját, mind keletkezési körülményeit tekintve igen pragmatikus mintája a hazai jogi és társadalomtudományi kutatásoknak. Minderre reflektálva jelen írás komplex nézőpontot kíván adni a területi kormányzást vizsgálatának és értelmezésének napjainkban tapasztalható kihívásaihoz, három kiemelt szempont köré csoportosítva. Ehhez mindenekelőtt néhány általános, a társadalomtudományban tapasztalható jelenségre szeretném felhívni a figyelmet, majd két, az önkormányzatok szerepéhez, közfeladat-ellátáshoz kapcsolódó problémakört elemzek e köteten keresztül.
Az elmúlt évtizedben számos kutatási projekt és kutatócsoport vonta vizsgálata alá a magyar önkormányzati rendszert, a helyi közfeladat-ellátást, azok finanszírozását és hatékonysági kérdéseit; a Belügyminisztérium (BM) jelentése[2] szerint közel negyven ilyen témájú kutatás zajlott 2010-2018 között, illetve zajlik jelenleg is. Ezek viszonylag széles metszetében közös, hogy valamely európai uniós forrásból finanszírozott projekt keretében valósultak meg. Jelen kötet borítója is igen figyelemfelkeltő az elmúlt években már megszokottá vált "Széchenyi 2020" logóval.[3] Ez a közös ernyő az e tématerületet kutató szakemberek számára jól ismert, s tükröz néhány, a magyar társadalomtudomány (és jogtudomány) területén az elmúlt években lezajló folyamatot.
Mindenekelőtt kiemelhető, hogy az említett kutatásokból szinte megszámlálhatatlan kötet, gyűjtemény, jelentés, javaslat született, melyek nagyobb része elektronikusan, kisebb része nyomtatott formában került publikálásra. Bár digitalizált világunkban a nyomtatott könyvek
- 93/94 -
egyre inkább háttérbe szorulnak, s egyre nagyobb kihívást jelent a tudományos eredmények disszeminációja, ez önmagában nem lehetne akadálya annak, hogy a legfrissebb hazai tudományos eredmények naprakészen, hatályos szabályozási tartalommal lássanak napvilágot. Némiképp szomorú azt tapasztalni, hogy egy-két éves csúszással kerülnek kiadásra olyan eredmények, melyek az adott időpontban - a gyorsan változó jogi, közigazgatási szabályozás miatt - szinte már csak jogtörténeti értékkel bírnak, s azon közpénzből finanszírozott projektekkel szemben támasztott elvárásnak sem felelnek meg, hogy a tudományos eredményeket a jogalkotó is hasznosítani tudja. Az már csak ráadás az elnyúló megjelenési időhöz, hogy olykor egyes "eredménytermékek" - költségtakarékosságra hivatkozással - végül csak elektronikusan látnak napvilágot. Ennek ellenére leszögezhető, hogy a bemutatni kívánt kötet sok tekintetben a hazai szakirodalom hiányosságát igyekszik pótolni, mivel a városok szolgáltatásszervezési és közpolitikai irányú kutatására ritkán kerül sor, s a kötet témája széles skáláját fedi le a tudományterületnek.
A másik általános megjegyzésem külső, kényszerű korlátokra vonatkozik. A közpénzek felhasználásának átláthatóságát biztosító szabályok különösen fontosak, legyen szó tagállami vagy uniós forrásból megvalósuló kutatásról. Ugyanakkor e szabályokon keresztül számos olyan tartalmi és formai elvárás jelenik meg, amely a tudományos igényű, módszertanilag megalapozott kutatások kárára is válhat. Persze, ez nem magától értődő, az eredményt nagymértékben befolyásolja a megvalósítást koordináló igazgatási, szervezeti megoldás is, de tapasztalataink azt mutatják, hogy különösen az uniós forrásból megvalósuló kutatásoknál az elhúzódó előkészítési munkálatokat követően (közbeszerzés, engedélyek, szerződéskötés stb.) szűk időkeret marad az érdemi vizsgálatok elvégzésére, az eredmények teljes körű feldolgozására. E kényszerűség - a szerző hibáján kívül - némiképp az ismertetett köteten is érzékelhető, főleg a mélyebb összefüggések bemutatása vagy éppen annak elmaradása okán.
A harmadik, egyben utolsó megjegyzés a kutatások módszertanára vonatkozik. Egyre több olyan társadalomtudományi és jogi publikáció születik, amely szakít a leíró jelleggel, illetve dokumentumelemzésben kimerülő kutatással és más tudományterületen régóta bevett módszereket alkalmaz,[4] így például empirikus adatfeldolgozásra, adatbányászatra, illetve épp kérdőíves lekérdezésre épül. E kötet alapjául szolgáló kutatás is ez utóbbi körbe illeszkedik, ugyanakkor mind a közszolgáltatás szervezés mintázataira, mind a városfejlesztés eszközeire tekintettel némi hiányérzet marad az olvasóban az elvégzett reprezentatív lekérdezés eredményei kapcsán, hiszen az mindössze öt táblázatban kerül bemutatásra. Ez persze nagymértékben összefügg az előbb említett problémakörrel. A kormányzati szintek munkája és közfeladat-ellátása kapcsán a kérdőíves lekérdezés lehetőségei több tényezőből kifolyólag korlátozottak. A közigazgatási struktúra átalakítása, folyamatos változása, a finanszírozás reformálása, az önkormányzatok működésének és ellenőrzésének erősödése, a mindinkább központosított adatszolgáltatások jelentős mértékben megnehezítik az olyan reprezentatív felmérések elvégzését, melyek a valós helyzetről adnának képet. Az elmúlt években az előzőekben már hivatkozott belügyminisztériumi (és KÖFOP- VEKOP) kutatások keretében sikerült viszonylag széles körben reprezentáló lekérdezést lebonyolítani, melyek ugyanakkor részben korlátozott eredményre jutottak a kutatás céljaiból és az ahhoz illeszkedő kérdésfeltevésekből adódóan.[5]
Mindezek fényében nézzük meg, mit is rejt az említett kötet, amely kétszázkilencvenhárom oldalon és tizenegy fejezetben négy részre tagozódik. Az első részben az elméleti alapok áttekintése kapott helyet - különösen a városi kormányzás új paradigmái -, melyet kiegészít néhány ország tapasztalatainak összehasonlító elemzése. A második rész az önkormányzatok közszolgáltatási tevékenységét vizsgálja, áttekintve az utóbbi években történt hatásköri változásokat, kitérve a városok körzeti szerepének módosulására is. A harmadik rész mindezt egy közpolitikai szemlélettel egészíti ki a várospolitika vizsgálata során, a helyi kormányzati szinteken születő döntések mechanizmusait elemezve. E részben a szerző egy kvalitatív vizsgálat eredményeit is ismerteti. Az utolsó fejezet számos, a jövőre vonatkozó következtetést és javaslatot fogalmaz meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
