A tanulmány azt a kérdést vizsgálja, hogy milyen funkciók társíthatók az arányossági teszthez. A szakirodalomban általánosan elfogadott nézet szerint az arányossági teszt elsődleges funkciója - más alapjogi tesztekhez hasonlóan - az alapjog-korlátozás igazolása. Az evidenciaként ható megállapítást ugyanakkor olyan jellemzők támasztják alá, amelyek részletesebb, egymásra tekintettel lévő vizsgálatra is érdemesek. A nemzetközi szakirodalmi diskurzus elemzése alapján ilyennek tekinthető az érvelés koherenciája, a vizsgálati szempontrendszer önkényes döntéseket kizáró jellege, az érvelés transzparenciája, valamint a bírói döntés összefüggése a legitimációval. A részletesebb vizsgálat alapján az arányossági teszthez kapcsolódó másodlagos funkcióként azonosítható továbbá az alapjogvédelem mellett a "fair egyensúly" biztosítása, a demokratikus működés támogatása, továbbá a dialektikus funkció. E funkciók teljessége elméleti alapon az arányossági teszthez társítható, azonban az egyes részfunkciók más alapjogi tesztekhez is kapcsolódhatnak.
Kulcsszavak: arányossági teszt, elsődleges igazolási funkció, koherencia, önkényes döntések kizárása, transzparencia, legitimáció, másodlagos funkciók, demokratikus hatalomgyakorlás
Az alapjogi tesztek funkciója egyértelmű, ha olyan módszerként tekintünk ezekre az érvelési struktúrákra, amelyek segítségével megállapítható, hogy adott alapjog korlátozása meghatározott kontextusban alkotmányosan (transznacionális fórumok előtt: az adott nemzetközi jogi instrumentum keretei között)[1] igazolható-e. Az alapjog-korlátozás igazolhatóságához kapcsolódó elsődleges funkció sajátosságait ugyanakkor érdemes részletesebben is megvizsgálni, továbbá azt a kérdést, hogy milyen további funkciók társíthatók az alapjogi tesztekhez. Lényeges kérdés az is, hogy az egyes funkciók milyen kritériumok teljesülése mellett érvényesülhetnek a leghatékonyabban.
Az általános alapjogi tesztek dogmatikáját vizsgáló monográfia[2] részeként korábban arra tettem kísérletet, hogy egy önálló fejezetben elméleti szempontból tipizáljam az alapjogi tesztek egyes funkcióit. Ebben az elemzésben arra vállalkozom, hogy a korábbi rendszerezést a szakirodalom újabb eredményeire figyelemmel végezzem el újra, az arányossági tesztre koncentrálva. Ennek elsődleges módszere a kapcsolódó nemzetközi jogirodalom feldolgozása, amely természetesen a bírói fórumok újabb gyakorlatára is reflektál. Az elemzés az arányossági teszthez kapcsolódó, elméletileg igazolt funkciókat rendszerezi - az természetesen ettől független kérdés, hogy a funkciók ténylegesen milyen módon érvényesülnek az egyes fórumok gyakorlatában.
A funkciók tisztázása elsősorban az alapjogi teszteket alkalmazó (bírói) fórumok számára lehet hasznos: ha tisztázott, hogy a döntéshozatal keretében alkalmazott alapjogi teszt pontosan milyen funkciókkal bír, annak megítélése is könnyebb lehet, hogy adott jogi kérdéssel összefüggésben milyen részkérdésekhez kapcsolódóan, milyen érvelési struktúrában, milyen téttel kell azt figyelembe venni. Az alapjogi tesztek pontosított funkciója a tudomány képviselőit is segítheti abban, hogy a bírói (alkotmánybírósági) gyakorlat elemzése, értékelése keretében pontosabb, a jogfejlesztést jobban előtérbe helyező megállapításokat tegyen.
Az alapjogi teszt fogalma látszólag egyértelmű, érdemes azonban ebben a vonatkozásban tisztázó megállapításokat tenni. A magyar jogirodalomban az alapjogi teszt kifejezést általában gyűjtőfogalomként használjuk, utalva mindazon érvelési struktúrákra és értékelési szempontokra, amelyek alapulvételével megítélhető egy alapjog-korlátozás alkotmányossága.[3] Sólyom László az Alkotmánybíróság működésének kezdeteit értékelő munkájában így fogalmazott: "(E)egyes
- 15/16 -
alapjogokra nézve az Alkotmány külön alkotmányossági mércét tartalmaz, vagy az Alkotmánybíróság vezetetett le ilyet az illető jog sajátosságaiból."[4] Kétségtelen, hogy a testület gyakorlatában rendszeresen és többnyire következetesen felhív specifikus szempontokat az egyes alapjogokat érintő specifikus alapjog-korlátozási helyzetek értékelése során,[5] ezekre az értékelési szempontokra azonban valójában nem épülnek önálló érvelési struktúrák. Ilyen esetekben az Alkotmánybíróság rendszerint az általa kiemelt értékelési szemponttal veti össze a megítélendő alapjogi konfliktus sajátosságait, kapcsolódó következtetéseit pedig szillogisztikus érvelés keretében teszi meg.
Az arányossági teszt általános alkalmazásának követelménye ugyanakkor egyaránt következik az alapjogok fogalmából,[6] az Alaptörvény szövegéből[7] és az alkotmánybírósági gyakorlatból.[8] Mivel az arányossági teszt érvelési struktúrát is kínál az alapjog-korlátozás alkotmányosságának vizsgálata számára, transzparensebb érvelést építhet fel az Alkotmánybíróság és a bírói forumok, ha az említett specifikus értékelési szempontokat nem önmagukban, hanem az arányossági teszt részeként, annak érvelési struktúrájában alkalmazzák. Azokban a jogkorlátozási helyzetekben (az abszolút védelmet élvező alapjogi pozíciókat érintő korlátozások esetén)[9], amikor a korlátozás minden körülmények között tilosnak minősül, természetesen szükségtelen az arányossági teszt struktúrája szerinti érvelés felépítése - ilyen esetben a bírói fórumnak a jogkorlátozás tényét, jellegét kell megállapítania és azt összevetnie az arra vonatkozó alkotmányos tilalommal, szillogisztikus érvelési keretben. Az Alkotmánybíróság közelmúltbeli gyakorlata szolgál arra vonatkozó példával, hogy az arányossági teszt mint érvelési struktúra alkalmas arra, hogy annak keretén belül specifikus - a különleges jogrendi alapjog-korlátozással kapcsolatos - szempontokat vegyen figyelembe a testület.[10]
A gazdag nemzetközi jogirodalmi diskurzus elsősorban az arányossági tesztre, annak sajátosságaira, elméleti alapjaira, valamint a teszttel, mint általánosan alkalmazható módszerrel kapcsolatos kritikai megközelítésekre irányul és ebben a kontextusban tér ki az arányossági teszt lehetséges funkcióira is. Az arányossági követelményt, mint az alapjog-korlátozásra vonatkozó általános kritériumot alkalmazó államok[11] bírói fórumai jellemzően nem kezelik külön érvelési struktúrában az egyes alapjogokhoz kapcsolódó korlátozási helyzetek megítélése során figyelembe vett specifikus értékelési szempontokat. Függetlenül attól, hogy milyen vizsgálati szempontokat, mércéket tekintünk önálló alapjogi tesztnek, abból a tényből következően, hogy a specifikus vizsgálati szempontok az arányossági teszt részeként, annak érvelési struktúrájában is figyelembe vehetők, az arányossági teszthez társítható funkciók részben a további tesztekre is vonatkoztathatók.
Szakirodalmi forrásokban és jogalkalmazói oldalról időnként felmerül a kérdés, hogy kinek (mely entitásnak) kell alkalmaznia az alapjogi teszteket. Ez a dilemma is feloldható azonban, ha az alapjogi teszt mögötti, garanciális jellegű alkotmányos követelményre vagyunk tekintettel, amely szerint az alapjogok korlátozásának alkotmányos keretek között kell maradnia, az alapjogok nem üresíthetők ki, azok lényeges tartalma nem korlátozható.[12] Erre a követelményre a jogalkotónak is tekintettel kell lennie, aminek a leginkább plauzibilis módja, ha a jogalkotási aktus előkészítése során maga is alkalmazza a túlzó jogkorlátozások kiszűrésére szolgáló módszert, azaz elvégzi a kapcsolódó alapjogi tesztet.[13] Mivel az alapjogok korlátozása nemcsak a kötelező jogi előírások szövegéből, hanem alkalmazásuk módjából is következhet, a jogalkalmazással, a végrehajtó hatalom gyakorlásával összefüggésben is érvényesülnie kell a fenti követelményeknek. Annak megítélése, hogy az alapjogok korlátozásának eszközével élő jogalkotó, vagy hatásköreinek gyakorlása so-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
