A 2018-ban az új gyülekezési törvény megalkotásának talán legfőbb oka az volt, hogy az 1989-óta hatályos gyülekezési törvény jogalkalmazói gyakorlata "szétesett". A korábbi rendőrségi és bírósági gyakorlat elbukott az Alkotmánybíróság előtt, az Alkotmánybíróság pedig előbb belelátta a megtiltásnál enyhébb korlátozás lehetőségét a szabályozásba, majd több mulasztásban megnyilvánuló alaptörvényellenességet is megállapított. A tanulmány a gyülekezési jog 2018. évi - az Alkotmánybíróság gyakorlatának és az európai államok szabályozási megoldásainak is megfelelő - rekodifikációjának egyes elemeit és az ahhoz kapcsolódó bírósági gyakorlatot mutatja be a gyülekezési hatóság közhírré tett és a Kúria közzétett határozatai alapján.
Kulcsszavak: gyülekezési jog, gyűlés fogalma, Gytv., joggyakorlat
A magyar gyülekezési jog szabályozásának fejlődését alapvetően meghatározta a korszerű, törvényi szabályozás iránti sikertelen vágyakozás. Évtizedekig ugyanis - közrendvédelmi, és nem pedig alapjogi megközelítésben - kezdetben partikulárisan, és 1989-ig mindössze rendeleti szinten kerültek a "népgyűlések" szabályozásra.[1] Az 1989 januárjában elfogadott, a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Gytv.) volt hazánk első törvényi szintű gyülekezési szabályozási kísérlete, amelynek jelentősége sem a rendszerváltoztatás sem pedig az azt követő évtizedek politikai életében nem becsülhető túl. Az Országgyűlés 2018 nyarán fogadta el a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvényt (a továbbiakban: Gytv.). A Gytv. javaslatának előterjesztői indokolása szerint a korszerűnek sohasem nevezhető régi Gytv. 2018-ra végképp elavulttá, a széttartó, és huszonkilenc év alatt többször jelentősen is irányt váltott gyakorlatnak köszönhetően alkalmazhatatlanná vált.
Az alapjogi kollízió feloldásának mikéntje a 24/2015. (VII. 7.) AB határozat és a 30/2015. (X. 15.) AB határozat után nehezen kiszámítható lett és gyakran biztosított jogalapot a rendezvény megtartásának előzetes korlátozására. Az Alkotmánybíróság a 13/2016. (VII. 18.) AB határozat és a 14/2016. (VII. 18.) AB határozat kapcsán észlelte, hogy "[...] a jogalkalmazók a jelenlegi szabályozási környezetben eszköztelenek azon alapvető jogok vagy alkotmányos értékek sérelmének felmerülése esetében, amelyek nem kerültek a [régi] Gytv. 8. § (1) bekezdésében kiemelt tilalmi okok szabályozási körébe". A hivatkozott ügyekben az AB megállapította, hogy a rendőrség és a bíróság azért tiltotta meg előzetesen a rendezvényt, mert alapjogok összeütközésével szembesültek, amelyet megnyugtatóan nem tudtak feloldani. A bizonytalanság orvoslására mindenképpen indokoltnak tartanám azon alkotmányos elvek tételes megfogalmazását, amelyek a jogalkalmazókat segítenék az összeütközések alkotmányos feloldásában, így az alapjogsérelem megelőzhető lehetne. Az Alkotmánybíróság legutóbbi, nem kimondottan koherens határozatai és a közigazgatási bírósági eseti döntések alapján úgy vélem, a gyülekezési szabadság régi Gytv.-beli korlátai a gyakorlatban kiüresedtek. A bírói gyakorlat alapján "a közlekedés más útvonalon nem biztosítható" fordulat alapján csaknem kizárttá vált, hogy a rendőrség egy gyűlés megtartását megtiltsa. Az pedig legalábbis bizonytalanná vált, hogy a rendőrség "a népképviseleti szer-
- 26/27 -
vek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné" fordulat alapján milyen esetben tilthatta volna meg megalapozottan egy gyűlés megtartását.
A jogalkotó észlelte a régi Gytv. alkalmazása során felmerült, jogalkalmazói eszközökkel nem kezelhető problémákat, amelyek orvoslása érdekében megalkotta a Gytv.-t. A Gytv. az Alkotmánybíróság gyakorlatára reflektálva megállapította az egyeztetési eljárás legfontosabb garanciális szabályait: egyértelművé tette, hogy a gyűlés megtiltására csak akkor van lehetőség, ha az enyhébb korlátozásokkal a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme nem biztosítható (13. §); a 13/2016. (VII. 18.) AB határozatnak megfelelően szabályozta a magánszférához való alapjog és a gyülekezéshez való alapjog kollíziója esetén a kollízió feloldásának szempontjait és annak eljárási kereteit (11. § és 13. §); a 14/2016. (VII. 18.) AB határozatnak megfelelően gyűlések békés jellegét megfelelően biztosító garanciális szabályokat, valamint az alapjogok összeütközésének feloldását szolgáló olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek biztosítják az ütköző alapjogok lehető legkisebb korlátozás melletti egyidejű érvényesülését (9. §)
Az új törvény hatályba lépésétől már közel hét év telt el, ezért indokolt megvizsgálni, hogy a valóban modern és az európai gyakorlatba illeszkedő szabályozás mennyiben változtatta meg a gyülekezési jog jogalkalmazói gyakorlatát. A tanulmány terjedelmi korlátai nem teszik lehetővé a teljeskörű pl. a Rendőrség mint közrendvédelmi szerv gyakorlatára is kiterjedő bemutatást. Munkám során arra törekedtem, hogy a régi Gytv. és a Gytv. közötti legfontosabb különbségei mellett egyes hasonlóságokra és azonosságokra is rámutassak.
Az egyes egyetemes és regionális emberi jogi dokumentumok,[2] valamint számos nemzeti alkotmány[3] áttekintése után a normaszövegekből nem feltétlenül lehet - a sokszor csaknem szó szerint azonos szabályozás ellenére sem - a gyülekezési jog alapjogi rendszerben elfoglalt helyére messzemenő következtetéseket levonni, ezért a rendeltetéséből és jelentőségéből kiindulva lehet az alapjogok rendszerében azt elhelyezni.
A gyülekezési jog tartalma és funkciója szerint politikai és kommunikációs szabadságjog. Az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése alapvető jogként határozza meg a gyülekezési jogot, amikor a "mindenkinek joga van" fordulatot használja, és a gyülekezési jog alanyaként nem pusztán saját állampolgárait tételezi, mára ugyanis kijelenthető, hogy a joggyakorlat szerint egyetlen európai államban sem pusztán a saját állampolgárok számára biztosítják a gyülekezési jogot. A gyülekezést a Gytv. 1. §-a is szabadságjogként tételezi. Mindez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a jogalkotó a gyülekezési jogot kizárólag az állam negatív cselekvését (tartózkodását) megkövetelő védelmi jogként határozná meg.
A gyülekezési jog - történelmileg is - szorosan kapcsolódik a véleménynyilvánítás szabadságához,[4] mivel az előbbi - ugyancsak az Alaptörvény VIII. cikkében, és az alkotmányokban gyakran vele együtt szabályozott egyesülési jog mellett - a közügyekben[5] való demokratikus részvétel egyik jelentős eleme, ha tetszik a kommunikációs jogok egyik pillére. A hazai-, külföldi- vagy nemzetközi- esetjog egyaránt, jellemzően a gyülekezési jog kommunikációs jellegét, valamint annak a kommunikációs processzusban betöltött szerepét domborítja ki. A gyülekezési szabadság mint kommunikációs jog jelentőségét növeli, hogy gyakorlatilag közvetlen hozzáférési korlátok nélkül biztosítja mindenki számára a politikai akaratképzésben való részvételt. Míg akár két évtizeddel ezelőtt a gyülekezési szabadság volt az egyetlen ilyen, mára gyakorlatilag az internet és a közösségi média más felületeken is biztosítja a hozzáférési korlátoktól hozzáférést ehhez. Az Alkotmánybíróság mellett az ombudsmanok is rendszeresen kiemelték a gyülekezési jog kommunikációs jogi jellegét,[6] azt minden esetben meghatározó
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
