A korrupciós bűncselekményeket az angol büntetőjogban[1] jelenleg a vesztegetésről szóló 2010. évi törvény[2] szabályozza. A gazdasági korrupció büntetőjogi vonatkozásaival kapcsolatos kutatásom keretében e hatályos szabályozás előzményeit mutatom be. Ezek részletes elemzése nemcsak a hatályos angol jog megértéséhez segít hozzá, hanem - önmagában is figyelemreméltó megoldásként - arra is alkalmas, hogy felszínre hozza a korrupciós bűncselekmények szabályozásának alapvető kérdéseit. A hatályos szabályozás előzményei közül kizárólag a törvényi forrásokkal foglalkozunk, a common law szerinti vesztegetés szabályait[3] figyelmen kívül hagyjuk. A vonatkozó törvényi előzmények[4] közül is csak az azokat tárgyaljuk, amelyek a vesztegetés tekintetében - a Law Commission értékelése szerint is[5] - a legfontosabb (modern) jogforrásnak tekinthetők.
- 557/558 -
Az angol büntetőjogban a témánkkal kapcsolatos első modernkori jogszabály a közösségi korrupciós gyakorlatok elleni 1889. augusztus 30. napján királyi szentesítést nyert 69. angol törvény (Public Corrupt Practices Act, 1889). A jogszabály megalkotására azon bizottság javaslatai alapján került sor, amely a Közmunkák Tanácsának (Metropolitan Board of Works) visszaéléseit vizsgálta ki.
Az 1889. évi 69. angol törvény alapján a hivatali korrupció bűncselekményét (corruption in office) követette el, aki - maga vagy más személlyel együttműködve - korrupt módon (corruptly) magának vagy bárki másnak olyan ajándékot, kölcsönt, díjat, jutalmat vagy bármi más előnyt kér, fogad el vagy annak elfogadásába belegyezik (solicit or receive, agree to receive), amely ösztönzőként, jutalomként vagy más módon arra irányul, hogy a törvényben meghatározott közszervezet (public body) tagja, hivatalnoka vagy szolgálatában álló személy megtegyen vagy ne tegyen meg valamit egy olyan - tényleges vagy tervezett - ügyben (ügyletben, ami az adott közszervezetet érinti.[6] Az is hivatali korrupciót valósított meg, aki - maga vagy más személlyel együttműködve - korrupt módon ajándékot, kölcsönt, díjat, jutalmat vagy bármi más előnyt ösztönzőként, jutalomként vagy más módon egy olyan személyre tekintettel adott, ígért, vagy ajánlott fel (give, promise, or offer), aki a törvényben meghatározott közszervezet tagjaként, hivatalnokaként vagy szolgálatában álló személyként valamit tegyen vagy ne tegyen az adott közszervezetet érintő - tényleges vagy tervezett - ügyben (ügyletben), függetlenül attól, hogy az előnyt személyesen neki vagy más személy javára szánta.[7]
Az 1889. évi 69. törvény hatóköre kizárólag a közszférában elkövetett vesztegetésre korlátozódott, pontosabban - ahogy majd látni fogjuk - an-
- 558/559 -
nak is csak egy részére terjedt ki. A jogalkotás során azonban felmerült a magánszektora való kiterjesztés szükségessége. Amint azonban a jogszabály előterjesztőjeként Lord Randolph Churchill kifejtette a két szféra kettő között "alapvető különbség" van. A magánszektorban ugyanis mindenki képes a szolgálatában álló személyekre vigyázni, addig közszervezet esetén érvényesül az "everybody's business is nobody's business" közmondásban megtestesülő általános tapasztalat.[8]
Az 1898. évi 69. angol törvény megkülönböztette a passzív és az aktív hivatali vesztegetést, ha ezt a terminológiát nem is használta. A passzív oldalon az elkövetési magatartások az előny kérése, elfogadása vagy annak elfogadásába belegyezés, az aktív oldalon pedig az adás, ígéret vagy felajánlás. A tényállások kialakítása - hatókörük és büntetési tételük tekintetében is- lényegében teljesen azonos.[9]
A tényállás szerint a tettes ajándékot, kölcsönt, díjat, jutalmat vagy bármi más előnyt fogad el (vagy ad).[10] A törvényben szereplő értelmező rendelkezése szerint az előny fogalma magában foglalja a hivatalt vagy méltóságot, pénz vagy pénzbeli érték vagy pénzértékkel bíró dolog követelésének elhalasztását, valamint segítséget, szavazatot, beleegyezést vagy befolyást, még akkor is, ha az tettetett. Előnynek minősül ezen felül bármely ajándékkal, kölcsönnel, díjjal, jutalommal vagy előnnyel való "kecsegtetés" is.[11]
- 559/560 -
Az előnyt ösztönzőként vagy díjként vagy más módon arra tekintettel adják, hogy a közszervezet tagja, hivatalnoka vagy szolgálatában álló személy a közszervezetet érintő (tényleges vagy tervezett) ügyben (ügyletben) valamilyen cselekményt tanúsítson (vagy tanúsított).[12]
A törvény értelmező rendelkezése szerint a közszervezet (public body) lényegében a különböző helyi önkormányzatokat, illetve ezekhez kapcsolódóan vagy egyébként közegészségügyi vagy szociális igazgatást végző, illetve törvény alapján begyűjtött pénz kezelését végző szervezeteket jelentette.[13] A fogalom hatókörébe eredetileg csak a helyi szervezetek tartoztak,[14] de hatálya még azok közül sem mindegyikre terjedt ki, így pl. Londoni Kikötői Hatóságra nem.[15] Nem tartoztak bele a közszervezet fogalmába (de a common law szerinti vesztegetés alá tartoztak[16]) a Korona szolgálatában álló személyek (azaz a hazai fogalmak szerinti fegyveres szervek állománya és az államigazgatás tisztviselői),[17] illetve az igazságszolgáltatást végző hivatásos és laikus bírák sem.
Az előny adása vagy elfogadása a passzív vesztegető részéről olyan cselekményhez kapcsolódott, amelyet közszervezet tagja, hivatalnoka vagy annak szolgálatában álló személy tanúsítana (tanúsított). A törvény külön kiemeli, hogy a büntethetőségnek nem akadálya az, hogy az adott személy közhivatalra való kinevezése vagy megválasztás érvénytelen volt.[18] "Közhivatal" pedig - a vonatkozó értelmező rendelkezés szerint - bármilyen olyan hivatalt vagy alkalmazást jelentett, amelynél valaki közszervezet tagja, hivatalnoka vagy annak szolgálatában álló személy.[19]
A közszervezet tagja által tanúsított cselekményt az adott közszervezetet érintő - tényleges vagy tervezett - ügyben (ügyletben) tanúsították vagy kell tanúsítani.[20] A törvény nem különböztet a közszervezet tagja ál-
- 560/561 -
tal tanúsított cselekmény jogszerűsége alapján, sem a büntetőjogi felelősség, sem annak mértéke tekintetében.[21] Az 1889. évi szabályozás alapján nem tényállásszerű azonban az, ha valaki az előnyt nem konkrét ügyhöz kapcsolódóan, hanem általában véve kedvezőbb elbánásért adja.[22]
Az előny a közszervezet tagja stb. által tanúsított cselekmény ösztönzője, vagy utólagosan adott jutalma lehet. Ezen felül azonban bármilyen a közszervezet tagja által tanúsított cselekményre tekintettel elfogadott vagy adott előny is tényállásszerű.
A passzív hivatali vesztegetést bárki elkövethette, az előnynek azonban - az előbb részletezett módon - kapcsolódnia kell közszervezet tagjának stb. tevéséhez vagy mulasztásához. A tényállás kiterjedt arra a házastársra is, aki azért fogad el előnyt, hogy valamely alkalmazottra - kötelességének megszegése végett - befolyást gyakoroljon.[23] A büntető rendelkezés alá tartozott így az is, ha olyan személy fogad el előny korábbi közszervezet tagjaként elkövetett cselekményért, aki már nem áll szolgálatban. A törvény szövege alapján nem dönthető el egyértelműen, hogy az is büntetendő-e, aki úgy fogad el előny későbbi - közszervezet tagjaként tanúsítandó - cselekményért, hogy még nem nevezték ki.[24]
A törvény kifejezett rendelkezése szerint az előnyben részesülő személy nemcsak az előnyt elfogadó személy lehet, hanem bárki más is. A passzív vesztegető ugyanis az előnyt "a magának vagy másnak" fogadja el, az aktív vesztegető az előnyt a passzív vagy más személy javára adja.
- 561/562 -
A tényállás azt is megköveteli, hogy az előny elfogadása (vagy adása) korruptan történjék. Ennek fogalmát azonban a törvény nem definiálja, így annak jelentése korántsem tekinthető tisztázottnak.[25] Annak értelmezésére bírói gyakorlatban is két - egymástól lényegesen eltérő - nézet jelent meg. Az egyik szerint a jogszabály által tiltott dolgok minősülnek korruptnak, míg a másik megközelítés szerint az előny akkor korrupt (ha annak rendeltetése), hogy a megbízott hűségét a megbízottól más felé tisztességtelenül eltérítse.[26]
A cselekménytípus büntetési tétele eredetileg két évig terjedő szabadságvesztés (kényszermunkával vagy anélkül) és/vagy ötezer fontig terjedő pénzbüntetés.[27] Ezen felül további szankciók is kiszabhatók, mint pl. az előny értékének megfizetésére kötelezés, hivatalviseléstől való eltiltás, illetve hivatalvesztés.[28]
A törvény kifejezetten kiemeli, hogy nem minősül közszervezetnek az a szervezet, amely Egyesült Királyságon kívül működik.[29]
Az angol szabályozás mérföldköve a korrupció megelőzéséről szóló 1906. augusztus 4. napján királyi szentesítést nyert 34. angol törvény (Prevention of Corruption Act, 1906), amely 1907. január 1. napján lépett ha-
- 562/563 -
tályba. A jogszabály közvetlen előzménye a Londoni Kereskedelmi Kamara Titkos Bizottsága által közzétett jelentés volt.[30]
Az 1906. évi törvény alapján a korrupciós bűncselekményt az követte el, aki korrupt módon (corruptly) magának vagy másnak bárkitől ajándékot vagy ellenszolgáltatást elfogad (accept), megszerez (obtain), illetve annak elfogadásában megegyezik (agrees to accept), vagy megszerzését megkísérli, amely ösztönzője vagy jutalma annak, hogy a megbízó ügyeihez kapcsolódóan valamint tegyen vagy ne tegyen (vagy a törvény elfogadása után tett vagy nem tett meg), illetve annak, hogy a megbízó ügyei vagy üzlete vonatkozásában valakit előnyös (hátrányos) elbírálásban részesítsen (ne részesítsen).[31]
Az is korrupciós bűncselekményt követett el, aki valamilyen megbízottnak korrupt módon ajándékot vagy ellenszolgáltatást ad (annak adásában abban megegyezik), illetve ajánl - ösztönzőként vagy jutalomként - arra tekintettel, hogy a megbízója ügye (vagy üzlete) vonatkozásában valamit tegyen (vagy ne tegyen) (vagy a törvény elfogadása után tett vagy nem tett meg), illetve megbízója ügye (vagy üzlete) vonatkozásában valakit előnyös (hátrányos) elbírálásban részesítsen (ne részesítsen).[32]
Az 1906. évi 34. törvény legfontosabb jellemzője (és tulajdonképpeni célja) az volt, hogy a korrupció büntetni rendelését - a korábbi szabályozás által érintett közszféra mellett - a magánszektorra is kiterjessze.[33] Az új jogszabály ugyanis nem különböztet a hivatalos személyek, illetve a gazdálkodó szervezetek dolgozói által (azok vonatkozásában) elkövetett vesztegetés között.[34] Az új szabályozás azonban nem csak a magánszférára vonatkozik, hanem a közszférára, sőt annak olyan területeire is, amelyekre az 1898. évi szabályozás nem terjedt ki.[35] A tényállás hatóköre ugyanis - kifejezett rendelkezés alapján - kiterjed nemcsak a közszervezetek, ha-
- 563/564 -
nem a Korona számára megbízottként szolgálatot teljesítők által (azok vonatkozásában) elkövetett vesztegetésre is.[36] Az újabb szabályozásban a két kategória külön megjelenítése csak megerősíti azt, hogy korábban a Korona számára megbízottként szolgálatot teljesítők nem minősültek közszervezet tagjának.[37]
A jogirodalom kifejezetten észleli, hogy a vesztegetés 1906. évi szabályozása több jogi tárgyat is védelemben részesít.[38] A rendelkezések által védett érdek elsősorban a jóhiszemű eljárás és a megbízóhoz való hűség (lojalitás),[39] illetve a megbízott "integritása".[40] A szerzők azt is kiemelik, hogy (a passzív) vesztegetés a bizalommal való rejtett visszaélést jelent,[41] hiszen a be nem jelentett előny a sérelem lehetőségét hordozza magában.[42]
A vesztegetési tényállások magánszférára való a kiterjesztésének valódi oka a verseny védelme volt.[43] A vesztegetési cselekmény ugyanis alkalmas lehet e jogi tárgy veszélyeztetésére is, hiszen a tényállás szerint az elfogadott vagy adott előny célja - a hűség sérelmétől függetlenül - az is lehet, hogy a megbízott a megbízó ügyei vagy üzlete vonatkozásában valakit előnyös (vagy hátrányos) elbírálásban részesítsen. A verseny előrehozott védelemben részesül, mivel a tényállás alkalmazásához nem szükséges a verseny, illetve versenytárs érdekeinek sérelme.[44]
A szabályozási konstrukció alapján a verseny csak korlátozott körben részesül büntetőjogi védelemben, hiszen csak a megbízott által (annak vonatkozásában) valósítható meg, így a büntető rendelkezés nem terjed ki arra az esetre, ha valaki a versenyben való előnyben részesítésért a magát a megbízót vesztegeti meg, vagy a megbízó vesz részt (mástól előnyt
- 564/565 -
elfogadva) a versenyt kizáró megállapodásban. Kérdéses azon esetek tényállásszerűsége is, amikor a versenytől való távolmaradásért a megbízott fogad el előnyt, ilyenkor ugyanis a megbízott aggálytalanul a megbízó ügyeihez kapcsolódóan valamint tesz (vagy nem tesz) valamint, de cselekménye nem feltétlenül korrupt, illetve annak vonatkozásában érvényesülhet a megbízó belegyezésének felelősségkizáró hatása is.
A jogirodalomban védett jogi tárgyként hivatkoznak a piac működésében vetett közbizalomra,[45] illetve a közerkölcsre is.[46]
Az 1906. évi tényállás is megkülönbözteti az passzív és aktív vesztegetést. A passzív oldalon a törvény büntetni rendeli az előny elfogadását, megszerzését, illetve az elfogadásában megegyezést, valamint a megszerzés megkísérlését.[47] Az aktív oldalon büntetendő az előny adása, az abban való megegyezés, illetve annak felajánlása.[48] Az aktív és a passzív vesztegetést szabályozása - az előnyben részesülő személyek körének szabályozása[49] kivételével - egymás tükörképe.
A törvény nem használja az előny kifejezést, az elkövetési magatartásokat ajándék vagy ellenszolgáltatás vonatkozásában kell tanúsítani.[50] A vonatkozó értelmező rendelkezés szerint az utóbbi fogalom bármely értékkel bíró ellenszolgáltatást magában foglal.[51] Az utóbbi definícióra tekintettel az előny fogalmába a pénz, ingók és a szolgáltatások mellett a jogirodalom akár a szexuális szolgáltatásokat is belevonja.[52] Ebből azonban arra is lehet következtetni, hogy önmagában egy szexuális cselekmény tanúsítása, ha azt nem minősül szolgáltatásnak, nem tartozik bele a tényállás
- 565/566 -
alkalmazási körébe. A törvény az előny tekintetében nem határoz meg értékhatárt, de a joggyakorlatban - a de minimis non curat praetor szabály értelmében - pl. egy levélgyufa nem minősült előnynek.[53]
Az előnyt elfogadása akkor büntetendő, ha az megbízott által történik. Ehhez hasonlóan az előny adása is csak akkor büntetendő, ha annak címzettje a megbízott. A törvény megbízott (és a megbízó) fogalmát nem a magánjogi értelemben használja.[54] A törvényi definíció szerint megbízó bármely olyan személy lehet, aki alkalmazásban áll vagy más számára valamilyen tevékenységet végez, a megbízó fogalma pedig magában foglalja a munkaadót is.[55]
A törvény szerint kifejezetten megbízottnak minősül az is, aki a Korona, társaság, önkormányzat, illetve az akkoriban működő szociális hatósági ügyeket intéző bizottság (board of guardians) szolgálatában áll.[56] A joggyakorlat szerint a Korona szolgálatában álló személyek akkor is megbízottnak minősülnek, ha nem állnak alkalmazásban,[57]
A helyi önkormányzatok képviselőtestületének tagjai azonban nem tartoznak az 1906. évi 34. törvény hatókörébe, azonban az általuk (vagy vonatkozásukban) elkövetett korrupciós cselekmény az 1889. évi 69. törvényben szerint minősülhet.[58]
Az 1906. évi 34. törvény hatóköre nem terjed ki azon személyek által (vagy vonatkozásukban) elkövetett korrupciós cselekményre, akik már nem minősülnek megbízottnak, illetve akik még csak megbízottak kívánnak lenni.[59] A korrupciós bűncselekmény nem valósul meg akkor sem, ha az előnyt elfogadó csak azt állítja, hogy megbízotti státusza van.[60]
- 566/567 -
Az 1906. évi 34. törvény nem terjed ki arra a házastársra sem, aki azért fogad el előnyt, hogy egy alkalmazottat kötelességének megszegése végett befolyásoljon.[61]
Az 1906. évi törvény az előnyben részesülő személyek körét az aktív és passzív korrupciós cselekmény vonatkozásában aszimmetrikusan szabályozza. Kifejezett rendelkezés folytán a passzív vesztegető (a megbízott) akkor is elköveti a bűncselekményt, ha az előny magának vagy másnak fogadja el ("for himself or for any other person"). Az aktív oldalon azonban csak az büntetendő, ha az előnyt a megbízottnak adják.[62] Nem minősül tehát vesztegetésnek, ha valaki saját elhatározásból, harmadik személynek előnyt ad, hogy ezzel a megbízottat befolyásolja. Ilyen esetben a közvetítő harmadik személy sem büntetendő az 1906. évi 34. törvény alapján.[63] Amennyiben persze a közvetítő harmadik személy tovább adja az előnyt a megbízottnak, akkor már ő is és az előnyt elfogadó adó személy is az 1906. évi törvény alapján felel.[64]
Az előny vonatkoztatási pontja megbízó ügyeivel kapcsolatosan
- a megbízott tevése vagy mulasztása, illetve
- valakinek előnyös (hátrányos) elbírálásban részesítése.
A megbízó ügyeivel kapcsolatos tevés vagy mulasztás el ("doing or forbearing to do [...] in relation to his principals affairs") a jogirodalom értékelése szerint igen tágan vonja meg a büntetőjogi felelősség határait.[65] A tényállás megvalósulásához ugyanis kötelességszegés nem szükséges.[66] A
- 567/568 -
bűncselekményt tehát az építési bizottság előnyt elfogadó elnöke akkor is elköveti, ha döntésének jóhiszeműsége nem kérdőjelezhető meg.[67]
A megbízott tevése vagy mulasztása tekintetében az előny vagy ösztönző vagy jutalom. A gyakorlatban az előnyt általában jövőbeli cselekményhez kapcsolódik, de tényállásszerű annak utólagos elfogadása (adása) is.[68]
A törvény a megbízó ügyeivel kapcsolatos tevés vagy mulasztás mellett az 1906. évi törvény külön utal arra, hogy az előny annak ösztönzője vagy jutalma, hogy a megbízott a megbízó ügyei vagy üzlete vonatkozásában valakit előnyös (hátrányos) elbírálásban részesít. Éppen ezen utóbbi klauzulára tekintettel az előny akkor is tényállásszerű, ha nem egy konkrét ügyhöz kapcsolódik, hanem általában kedvezőbb (hátrányosabb) elbánást célozza.[69]
Az előny elfogadása (adása) az 1906. évi 34. törvény szerint is csak akkor bűncselekmény, ha korruptan ("corruptly") történik.[70] Van olyan nézet, hogy az előnyt a megbízott nem korruptan fogadja el, ha a megbízója tud az előny elfogadásáról és rendeltetéséről. Különösen helytálló ez azon esetekre, amikor a megbízó a borravaló elfogadását kifejezetten fizetés-kiegészítésként tolerálja. Az ezzel szembenálló nézet szerint azonban a korruptságot (az abban rejlő tisztességtelenséget) ugyanis nem negligálja annak tolerálása. A vesztegetés miatti felelősséget így nem zárja ki önmagában az, ha a megbízott a megbízó érdekét képviseli és annak (is) jó üzletet köt. A belegyezést megadó munkáltató pedig akár a vesztegetés elkövetője is lehet, hiszen az angol büntetőjogban a részesség csak annak vonatkozásában kizárt, aki a tényállásban kifejezetten megjelenített védett csoport tagja.[71]
- 568/569 -
A belegyezés - a fentiek szerint amúgy is kétséges - felelősséget kizáró hatása azonban kétséget kizáróan csak a természetes személy munkáltatóra vonatkozhat. Nem zárja ki azonban a korrupciós bűncselekmény miatti felelősséget, ha az előnyt a társasági formában működő munkáltató megbízottja úgy fogadja el, hogy azt a cég képviselője is tolerálja. Ebből pedig az is nyilvánvaló, hogy a közszférában a felettes belegyezésének semmilyen felelősségkizáró hatása nem lehet tulajdonítani, hiszen ott a munkáltató soha sem természetes személy, hanem az állam.[72]
A bűncselekmény büntetési tétele eredetileg
1. vádindítványra történő eljárásban[73] két évig terjedő szabadságvesztés, illetve ötszáz font pénzbüntetés (vagy mindkettő),
2. sommás eljárásban pedig négy hónapig terjedő szabadságvesztés, illetve ötven fontig terjedő pénzbüntetés (vagy mindkettő).
Az 1906. évi 34. törvény alapján a külföldi megbízó is büntetőjogi védelemben részesül, sőt a törvény hatóköre ilyen esetekben külföldi közszervezet megbízottjaira is kiterjed.[74]
- 569/570 -
Az 1889. évi 69. és az 1906. évi 34. törvények rendelkezéseit egészíti ki (módosítja) a korrupció megelőzéséről szóló 1916. december 22. napján királyi szentesítést nyert 64. angol törvény (Prevention of Corruption Act, 1916). A jogszabály előzménye ismét korabeli aktualitás, nevezetesen a háborús beszerzéseket intéző hivatal (War Office) szerződési állományával kapcsolatos botrányok sorozata volt.[75]
Az 1916. évi 64. angol törvény egyik rendelkezése kiterjesztette a közszervezet fogalmát, amely az 1899. évi 69. törvény alkalmazásában ezt követően kiterjedt bármilyen helyi közhatóságra ("local and public authorities of all descriptions").[76]
Amint arra a Law Commission utólag rámutatott, a kifejezés hatókörnél tágabbat nem is igen lehet elképzelni,[77] illetve annak jelentése - sajnálatos módon - eleve is kétséges volt.[78] Ezt igazolja a joggyakorlat áttekintése is, hiszen a Queens Bench Division szerint a Nemzeti Széntanács nem minősült közszervezetnek, míg Lordok Háza szerint az Észak-Temzei Gáz Tanács igen.[79] Az utóbbi ügyben a Lordok Háza azon definícióval dolgozott, amely szerint közszervezet közösségi vagy törvényi feladatokat ellátva a közjóért, nem pedig saját haszna érdekében tevékenykedik (az alapul szolgáló ügy alapján ez az ún. Holly teszt).[80]. A jogirodalom szerint a közszervezet fogalmába beletartoznak pl. az állami tulajdonban álló gáz- és energiaszolgáltatók is.[81] A kérdést csak tovább komplikálja, hogy a definíció megalkotásakor (1978-ban) nemcsak a közcélú vállalatok voltak állami tulajdonban, hanem pl. a Rover és a Rolls Royce is.[82]
- 570/571 -
A gyakorlat szerint a közszervezetnek minősüléshez nem kell, hogy az adott szervezetet törvény hozza létre.[83] Továbbra sem tartoznak viszont bele a közszervezet fogalmába a Korona szolgálatában álló személyek, azaz a hazai fogalmaink szerinti a fegyveres szervek és az államigazgatás személyi állománya.[84] Az 1889. évi 69. törvény hatálya - a fogalom 1916. évi módosítását követően - sem terjed ki a külföldi közszervezetekre.[85]
A 1916. évi 64. angol törvény azt is bevezette, hogy az 1889. évi 69. és az 1906. évi 34. törvények alkalmazása esetén vélelmezni kell a korrupt elkövetést, ha pénz, ajándék vagy más szolgáltatás
1. személynek fizetik ki vagy adják), aki Őfelsége, valamilyen kormányzati részleg vagy közszervezet alkalmazásában áll, és az
2. olyan személytől (vagy olyan személy megbízottjától) ered, aki Őfelségétől, valamilyen kormányzati részlegtől vagy közszervezettől szerződést akar szerezni vagy megtartani.[86]
A vélelem azonban nem terjed ki a teljes közszektorra, hanem
3. csak az alkalmazottakra, tehát a megbízottakra nem,
4. csak szerződést megszerzésével kapcsolatban, de pl. engedély kiadásáért nem.[87]
A rendelkezés egyáltalán nem terjed ki a magánszektorra (az üzleti életre), ott tehát az előny korruptságát mindenképpen külön kell bizonyítani, ami azonban a jogirodalom szerint az esetek többségében egyáltalán nem volt problematikus.[88]
A 1916. évi 64. angol törvény az 1889. évi 69., illetve az 1906. évi 34. angol törvény szerint minősülő bűncselekmények büntetési tételét három évtől
- 571/572 -
hét évig terjedő szabadságvesztésben határozta meg, ha az ügy vagy ügylet, amelynek vonatkozásában a vesztegetést elkövették egy olyan szerződés megkötése (vagy arra irányuló javaslat), amelyben az egyik szerződő fél Őfelsége, valamely kormányzati részleg vagy közszervezet. A büntetési tétel megemelésére vonatkozó rendelkezés vonatkozik az ilyen szerződésben foglalt munka végrehajtására vonatkozó származékos "szerződésekre" is.[89]
A büntető igazságszolgáltatásról szóló 1988. évi 34. angol törvény (Criminal Justice Act, 1988) egységesítő rendelkezése[90] alapján az 1889. évi 69., illetve az 1906. évi 34. törvények szerint minősülő korrupciós cselekmények büntetési tétele (függetlenül az 1916. évi törvényben írt körülmények[91] fennállásától)
1. sommás eljárás esetén hat hónapig terjedő szabadságvesztés, illetve
2. vádindítvány alapján eljárásban hét évig terjedő szabadságvesztés.[92]
A helyi önkormányzásról és lakáskérdésről szóló 1989. évi 42. angol törvény (Local Government and Housing Act, 1989) alapján a közszervezet fogalmának magában kell foglalnia a helyi önkormányzatok irányítása alatt álló társaságokat is,[93] az irányítás pl. részvénytöbbséget jelentett. Ez a kiegészítés azonban soha nem lépett hatályba.[94]
- 572/573 -
A korrupciós bűncselekmények korábbi angol szabályozását - a későbbi értékelések szerint - sokszor az aktuális problémákra (különösen botrányokra) adott elsietett jogalkotói válaszok jellemezték. Ennek következtében a szabályozás nem volt sem konzisztens, sem átfogó, bizonyos alapvető fogalmainak (pl. közszervezet) hatóköre pedig sokszor bizonytalan volt.[95] Különösen sokat kritizálták a szabályozás elaprózottságát, hiszen a vonatkozó rendelkezéseket - a common law mellett - 11 egymással átfedésben lévő törvény tartalmazta.[96]
A magánszektorban elkövetett vesztegetésre is vonatkozó korábban hatályos angol szabályozás a megbízóhoz való hűség mellett (és attól függetlenül) a versenyt is büntetőjogi védelemben részesítette. A büntető rendelkezés azonban az utóbbi jogi tárgyat csak akkor részesítette védelemben, ha a korrupciós cselekményt a megbízott vonatkozásában követik el. A tényállások hatóköre nem terjedt viszont ki arra az esetre, ha valaki a versenyben való kedvezőbb elbánásért magát a megbízót vesztegeti meg, de arra sem, ha a megbízó vesz részt (előny vagy annak ígérete ellenében) egy versenyt kizáró megállapodásban. Az angol jogirodalomban a korrupciós bűncselekmények jogi tárgyaként - a fenti érdekek mellett - az üzleti élet (szabályszerű) működésébe vetett bizalom kategóriája is említést nyert.
A korábban hatályos angol szabályozás alapvető jellemzője a közszféra és a magánszektor korrupciójának megkülönböztetése.[97] A korrupciós bűncselekmények szabályozásának magánszektorra való kiterjesztését (1906)
- 573/574 -
követően[98] az eltérések a büntetőjogi felelősség hatókörét, mértékét és bizonyítását érintő szabályok körében mutatkoztak meg.
A közszférára vonatkozó szabályozás a bűncselekmény hatókörét illetően számos előnyt biztosított a vád számára.[99] A magánszektorra is vonatkozó korrupciós bűncselekményi tényállás ugyanis annyiban volt szűkebb,[100] hogy aszerint
1. az előnynek pénzben kifejezhető értékkel kellett bírnia,[101]
2. a korábbi és jövőbeli megbízott megvesztegetése nem minősült bűncselekménynek,[102]
3. a közvetítőként eljáró harmadik személynek adott előnyt az aktív vesztegetési tényállás nem foglalta magában.[103]
Bizonyos vonatkozásban azonban - érdekes módon - azon tényállás hatóköre volt a tágabb, amelyik a magánszektorra is vonatkozott, hiszen annak alapján elegendő volt, ha az előny általában véve kedvezőbb elbánást célozza, az elkövetési magatartások tanúsításának tehát nem kellett adott ügyhöz kapcsolódnia.[104]
A szankciókeret a szabadságvesztés és a pénzbüntetés tekintetében azonos volt, de azon törvény alapján, amely csak a közszférára vonatkozik további - a vád számára előnyös[105] - szankciók pl. az előny érékének megfizetésére kötelezés, hivatalviseléstől való eltiltás (hivatalvesztés) is kiszabhatók voltak.[106]
A köz és magánszféra közötti megkülönböztetés a bizonyítás megkönnyítéséhez is kapcsolódott, hiszen a korrupt módon való elkövetésre vonatkozó vélelem csak a közszektorra, illetve annak bizonyos részére vonatkozott.[107]■
- 574 -
JEGYZETEK
* Készült a szerző Bolyai Ösztöndíjának (2009-2012) keretében és támogatásával. Lezárva: 2012. július 31.
[1] Értve ez alatt az Angliára és Walesre vonatkozó rendelkezéseket.
[2] Hatályba lépett 2011. július 1. napján.
[3] Vö. LAW COMMISSION: Legislating The Criminal Code Corruption. Item 11 of the Sixth Programme of Law Reform: Criminal Law. "(LAW COM No 248) - HC 524" The Stationery Office, London 1988. 1. o. 4. lj., SULLIVAN, G. R.: England and Wales (Country report). In: Private Commercial Bribery. A Comparison of National and Supranational Legal Structures (ed.: Günther Heine-Barbara Huber-Thomas O. Rose). "Beiträge ... Band S 94." Iuscrim, Freiburg (im Breisgau), 2003. 62. o. 7. lj.
[4] SULLIVAN: i. m. 62. o. 6. lj., LAW COMMISSION: i. m. 1. o. 5. lj.
[5] LAW COMMISSION: i. m. 12. [para. 2.6.]
[6] 1889. évi 69. angol törvény 1. § (1) bek. Az angol jogszabályok egységeinek megjelölésénél a "Section" kifejezés fordítása (a szakasz szó) helyett, a kontinentális jogszabályokban megszokott jelét (§) alkalmazzuk, annak ellenére, hogy az eredeti jogszabályban ez nem szokásos.
[7] 1889. évi 69. angol törvény 1. § (2) bek.
[8] LAW COMMISSION: i. m. 27. [para. 3.29.].
[9] HUBER, B.-BECK, W.: England and Wales. In: Korruptionsbekämpfung durch Strafrecht. Ein rechtsverglichendes Gutachten zu den Bestechungsdelikten im Auftrag des Bayerischen Staatsministriums der Justiz (hrsg.: Albin Eser-Michael Überhofen-Barbara Huber). "Beiträge ... Band S 61." Iuscrim, Freiburg (im Breisgau), 1997. 77. Lásd azonban a későbbi szabályozásra e tanulmány 0. címét.
[10] 1889. évi 69. angol törvény 1. § (1), illetve (2) bek.
[11] 1889. évi 69. angol törvény 7. § negyedik mondat.
[12] 1889. évi 69. angol törvény 1. §.
[13] 1889. évi 69. angol törvény 7. § első mondat.
[14] LAW COMMISSION: i. m. 13. o. [para. 2.8.], 23. [para. 3.12.]
[15] LAW COMMISSION: i. m. 23. o. 8. lj
[16] HUBER-BECK: i. m. 74-75.
[17] HUBER-BECK: i. m. 76.
[18] 1889. évi 69. angol törvény 3. § (2) bek.
[19] 1889. évi 69. angol törvény 7. § második mondat.
[20] 1889. évi 69. angol törvény 1. §.
[21] HUBER-BECK: i. m. 77.
[22] LAW COMMISSION: i. m. 15. [para. 2.13.].
[23] LAW COMMISSION: i. m. 21. [para. 3.5.].
[24] LAW COMMISSION: i. m. 18. [para. 2.24-2.25.], illetve 21-22. [para. 3.6.].
[25] LAW COMMISSION: i. m. 19. [para. 2.29.].
[26] LAW COMMISSION: i. m. 19. [para. 2.29-2.30.].
[27] 1889. évi 69. angol törvény 2. §.
[28] LAW COMMISSION: i. m. 22. [para. 3.7.].
[29] 1889. évi 69. angol törvény 7. § első mondat; LAW COMMISSION: i. m. 24. [para. 3.17.].
[30] LAW COMMISSION: i. m. 14. [para. 2. 11.].
[31] 1906. évi 34. angol törvény 1. § (1) bek.
[32] 1906. évi 34. angol törvény 1. § (1) bek.
[33] SULLIVAN: i. m. 63.
[34] SULLIVAN: i. m. 60., 61.
[35] HUBER-BECK: i. m. 85.
[36] 1906. évi 34. angol törvény 1. § (3) bek.
[37] HUBER-BECK: i. m. 76.
[38] SULLIVAN: i. m. 66.
[39] Uo. 66.
[40] Uo. 66.
[41] Uo. 65.
[42] Uo. 67.
[43] Uo. 62.
[44] Uo. 67.
[45] Uo. 66.
[46] Vö. HUBER-BECK: i. m. 76. o. 17. lj. idézett irodalom.
[47] 1906. évi 34. angol törvény 1. § (1) bek. első mondat.
[48] 1906. évi 34. angol törvény 1. § (1) bek. második mondat.
[49] Vö. 2.6. cím.
[50] 1906. évi 34. angol törvény 1. § (1) bek. első két mondat.
[51] 1906. évi 34. angol törvény 1. § (2) bek.
[52] SULLIVAN: i. m. 64.
[53] Uo. 65. o. 18. lj.
[54] Uo. 64.
[55] 1906. évi 34. angol törvény 1. § (2) bek.
[56] 1906. évi 34. angol törvény 1. § (3) bek.
[57] LAW COMMISSION: i. m. 14. [para.2.12.].
[58] LAW COMMISSION: i. m. 19. [para. 2.28.].
[59] LAW COMMISSION: i. m. 18. [para. 2.24-2.25.].
[60] SULLIVAN: i. m. 64.
[61] LAW COMMISSION: i. m. 21. [para. 3.5.].
[62] SULLIVAN: i. m. 64.
[63] LAW COMMISSION: i. m. 18. [para. 2.23.].
[64] LAW COMMISSION: i. m. 18. o. 50. lj.
[65] HUBER-BECK: i. m. 84.
[66] SULLIVAN: i. m. 66.
[67] Uo. 66.
[68] Uo. 64-65.
[69] LAW COMMISSION: i. m. 15. [para.2.13.].
[70] SULLIVAN: i. m. 61.
[71] Uo. 66., 69. o. 32. lj.
[72] Uo. 70.
[73] Az angol büntetőjogban a bűncselekmények elbírálása alapvetően két féle eljárásban történik. A vádindítványra történő eljárásban (trial on indictment) a Crown Court esküdtszéke (jury) előtt zajlik, addig a sommás eljárás (summary trial) a magisztrátusi bíróság előtt. A két eljárás között a kiszabható büntetések mértékében jelentős különbség van. A bűncselekmények a fentiek alapján három csoportra oszthatók: Azok, amelyek miatt csak vádindítványra lehet eljárni (indictable offence); a csak sommás eljárásban elbírálhatók (summary offence), és azok a bűncselekmények, amelyeknél mindkét eljárás követhető (offences triable either way). Vö. MARTIN A. E. A Concise Dictionary of Law (ed. Martin, Elisabeth. A.) 3rd ed. Oxford University Press, Oxford-New York, 1994. 198., 274., 389. és 407.
[74] LAW COMMISSION: i. m. 24-25. [para. 3.18.].
[75] LAW COMMISSION: i. m. 15. o. 31. lj.
[76] 1916. évi 64. angol törvény 4. § (2) bek.; HUBER-BECK: i. m. 76., 85. o. 39. lj.
[77] Vö. LAW COMMISSION: i. m. 23. [para. 3.14.].
[78] LAW COMMISSION: i. m. 23. [para. 3.12.].
[79] Vö. LAW COMMISSION: i. m. 23. [para. 3.14.]
[80] Vö. LAW COMMISSION: i. m. 23. [para. 3.14.]; HUBER-BECK: i. m. 76. o. 13. lj.
[81] HUBER-BECK: i. m. 76.
[82] LAW COMMISSION: i. m. 26. [para. 3.24.].
[83] LAW COMMISSION: i. m. 23. o. 13. lj.
[84] HUBER-BECK: i. m. 76.
[85] LAW COMMISSION: i. m. 24. [para. 3.17.].
[86] 1916. évi 64. angol törvény 2. §.
[87] LAW COMMISSION: i. m. 16. [para. 2.16.].
[88] SULLIVAN: i. m. 67.
[89] 1916. évi 64. angol törvény 1. cikk. (1) 1. bek. első mondat.
[90] 1988. évi 34. angol törvény 47. §.
[91] Vö. 0. cím.
[92] LAW COMMISSION: i. m. 15. o. 32. lj.
[93] 1989. évi 42. angol törvény 11. mellékléet 3. bek.; LAW COMMISSION: i. m. 13. [para. 2.8.].
[94] LAW COMMISSION: i. m. 24. [3.15-3.16.].
[95] LAW COMMISSION: i. m. 1. [para. 1.2.], illetve 11. [para. 2.1.].
[96] Vö. LAW COMMISSION: i. m. 1. o. 5. lj.
[97] LAW COMMISSION: i. m. 2. [para 1.3.], 21. [para 3.1.].
[98] LAW COMMISSION: i. m. 16. [para. 2.17.].
[99] LAW COMMISSION: i. m. 21. [para 3.4.].
[100] LAW COMMISSION: i. m. 2. [para 1.3.].
[101] LAW COMMISSION: i. m. 15. [para. 2.13.].
[102] LAW COMMISSION: i. m. 2. [para. 1.4.], illetve 17-18. [para. 2.24.], valamint 21-22. [para. 3.6.].
[103] LAW COMMISSION: i. m. 17-18. [para. 2.23.], illetve 21. [para. 3.5.].
[104] LAW COMMISSION: i. m. 15. [para. 2.13.].
[105] LAW COMMISSION: i. m. 21. [para 3.4.].
[106] LAW COMMISSION: i. m. 22. [para. 3.7.].
[107] LAW COMMISSION: i. m. 2. [para. 1.3.], illetve 16. [para. 2. 17-18.], valamint 22. [para. 3.8.].
Lábjegyzetek:
[1] Hollán Miklós, tudományos főmunkatárs, MTA TK Jogtudományi Intézete, Budapest, 1014 Országház u. 30.; egyetemi docens (NKE RTK). hollanmiklos@gmail.com
Visszaugrás
