Visegrády Antal legújabb monográfiája, az Államszervezési feladatok és kormányzási kihívások - a jogi kultúra és joghatékonyság kontextusában[1], nem csupán kiváló összefoglalása a Szerző eddigi, a témában folytatott kutatásainak, de számos újabb adalékkal is szolgál az állami feladatok szervezése iránt - praktikusan-hivatásszerűen, jogászi szempontból teoretikusan, vagy merőben társadalomelméletileg - érdeklődő olvasók számára. Jelen ismertetés szerzőjének abban a megtiszteltetésben volt része, hogy e kötetnek egyúttal szakmai lektoraként kísérhette nyomon az értékes anyag formálódását is. Már a kézirat olvasásakor egyértelmű volt, hogy átalakuló korunkban, a globalitás és a szuverenitás gyakorlati és elméleti vitájának korszakában kiemelt jelentőségű, sőt alapvető fontosságú problematikát választott a Szerző. Olyan kérdéseket boncolgat, amelyek megválaszolása megtakaríthatatlan mindazok számára is, akik az állam mibenlétét egyre inkább egy szuverén hatalommal nem rendelkező, lényegében a globális kormányzás egyfajta ügynökségének tekinthető entitásban látják.
A monográfia újszerűségét jelenti, hogy az államszervezési feladatok és kormányzási kihívások más munkákban is elemzett problémakörét új és meghatározó aspektusokból, a jogi kultúra és a joghatékonyság oldaláról veszi vizsgálat alá. Tehát már maga a problémafelvetés és a vizsgálati szempontok meghatározása is eredetinek, újszerűnek mondható. A kézirat tudományosan és szakmai szempontból egyaránt különösen megalapozott, hisz a Szerző már az 1990-es években elkészített, majd sikeresen megvédett - a hazai irodalomban úttörő - akadémiai doktori értekezését is a joghatékonyság témakörében írta, továbbá az elmúlt évtizedekben a jogi kultúra témakörében számos alapvető tanulmányt és monográfiát adott közre. Ennek következtében a vizsgálati szempontok tekintetében a Szerző a hazai szakirodalom meghatározó szerzőjének tekinthető, ám a kéziratban feldolgozott hatalmas, releváns irodalom, továbbá a kézirat megállapításai és eredményei önmagukban is igazolják mind a témaválasztást, mind pedig a kifejtés tudományos és szakmai relevanciáját.
A monográfia különös erénye, túl azon, hogy hasonló témájú további kutatások megalapozására alkalmas, jól használható tankönyvként, vagy egyéb oktatási anyagként. Jó áttekinthetősége, pontos és mégis közérthető nyelvezete az oktatásban való felhasználhatóságot kifejezetten elősegíti. A mű így megítélésem szerint jól hasznosítható akár egy önálló kurzus tananyagaként, de kiváló kiegészítő segédlet lehet mind a jogelmélet, mind pedig a jogszociológia tárgyak oktatásánál éppúgy, mint a kormányzástannal összefüggő tantárgyak esetében is.
Szerző célja világos, hiszen azt nem csupán az Előszóban és a rendkívül alapos Bevezetésben tárja olvasói elé, de a kutatás problémakörének részletes tárgyalásánál sem hagy kétséget az elérendő célok, illetve az alkalmazott módszerek alkalmassága és megfelelősége felől. Mindebből következően, valamint a stílus és nyelvezet már említett világossága okán a Szerző mondanivalója végig nem csupán jól érthető, de kifejezetten érdekfeszítő mind a szakemberek, mind pedig a társadalomelméletileg művelt olvasóközönség számára is. Különös érdeme a tárgyalásnak, hogy a kötet az eltérő álláspontok bemutatásánál képes megragadni a különböző nézetek lényegi vonásait, így ezek felvonultatásánál, ütköztetésénél nem bocsátkozik olyan, felesleges mélységű és részletességű magyarázatokba, amelyek szétfeszítenék a kötet szerkezetét és sértenék a követhetőséget, érthetőséget.
A Szerző sikeresen törekszik az egyes álláspontok korrekt bemutatására, saját álláspontjának exponálása pedig mindig jól elkülöníthető az ismertetett nézőpontoktól, ezzel is segítve az anyag kritikai feldolgozásának lehetőségét. A kötet tehát miközben maga is kritikailag dolgozza fel az eltérő nézeteket, tiszteletben tartja egyúttal az olvasó autonómiáját is.
Metodológiailag megállapítható, hogy az alkalmazott kutatási módszerek - különösen az összehasonlító és a statisztikai módszer következetes alkalmazása - ugyancsak megfelelnek a mű kitűzött céljainak. Külön kiemelendő, hogy a Szerző korábbi kutatási eredményeit is jól ötvözi a témához kapcsolódó legújabb hazai és nemzetközi irodalom elemző feldolgozásával. Didaktikai szempontból kiemelendő, hogy a kötet szerkezete, felépítése különösen logikus és a kitűzött kutatási célokhoz igen jól igazodik, illetve, hogy a megjelölt fő tematika, az államszervezési feladatok és kormányzási kihívások kérdésköre mind a jogi kultúrák, mind a joghatékonyság tárgyalása során hangsúlyosan jelenik meg, és mindezt még plasztikusabbá teszi a Konklúziók című zárófejezet, amely utólagosan is nagyban segíti az anyag áttekinthetőségét. Ugyanitt a Szerző szemléletesen emeli ki a jogi kultúrák és a joghatékonyság egyébként is részletesen tárgyalt kérdéseinek kifejezetten a kormányzási kihívásokat érintő, illetve az államszervezési aspektusait. A felhasznált szakirodalom nem csupán releváns, de a korábbi kiadású alapművek mellett figyelemmel van a tudományterület legújabb kutatási irányaira és fejleményeire. Módszertani oldalról jegyzendő meg, hogy a kötetnek a jog hatékonyságának méréséről szóló fejezete igen szemléletes összehasonlító jellegű táblázatokat tartalmaz. Ezek a szemléletességet nagyban segítik, elhelyezésük összhangban van a tartalommal és a jól érthetőségre törekvő szerzői szándékokkal.
A kötet Előszóból, Bevezetésből, két nagy "rész"-ből (melyek közül az egyik a jogi kultúra, a második a jog hatékonyságának problematikáját tárgyalja) és a Konklúziók című, összegző jellegű fejezetből áll. Az Előszó az olvasókat a mű egészéről és keletkezési körülményeiről
- 62/63 -
röviden, de annál lényegre törőbben tájékoztatja. Ehhez képest az Előszó már olyan operatív kérdéseket is exponál, mint az OECD 2015-ös ország-jelentése és az általa javasolt értékelési keretrendszer. Ebben a kontextusban kerül tárgyalásra az uniós jog implementálásának problematikája, aminek vonatkozásában Magyarország teljesítménye kielégíthetőnek mondható. Ugyanitt esik szó a kormányzatnak az úgynevezett jó kormányzás érdekében tett erőfeszítéseiről, ideértve mind a jogszabályi környezet kialakítására, mind pedig a közigazgatás szervezetrendszerének átalakítására, hatékonyabbá tételére tett intézkedéseket is.
Az I. rész a jogi kultúra fogalmának értelmezési kereteit ismertetve szépen vázolja fel az egyes jogi kultúrák régióiból összeálló azon struktúrát, amelyek egyes elemei sajátosan interferálnak a sok szempontból általánosnak tekinthető kormányzati kihívásokkal szemben. E körben a kötet szépen mutatja be az egyes területek eltérő preferenciáit, sajátos értékvilágát, amelyek nem csekély befolyással bírnak a kormányzat által adandó speciális válaszok természetére. Külön tárgyalja a kötet a magyar jogi kultúra kérdését, figyelmet fordítva a hazai jogi kultúra formálása szempontjából kiemelt jelentőségű intézmény, az Alkotmánybíróság gyakorlatára is. Ugyanitt érdekes és értékes adalékokat kaphatunk nem csupán a pereskedési praxisról, a jogtudat alakulásáról, de az uniós tagság magyarországi hatásairól is, kifejezetten jogi és nem jogi tényezőkről, illetve az alternatív vitarendezési módokról is. Az I. részt a jogi kultúra mérésének kérdéséről szóló lényegre törő, tömör, de igen informatív fejezet, továbbá az I. résznél felhasznált, imponáló mennyiségű és minőségű irodalom megadása zárja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
