Napjainkban a szexuális bűnelkövetők tekintetében egyre inkább megkérdőjeleződik a szigorú és kizárólagos szabadság-vesztés-büntetés, mellyel párhuzamosan hangsúlyos szerepet kap a bűnelkövetők kezelésének fontossága. A kémiai kasztráció intézménye nem ismert a magyar büntetőjogban, habár bevezetése érdekében politikai törekvések már megjelentek. A kémiai kasztráció alkalmazási gyakorlatában kitüntetett helyet foglalt el Lengyelország büntetőtörvényi szabályozása tekintettel arra, hogy az Európai Unió egyetlen olyan tagállamáról beszélhetünk, ahol a szexuális bűnelkövetők gyógyszeres kezelése - az Amerikai Egyesült Államok gyakorlatához hasonlóan - a bíróság döntése alapján, kötelezően történik. A tanulmány ezen ország jogi szabályozását és azzal szemben megfogalmazott kritikákat mutatja be annak érdekében, hogy a kémiai kasztráció alkalmazásának gyakorlata a hazai szakmai olvasóközönség számára is megismerhetővé váljon.
A XXI. századi büntetés-végrehajtásban a terápiák és a rehabilitáció is egyre fontosabb szerepet kapnak. Ezzel párhuzamosan a devianciák medikalizációja és a szexuálisan motivált bűncselekmények elkövetőivel szemben a szabadságvesztés-büntetés mellett alkalmazandó terápiás kezdeményezések sem idegenek az egyes országok büntető jogalkalmazásában.
A szexuális bűnelkövetők cselekményének szankcionálása, valamint - akár a generális, akár a speciális prevenció szempontjából - a további, hasonló jellegű bűncselekmények elkövetésének megelőzése nemcsak fontos kriminológiai, hanem társadalmi kérdés is. Egyértelmű, hogy a szexuális bűnelkövetőkkel szembeni büntetőjogi fellépés a legtöbb országban szigorú büntetési tételekkel valósul meg, azonban emellett az egyes országok, államok változatos - és néhol egészen különleges - büntetőjogi szabályozást valósítottak meg a szexuális bűnelkövetők visszaesésének megelőzése érdekében. A szexuális bűnelkövetők és a pedofilok tekintetében egyre inkább megkérdőjeleződik a szigorú és kizárólagos szabadságvesztés-büntetés, mellyel párhuzamosan megjelenik a medikalizációs modell a bűnelkövetők kezelésének fontosságát hangsúlyozva.
A szexuális devianciák azonban olyan bonyolult problémát jelentenek a közösségek számára, melyeknek pszichológiai, illetve farmakológiai vonatkozású kezelési lehetőségei is lehetnek. A szexuális bűnelkövetők heterogén csoportot alkotnak kriminológiai és pszichológiai értelemben egyaránt, így a különböző típusoknak jelentősen eltérő mintázata van az áldozat életkora, ismeretségi szintje és az erőszak alkalmazásának szintje szerint is. Ezek az ismérvek hangsúlyozzák az eltérő beavatkozási és kezelési alternatívák felkutatását, amelyek érdekeltek lehetnek társadalompolitikai és büntetőpolitikai szinten egyaránt; ilyennek bizonyulhat a kémiai kasztráció.
A kémiai kasztráció intézménye nem ismert a hazai büntetőjogban, habár törekvések már megjelentek annak bevezetése érdekében. A kémiai kasztráció alkalmazási gyakorlatában kitüntetett helyet foglal el Lengyelország büntetőtörvényi szabályozása tekintettel arra, hogy az Európai Unió egyetlen olyan tagállama, ahol a szexuális bűnelkövetők gyógyszeres kezelése - az Amerikai Egyesült Államok gyakorlatához hasonlóan - a bíróság döntése alapján, kötelezően történik. Jelen értekezés ezen ország jogi szabályozását, azzal szemben megfogalmazott kritikákat mutatja be annak érdekében, hogy a kémiai kasztráció alkalmazásának gyakorlata megismerhetővé váljon.
A tanulmány elsődleges és másodlagos jogforrásokat is felhasznál a kémiai kasztráció alkalmazásának megértése érdekében. Az elsődleges jogforrások vizsgálata az eredeti szöveg alapján történt, melyek megértéséhez és elemzéséhez segítséget nyújtottak azok a másodlagos jogforrások, melyek a jogszabályok jogtudósok általi kritikai értelmezését adták.
A szexuális bűnelkövetők gyógyszeres kezelése azon a feltételezésen alapul, hogy a viselkedés szexuálisan motivált, így a szexuális vágy elnyomása csökkenti a szexuálisan deviáns viselkedést. Ugyan a szexuális fantázia és készetetés megmarad, az mégis - a gyógyszerek hatására - olyan mértékben csökken, hogy azt az egyén képes elfojtani.[2] A kémiai kasztráció egyrészt a pedofília farmakológiai, azaz gyógyszeres kezelési-megoldási lehetősége, másrészt büntetési nemként funkcionál, ugyanis egyes országokban a bíróság által kiszabható.
A kriminalizáció értelmében egy adott társadalmi probléma lényegileg bűncselekmény, ami szükségessé teszi a büntető igazságszolgáltatás által az adekvát szankció alkalmazását. Tágabb értelemben kiterjed további, a bűnözéssel analóg módon értelmezett helyzetre, amelyre nézve büntetőjogi vagy ahhoz hasonló következményeket tartanak indokoltnak. A felfogás általában hangsúlyozza a személy felelősségét, sőt vétkességét, a megoldás melletti érvek pedig inkább a szimbolikus racionalitást, mint a valóban változást jelentő célracionalitást hangsúlyozzák.[3]
- 656/657 -
Ezzel szemben - Peter Conrad gyakran idézett meghatározása szerint - a medikalizáció azt a modern tendenciát jelenti, melynek során egy alapvetően nem orvosi problémát orvosi szempontból szemlélnek, orvosi fogalmakkal és az orvostudomány nyelvezetét használva írnak le, az orvostudomány magyarázó elveit használva értenek meg és orvosi beavatkozásokkal próbálnak megoldani ("kezelni").[4] Conrad szerint egy deviancia medikalizációjára akkor kerülhet sor, ha a kontrollálását célzó korábbi erőfeszítések csődöt mondtak, ha létezik valamiféle orvosi beavatkozás (legtöbbször gyógyszer), mely a kontrollálására alkalmasnak látszik, s végül, ha a medicina hajlandó a deviáns viselkedést betegséggé minősíteni. A deviancia medikalizálása egyben kontrollálásának technológiai formáját valósítja meg.[5] A kémiai kasztráció sajátossága abban rejlik, hogy mind a medikalizáció, mind pedig a kriminalizáció oldaláról indokolható.
A kezelési módszer gyógyszeres kasztrációt jelent, amelynek lényege, hogy a heréket nem távolítják el, hanem gyógyszerekkel szüntetik meg a nemi vágyat. Mechanizmusa az 1940-es évek óta ismert, ugyanis ekkor találtak bizonyítékot arra, hogy ún. anti-androgének csökkentik a tesztoszterontermelést, valamint annak vérben lévő szintjét.[6] A kezelésben alkalmazott két jellegzetes kemikália a ciproteron-acetát (CPA) és a medroxiprogeszteron-acetát (MPA). Mindkettő gyorsan csökkenti a szexuális késztetést és a deviáns szexuális fantáziát. Mindkét gyógyszeres kezelés mellett olyan komoly mellékhatásokkal lehet számolni, mint a májműködés zavara, mellékvese-rendellenességek kialakulása, gynecomastia, súlygyarapodás, valamint emésztőrendszeri megbetegedések. Hatásmechanizmusát tekintve a nemi aktivitásáért elsősorban felelős tesztoszteron gátlása történik azáltal, hogy a gyógyszer leállítja a herékben és a mellékvesekéregben a tesztoszteron előállítását, valamint annak hatását semlegesíti, emellett az agy szexuális központjában állítja le annak a biológiai terméknek a termelődését, amely a tesztoszteron termelődését irányítja.[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
