A vagyongyarapodás vizsgálata nem új keletű jelenség hazánkban. A régi adózás rendjéről szóló törvény már 1997-től tartalmazott vagyonosodási vizsgálatokra vonatkozó rendelkezéseket, ma pedig már a legnagyobb publicitást kapott közigazgatási eljárások egyike.
De mi indokolta a vizsgálat bevezetését?
Magyarországon nincs egységes vagyonadó. Ez azt jelenti, hogy a törvények az egyes vagyonelemekhez kapcsolódóan írnak elő fizetési kötelezettséget (például ingatlan, gépjármű, ajándék). A magyar adórendszer önkéntes jogkövetést feltételez, így a bevallott és be nem vallott jövedelmek keverten, egyszerre vannak jelen a gazdaságban. A fekete gazdaság felszámolásáért vívott harc szükségszerűen hívta életre a vagyonosodási vizsgálatot, amely egyik eszköze lehet a be nem vallott jövedelmek, az indokolatlan vagyongyarapodások utólagos feltárásának. Éppen ezért vált szükségessé egy olyan jogintézmény felállítása, amely feltárja: kinek mennyi olyan bevétele van, amely után nem fizetett adót. A jogalkotó a fokozott adóhatósági ellenőrzésekkel, a szigorodó törvényi előírásokkal és a növekvő számú vagyonosodási vizsgálattal elsősorban olyan egységes joggyakorlat megteremtésére törekszik, amelynek célja, hogy az adózónak ne érje meg jövedelmét a hatóság számára láthatatlanná tenni. A vizsgálatok tehát a megelőzést és nemcsak a "büntetést" szolgálják.
A vagyonosodás vizsgálata 2006-ban mint kiemelt adóhatósági feladat jelent meg, kidolgozták a kiválasztás módszertanát, az igazgatóságok pedig mintegy 900 vizsgálatot bonyolítottak le, 6 milliárd forintnyi adókülönbözetet tártak fel (Hajdú Miklósné: Vagyonosodási vizsgálatok Számvitel - Adó - Könyvvizsgálat, 2007/5 szám 315. o.). Ezen felbuzdulva az APEH 2007. évi ellenőrzési irányelvében mintegy tízezer vizsgálat lefolytatását irányozta elő. Mindez nagy feladat elé állította az adószakértőket, könyvelőket, de legfőképp a revizorokat, ugyanis eddig nem tapasztalt mennyiségű iratanyaggal, egyre bővülő és fantáziadús jövedelemlegalizálási módszerekkel, adózói kifogásokkal és precedens nélküli joggyakorlattal találták szemben magukat.
Az adóhatóság két év alatt 17 ezer vagyongyarapodási vizsgálatot fejezett be, összesen mintegy 75 milliárd forint adóhiányt állapított meg
Az első adóhatósági tapasztalatok azt mutatják, hogy ott, ahol az adózó elfogadja az APEH megállapítását, az ügyeket gyorsan le lehet zárni. Az esetek többségében azonban 15-20, esetleg 100 milliós összegekről lehet szó, amelynek vizsgálata egyrészt lényegesen több időt is vesz igénybe, másrészt az adózók minden jogorvoslati lehetőséget igénybe vesznek, a legtöbbször perre viszik ügyüket.
A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy vizsgálat jogi szabályozása több sebből vérzik. Hiába a törvényi szinten lefektetett szabályok, a joggyakorlat nem egységes, a vizsgálat alá vont személyek sorozatosan következetlen jogalkalmazásra és APEH jogsértésekre hivatkoznak. Egyértelműen felmerült a változtatás szükségessége, amely tényre többek közt az ombudsman által végzett vizsgálat is rámutatott.
A szabályozás érdekessége, hogy magában az adózás rendjéről szóló törvényben nem szerepel a vagyonosodási vizsgálat kifejezés, a jogalkotó nem szentel "saját részt" a jogszabályban a vizsgálatok folyamatának megismertetésére, az alapvető szabályait az ellenőrzésre vonatkozó rendelkezések között találjuk. Ezek közül a legfontosabb az Art. 109. § (1) bekezdése, amely a vizsgálatok lefolytatásának feltételeit tartalmazza. Eszerint akkor folytatható le vagyonosodási vizsgálat, ha a hatóság megállapítja, hogy az adózó vagyongyarapodásával vagy életvitelére fordított kiadásával nem áll arányban az adómentes, a bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső jövedelmének összege.
A vagyongyarapodás vizsgálatát a hatóság végezheti a bevallások utólagos ellenőrzése keretében. Ha már egy megkezdett ellenőrzés, például személyi jövedelemadó ellenőrzés során bukkannak a revizorok jövedelem eltitkolást sejtető dokumentumokra, a megkezdett eljárás vagyonosodási vizsgálatként folyik tovább. A bevallások utólagos vizsgálatára irányuló személyi jövedelemadó ellenőrzés abban az esetben eredményez tehát vagyongyarapodási vizsgálatot, ha az Art. 109. § (1) bekezdésében rögzített jogalap fennáll és ezt a revízió bizonyítja.
Bizonyos esetekben pedig az adóhatóság eleve vagyonosodási vizsgálatként indítja meg az eljárást, például amikor az ellenőrzési irányelvekben előzetesen meghatározott társadalmi csoportoknál kutat rejtett jövedelmek után. Az eljárás minden szakaszához kapcsolódtak kifogások, bírálatok. Ezek egy része az adózói érdek- és igényérvényesítés kudarcából fakad, a többségük azonban a létező és gyakorlatban előforduló hiányosságokra mutat rá. Tekintsük át, melyek az eljárás legproblémásabb és legvitatottabb területei!
A vagyonvizsgálatok első szakaszának fő célja, hogy a hatóság tisztázza, mely adózónál kíván vizsgálatot lefolytatni. A folyamat lényegében informális döntésekből áll, ám mégis kétségkívül az egyik legnagyobb rizikófaktort jelentő lépése az eljárásnak, hiszen itt dől el: kik kerülnek közelebbi kapcsolatba az adóhatósággal.
Az APEH a legnagyobb adózókat rendszeresen ellenőrzi, a többieket célzottan vagy véletlenszerűen. A hatósági vizsgálat alá vont személyeket egyéni kockázatelemzés alapján, a gazdaságosság és a célszerűség elvét követve választja ki, a rendelkezésére álló adatok körültekintő elemzésével. Nemcsak a drága ingatlanok tulajdonosai között válogat, a nagy összegű kölcsönt nyújtó személyek is a látókörébe kerülnek, ugyanúgy, mint a minimálbéren foglalkoztatók vagy a veszteséges vállalkozások. Az adóhatóság széles körű információszerzési lehetőségek birtokosa: saját nyilvántartásán keresztül hozzájuthat a cégbírósági adatokhoz, bankoktól kérhet információt az adózó pénzügyeire vonatkozóan, megnézheti ki vásárolt olyan nagy értékű ingó dolgot vagy ingatlant, amelyhez a bevallások alapján nem volt fedezete. A hatóság széles körű tájékozódási lehetőségét azonban többen is támadták.
Számos kritika érte az ellenőrzésre kiválasztást abból a szempontból, hogy szelektál a társadalmi rétegek között és fő célpontjának a középréteget tekinti, akik nem tudják elrejteni olyan hatékonyan a jövedelmeiket, mint vagyonosabb társaik. Sokan sérelmezték, hogy az APEH tulajdonképpen bárhonnan szerezhet információkat vásárlásaikról, pénzmozgásaikról. De honnan származik ez a fajta felhatalmazás? Köteles-e az adóhatósági megkeresésre válaszolni a pénzintézet,illetőleg köti-e a banktitok?
A Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.216/2005/6 számú ítélete (Linczmayer Szilvia: A vagyonosodási vizsgálat és jogalkalmazás, avagy a felhasználható bizonyítékok minősítése a bírósági gyakorlatban, Adózóna 2008/08 szám 4. o.) ehhez kapcsolódóan ad támpontot. Az adózó azt kifogásolta a peres eljárásban, hogy az adóhatóság jogellenesen kért adatokat a pénzét kezelő banktól. A bíróság elemezte a vizsgálat alá vont személy állítását és a vonatkozó jogszabályokat, és a következőképpen rendezte a helyzetet: az Art. rendelkezései értelmében az adóhatóság az adózót nyilatkozattételre kötelezheti a nyilvántartásában szereplő adatokról [Art. 48. § (1)]. A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerint adókötelezettség teljesítésének ellenőrzése esetén a banktitok megtartásának kötelezettsége nem áll fenn [Hpt. 51. § (2) és (4)]. Azonban itt is be kell tartani bizonyos szabályokat, a megkeresésnek vannak korlátai. Ha a hatóság adatokat kér a pénzintézetektől, a megkeresésben köteles feltüntetni a bankszámlát, amelyről az adatokat kéri, a rendelt információ fajtáját és felhasználásának célját, rendelkezésre bocsátott adatokat ugyanis csak a vizsgálat lefolytatásához használhatja fel. Mivel az APEH formanyomtatványa megfelelt a törvény hivatkozott rendelkezéseinek, azaz tartalmazta az adatkérésre vonatkozó összes kritériumot, a bíróság a konkrét esetben alaptalannak vélte az adózó jogellenes adatkezelésre hivatkozását. A gyakorlatban azonban ez visszatérő problémaként jelentkezik, és alapos alkotmányjogi vizsgálódást igényel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
