Százhúsz évvel ezelőtt, 1886-ban született Nemes Lipót, aki elemi iskolai tanítóból, majd polgári iskolai tanárból lett a magyarországi gyermektanulmányozás egyik meghatározó személyisége; az a szakember, akinek több mint félévszázadon átívelő szakmai pályafutását sok szempontból az iskolai gyermekvédelem is követésre érdemes elődjének tekinti.
Szakmai munkásságának jelentőségét meghatározza az a tudománytörténeti adat, mely jelzi: a XIX. század végén a külföldi szakirodalomban pedológiaként, itthon gyermektanulmányozásként ismertté vált mozgalom olyan - elsősorban pedagógiai - szemléletváltást valósított meg, ami a minden helyzetben a gyermek sajátos jellemzőire és igényeire való odafigyelést követelte meg követőitől. "Minél jobban ismerjük a gyermeket, annál jobban megértjük, minél jobban értjük, annál inkább szeretjük, s így annál hatékonyabban tudjuk majd nevelni." - magyarázta Nagy László, aki a gyermekekre vonatkozó anatómiai, biológiai, szociológiai ismeretek összegzése mellett a kísérleti lélektan és az ennek talaján kibontakozó gyermekpszichológia ismeretanyagát is e pedagógiai irányzat háttereként használta fel. Ennek az általa irányított előkészítő munkának a gyümölcseként pedig éppen 100 esztendeje, 1906-ban megalakult a Magyar Gyermektanulmányi Társaság is, ahol. Nagy László egyik legközvetlenebb munkatársa, 1912-től pedig a Társaság titkára a fiatal, éppen csak a pedagógusi pálya kezdetén álló Nemes Lipót lett.
Az akkoriban egy angyalföldi iskolában tanító Nemes Lipót tanítványai szélesebb körű megismerése érdekében felkereste a gyermekek családjait is, és e látogatások tapasztalatait tudományos igényességgel rendszerezni kezdte. Ezeket, a Jász utcában és annak környékén élő családoknál végzett környezettanulmányokat először 1913-ban összegezte "A kültelki gyerekek élete és jövője" című publikációjában; majd ugyanezt a munkáját 22 évvel később - a háború, a forradalom, a gazdasági válság esztendei után megismételt vizsgálatok adataival kiegészítve-kibővítve -a korábbi címmel újból kiadta. (1914-ben a londoni gyermekvédelmi kongresszuson külföldi gyermektanulmányozási szakemberekkel is megismertette ezeket a kutatási eredményeket. 1921-ben, Helsinkiben pedig már arról is referálhatott, miként próbált az iskola érdemben is tenni valamit a gyermekeket szociális körülményeik miatt fenyegető veszélyek ellen.)
"A kültelki gyermekek és élete és jövője" című kis kötet azonban - bár hozzávetőleg 200 nyomortanyának és az azokban élő felnőttek életének alapos tanulmányozása nyomán született - mégsem szociográfia lett; szerzője úgy fogalmazott: ő inkább létfejlődéstant írt. Mindez, persze, nem zárta ki azt, hogy az áttekintés pontos, és emiatt döbbenetes képet adjon a 20. század első évtizedében a főváros körüli nyomorgyűrűben élő gyermekpopulációról. Néhány részlet csak erről a komor tablóról: a szülők többsége munkanélküli; a lakások kicsik, egészségtelenek és zsúfoltak; egy szobában hat vagy még annál is több személy lakik együtt.[1] Emiatt sok gyermeknek nem is jut saját fekhely; másokkal együtt kénytelen még aludni is. A hygiénés körülményeket mi sem jellemezte jobban, mint az a tapasztalat, mennyi tetves fejű gyermekkel találkoztak az e környéken tanítók. Hasonlóképpen elkeserítőek a gyermekek táplálkozásáról, a családok étkezéséről készült beszámolók (s a két vizsgálati időpont között ez a helyzet százalékosan még tovább romlott): a családok 25, illetve 43 százaléka ugyanis hetente legfeljebb kétszer, 20-20 százaléka csak egyszer tudott húst főzni; a gyerekek 13, illetve 28 százaléka reggelire csak üres kenyeret kapott, több mint egyharmaduknak pedig semmiféle uzsonnát nem csomagoltak.
Csodálkozhatunk-e - tette föl a kérdést Nemes Lipót -, hogy ilyen körülmények között elzüllenek a gyermekek? "A gyermekek erkölcsi züllése a nyomor hatása alatt, a züllött környezetben törvényszerűen bekövetkezik." - indokolta meg rögtön a kérdésre adott leges válaszát is. S e gondolatmenettel már ott vagyunk a következő tanulmány mondanivalójánál!. Ez az 1935-ös kiadású újabb közlemény ugyanis - tulajdonképpen a korábbi tapasztalatok más szempontú feldolgozásaként - "A bűnöző társadalom kialakulása" folyamatát ragadta meg. (Ezzel a gondolattal alapozta meg egyébként meg az egy évvel későbbi - a Gyermekvédelem című folyóiratban megjelentetett - "Az antiszociális gyerekek" jellemzésére vállalkozó elemzését is.) "A tolvajok, a betö-
- 47/48 -
rők nem születnek, hanem a környezet s egyéb romlasztó tényezők állandó káros hatása alatt kiskoruktól kezdve fokozatosan fejlődnek az élet iskolájában."- magyarázta. Kora bűnüldöző gyakorlatával szemben azonban Nemes Lipót nem a gyerekek büntetésével akarta a problémák megoldását: "A gyermekek korszerű és a körülményekhez igazodó nevelése lehet csak a kiút a válságos helyzetből: nem fogházakra, javítóintézetekre, hanem prevencióra van szükség." - fogalmazta meg a következtetéseit. A megelőzésnek pedig - amint egész életében nem szűnt meg hangoztatni - legalkalmasabb, legfelelősebb színtere az iskola lehet. Ezért sokat küzdött azért, hogy az iskola széles körűen gondoskodjék az otthon nem megfelelő környezetben élők egész napos foglalkoztatásáról, és biztosítson a rosszul tápláltak számára megfelelő étkeztetést is. Sőt, még ennél is továbbment! A gyermekek egyéni szükségleteihez igazodó módszertani differenciálást is követelt.
Azt is pontosan látta ugyanis, hogy az iskolának másként kellene ezekkel a gyermekekkel foglalkoznia, mint ahogy azt akkoriban főként a középosztályhoz tartozó családok gyermekeihez igazított oktatás során tette "A kültelki nyomorgó és lelkileg romlott gyermek ugyanazt az olvasókönyvet használja, és ugyanannyi írásórája van, mint a lipótvárosi gyermeknek" - háborgott. "Sehol nem lenne olyan szükség a kézügyesítő és az ipari pályára előkészítő és azt megkedveltető munkaiskolára, mint a kültelkeken". - jelezte az általa kívánatosnak tartott megoldás irányát. "Minden iskolának egyben gyermekvédő intézménynek is kell lennie." - summázta pedagógusi hitvallását, melyet pályája végéig soha nem adott fel; ezt tartotta szem előtt általános iskolai tanárként és igazgatóként is, miközben - 1945 után - még megszervezte a Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédelmi Központot is.
*
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
