A tanulmány elsődleges célja, hogy áttekintést adjon az Európai Bíróság letelepedés szabadságával kapcsolatos újabb joggyakorlatának1, valamint az Európai Bizottság újabb tervezeteinek a társaságok határokon átlépő mozgására gyakorolt hatásáról, illetve a még megoldatlan kérdésekről, különös tekintettel a hazai jogalkotók előtt álló feladatokra. A tanulmány az európai joggyakorlat bemutatásánál lehetőség szerint igyekszik kerülni a magyar jogirodalomban közismert tények ismételt bemutatását, ezért általános jelleggel hivatkozik a témában korábban megjelent cikkekre.2 Külön kitér ugyanakkor az Egyesült Királyság és Hollandia cégjogi szabályainak áttekintésére.
A tanulmány az alábbi logikai rendben tárgyalja témakörét:
1. A társaságok elsődleges és másodlagos letelepedésének szabályozása a közösségi jogban és értelmezésük
2. Az Európai Közösség jogának fejlődési irányai - a bejegyzett székhely és a tényleges székhely áthelyezése
3. A bejegyzett székhely áthelyezésére irányadó szabályozás koncepciója
4. A bejegyzés elvét követő tagállamok cégjogi szabályozása
5. A tényleges székhely áthelyezésének megoldatlan kérdései
6. Következtetések a magyar jogalkotással, jogalkalmazással összefüggésben
A Római Szerződés 43. (52.) cikke alapján egyértelmű, hogy a társaságokat megilleti az a jog, hogy egy másik tagországban társaságot, fióktelepet vagy ügynökségeket létesítsenek a Közösség bármely tagállamában. Ez jelenti az úgynevezett másodlagos letelepedést, amikor az anyatársaság székhelye, központi igazgatása változatlan marad, tevékenységét újabb gazdasági egységek alapításával terjeszti ki. Évtizedeken át bizonytalan volt az úgynevezett elsődleges letelepedés megvalósíthatósága, amikor az eredeti társaság, jogi személyiségének megtartása mellett kívánja áthelyezni székhelyét egyik tagországból a másikba. Lényegében ez jelenti a gazdasági társaságok korlátozásmentes mozgását a Közösség egységesnek tételezett belső piacán, azonban a Római Szerződés letelepedésre vonatkozó sarkalatos 43. (52.) cikke nem tartalmaz ezt biztosító kifejezett rendelkezést.
Különösen érzékennyé teszi a székhelyáthelyezés szabályozását az Európai Bíróság által ismételten hangsúlyozott körülmény, hogy a társaságok, szemben a természetes személyekkel, a jog, pontosabban a nemzeti jogrendszerek teremtményei. Tehát csak a különböző nemzeti jogszabályok erejénél fogva léteznek, amelyek meghatározzák bejegyzésüket, illetve szervezetüket.3
A társaságok tagállamok közötti mozgásának formáit követve megfigyelhető az elsődleges és másodlagos letelepedés közötti különbség elmosódása. Esetenként ugyanis a fióktelep létesítése, mint jellemzően másodlagos letelepedés, a társaság tényleges székhelyének (real seat) áthelyezését eredményezi, amennyiben a "anyatársaságnak" nincs érdemi tevékenysége, azt kizárólag a fióktelep fejti ki.4 Ez az elsődleges letelepedéshez közelíti a megvalósult társasági mozgást. Éppen ezért érdemes külön foglalkozni a tényleges székhely áthelyezésének kérdésével és a bejegyzett székhely áthelyezésének szabályozásával.
Az elsődleges letelepedés - székhelyáthelyezés - biztosítása szempontjából nagy jelentőségű az Európai Bíróság újabb joggyakorlata. Mint ismeretes az Überseering ügyben Bíróság kifejtette, hogy a letelepedés szabadsága - mint alapvető gazdasági szabadság - nem tehető függővé a tagállamok közötti nemzetközi egyezmény kötésétől. Továbbá elfogadhatatlannak tartotta, hogy bár az Überseering társaság érvényesen bejegyzett vállalkozás volt Hollandiában, követeléseit - jogképesség hiányában mégsem tudta érvényesíteni a német bíróságok előtt. Ezt csak akkor tehette volna meg, ha Németországban újraalakulva itt jegyeztette volna be magát. Ez a letelepedés szabadságának egyenes tagadását ("outright negation of the freedom of establishment") jelenti. Végül vizsgálni kellett, hogy igazolt-e a korlátozás? Ez lényegében olyan szempontok, mint a jogbiztonság, hitelezővédelem, társaságok tőkéjének védelme, illetve - a konkrét tényálláson túlmutató összefüggésben - a munkavállalók, illetve kisebbségi részvényesek védelme ismételt mérlegelését jelentette. Az Európai Bíróság ugyan nem vitatta, hogy bizonyos esetekben a fentebb felsorolt általános érdekek indokolhatják a letelepedés szabadságának korlátozását, azonban álláspontja szerint ez nem eredményezheti a jogképesség, s ennek jegyében a perképesség megtagadását egy külföldön bejegyzett társaságtól.
A fenti megfontolások alapján az Európai Bíróság ítéletének rendelkező részében megállapította, hogy: "Amennyiben egy társaságot ,A’ tagállam joga szerint hoztak létre, és itt van a bejegyzett székhelye, ugyanakkor ,B’ tagállam joga szerint igazgatásának tényleges központját áthelyezte ,B’ tagállamba, az EK-Szerződés 43. illetve 48 . cikkei kizárják, hogy ,B’ tagállam megtagadja a társaságtól a jogképességet, következésképpen azt a lehetőséget, hogy a tagállam bíróságai előtt eljárást indítson, azzal a céllal, hogy szerződésből eredő jogait érvényesítse egy ,B’ tagállamban letelepedett társasággal szemben". Továbbá "Amennyiben egy társaság, amelyet ,A’ tagállam joga szerint hoztak létre, és itt van bejegyzett székhelye, és a letelepedés szabadságát gyakorolja egy másik ,B’ tagállamban, az EK-Szerződés 43. és 48. cikkei megkövetelik ,B’ tagállamtól, hogy ismerje el jogképességét, következésképpen perképességét, amelyet e társaság a bejegyzés állama, (,A’) joga alapján élvez"5
Az Európai Bíróság jogértelmezése világos a külföldi társaságok jogképességének biztosításának szükségességéről, azonban a tagállamok jogalkotóin és jogalkalmazóin is múlik, hogy miként fogadják el és vonják le e jogértelmezés következményeit. Ugyanakkor továbbra sem állítható, hogy a társaságok elsődleges letelepedése, azaz székhelyük áthelyezése jogi személyiségük megtartásával, minden korlátozástól mentesen biztosított volna az Unión belül. Az Európai Bíróság ugyanis csak a jogképesség biztosításáról szólt, de nem zárta el egészen a lehetőséget, hogy a másik tagállamban bejegyzett társaságot fogadó ország, olyan általános érdekek védelmében, mint a hitelezők vagy munkavállalók érdekei, más vonatkozásban mégis korlátozza a letelepedés szabadságát. Természetesen egy esetleges korlátozásnak nem szabad megkülönböztetőnek lennie, valóban a köz érdekét kell szolgálnia, alkalmasnak kell lennie a kitűzött cél elérésére és nem vezethet aránytalan megszorításhoz. Továbbá az is gyanítható, hogy, mint minden alapvető gazdasági szabadság érvényesülését korlátozó intézkedés jogosultságát, az Európai Bíróság ezt is szigorúan fogja vizsgálni. Erre utalnak a társaságok másodlagos letelepedésével kapcsolatos döntései is.6
Nagy jelentőségű az Európai Bíróság Inspire Art ügyben7 hozott döntése. Ebben az esetben - eltérően a Centros ügytől -, nem arról volt szó, hogy egy Egyesült Királyságban létesített társaság fióktelepét fogadó állam, az adott esetben Hollandia hatóságai megtagadták volna a fióktelep bejegyzését, csupán többletkötelezettségeket írtak elő az anyatársaság számára. Az angol céget ugyanis "formális külföldi társaságnak" ("pseudo-foreign company") tekintették, figyelemmel arra, hogy érdemi tevékenységet a bejegyzés államában nem végzett, és nyilvánvalóan csak azért hozták létre, hogy fiókja lehessen Hollandiában. Az ilyen esetekben - a hitelezők védelmére hivatkozva - a holland jog egyebek között előírta, hogy a külföldön bejegyzett társaság is teljesítse a korlátozott felelősségű társaságokra Hollandiában előírt tőkekövetelményeket, illetve amíg ez nem történik meg, addig a társaság igazgatói egyetemleges felelősséggel tartoznak a cég tevékenységéért, továbbá külön közzétételi kötelezettségeket is előírtak. Az Európai Bíróság viszont megállapította ítéletében, hogy a formális külföldi társaságokat illetve fióktelepeiket terhelő külön közzétételi kötelezettségek meghaladják a 11. társasági jogi irányelvben8 előírtak körét, ezért azzal nem összeegyeztethetőek, míg a tőkekövetelmények, illetve az igazgatók felelősségére vonatkozó rendelkezések a Római Szerződésnek a letelepedés szabadságát biztosító 43. (52.) illetve 48. (58.) cikkeivel ellentétesek. Megjegyzendő, hogy az Európai Bíróság meglehetősen szélesen értelmezte a fióktelepek fogalmát, hiszen az elemzett esetekben az anyatársaságnak nem is volt érdemi tevékenysége, ezt kizárólag azért hozták létre, hogy egy másik államban fióktelepe lehessen, amelyen keresztül a teljes gazdasági tevékenység megvalósulhatott.9 Tehát a fióktelep létesítése lényegében a külföldön bejegyzett társaság tényleges székhelyének áthelyezését jelentette.
Az Európai Bíróság lényegében világossá tette, hogy minden olyan általános törvényi követelményt elutasít, ami korlátozná a letelepedés szabadságát és azt a jogot, hogy egy üzleti vállalkozást valamelyik tagállam joga alapján hozzák létre.10 Azaz nem minősül joggal való visszaélésnek egy külföldi társasági jog választása. Ennek egyenes következménye a tagállamok társasági jogai között növekvő verseny, a "company law shopping". E verseny és a nyomában járó dereguláció mértékéről megoszlanak a vélemények11, azonban tény, hogy egy 2003-as módosítás nyomán már a francia társasági jog is lehetővé teszi olyan korlátolt felelősségű társaság ("One-Euro SARL") létrehozását, amelyhez nem kapcsolódik tőkekövetelmény.12 Sőt, még az angol társasági jog is átfogó reform alatt áll, az egyszerűsítés és a nagyobb rugalmasság jegyében.
Az Európai Bizottság számára készült felmérések megerősítik a piaci szereplők azon igényét, hogy a székhelyáthelyezést egyik tagállamból a másikba közösségi jogszabályok rendezzék.13 Javaslatának kidolgozásakor a Bizottság megkülönbözteti a bejegyzett székhely áthelyezését illetve a tényleges székhely áthelyezését, azzal, hogy egyelőre csak az első kérdésre tervez javaslatot kidolgozni, az úgynevezett 14. társasági jogi irányelv formájában14, míg a tényleges székhely áthelyezésének kérdését jó részben megoldottnak véli az Európai Bíróság esetjogára való hivatkozással.
A bejegyzett székhely áthelyezése - a jogi személyiség megtartása mellett - lehetőséget kínálna a társaságoknak, hogy megválasszák a társasági székhelyüket, s ezáltal működésüknek leginkább kedvező alkalmazandó jogot, azaz arra, hogy ebben a tekintetben is rugalmasan alkalmazkodjanak a piaci viszonyokhoz, anélkül, hogy a székhelyváltozáshoz előzetes felszámolására volna szükség.
A tényleges székhely áthelyezése ehhez képest más célokat szolgál, azt, hogy anélkül módosítsák a társaság működésének szerkezetét, hogy az az alkalmazandó jogot, illetve a társaság jogi személyiségét érintené. A tényleges székhely áthelyezésének kérdését illető esetjog körében a Bizottság 79/85. sz. Segers, a C-212/97. sz. Centros, illetve a C-177/01 sz. Inspire Art ügyekben hozott döntéseket tekinti irányadónak. Ezek értelmében egy társaságot bármely tagállam joga szerint létre lehet hozni, azzal az egyedüli céllal, hogy élvezze a kedvezőbb jogrendszer előnyeit, még akkor is, ha a társaság tevékenységét teljesen vagy döntően egy másik tagállamban kívánja folytatni.
A tervezett irányelv célja az volna, hogy biztosítsa az egyik tagállam joga szerint létrehozott gazdasági társaság bejegyzett székhelyének áthelyezését egy másik tagállamba. Ennek jegyében mindegyik tagállamnak el kellene ismernie a társaságok jogát arra, hogy a rájuk irányadó jog szerint, a közgyűlés döntése alapján megváltoztassa alapszabályát, társasági szerződését, és áttegye bejegyzett székhelyét egy másik tagállamba, hogy ott új jogi személyiséget nyerjen. Ez a döntés, illetve a másik tagállamban megindított új bejegyzési eljárás önmagában nem eredményezné a törlést az eredeti cégjegyzékből vagy a jogi személyiség elvesztését, erre akkor kerülne sor, amikor a társaságot ténylegesen bejegyezték a másik tagállamban, és ott jogi személyiséget szerzett. A javasolt megoldás nyilvánvalóan az európai gazdasági érdekegyesülés és az európai részvénytársaság székhelyáthelyezésére kidolgozott modellt veszi alapul.
A koncepció teret engedne a fogadó tagállamok számára, hogy bejegyzés és a jogi személyiség megtartása feltételeként előírják, hogy a bejegyzett székhely áthelyezésének a tényleges székhely áthelyezésével kell párosulnia. A korlátozásnak ez a lehetősége nehezen egyeztethető össze az Európai Bíróság utóbbi években kialakult, fentebb hivatkozott joggyakorlatával, ami éppenséggel azon a mögöttes feltételezésen nyugodott, hogy a társaság bejegyzett székhelye és tényleges székhelye - a letelepedés szabadsága jegyében - elválhat egymástól.16
Ugyanakkor nem a társaság eredeti bejegyzése szerinti tagállam joga alapján kellene megítélni azt, hogy a társaság alapító iratai alkalmasak-e arra, hogy a társaság a fogadó tagállamban bejegyzést nyerjen és jogi személyiséget szerezzen. A fogadó tagállam pedig nem tagadhatná meg azon társaság bejegyzését, amely, a közgyűlés döntése és alapító iratainak módosítása után, kielégíti a hazai társaságok bejegyzésére vonatkozó "lényegi tartalmi és formai követelményeket". Nem megkövetelhető a fogadó tagállam részéről új társaság létrehozása, és új alapító iratok készítése, lévén, hogy a közgyűlés határozatai pótolják ezeket.
A tervezett irányelv tehát megosztaná a társaság felügyeletét az eredeti és a fogadó hatóság között, illetve koordinálná tevékenységüket az alábbiak szerint: ez eredeti tagállam volna felelős a közgyűlés határozatai valamint alapító okiratok módosításai érvényességének ellenőrzéséért, míg a fogadó tagállam vizsgálná azt, hogy a bejegyzett székhelyét áthelyező társaság megfelel-e a bejegyzés illetve a jogi személyiség elnyeréséhez támasztott lényegi követelményeknek.
A bejegyzett székhely áthelyezése nyomán a társaság elveszítené az eredeti tagállamban a jogi személyiségét és itt törölnék a cégjegyzékből és a fogadó állam cégjegyzékébe jegyeznék be. A viszonylag összetett eljárás kétségtelen eredménye volna, hogy az elkerülhetővé tenné a társaság felszámolását a székhely áthelyezéskor. A társaság jogi személyisége tehát folyamatos volna, így fennálló jogviszonyai is érintetlenek maradnának.
Az irányelv koncepciója - meglehetősen általános jelleggel - utal a kisebbségi részvényesek, illetve hitelezők érdekei védelmének lehetőségére a bejegyzett székhely áthelyezése során azonban rögtön hivatkozik az Európai Bíróság joggyakorlatára, amely az arányosság követelményét támasztja ebben az esetben is.
Az irányelv koncepciója számos gyenge pontot tartalmaz, hiába modellezték a bejegyzett székhely áthelyezését az európai részvénytársaság statútumában található szabályok17 mintájára. Nehézségek elsősorban a tagállamok társasági jogainak eltéréseiből adódnak, azaz abból, hogy - szemben a sui generis közösségi társasági formákkal - hiányzik közös anyagi jogi háttér. Ezt a problémát azzal kísérli meg áthidalni a koncepció, hogy a másik tagállamból érkező társaságnak a "lényegi" tartalmi és formai követelményeknek kellene megfelelnie. Nagyon nehéz lesz az irányelv szövegében egyetértésre jutni, hogy mi minősül lényegi kérdésnek. Például ennek tekinthető-e a minimum tőkekövetelmény vagy a munkavállalók részvétele a társasági döntéshozatalban (Mitbestimmungsrecht, codetermination) vagy sem? Kötelezhető-e névváltoztatásra a társaság, amennyiben neve összetéveszthető egy már létező hazai társasággal? Itt nyilván az Európai Bíróság értelmező döntéseire is szükség lesz az irányelv illetve az irányelvet átültető tagállami szabályok hatályba lépése után.
De még a lényegi kérdések tisztázása nyomán is elkerülhetetlenül "öszvér-társaságok" jönnek létre a bejegyzett székhely áthelyezése után. Azaz olyan formációk, amelyek eredendően egy másik tagállam társasági jogában gyökereznek, de a "lényegi kérdésekben" hozzáigazították őket a fogadó ország társasági jogához. Lehet- e ezek után azt állítani, hogy egy eredendően angol Ltd. az elkerülhetetlenül szükséges változások után valódi német GmbH vagy magyar Kft. lett? A fogadó ország társasági formájára utalás, illetve e társasági forma felvétele - pl. Kft. - tulajdonképpen még megtévesztő is lehet a hitelezővédelem szempontjából.
A jogalakotó vagy szűken határozza meg a lényegi kérdések körét, és ekkor a külföldről érkezett társaság jelentős mértékben idegen test marad a fogadó állam ténylegesen hazai társaságai között vagy széles körben írja elő a társaság hozzáigazítását a fogadó ország szabályaihoz, ezzel azonban erősen körülményessé tenné a bejegyzett székhely megváltoztatását, s arra ösztönözné a társaságokat, hogy inkább a tényleges székhelyüket tegyék át más államba gazdasági céljaik elérése érdekében, adott esetben a fiókok, képviseletek kínálta lehetőséget kihasználva.
A következő pontból érzékelhető lesz, hogy az irányelv koncepciójában vázolt megoldás a bejegyzett székhely áthelyezésére, még a bejegyzés elvét követő tagállamok - eleve engedékenyebb szemléletű cégjogában - is nehézségeket fog okozni.
Az angol jogrendszerben az 1985-ben megalkotott, 1985. július 1-jén hatályba lépett, majd 1989-ben átfogó módosításon átesett Companies Act (Társasági törvény)19 szabályai tartalmazzák a gazdasági társaságok alapítására vonatkozó szabályokat.20 Megemlítendő, hogy a nevezett jogszabály hamarosan gyökeres változtatásokon fog átesni, mert napjainkban az Egyesült Királyságban is folyamatban van - az Európai Unió egyéb tagországaiban megfigyelhető tendenciákhoz hasonlóan - a társasági jog modernizálása, reformja.21
A hatályos angol jog szerint alakítható tőkegyesítő társaságok közül két társasági formát, nevezetesen a public limited company és a private limited company szabályait kell figyelembe venni gondolkodásunk során.22 Mindkét társaságok létrejöttéhez szükséges azok bejegyzése23, azaz nyilvántartásba vétele.24 Az Egyesült Királyságban a gazdasági társaságok nyilvántartásba vételét a Kereskedelmi és Ipari Minisztérium speciális ügynökségének, az ún. Companies House-nak 25egy-egy egysége végzi.26
A gazdasági társaság alapítóinak, a társaság nyilvántartásba vételi eljárás során a nyilvántartásba vételi díj27 egyidejű megfizetése mellett, - többek közt28 - a következő dokumentumokat kell benyújtani az illetékes nyilvántartásba vevő hatóságnak:
- az egyesülési memorandumot (memorandum of association)29
- abban az esetben, ha a társaság székhelye Walesben van, és a társaság alapító okiratait is walesi nyelven készítették el, akkor azok hiteles angol fordítását30
- a társaság alapításában résztvevő solicitor, vagy a társaság igazgatója által kiadott nyilatkozatot, hogy a társaság alapítása megfelel a Companies Act 1989 nyilvántartásba vételre vonatkozó szabályainak.
A bejegyzési eljárás során be kell nyújtani - akár elektronikus, akár hagyományos formában - az ún. 10-es számú formanyomtatványt (Form 10)31, amelyben a társaság első igazgatójának, titkárának (secretary) adatait, illetve a társaság székhelyének címét kell megadni.32
A társág székhelyével kapcsolatban - azon túl, hogy csak valós cím adható meg - fontos követelmény, hogy annak Anglia, Wales vagy Skócia területén kell lennie.33 A társaság működése során lehetőség van székhelyének áthelyezésére, ha erről megfelelő módon értesíti a bejegyző hatóságot. A székhely megváltoztatásakor az ún. 287-es formanyomtatványt (Form 287)34 kell kitölteni.35 Fontos kiemelni, hogy az angol jog szerint angol társaság székhelye (a székhelyáthelyezést követően is) csak az Egyesült Királyság területén lehet. A korábban bemutatott 14. társasági jogi irányelv koncepciójában megfogalmazott egyik elvárás a nemzeti jogalkotók felé, hogy abban az esetben, ha a társaság legfőbb szerve úgy dönt, hogy áthelyezné székhelyét egy másik tagországba (azaz az Egyesült Királyság területén kívülre), akkor a származás helye szerinti tagállam - azaz ahol a társaság megalakult és székhelyét bejegyezték - a cégnyilvántartásba jegyezze be a társaság legfőbb szerve döntésének megfelelően módosított alapító okiratot.36 Tekintettel, hogy a hatályos angol jog nem engedi meg, hogy angol társaság bejegyzett székhelye máshol legyen, mint az Egyesült Királyság, érvénytelen lenne az alapító okirat módosítása, és nem történhetne meg a székhelyáthelyezés cégjegyzékbe történő bejegyzése sem. Az irányelv-koncepció szerint, az elhagyni kívánt tagállam nem akadályozhatja meg, ha egy társaság elvégezze a szükséges alapszabály módosításokat (azaz hogy megváltoztassa székhelyét), és köteles a módosításokat bejegyezni. Érdekes jogi kérdés lehet a gyakorlat során, hogy miként jegyezhető be egy közhitelű nyilvántartásba olyan adat, tény vagy körülmény, amely a vonatkozó jogszabályokba ütközik. A közösségi irányelv koncepciójának megfelelő közösségi szabályozás elfogadása esetén ezért - valószínűleg - szükséges lesz a vonatkozó angol jog módosítása.
A cégbejegyzéshez az ún. 12-es formanyomtatványt (Form 12)37 kell benyújtani, amelyben igazolni kell, hogy a társaság eleget tett minden, a cégjegyzékbe történő bejegyzéshez szükséges feltételeknek.38 A bejegyzési kérelem és a csatolt dokumentumok alapján a Companies Registrar elvégzi a szükséges vizsgálatokat annak érdekében, hogy megállapítsa, vajon a társaság, illetve a bejelentés megfelel-e minden törvényi előírásnak.39 A bejegyzési eljárással kapcsolatban fontos szólni egy másik igencsak fontos követelményről, amely adott esetben külföldről áttelepülni vágyó társaságok esetében is vethet fel problémákat. Az angol társasági jogban meglehetősen szigorú szabályokat találhatunk a gazdasági társaságok elnevezésével kapcsolatban. Fontos, hogy nem választható olyan név, amely megegyezik vagy hasonló egy már létező társaság nevével, továbbá bizonyos kifejezések, szófordulatok nem alkalmazhatók [pl. a "korlátozott" (limited) kifejezés csak a törvény által meghatározott körben használható], illetve nem jegyezhető be olyan társaság amely elnevezése sértő, vagy az adott név használata bűncselekménynek minősül.40 Amennyiben olyan néven kerül bejegyzésre a társaság, amely hasonló vagy megegyezik egy már korábban bejegyzett társaság elnevezésével, akkor a bejegyzéstől számított 12 hónapon belül a korábban bejegyzett társaság tiltakozhat az új társaság ilyen néven történő bejegyzése és működése ellen, amelynek hatására az új társaságnak változtatnia kell az elnevezésén. Hogy ez mennyire szigorú szabály, nézzünk egy példát: feltételezve, hogy a cégjegyzékben már szerepel a "Hands Limited" társaság, akkor a következő nevet választó társaságok nem kerülhetnek bejegyzésre:
- Hands Public Limited Company (vagy PLC)
- H and S Limited vagy (Ltd)
- H and S Public Limited Company (vagy PLC)
- H & S Limited (vagy Ltd)
és a fentiek bármelyike a "társaság" (Company vagy Co.) vagy a "és / & társaság" kiegészítéssel bővítve41
Ha egy másik tagországban alapított társaság szeretné székhelyét és tevékenységét áthelyezni az Egyesült Királyság területére, akkor felmerülhet az a probléma, hogy annak elnevezése nem felel meg a társaságok elnevezésére vonatkozó angol szabályoknak. A székhelyáthelyezésről megalkotandó irányelv koncepciója szerint abban az esetben, ha a társaság közgyűlése által hozott, a székhelyáthelyezésről szóló döntés és az az alapján megtörtént alapító okirat módosítás megfelel a fogadó tagország társasági joga által támasztott, a társaságok bejegyzésére vonatkozó lényeges tartalmai és formai követelményeknek42, a fogadó tagország nem tagadhatja meg a társaság nyilvántartásba vételét.43 Abban az esetben, ha az előbbi példánál maradunk, a következő helyzet alakulhat ki: tételezzük fel, hogy a "H & S GmbH" német társaság székhelyét át kívánja helyezni Londonba. Elkészítik az alapszabály módosítását, és benyújtják az illetékes angol regiszternek nyilvántartásba vétel céljából. Tekintettel az irányelv-koncepcióban megjelölt követelményre, hogy székhelyáthelyezés esetén a társaság felveszi az eredeti társaság formájának megfelelő fogadó tagországbeli társasági formát44, a német társaság új neve "H & S Ltd."-re változik. (Most hagyjuk figyelmen kívül azt az egyébként igen fontos és számos gyakorlati problémát felvető körülményt, hogy adott esetben eltérő szabályok vonatkozhatnak a két társasági forma alapítására - pl. tőkeminimum, hitelezővédelmi, összeférhetetlenségi szabályok - és így az irányelv szabályai szerint kijátszhatók az egyes eltérő társasági jogok). Mivel Angliában már létezik a "Hands Limited" elnevezésű társaság, és a "H&S Ltd." megtévesztően hasonló ehhez a névhez, az angol jog szerint ilyen névvel egy új társaságot nem lehetne érvényesen megalapítani, illetve bejegyezni. Vajon egy székhelyét áthelyező, nem angol társaság ennek ellenére bejegyezhető? Ha igen, akkor eltérő elbánásban részesül az angol, illetve a külföldi társaság, ami diszkriminációt jelent. Abban az esetben, ha nem jegyezhető be, és a fentebb leírt eljárásnak megfelelően kötelezik a német társaságot nevének megváltoztatására újabb probléma vetődik fel. Ha az érintett német társaság az említett cégnév alatt már kellően ismert az üzlettársak (és például a termékeit felhasználók) körében, akkor valószínű nem szívesen változtatná meg cégnevét - ez pedig azt jelentené, hogy ebben az esetben nem helyezhetné át székhelyét Londonba, tehát az ilyen esetben a székhelyáthelyezést kevésbé vonzóvá tennék a külföldi társaságok számára, ami pedig szintén felveti a közösségi joggal (azon belül is a letelepedés szabadságával) való összeegyeztethetőség kérdését. Természetesen ha az irányelv a fentebb megjelölt, most a koncepcióban megjelenő szabályokat tartalmazza majd, valószínűleg módosítani kell az angol jog megfelelő rendelkezéseit. Kényszerű, nem éppen kielégítő és eredeti megoldást jelenthetne a problémára, ha a székhelyét áthelyezni kívánó társaság megtarthatná eredeti cégnevét, de azt egy kiegészítő jelzővel kellene ellátnia. Ebben az esetben viszont elveszne a tervezett irányelv eredeti célja: azaz, hogy az egyik tagállamban alapított társaság úgy helyezhesse át székhelyét egy másik tagállamba, hogy a fogadó tagállam megfelelő társasági formáját felvéve megőrizze jogi személyiségét (azaz nem kelljen felszámolni a származás tagállamában és ne kelljen új társaságot alapítani a fogadó tagállamban)45, hiszen bár lehetőség van a székhelyáthelyezésre, de megjelenik egyfajta különbségtétel a különböző tagországokban alapított társaságok viszonylatában. Ez a lehetőség azon túl hogy nem túlságosan elegáns megoldása a problémának, nem is rendezné kielégítően a helyzetet. (Mi lehetne a neve az előbbi példánál maradva a székhelyét áthelyezni kívánó német társaságnak? Talán "H & S GmbH Ltd."?) A gyakorlatban számos problémát vethet fel a koncepcióban fentebb már hivatkozott kitétel, hogy ha a székhelyáthelyezésről szóló döntés és az az alapján megtörtént alapító okirat módosítás megfelel a fogadó tagország társasági joga által támasztott, a társaságok bejegyzésére vonatkozó lényeges tartalmi és formai követelményeknek, a fogadó tagország nem tagadhatja meg a társaság nyilvántartásba vételét. Milyen kérdések tartozhatnak ebbe a körbe? Nem vitás, hogy a társasági név kérdése ilyen. Azonban ide sorolhatók például a vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályok is? Az angol jog például speciális szabályokat ír elő arra az esetre, ha a megalakítandó társaság igazgatója betöltötte már a 70. életévét. Ha nem fel meg az alapítandó társaság alapszabálya ennek ezen előírásoknak, nem fogják bejegyezni a társaságot. Vajon egy székhelyét áthelyező társaság igazgatójával szemben is alkalmazni kell majd ezen szabályokat? Vajon ez a kérdés lényeges tartalmi vagy formai követelménye a bejegyzésnek? A példák hosszú sorát lehetne még megemlíteni (pl. tőkeminimum, felelősségi kérdések megfelelő szabályozása az alapszabályban, etc.). Nem vitás, hogy egy ilyen rendelkezés számos gyakorlati problémát vet majd fel, amelyet az egyes tagállamokban eltérően fognak kezelni. Egyfajta megoldási lehetőség lehetne, ha maga a jogalkotó meghatározná a megalkotandó irányelvben azon lényeges tartalmi és formai követelményeket, amelyeknek való megfelelés megkövetelhető a székhelyét áthelyezni kívánó társasággal szemben. Erre sor kerülhetne akár egy értelmező cikk beültetésével, akár egy melléklet csatolásával, vagy akár egy értelmező preambulum-bekezdés beillesztésével. Ha ilyen értelmező rendelkezést nem találhatunk majd az irányelv szabályai közt, akkor mivel a jelenlegi megfogalmazás tág teret biztosít a tagországoknak a székhelyáthelyező társaságok bejegyzésének megtagadására, valószínű a választ a kérdésre az Európai Bíróság értelmezése fogja majd megadni.
A cégjegyzékbe történő bejegyzés konstitutív hatályú. A bejegyzést követően annak megtörténtétől a cégnyilvántartó kiállít egy igazolást, az ún. certificate of incorporation-t.46 Ezt követően a nyilvántartó az igazolás kiadásának megtörténtét közzéteszi a megfelelő hivatalos lapban (London Gazette vagy Edinburg Gazette - a társaság székhelyétől függően).47 A nyilvántartásba vételi eljárás végén a cégnyilvántartó kiadja a számjegyekből és betűkből álló nyilvántartásbavételi számot a társaság részére, amit annak, mint azt már korábban jeleztük, minden levelezésén és nyomtatványán fel kell tüntetnie.
Külön szabályok találhatóak az angol társasági jogban a külföldi társaságra, azaz oversea company-ra.48 Ebbe a kategóriába azon külföldön - azaz nem az Egyesült Királyság területén létrehozott - társaságok tartoznak, amelyek vagy leányvállalatot, vagy pedig gazdasági tevékenységüket telephely létesítésével egybekötve kívánják az Egyesült Királyság területére kiterjeszteni. Abban az esetben is nyilvántartásba kell venni az ilyen külföldi társaságot, ha egy meghatározott, az Egyesült Királyság területén található helyről végez rendszeresen gazdasági tevékenységet, bár semmilyen módon nem kapcsolódik az adott helyhez. A külföldi társaságoknak vagy leányvállalatot, vagy pedig telephelyet kell regisztráltatniuk. Ha a társaság leányvállalatot szeretne regisztráltatni, akkor annak megalapításától számított egy hónapon belül a cégnyilvántartó felé be kell nyújtani a következő dokumentumokat:
kitöltött ún. BR1 formanyomtatvány (Form BR1)49. A nyomtatványban - többek közt - közölni kell a társaság nevét, bejegyzésének helyét, a nyilvántartásba vevő cégnyilvántartó megnevezését, a társaság jogi formáját illetve a cégnyilvántartási számát.
- a társaság alapításával kapcsolatos dokumentumok hiteles másolata (illetve ha azok nem angol nyelven készültek, akkor az eredeti dokumentumok másolatához csatolni kell azok hitelesített angol nyelvű fordítását is)
- az anyatársaságra vonatkozó jognak megfelelően közölt legutolsó auditált mérleg másolata
- a nyilvántartásba vétel díja (20 font - az aznapi bejegyzés díja 50 font)
Telephely nyilvántartásba vételéhez az ún. 691-es számú formanyomtatványt (Form 691)50, a társaság alapításával kapcsolatos dokumentumok hiteles másolatát kell benyújtani, valamint a nyilvántartásba vételi díjat megfizetni. Ami a társaságok elnevezésének szabályait illeti, megjegyezendő, hogy a társaság nevének megfelelő néven kell nyilvántartásba vételt megtenni, azonban ezt követően ugyanazon szabályok vonatkoznak a társaságra az elnevezést illetően, mint az angol társaságokra. Azaz, nem fogadható el például az olyan elnevezés, amely összetéveszthető vagy azonos egy, már korábban bejegyzett társaság nevével. Abban az esetben, ha a társaság neve nem felel meg az angol szabályoknak, akkor a társaságot az új társasági név bejegyzésére meghatározott határidő kitűzésével egyidejűleg kötelezik nevének megváltoztatására (természetesen, a névváltoztatás hatálya csak az Egyesült Királyság területére vonatkozik). Abban az esetben, ha a megjelölt határidőn belül nem történik meg a névváltoztatás, az érintett társaság a továbbiakban nem folytathat gazdasági tevékenységet az Egyesült Királyság területén.
A holland társasági jog szabályai az utóbbi harminc évben egyre komplexebbé és részletesebbé váltak. A társasági jog egyik fő jogforrása a Holland Polgári Törvénykönyv (Burgerlijk Wetboek), azonban ezen túl több törvényben is találhatunk a gazdasági társaságok működését érintő szabályokat.51 Az egyes különös jogszabályok közül meg kell említenünk a formailag külföldön regisztrált gazdasági társaságok (ún. pseudo-külföldi társaságok vagy más néven formálisan külföldi társaságok) hollandiai tevékenységére vonatkozó szabályokat tartalmazó törvényt52, amelyről a későbbiekben részletesen szólunk.
Hollandiában, hasonlóan a magyar megoldáshoz, csak a tőkeegyesítő társaságok rendelkeznek jogi személyiséggel. A tőkeegyesítő társaságok két fő formája: a naamloze vennootschap (NV) amely társasági forma a részvénytársaság hollandiai megfelelője, és a besloten vennootschap (BV) amely társasági forma leginkább a korlátozott felelősségű társaságnak felelne meg. Hollandiában nem valamelyik bíróság vagy bírói szerv vezeti a cégnyilvántartást, hanem a kereskedelmi regiszter, amelyet a kereskedelmi kamarán belül működik (Kamer von Koophandel)53. Ez a nyilvántartás többek közt tartalmazza a társaság nevét, székhelyét, tevékenységi körét; az alapító okirat másolatát; az igazgatóság tagjainak nevét, lakóhelyét, nemzetiségét, egyéb adatait. Minden, a kereskedelmi regiszterbe történő bejegyzési kérelmet az arra a célra készített, holland nyelvű formanyomtatványon kell előterjeszteni. Abban az esetben, ha külföldi társaságról van szó, lehetőség van az adott nyomtatványt angol nyelven is benyújtani, azonban ekkor is csatolni kell a kitöltött eredeti holland nyelvű nyomtatványt.
Tipikusan, ha külföldiek adózási szempontok miatt szeretnének holdingtársaságot létrehozni Hollandiában, a BV-t választják társasági formának.54 Mielőtt a tényleges alapításra sor kerülne, az alapító okiratot (akte van oprichting) az azt készítő közjegyzőnek be kell nyújtani az Igazságügy Minisztériumba, ahol megvizsgálják, hogy annak tartalma megfelel-e a vonatkozó jogszabályoknak. Itt kell megemlíteni, hogy a közjegyző fontos szerepet tölt be a társaság alapítása során, mert ő ellenőrzi többek közt, hogy a cégnév megfelel-e a vonatkozó (pl. kizárólagossági) szabályoknak. Amenynyiben az alapító okirat megfelel a jogszabályok rendelkezéseinek, akkor a minisztérium kiad egy jóváhagyó igazolást, amelyben kifejezi, hogy nem látja akadályát a társaság megalapításának.55 Ezt követően a közjegyző előtt megtörténhet a társaság megalapítása. Az alapító okiratot holland nyelven kell elkészíteni, és tartalmaznia kell a társasági alapszabályt, az alaptőke meghatározását, és az első vezető tisztségviselők nevét. Az alapszabályban rendelkezni kell a társaság céljáról, tevékenységi köréről, székhelyéről és pénzügyi struktúrájáról. Ezt követően az alapszabályt a nyilvántartásba vétel érdekében el kell küldeni a kereskedelmi regiszternek.56
Az 1980-as években jelentősen megnőtt a visszaélések száma a kedvező holland társasági jogi szabályozás miatt57, ezért 1985-ben új jogszabályt fogadtak el a társágok felelősségi szabályainak szigorításával kapcsolatban. A bevezetett szigorítás egyre több társaságot késztetett arra, hogy elhagyja Hollandiát, és más, kedvezőbb szabályozást kínáló országokba helyezze át székhelyét. A holland kormányzat felismerte ezt a folyamatot58, és 1995 áprilisában elkészítette a formálisan külföldi társaságokról szóló törvénytervezet javaslatát. Egy 1996-ben elvégzett vizsgálat szerint megközelítőleg négyezer gazdasági társaság tartozott volna a törvény hatálya alá.59 A javaslatot - amely tekintettel az ügy jelentőségére megkapta minden politikai párt támogatását - 1997-ben fogadta el a Parlament, így 1998 január elsején hatályba léphetett a formailag külföldön bejegyzett, de Hollandiában működő társaságokról szóló törtvény (Wet formeel buitenlandse vennootschappen - WFBV). A törvény szabályai szerint, az olyan külföldön bejegyzett társaságra, amelyek a bejegyzés helyének államában nem rendelkeznek székhellyel, telephellyel, nem folytatnak ott semmilyen gazdasági tevékenységet és egyáltalán a bejegyzés tényén túl nem kötődnek az érintett államhoz, bizonyos kérdések tekintetében (a kereskedelmi regiszterbe történő bejegyzés, tőkeminimum, alaptőke védelme, igazgatók személyes felelőssége) a holland társasági jog hatálya alá tartoznak.60 Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például egy német GmbH az eredeti német jogi formáját megtartva folytathat tevékenységet Hollandiában. Az ilyen társaság úgy kerül be a kereskedelmi regiszterbe, mint egy német GmbH amely Hollandiában folytat üzleti tevékenységet (és továbbra is német jog szerint kell folytassa tevékenységét, azonban bizonyos tekintetben a holland jog is kiterjed a társaságra). Az angol szabályok tárgyalása kapcsán példaként említett német "H & S GmbH" a WFBV alapján mint "H & S GmbH" folytathat gazdasági tevékenységet Hollandia területén (feltéve, ha látszólagos külföldi társaságról van szó). Az irányelv-koncepció elveit alkalmazva azonban, a "H & S BV" társasági név alatt kellene tevékenységét folytatnia, ami - többek közt a társaság nevével kapcsolatban - hasonló problémákat vethet fel, mint amiket az angol esetben jeleztünk.
A látszólagos külföldi társaságok nyilvántartásba vétele is a kereskedelmi regiszterbe történő bejegyzéssel történik, amelyet az erre a célra előre elkészített formanyomtatvány61 benyújtásával lehet kérni. Megjegyzendő, hogy hasonlóan az angol vagy a svéd szabályokhoz, bár lehetőség van a nyomtatvány angolul történő kitöltéséhez, ahhoz csatolni kell az eredeti, holland nyelvű nyomtatványt is.
A már korábban bemutatott Inspire Art üggyel kapcsolatban, illetve annak következményeként felmerült, hogy a WFBV szabályai nem egyezethetőek össze a közösségi joggal, mert azok esetlegesen a letelepedés szabadságát indokolatlanul korlátozzák62. Ezért időszerűvé vált a törvény szabályainak módosítása. 2003 nyarán a Gazdasági Ügyek Minisztériuma megkezdte a módosítás előkészítését. A társasági jogban járatos, neves jogászok részvételével létrehoztak egy bizottságot63, amely feladatul kapta a holland társasági jog egyszerűsítésének és flexibilisebbé tételére vonatkozó javaslatok kidolgozását. A bizottság első jelentését 2004 áprilisában készítette el, és hamarosan várható a következő javaslatok nyilvánosságra hozatala is. A tervezett módosítás célja, hogy a törvény rendelkezéseinek többsége ne legyen alkalmazható a más EU tagországokban alapított társaságok viszonylatában (felmerült az a lehetőség is, hogy esetleg az egész törvényt hatályon kívül helyeznék). Megjegyzendő, hogy nem EU tagországban alapított társaságokra ugyanúgy alkalmazandóak lehetnének a törvény jelenleg hatályos szabályai.64
Az Európai Bíróság idézett joggyakorlata ellenére maradtak tisztázatlan kérdések a tényleges székhely áthelyezésének esetében is. E kérdésekkel nem foglalkozna a 14. sz. irányelv, így a közösségi jogalkotó nem dolgozott ki koncepciót megoldásukra. Nyilvánvaló, hogy nem lehet az egyik tagállamban bejegyzett, de az érdemi tevékenységét a másik tagállamban folytató társaságtól a jogképességet és a perképességet megtagadni. Az is egyértelmű, hogy e "látszólagos külföldi társaságok" igazgatóival szemben nem lehet speciális felelősségi szabályokat alkalmazni vagy fiókjaikkal szemben külön tőkekövetelményeket, közzétételi kötelezettségeket támasztani. Ezért általános korlátozó intézkedések helyett valószínűleg csak egyedi intézkedésekre van mód. Tehát arra, hogy ha bizonyítható, hogy a konkrét esetben a székhelyáthelyezés a hitelezők vagy a kisebbségi részvényesek sérelmét okozza vagy egyenesen ezt célozza, akkor ez ellen fel lehet lépni a polgári jog vagy más jogágak ismert jogintézményeit alkalmazva.
Az is kétséges, hogy milyen mértékben lehet közrendi jellegűnek minősíteni a fogadó ország egyes társasági jogi normáit, s ennek jegyében érvényesíteni a azokat a fogadó országban tényleges székhellyel bíró tagállamokkal szemben. Erre a problémára ismét a munkavállalók társasági döntéshozatalban való részvételét biztosító normák szolgálhatnak például. Még a német jogirodalom sem egyértelmű e normák közrendi jellegében65 - és bizonyos, hogy az Európai Bíróság által kidolgozott négyes teszt ebben az esetben is érvényesül. Ennek értelmében valamely alapvető gazdasági szabadságát, adott esetben a társaságok letelepedés szabadságát csak akkor lehet korlátozni:
- ha az intézkedés nem diszkriminatív,
- valamilyen feltétlen érvényesülést követelő érdek (közérdek) indokolja a korlátozást,
- az intézkedés arányos, azaz nem szűkíti jobban a gazdasági szabadságot, mint az elkerülhetetlenül szükséges,
- és alkalmas a kinyilvánított cél elérésére.
A fentebb írottak hazai viszonylatban a következőket jelentik:
Tekintettel a magyar gazdaság külföldi befektetések iránti igényére, indokolt a társaságok bejegyzett székhelyének áthelyezéséről szóló 14. sz. irányelv megalkotását támogatni, adott esetben a jelenlegi koncepciónál rugalmasabb uniós szabályok elfogadásával is. Ez ugyanis könnyebbé teheti a más tagállamban nyilvántartott társaságok bejegyzett székhelyének áthelyezését Magyarországra, ha erre az egyébként kedvező befektetési környezet ösztönzi a társaságot.
Az Európai Bíróság joggyakorlata biztosítja a társaságok tényleges székhelyének áthelyezését, a más tagállamokban bejegyzett társaságok jog és perképességét. Illetve azt is, hogy ne lehessen az anyatársaság látszólagos külföldi minőségére figyelemmel a fióktelepével szemben korlátozásokat érvényesíteni. Ennek alapján várható, hogy fokozatosan növekedni fog azon magyar vállalkozók száma, akik más tagállamban bejegyzett társaságon keresztül fejtik ki hazai gazdasági tevékenységüket. Érdemes ugyanakkor elemezni, hogy milyen eszközök vannak a magyar jogrendszerben arra az esetre, amikor nem egyszerűen a magyar társasági jog kikerüléséről van szó gazdasági előnyök szerzése érdekében, hanem például a hitelezők megkárosításában megnyilvánuló visszaélésről, külföldi társasági forma felhasználásával, s ez konkrétan bizonyítható.
Megfontolandó volna a magyar Gt. 1. §-ának módosítása is, amely kijelenti, hogy "Ez a törvény szabályozza a Magyarország területén székhellyel rendelkező gazdasági társaságok alapítását, szervezetét és működését, a társaságok alapítóinak, illetve tagjainak (részvényeseinek) jogait, kötelezettségeit továbbá felelősségét, valamint a gazdasági társaságok átalakulását, egyesülését, szétválását (a továbbiakban együtt: átalakulás) és jogutód nélküli megszűnését". Ezt kiegészíti a társaságok numerus claususa, formakényszere66, ugyanis a Gt. 2. §-a szerint "Gazdasági társaság csak e törvényben meghatározott formában alakítható."
Egyrészt az idézett rendelkezések korlátozó szemlélete nincs összhangban azzal korábban ismételten hivatkozott lehetőséggel, hogy az Európai Bíróság gyakorlata alapján a más tagállamokban bejegyzett társaságok tényleges székhelyüket, tevékenységüket áttehetik Magyarországra, minden korlátozástól mentesen, s jog és perképességük biztosított. Másrészt még kevésbé lesz tartható e megoldás a tervezett 14. sz. társasági irányelv elfogadása után, amely lehetővé teszi az eredendően külföldi jog szerint létrehozott, más tagállamban nyilvántartásba vett társaságok bejegyzett székhelyének áthelyezését Magyarországra, a magyar jog bizonyos lényegi szabályainak való megfelelés esetén. Ugyanis még a lényegi megfelelés sem fogja azt eredményezni, hogy a más tagállamból érkezett társaságok szervezete, statútuma teljes mértékben a magyar Gt. szabályait kövesse. Azaz lesznek olyan Magyarországon bejegyzett társaságok, amelyek - eltérően a Gt. jelenleg hatályos 1. §-ától - részben külföldi társasági jogi modellekre épülnek, a bejegyzett székhely megváltozása után is.
A 14. számú irányelv elfogadása nyilvánvalóan a cégtörvény (1997. évi CXLV. törvény) vonatkozó rendelkezéseinek teljes átgondolását is szükségessé teszi. Így például a cégbejegyzési eljárás szabályai körében szólni kell olyan kérdésekről, hogy miként jegyzik be a székhelyét áthelyező társaságot (A cégbíróság megkeresi az származás helye szerinti nyilvántartót? Vagy a társaság részéről lenne adatszolgáltatási kötelezettség? Megjelenik majd a cégjegyzékszámban, hogy hol vették először nyilvántartásba a társaságot? (Az angol szabályok szerint ezt fel kell tüntetni). Milyen iratokat kell csatolni (milyen nyelven?) Milyen új formanyomtatványok kellenek? Miként oldják meg a társaság törlését, ha elhelyezi székhelyét Magyarországról és miként fognak megjelenni a törölt társaságok, lesz-e róluk külön nyilvántartás?
Általában is meggondolandó, hogy az Európában kibontakozó társasági jogi deregulációs verseny jegyében érdemes volna a magyar társasági jog további egyszerűsítésére, a szabályozás diszpozitív jellegének erősítésére törekedni. Nemcsak azért, hogy az ország tőkevonzó képességét növeljük, hiszen ez számos más területtől, pl. adószabályozás, munkajog, környezetvédelem, gazdaságpolitika függ, hanem elsősorban azért, hogy a hazai vállalkozók lehetőleg hazai társasági formákon keresztül gyakorolják tevékenységüket, s így a magyar jogalkotó által támogatott értékek legalább a magyar tulajdonú vállalkozások esetében érvényesüljenek. ■
JEGYZETEK
1 Centros Ltd and Erhvervs- og Selskabsstyrelsen, C- 212/97. sz. ügy, ECR (1999) I-1459. o., Überseering BV v. Nordic Construction Baumanagement GmbH (NCC), C-208/00. sz. ügy, ECR (2002) I- 9919. o., C-167/01. sz. ügy, Kamer van Koophandel en Fabrieken voor Amsterdam v. Inspire Art Ltd. ECR (2003), még nem jelent meg nyomtatásban.
2 Sandberger, G.: A társaságokra irányadó jog az Európai Közösségben. A székhely és a bejegyzés elvének kritikai értékelése az Európai Közösség jogának tükrében. (fordította: Király M.) in: Magyar Jog, 1997. 9. szám, 550-558. o. Szlávnits László: A Centros ügy tanulságai, vagy Brydeék esete a dán cégbírósággal. Magyar Jog XLVIII (2000) 676-680. o.; Nemessányi Zoltán: A székhely elv alkonya? Daily Mail-Centros-Überseering. Európai Jog 3 (2003) 6. sz. 16-24. o.; Király Miklós: A Daily Mailttől az Inspire Artig - Az Európai Bíróság ítéleteinek hatása a társasági jog értékválasztásaira. Magyar Jog LI(2004) 680-687. o. Vékás Lajos: Uniós alapvető szabadságok és közösségi nemzetközi kollíziós jog. Európai Jog 5. (2005) 1. sz. 3-16. o.
3 The Queen v. H. M. Treasury and Commissioners of Inland Revenue ex parte Daily Mail and General Trust PLC, 81/87. sz. ügy, ECR (1988) 5483. o.
4 Ez a jelenség már a Centros ügy tényállásában is tetten érhető.
5 A szerző fordítása.
6 Különösen nyilvánvaló ez az Inspire Art ügyben hozott döntés után. Vö.: Harm-Jan De Kluiver: Inspiring a New European Company Law? ECFR 2004, 121-134. o., főként 126. o. Továbbá Christian Kerstling és Clemens Philipp Schindler: The ECJs Inspire Art Decision of 30 September 2003 and its Effects on Practice. German Law Journal Vol. 04. No. 12. 1277-1291. o. elsősorban 1284. o.
7 C-167/01. sz. ügy, Kamer van Koophandel en Fabrieken voor Amsterdam v. Inspire Art Ltd. ECR (2003).
8 Eleventh Council Directive of 89/666/EEC of 21 December 1989 concerning disclosure requirements in respect of branches opened in a Member State by certain types of company governed by the law of another State. OJ L 395, 30/12/1989, 36-39. o.
9 Wetzler, Ch. F.: Nationales Geselschaftsrecht im Wettbewerb: Anerkennung zu EuGH, Rs. C-167/01 vom 30. 9. 2003 - Inspire Art. Zeitschrift für Gemeinschaftsprivatrecht (GPR): Beilage 3 zu Heft 4/2004 Recht der Internationalen Wirtschaft, 84-86. o., különösen 85. o.
10 H. J. De Kluiver i. m. 127. o. Hasonlóképpen C. Kerstling és C. P. Schindler i. m. 1284-1289. o.
11 H. J. De Kluiver i. m. 132-134. o., C. Kerstling és C. P. Schindler i. m. 1290. o. Kétkedőbb a szabályozások versenyét illetően Eva-Maria Kieninger: The Legal Framework of Regulatory Compettion Based on Company Mobility: EU and US Compared. German Law Journal Vol. 06 No 04. 741-770. o.
12 Loi no 2003-721, Hivatkozik rá H. J. Kluiver i. m. 132. o., és C. Kerstling és C. P. Schindler i. m. 1291. o.
13 Company law and corporate governance - transfer of seat - public consultation. http://europa.eu.int/comm/internal_market/company/seat-transfer/2004.consult_en.htm 2005. 05. 18.
14 Planned proposal for a 14th Company Law Directive on the cross-border transfer of the registered office of limited companies.
15 Forrás: Company law and corporate governance - transfer of seat - public consultation. http://europa.eu.int/comm/internal_market/company/seat-transfer/2004.consult_en.htm 2005. 05. 18.
16 Ez következik az Überseering ügyben hozott ítélet rendelkező részéből.
17 2157/200/EK rendelet.
18 A tanulmány 4. pontja dr. Erdős István, az ELTE ÁJK tudományos munkatársa kutatásain alapul.
19 Az 1985-ben elfogadott törvény szokásos hivatkozása: Companies Act 1985, az 1989-es, módosított törvény a Companies Act 1989 (elérhető: http://www.bailii.org/uk/legis/num_act/ca1989107/index.html)
20 Az Egyesült Királyság társasági jogának fejlődéséhez lásd: J. Charlesworth - Morse: Company Law 16. kiadás, Sweet & Maxwell, London 1999; Molnár Gábor Lajos: Beveztés az angol társasági jogba, BIP, Budapest, 2002
21 A modernizációs törekvések jegyében - nevezetesen, hogy az Egyesült Királyság társasági joga jobban megfeleljen a piac és a gazdaság igényeinek - készítette el 2005 márciusában a kormányzat a társasági jog átfogó reformjának tervét tartalmazó ún. Fehér Könyvet (White Paper). Jelen tanulmány szempontjából különösen jelentős a dokumentum 5. fejezete, mely a társaságok nyilvántartásba vételi szabályairól szól. Lásd: http://www.dti.gov.uk/cld/WhitePaper.htm
22 Megemlítendő, hogy az angol társasági jogban négy tőkeegyesítő társasági forma létezik: private company limited by shares, private company limited by guarantee, public limited company, unlimited private company.
23 A nevezett társaságok mint "registered company" jelennek meg a társasági jogi szabályokban. A "nyilvántartásba vett társaság" elnevezés azon társaságokra vonatkozik, melyek a Companies Act szabályai szerint bejegyzéssel kerülnek megalakításra.
24 Mivel a tanulmány jelen fejezetének tárgya a nyilvántartásba vételi eljárás bemutatása, így a társaságok alapítására vonatkozó általános szabályok bemutatásától ehelyütt eltekintünk, és csak a nyilvántartásba vételre, illetve a nyilvántartásba vételi eljárásra összpontosítunk. A társaságok alapításával kapcsolatban jól használható szakirodalom: J. Charlesworth i. m. 4-31. o.
25 elérhető: http://www.companieshouse.gov.uk
26 A megalakítandó társaság székhelyétől függően: ha az Anglia és Wales területén lesz, akkor a Companies Registration Office, ha Skóciában akkor pedig a Registrar of Companies for Scotland az illetékes iroda.
27 A cégjegyzékbe történő bejegyzés költsége 20 illetve 50 font, attól függően, hogy a bejegyzést kérő igényli-e a társaság még aznapi bejegyzését (erre csak akkor van lehetőség, ha minden szükséges okirat megérkezik a regiszterhez délután 3 óra előtt). Egyébként a társaság bejegyzése pár napot vesz igénybe.
28 A benyújtandó dokumentumok közül a tanulmány tárgya szempontjából releváns iratokat tartalmazza csak a felsorolás.
29 Az Egyesült Királyságban a gazdasági társaság alapítása két okirattal történik: a memorandum of association (alapító okirat) és az articles of association (társaság alapszabály) elfogadásával. Az alapító okirat általában rövid, pár oldalas és a társaság megalapítását tartalmazza, annak főbb adatait: társaság neve, székhelye, célja (tevékenységi köre). A társaság alapszabálya rendszerint igen részletesen kidolgozott megállapodás, a társaság belső viszonyait, szervezeti-működési rendjét szabályozza. A Companies Act az egyes társasági formák viszonylatában további kötelező tartalmi és formai elemeket határoz meg.
30 S. 710B
31 http://www.companieshouse.gov.uk/forms/generalForms/10.pdf (2005/05/30)
32 A tisztségviselők adatszolgáltatási kötelezettsége körében az alábbi adatokat kell szolgáltatni: név, lakcím, az igazgatók születési ideje, foglalkozása, a társaság alapítását megelőző öt évben egyéb társaságokban betöltött vezető tisztségviselői pozíció. Külön szabályok vonatkoznak az igazgatóval, illetve titkárral szemben alkalmazott összeférhetetlenségi okokra.
33 A társaságnak levelezése során minden esetben meg kell jelölnie jól látható, olvasható módon a nyilvántartásba vétel helyét, a nyilvántartásba vételi számot (az ún. regisztrációs számot), és a társaság székhelyét. S. 351.
34 http://www.companieshouse.gov.uk/forms/generalForms/287.pdf (2005/05/30)
35 Az új cím a nyilvántartásba való bejegyzéssel válik hatályossá, azonban a bejegyzést követően 14 napig még a társaság régi címére is lehet érvényesen küldeményeket kézbesíteni. Ezen szabály indoka, hogy a társaság, illetve harmadik személyek - hacsak nem végeznek speciális kutatásokat a nyilvántartásban - nem tudják, hogy mikor történt meg az új cím átvezetése. S. 287 (3) (4) (5)
36 Planned proposal for a 14th Company Law Directive on the cross-border transfer of the regsitered office of limited companies. Lásd: http://europa.eu.int/comm/internal_market/company/seat-transfer/2004-consult_en.htm (2005/05/30)
37 http://www.companies-house.gov.uk/forms/generalForms/12.pdf (2005/05/30)
38 A nyomtatványt vagy az alapításban résztvevő solicitor, vagy pedig az igazgató illetve a titkár írhatják alá. A nyomtatványt közjegyző, solicitor vagy békebíró jelenlétében kell aláírni.
39 Ezen vizsgálat többek közt a következőkre terjed ki: az alapító okiratokat megfelelően írták-e alá, a társaság megalakításának célja jogszerű-e, az alapító okiratok megfelelnek-e a törvény által előírt feltételeknek stb.
40 A társaságok elnevezésével kapcsolatban bővebben lásd: http://www.companies-house.gov.uk/about/gbhtml/gbf2.shtml (2005/05/30)
41 Lásd: http://www.companies-house.gov.uk/about/gbhtml/gbf2.shtml (2005/05/30)
42 "satisfies the essential substantive and formal requirements for the registration of national companies"
43 Irányelv-koncepció 4. pont:"… The host Member State could not refuse to register a company which, on the basis of the decisions taken by its general meeting and in particular of the alterations to its memorandum and articles of association, satisfies the essential substantive and formal requirements for the registration of national companies."
44 Irányelv-koncepció 3. pont: "…The company should therefore transform itself into a form of company recognised by the host Member State."
45 Irányelv-koncepció 7. pont
46 A kiadott igazolás teljes bizonyító erejű dokumentumként igazolja a bejegyzés idejét, illetve, hogy a társaság nyilvántartásba vétele során a Companies Act rendelkezéseit megfelelően betartották.
47 S. 711 (1) (a)
48 Lásd: Companies Act 1989 XXIII. rész
49 Lásd: http://www.companies-house.gov.uk/forms/foreignForms/br1.pdf(2005/05/30)
50 Lásd: http://www.companies-house.gov.uk/forms/foreignForms/691.pdf(2005/05/30)
51 Lásd: Társasági jog az EU-ban: A társaságokra vonatkozó közösségi és nemzeti szabályozások kézikönyve (szerk.: Polányi Tamás), Budapest, Dashöfer, 2004 4. rész 6. fejezet 1. o.
52 Wet formeel buitenlandse vennootschappen - WFBV
53 Lásd: www.kvk.nl
54 A továbbiakban részletesebben tárgyaljuk a BV alapításának eljárását - tekintettel a körülményre, hogy NV alapítása is ugyanebben a rendben történik (pár apróbb eljárási szabály különbségével, melyekre azok irrelevanciája miatt nem térünk most ki) arról külön nem szólunk.
55Korábban ezen igazolás kiadása akár négy hétig is eltartott, azonban mivel 2001 óta lehetőség van kérelem Interneten keresztül történő benyújtására, az igazolás a benyújtástól számított 48 órán belül kiadásra kerülhet. Lásd:http://www.justitie.nl/english/press/press_releases/archive/archive_2001/240701certificate_of_no_objection.asp(2005/05/30)
56 Megjegyzendő, hogy Hollandiában a társaság létrejötte az alapító okirat aláírásához kapcsolódik.
57 Lásd: http://www.kvk.nl/artikel/artikel.asp?ArtikelID=16069(2005/05/30)
58 Egy 1994-ben készített felmérés kimutatta, hogy a regisztrált külföldi társaságok száma majd 40%-al emelkedett.
59 Megemlítendő, hogy ebben az időben az összes regisztrált társaság száma meghaladta a 800 000-t, és csak BV-ből 330 000 bejegyzésére került sor.
60 H.J Kluiver: Inspiring a New European Company Law - Observations on the ECJ’s Decision in Inspire Art from a Dutch Perspective and the Imminent Competition for Corporate Charters between EC Member States, ECFR, 2004, 131-132. o.
61 A formanyomtatvány elérhető holland nyelven: http://www.kvk.nl/assets/handelsregister/artikelassets/formulieren/wizard/pdf/06_buitenlandse_ven_of_rp.pdf (2005/05/30) és angol nyelven: http://assets.kvk.nl/assets/Traderegister/artikelassets/06%20registering%
20a%20foreign%20legal%20entity%20partnership%20or%20company.pdf; (2005/05/30)
the_Companies_Formally_Registered_Abroad_Act.asp (2005/05/30)
63 Lásd: www.ez.nl/beleid/home_ond/deflexbv (2005/05/30)
64 H. J. Kluiver i. m. 131. o.
65 C. Kerstling és C. P. Schindler i. m. 1286-1287. o.
66 Sárközy Tamás (sorozatszerkesztő, szerkesztő): A társasági és a cégtörvény - kommentár. Második, hatályosított kiadás, HVG-ORAC, Budapest, 2004. I. kötet, 120. o.
Visszaugrás
