Jelen cikk célja az önkormányzat és a jegyző ebrendészeti tevékenységgel összefüggő feladatának, jogszabályi hátterének és gyakorlati megvalósulásának bemutatása a kóborállat-rendelet hatálybalépése előtti és utáni időszakra vonatkozóan.
"A kísértet teljesen kibontakozott a fehéres ködpárákból, melyek a temető felől gömörögtek, megrázkódék és egy nagy fehér kutya lett belőle, aki megindult futva a temetőn, s átugrován az árkot, a Tihanyiék rétjén át nekivágott a Dévényiék káposztásának, s ott elveszett a szürkeségben. [...] No, most meglátott. Megmozdult, kijebb jött az út közepére, megállott a két hátulsó lábán, mintha ember lenne, s a két első lábával megfenyegetett. Legaljább én úgy láttam, hogy fenyeget. [...] Éreztem, nincs már menekülés, nincs semmi kétség, a gonosz lélek egyenesen rám utazik, s így is, úgy is utolér. [...] De csodálatos, nem bántott, hanem előre szaladt néhány lépéssel, s megint a hátulsó lábára állva, az egyik első lábával integetni látszott, mintha hína. [...] Még egy perc és valahára otthon voltam. Veszelka megzörgette a kapuajtót, mikor én valami lelki kényszer alatt még egy pillantást vetettem az átellenen temetőre, s íme, hűs áram támad onnan, a fák gallyai összekopognak, megzörren a temető líceumkerítése, egy iramodással átdobja magát rajta a fehér kutya, egy szempillantás, egy villanat az egész, rohan, rohan felém... [...] aztán csak úgy átszűrődve, mintegy fátyolon keresztül hallom a Veszelka enyelgéseit:
- Uccu, Sajó! Hopsza, Sajó! Hol a pokolban csavarogsz te itt, öreg Sajó?
Hát, amint kinyitom a szememet - no hol volt az eszem eddig? - hiszen, ez csakugyan testestül-lelkestül az öreg Sajó, a mi tulajdon kutyánk; nyihog, ugrándozik, örül, csóválja a farkát és nyalja a kezemet, mintha mondaná: Ej, de jól kijártuk magunkat, édes gazdám."
Mikszáth Kálmán A fehér kutya című humoros novellájából hoztam részletet jelen cikk nyitányaként. Sajóék kalandja jól végződött, azonban a kóbor kutyák okozta félelem, a biztonság és a biztonságérzet csökkenése manapság olyan körülményeket teremt az ország különböző területein, amely körülmények felszámolása ellen a jogalkotó egyre következetesebben és országos szabályozással lép fel.
A kóbor kutyákkal kapcsolatos feladatkört a jogalkotó a tartás helye szerint illetékes települési, fővárosban a kerületi önkormányzat, illetve a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi önkormányzatra (a továbbiakban: önkormányzat), az ebrendészetre és a települési önkormányzat jegyzőjére, fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzőjére, a Fővárosi Önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi főjegyzőre (a továbbiakban együtt: jegyző) mint állatvédelmi hatóságra[1] telepíti.
Az ebrendészeti tevékenység a település belterületén a kóbor állat befogása, gondozása, nyilvántartása, továbbá - külön megállapodás esetén - annak örökbeadása, valamint a kóbor állat életének kioltása.[2] A kóborállat-rendelet 2. § e) pontja szerint "kóbor állat: a háziasított állatfajok közül a házi kutya (Canis lupus familiaris) és a házi macska (Felis silvestris catus) olyan egyede, amely állattartó felügyelete nélkül, tartási helyétől eltérő területen tartózkodik".
A kóbor állat jogszabályi fogalma tehát figyelmen kívül hagyja, hogy az állat mikrochippel el van-e látva, az a kutya és az a macska, amely az állattartó felügyelete nélkül tartási helyétől eltérő területen tartózkodik, automatikusan kóbor állatnak minősül.
A kóborállat-rendelet 2022. január 1-jén lépett hatályba.[3] A hatálybalépés előtt a kérdést kizárólag az Ávtv. szabályozta, amely 2008. szeptember 9-től tette az önkormányzat kötelező feladatává a település belterületén a kóbor állatok befogását és elhelyezését. 2009. május 15-től van hatályban a kötelezés jelenleg is hatályos formája az Ávtv.-ben, amely az állatvédelmi hatóságot is bevonja a kóbor állatokkal kapcsolatos feladatok ellátásába az alábbiak szerint:
A 48/A. § (3) bekezdés szerint "a települési - a főváros belterületén a fővárosi - önkormányzat kötelező feladata a település belterületén a kóbor állatok befogása. Az így befogott kóbor állat - amennyiben a befogástól számított 15 napon belül a kóbor állat tulajdonosa nem válik ismertté - az
- 13/14 -
állam tulajdonába kerül. Az állatvédelmi hatóság gondoskodik az állat tulajdonjogának átruházásáról, ha ezt jogszabály kizárja vagy az eredménytelen, az állat végleges elhelyezéséről. Az elhelyezés eredménytelensége esetén - a külön jogszabályban meghatározott időtartam elteltével - az állat életét megengedett módon ki lehet oltani."
A 48/A. § (4) bekezdés szerint "ha a kóbor állat tulajdonosa ismertté válik, a tulajdonos köteles az állatot visszavenni, valamint a befogásával és elhelyezésével kapcsolatos költségeket megtéríteni. Ha a tulajdonos az állatot nem veszi vissza, vagy az állat egészségét súlyosan veszélyeztető tartási körülmények miatt az állat a tulajdonos részére nem adható ki, az állatvédelmi hatóság - az addig felmerült költségek megtérítésére való kötelezés mellett - az állatot elkobozza, ezt követően gondoskodik az állat tulajdonjogának átruházásáról, ha ezt jogszabály kizárja vagy az eredménytelen, az állat végleges elhelyezéséről. Ha az állat végleges elhelyezése csak rendszeres költségráfordítással biztosítható, a korábbi tulajdonos a jogsértés súlyától, ismétlődésétől függően legfeljebb 12 hónapra jutó költség fizetésére kötelezhető. Az elhelyezés eredménytelensége esetén - a külön jogszabályban meghatározott időtartam elteltével - az állat életét megengedett módon ki lehet oltani."
Az Ávtv. alapján tehát az önkormányzat gondoskodik a kóbor állat befogásáról, a jegyző pedig intézi az állat további sorsát. Azt, hogy milyen módon történik ezen feladatok ellátása, a kóborállat-rendelet 2022. január 1-jei hatálybalépéséig nem konkretizálta jogszabály. A gyakorlat szerint, ahol volt rá lehetőség, ott az önkormányzat leszerződött gyepmesteri teleppel, amely elszállította a településről a kóbor állatokat és az állati tetemeket. Ahol nem volt erre lehetőség, ott csak szükség esetén, egy-egy állat befogására és elszállítására kötött az önkormányzat szerződést.
A gyakorlatban a jegyző nem tett konkrét intézkedést, nem hozott konkrét döntést az állat sorsa felől, a "gondoskodás" azt jelentette, hogy minden tekintetben a gyepmesteri szerződés és a gyepmester szabályzata volt irányadó (tehát az önkormányzat útján, az önkormányzat által megkötött szerződés megkötésével tett eleget a gondoskodás követelményének).
A 2022. január 1-jén hatályba lépő kóborállat-rendelet jogszabályba ültette az ebrendészet fogalmát, megreformálta a gyepmesteri telepek működését,[4] valamint konkretizálta az önkormányzat és a jegyző feladatát.
Az Ávtv. és a kóborállat-rendelet alapján a kóbor állatokkal kapcsolatos feladatellátás időbeli sorrendje, és a feladatok ellátására kijelölt intézmény:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
