Az új Ptk. megalkotását az 1050/1998. (IV. 24.) kormányhatározat irányozta elő. A Kodifikációs Főbizottságnak 2001. III. negyedévére kellett elkészülnie a kódexkoncepcióval1, ez 2001. november 8-án meg is történt. Az új magánjogi törvénykönyv tervezete 2006. január 31-én jelent meg. Ez azt jelenti, hogy a kodifikátoroknak kilenc esztendő állott rendelkezésükre. A kódextervezet igen terjedelmes, tekintettel arra, hogy normaszöveget és indokolást is tartalmaz. Nekem még kilenc hét sem áll a rendelkezésemre, hogy véleményt adjak egy olyan témáról, amely nem egységesen található meg a szövegben, hanem mozaikszerűen bukkan fel éppen úgy, amiként a két jogág kapcsolata is terjedelmes, bár széttagolt érintkezési felületen szemlélhető. Ennek fényében nem áll módomban a külhoni jogirodalom eredményeit figyelembe venni, bár szívesen élnék ezzel a hasznos módszerrel. A vizsgált tárgykör természete olyan, hogy eleve megkívánja az elmélettörténeti tisztázást, mivel a vizsgálandó témákkal mind a közigazgatási jogászok, mind a magánjogászok a saját nézőpontjukból foglalkoztak. A legfőbb kérdés, hogy melyek azok a magánjogi témák, amelyek közigazgatási relevanciával bírnak? Az elmélettörténeti tisztázás erre próbál választ adni, döntően az elméleti igényű munkák figyelembevételével. A közigazgatás-tudományi és magánjogi kommentárok, kézikönyvek, tankönyvek, monográfiák, döntvénytárak az egyes normaszöveg-tervezetben lévő szakaszok elemzésénél kerülnek hasznosításra. A vizsgált tárgy olyan sokrétű, hogy azokról egyetlen személynek érdemben fogalma nem lehet, főleg ha a vizsgálódó csak egész keveset töltött a gyakorlat világában. Tehát helyes lenne akár az egyes tárgykörökkel külön elméleti szaktekintélyeket és gyakorlati művelőket utólagosan megbízni, annál is inkább, mert a Polgári jogi kodifikáció című szaklap hasábjain eddig a közigazgatási vetület nem merült fel. (Az utolsó általam megismerhető lapszám a 2006. évi 5. szám volt).
Tovább nehezíti a feladatot az a tény is, hogy az új Ptk. tervezet valamennyi könyve tartalmaz közigazgatáshoz kapcsolható tárgyköröket. Ez is csak az összetettségből eredő nehézségek tárházát gazdagítja.
A magyar jogirodalom mezején a témakörben alig találni egy-egy szerény ibolyát, mely kifejezetten a közigazgatás és a magánjog komplex viszonyát a maga teljességében vizsgálná. Az idevágó legfontosabb három munkát e tanulmány egészén végighúzódó fil rouge-nak szánjuk.2 Akadhat számtalan részletkérdés, amelyet egy ilyen rövid tanulmány keretében fel sem tudunk vetni. Megjegyezendő, hogy a rövidítések és a bibliográfiai leírások a szakmai szabályoknak megfelelő módon kerültek megadásra. A felsorolt irodalmak esetében nem törekedtem a teljességre. Előre kívánom bocsátani, hogy nem vagyok magánjogász, hanem közigazgatással foglalkozom.
Lehet, hogy lesz olyan téma, amely elkerüli a figyelmemet. Ezzel együtt remélem, hogy e vállalkozás még sincs kudarcra ítélve, kérem tehát írásom tanulmányozóit, hogy fogadjanak elnéző jóindulatukba.
A magánjog és - példának okáért - az európai uniós közösségi jog kapcsolatát és jogágra gyakorolt hatását magyar nyelven is monográfiák elemzik.3 A közigazgatás és a magánjog kapcsolatai vonatkozásában magánjogi oldalról ez egy közigazgatási szerződéssel foglalkozó műről mondható el csupán, melynek szerzője Harmathy Attila akadémikus.4 A közigazgatási oldalt Halmay Gusztáv és az Államigazgatási Főiskola három (részben volt) oktatójának munkája reprezentálja.5 Mint fentebb olvasható volt, a két jogág közös pontjai a magánjog valamennyi részterületét érintik, és mozaikszerűen helyezkednek el. Ezért külön megállapítandó, hogy mely tárgyköröket szükséges megvizsgálnunk.
A magyar közigazgatás-tudomány már in statu nascendi foglalkozott a két jogág érdekkörébe vágó témákkal. A hazai közigazgatás-tudomány első tudós művelője Récsi Emil, aki 34 esztendősen lett a Magyar Tudományos Akadémia Törvénytudományi Osztályának (akkor V. Osztály) levelező tagja.6 Közigazgatással foglalkozó műve négy kötetből áll, és több mint 1500 oldalt tölt meg.7 Az első magyar közigazgatási munka tehát még a dániai születésű, de zömmel Ausztriában (kisebb részt Kielben) működő német Lorenz von Stein, a modern közigazgatás-tudomány megalapozójának fellépésével egyidejűleg készült. Idő hiányában csak a birtokvédelem, kisajátítás, és a talált dolgok (tárgyak) vonatkozásában tudtunk adatokat keresni. Valamennyi tárgykörben tartalmaz ismereteket a jeles mű.
A birtokvédelmet birtokháborítás néven tárgyalja. Az alapvető kérdések már ekkor is rögzítve voltak. A szolgabíró erőszakos vagy gonosz birtokháborításoknál köteles mindent elkövetni a közrend fenntartása (sic!) és helyreállítására s a további támadások meggátlására fennmaradván a bírói eljárás az eléfordult birtokháborítási panaszok iránt.8
A kisajátítás fő mozgatója már akkor is az útépítés volt. Az új utak építése és a létezők továbbviteléhez szükséges telkek kisajátítása útján szereztetnek meg.9 Récsi itt két törvényhelyet is felhoz. Jogforrásul Ptk. rövidítéssel az Optik. 365. §-át jelöli meg10, valamint az 1836. évi XXV. törvény 3. §-át.11
A talált tárgyakról röviden annyit említ, hogy a rendőri hatóságok feladata leírásuk gyűjtése, lajstromozása, és körözte-tése.12
Időben a következő szerző Boncz Ferenc.13 Műve az alábbi olyan témákat említi, amelyek magánjogi relevanciával bírnak: kisajátítás, talált tárgyak, névváltoztatás (mint a névviselés részjogosítványa), gyámügy, elmebetegügy.
A kisajátításról szóló 1868. évi LV. tc. ekkor már fennállt. Eszerint a közjó érdekében helye van kisajátításnak, az alábbi célokból: gőz- és lóerejű vasutak valamint közutak építése, folyószabályozás, mocsárlecsapolás, kikötők, parti raktárak, hadi erődítmények építése vagy a futóhomok meggátlása érdekében.14 A kisajátítás tárgya csak ingatlan dolog lehet.15 Budapestre nézve külön szabályok voltak érvényben.16 Kisajátítás Budapesten közlekedési, kereskedelmi, közegészségügyi, vagy városszépítési célokból új utcák, terek nyitása, iskolák, kórházak építése céljából volt megengedhető. A kisajátító hatóság a közlekedési miniszter vagy a főváros lehetett.17
A talált dolgot a találó el nem sajátíthatja, tartozik azt az illetékes hatóságnak átadni. Ismerteti a kincstalálás szabályait is. A vasútépítő vállalatok a talált tárgyakat a megsemmisítéstől és az elidegenítéstől megóvják. A közigazgatási hatóságot rögtön értesíteni kell. A vasúti mérnökök értesítik a pesti vagy a kolozsvári múzeum igazgatóságát a tárgyak megőrzése mellett (feltehetőleg régészeti leletekről lehet szó).18
A névváltoztatás esetében a folyamodvány kellékeit és illetékének mértékét adja meg az 1870. évi Rendeletek Tára 223. lapján írtakra hivatkozva.19
Gyámügyben a gyámság alóli mentesülés eseteit sorolja fel,20 illetve az atyai és gyámi hatalom korlátairól szól.21
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
