Egyetemi oktatóként a jogos védelem gyakorlati példán keresztül történő oktatásánál rendszeresen felhasználom a BH 1996.508. számú jogesetben írt ügyet. Ennek lényege szerint a vádlott egy borozó alkalmazottjaként dolgozott és így a berendezések is rá voltak bízva. A sértett a vádlott italozó életmódot folytató testvére volt, aki rendszeresen játékautomatán játszott, mint a vádbeli esetben is. A zárórát követően a vádlott felszólította a sértettet, hogy hagyja abba a játékot és nem is engedte őt tovább játszani. Ekkor a sértett "dühében az egyik asztalon lévő üveghamutartót, majd pedig az egyik játékautomatát a földhöz vágta. A vádlott kérte, hogy hagyja abba a rongálást, de a sértett a cselekményét folytatni akarta. Ekkor a vádlott megragadta a sértett két karját és dulakodni kezdtek, ennek során a vádlott ököllel több ízben erőteljesen arcul ütötte a sértettet, aki az ütés következtében hanyatt a földre esett és a tarkója a padlón lévő burkolat kiszögelésébe ütődött." A sértett sérülései következtében a helyszínen életét vesztette. Ezt az ügyet azért tartom oktatásra alkalmasnak, mert a tipikus jogos védelmi helyzettől eltérően a terhelt a cselekményét a más javai ellen irányuló vagyon elleni (bűn)cselekmény (rongálás) elhárítása érdekében fejtette ki. Az ügyben az elsőfokú bíróság két évi börtönbüntetést szabott ki és két évi közügyektől eltiltásra ítélte halált okozó testi sértés bűntette miatt, amely ellen a védő felmentés végett fellebbezett, jogos védelmi helyzetre hivatkozva. A Legfelsőbb Bíróság kifejtette azt, hogy a vádlottnak az elhárító tevékenysége szükséges volt. "A szükségesség fogalmilag azt magában foglalja, hogy az elhárító tevékenység nem idézhet elő aránytalanul súlyosabb sérelmet, mint amelyet a jogtalan támadás okozott volna." A Legfelsőbb Bíróság a 2009. augusztus 9. napjáig hatályban lévő Btk. 29. § (3) bekezdésére hivatkozva megállapította, hogy a terhelt "túllépte az elhárítás szükséges mértékét, mert a menthető felindulás korlátozta őt az elhárítás szükséges mértékének felismerésében". Mindezekre figyelemmel a szabadságvesztés mértékét egy évre enyhítette és azt két évi próbaidőre felfüggesztette.
A Btk. 29. § (3) bekezdésének hatályon kívül helyezésével egy teljesen új helyzet jött létre. A 2009. évi LXXX. törvény 4. §-ának rendelkezése módosította a 29. § (2) bekezdését is. Ezt követően a bírósági határozatokban mindössze egy jogeset jelent meg, a 2011. évi 54. számú, amelyben a tettleges becsületsértéssel szemben védekező, súlyos testi sértést elkövető vádlottat felmentette a bíróság. A sértett a terhelt ruházatát megragadta, ezt megelőzően provokatív, zaklató magatartást tanúsított és a sértett súlyosabb támadással is számolhatott. Az elhárító cselekmény eredménye orrcsonttörés és agyrázkódás volt, amellyel a terhelt az arányosság követelményét megszegte, viszont a szükséges mérték túllépése menthető felindulásból elkövetettnek tekinthető. Megjegyzem, ilyen értelmezés mellett, ha halálos eredmény következett volna be, akkor is felmentő ítéletet kellett volna hozni.
Az újabb jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel a hivatkozott 1996. évi ügyben már nem emelt volna az ügyészség vádat, mint ahogy nyilván a Bírósági Határozatokban azért sem jelent meg több jogeset, mert ilyen vádemelések nem történnek, vagy legalábbis a szerkesztő bizottság, annak egyértelmű megítélése miatt nem tartja szükségesnek újabb ügy széles körű ismertetését.
Az új Büntető Törvénykönyv 22. §-ával kapcsolatosan az arányosságot illetően a korábbi gyakorlattól eltérő álláspont kifejtésére került sor az új Btk.-hoz kapcsolódó tankönyvben.[1] Az ott leírtak újdonságának jelentőségét kiemeli, ha előbb a korábbi értelmezést ismertetem. Nagy Ferenc: A Magyar Büntetőjog általános része könyvéből az arányosságra vonatkozó álláspontja következő: A jogtalan támadással szemben a szükséges módon lehet védekezni és a szükségesség Nagy Ferenc szerint "a szembeszállási jogon belüli kettős korlát:
a) a legenyhébb elhárítási mód választásának követelménye, amennyiben nyilvánvaló, hogy többféle, egyaránt teljes biztonságot nyújtó elhárítási mód is rendelkezésre áll, s
b) a bizonyos mérvű arányosság"[2]
A hatályos Btk. 29. § (1) bekezdésének és az új Btk. 22. § (1) bekezdésének törvényszövege tartalmilag azonos, így elvileg az arányosságra vonatkozó értelmezésnek nem kellene megváltoznia. Ugyanakkor a 2012-ben megjelent könyvben a következő okfejtés olvasható: Több szerző is hangot adott annak a véleményének, hogy "az ítélkezési gyakorlat alkotmányellenes, mert az arányosság fogalma a törvényszövegben nem szerepel, ezért azt törvényi követelménnyé tenni elfogadhatatlan (Gellér Balázs)."[3] Nyilván erre figyelemmel volt a törvényjavaslatban az arányosság fogalma, azonban képviselői módosító indítványok miatt a törvénybe végül is nem került be. Az ehhez kapcsolódó miniszteri indokolás viszont a következőképpen szól: "Az arányosság kérdését a bíróság minden esetben egyedinek, az ügy részleteinek ismeretében vizsgálja, a szükségesség törvényi fogalmának keretei között. A törvény a kialakult joggyakorlatot továbbra sem kívánja a jogszabályban megjeleníteni." Ebből a szerző azt a következtetést vonja le, hogy a jogalkotó nem kívánja legalizálni az ítélkezési gyakorlatot, és ezért a védelmi cselekmény egyetlen kritériuma a szükségesség marad.[4] Így az is logikus következtetés, hogy "akár egy könnyű testi sértést megvalósító személy élete is kioltható, amennyiben a sértettet többször megütő, de komolyabb sérülést nem okozó támadó lényegesen erősebb fizikumú, mint a védekező, aki másként, mint az
- 205/206 -
elkövető lelövésével a jogsértő támadást nem tudja elhárítani".[5] A 22. § (2) bekezdésének elemzésénél még tovább megy, mert véleménye szerint még a személyiségi jogok megsértésénél is, ha a folyamatos szitkozódás éjjel történik, akkor a támadó megölése esetén sem büntethető a törvényi vélelem miatt a jogos védelmi helyzetben levő személy. Ezen elv alapján én hozzáteszem, hogy nem kell éjjelnek lenni, ha például az ágyban fekvő mozgásképtelen személyt a házastársa folyamatosan durván sértegeti, és hiába kérleli, hogy hagyja abba a gyalázkodást, a nála levő pisztollyal egyszerűen lelövi. Ebben a szituációban a szükségesség ismérve alapján más lehetősége nincs arra, hogy a sértettet elhallgattassa, hiszen mozgásképtelensége miatt még csak a száját sem tudja befogni az őt szidalmazó személynek.
Számomra erősen kérdéses, hogy a jogalkotó azzal, hogy a törvényjavaslatban is szereplő arányosság fogalmat a képviselői módosító indítványra figyelemmel kivette a szövegből, ilyen jogértelmezésre akart volna jutni. A törvény indokolásában írtak szerint továbbra is elvárja a jogalkotó az arányosság figyelembevételét: "Az arányosság kérdését a bíróság minden esetben egyedileg, az ügy részleteinek ismeretében vizsgálja a szükségesség törvényi fogalmának keretei között." A hangsúly a vizsgálja szó jelen idejű ragozásán van, amely szerintem kifejezésre juttatja, hogy a törvény majdani alkalmazása során vizsgálni kell a bíróságnak az arányosság kérdését. Azt már én teszem hozzá, hogy az ügyésznek is, mert ha ezt figyelmen kívül hagyja, akkor alaptalan vádemelés, illetőleg nyomozás megszüntetés is megtörténhet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
