A befolyás a szó köznapi értelmében egy olyan helyzetet jelent, amelyben valaki(k) vagy valami olyan hatást gyakorol egy harmadik alanyra, amelynek következtében az utóbbi - a befolyás mértékétől függően - nem, vagy nem teljes mértékben saját akarat-elhatározása alapján hoz döntést.
Nincs ez másként a társasági jogban sem. A befolyással rendelkező alanyok - amelyeknek köre, mint látni fogjuk, jelentősen kibővült az új Gt. hatálybalépésével - és a befolyásolt fél között egy sajátos alá-fölérendeltségi viszony alakul ki, amelynek során a befolyással rendelkező tag szavazati jogának mértékétől függően meghatározó jelentőséggel bír a befolyásolt tag döntéseire vonatkozóan. Ezek a döntések pedig - lévén, hogy a személyi kérdésektől a stratégiai üzletpolitikai lépésekig mindent érinthetnek - alapvetően meghatározzák a hierarchia alsóbb szintjén lévő (befolyásolt) tag, a kisebbség, de végső soron a hitelezők sorsát is.
Indokoltan rendelkezik tehát a Gt. 288. § (1) bekezdése úgy, hogy a befolyásszerzésre vonatkozó szabályokat mindazon esetekben alkalmazni kell, amikor - figyelembe véve a törvény 3. § (1) bekezdését - belföldi és külföldi, természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a törvényben meghatározott mértékű befolyást szerez részvénytársaságban vagy korlátolt felelősségű társaságban. Az alanyi kör ilyen mértékű kibővítése azt a látszatot keltheti, hogy a befolyásszerzésből eredő veszélyeket a törvényi rendelkezések tökéletesen elhárították, hiszen a potenciális befolyásszerzők köre teljes, a befolyásolti kör pedig nemcsak a részvénytársaságra, hanem a korlátolt felelősségű társaságra is kiterjed (kft-nél "kisebb" társaságokra kiterjeszteni a szabályozást valóban értelmetlen lenne).
A biztonság látszatát azonban hamar szertefoszlatja a törvény 288. § (2) bekezdése, amely egyetlen mondatban és meglehetősen leegyszerűsítve szól a közvetett befolyásszerzésről, amikor kimondja, hogy a befolyásszerzést szabályozó törvényi fejezet alkalmazásában a 3. § (1) bekezdésében meghatározott jogalany befolyásszerzéseként kell az egyszemélyes gazdasági társasága útján megvalósított befolyásszerzést figyelembe venni.
A rendelkezés nagyvonalúságából adódóan - vélelmezve, hogy esetünk nem tartozik más, a közvetett befolyásszerzést alaposabban szabályozó törvény hatálya alá - nem valósítok meg bejelentési (más jogszabályoknál: engedélykérési) kötelezettséget megkívánó helyzetet akkor, ha egy olyan társaságon keresztül gyakorolok akár közvetlen befolyást az ellenőrzött tagra, amelyben 99%-os részesedéssel rendelkezem, jóllehet lényegében egymagam gyakorlom az irányítási jogokat. Ha pedig az 1%-os részesedéssel rendelkező tagtársam például valamely közeli hozzátartozóm, a Gt.-ben csekély számban fellelhető egyhangú szavazati arányt megkövetelő szabályok is kiüresednek. Felmerül a kérdés: miért lett a közvetett befolyásszerzés kérdése ilyen mértékben "alulszabályozott" a Gt.-ben?
A Gt. indoklása tömören ad választ a feltett kérdésre, amikor kijelenti, hogy általában - a 288. § (2) bekezdésben foglalt szabály kivételével - csak a közvetlen befolyásszerzés esik a konszernjogi szabályozás alá, a közvetett nem. Lehet-e ezt a megállapítást úgy értelmezni hogy a jogalkotó nem ítélte olyan komolynak a közvetett befolyásszerzés által felkínált lehetőségeket, amelyek igazán veszélyeztethetnék a Gt.-ben egyébként hangsúlyosan megjelenő hitelező- és kisebbségvédelmi érdekeket? Igenlő válasz esetén pedig további kérdés: indokolt-e ez az álláspont? Az elhamarkodott válasz helyett tanulságos nagy vonalakban áttekinteni néhány olyan jogszabályt, amelyben felmerül a befolyásszerzés kérdése, így szükségszerűen megjelenik annak közvetett formája is. Látni foguk, hogy ezen törvények a Gt.-nél jóval sokrétűbben, komplexebben kezelik e témát, alátámasztva azt a megállapítást, hogy a közvetett befolyás szabályozása árnyaltabb formákban is megvalósítható. Elgondolkodtató ez a felismerés még annak tudatában is, hogy az említendő jogszabályok a Gt.-től nem függetleníthetőek, sőt az alanyi kör, illetve szabályozandó terület részbeni azonosságából adódóan átfedések tapasztalhatóak.
Lényegesnek tartom ugyanakkor megemlíteni, hogy a következőkben röviden elemzett jogszabályok - amelyek témánkba illeszkedő tömör áttekintésének elsődleges célja, hogy a Gt. bizonyos hiányosságára ráirányítsa a figyelmet - mindegyike speciális célból született. E speciális jelleg nyomon követhető már az egyes törvények preambulumában éppúgy, mint az általuk szabályozott területek jellegzetességeiben, a szabályozás szemléletében (pl. preventív, vagy utólagos), vagy a felhasznált eszközökben. Ezek részletes számbavétele terjedelmi okokból nem lehetséges, ezért csak annyiban kívánok utalni rájuk, amennyiben ezt témánk szempontjából lényegesnek tűnik. Megjegyzem a befolyásszerzés Gt.-beni és más jogszabályban található szabályait Miskolczi Bodnár Péter is vizsgálta "A gazdasági társaságok" c. könyv. XIV. fejezet 3., 4 és 5. pontjaiban, pontosan rámutatva - egyebek mellett - e különbségekre is.
A rövid elemzés során láthatjuk majd, hogy abban több helyen felbukkan a szerződésen alapuló befolyásszerzés kérdésköre is. Ennek legfőbb oka az a tény, hogy a Gt. csak és kifejezetten a szavazati jog alapján megvalósított befolyásszerzésre van tekintettel, a befolyásszerzés egyéb módon történő megszerzésére és gyakorlására nem. Ez alapján némileg önkényesen, úgymond quasi közvetett befolyásszerzésként értékelve - a szerződéssel megvalósított befolyásszerzést is a látókörünkbe vontam. Hangsúlyozni szeretném, hogy az általános ismérvek szerinti, tehát harmadik szereplő közreműködésével megvalósított befolyásszerzést tekinthetjük közvetett befolyásszerzésnek, mégis a szerződéses forma már csak annak gyakorlati jelentősége miatt is - nagy fontossággal bír témánk szempontjából.
A befolyásszerzés kérdéskörének szabályozása kiemelt szerepet tudhat magáénak a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben (Tptv.). Ez természetesnek tekinthető, hiszen a piaci szereplők összefonódása alapvető és meghatározó jelentőséggel bír a gazdasági verseny tisztasága és szabadsága védelmének szempontjából, amelynek fontosságát már a törvény preambulumában hangsúlyozza a jogalkotó.
A szabályozás jellege és mélysége is több ponton különbözik a Gt.-ben megismert - konszernjogi szabályoktól, amelyekből csak néhány - témánk szempontjából fontosnak ítélt részletszabály ismertetésére szorítkozom.
A törvény VI. fejezetében A vállalkozások összefonódásának ellenőrzése cím alatt határozza meg a vállalkozások koncentrációjának fogalmát, illetve eseteit. Ennek egyik formája, amikor egy vagy több vállalkozás közösen irányítást szerez további egy vagy több vállalkozás egésze vagy része felett. Az irányítás megszerzésének minősül, ha egy vagy több vállalkozás közösen a másik vállalkozás többségi szavazati jogot biztosító üzletrészeit, részvényeit, illetőleg a szavazati jogok több mint 50%-át megszerzi. Lényeges szabály, hogy ezzel azonos módon kell elbírálni azt az esetet is, ha a másik vállalkozás döntéseinek meghatározó befolyásolására való - szerződésen alapuló - jogosultság nem jár együtt tagsági (részvényesi) jogviszonnyal.
Látható, hogy a versenytörvény - a Gt.-vel ellentétben - értékelési körébe vonta a befolyásnak azt a formáját is, amikor a befolyásszerzés nem jár együtt tulajdonosi részesedéssel, hanem valamely háttér-megállapodáson alapul. Igaz azonban, hogy a versenytörvény csak az 50% feletti befolyásra van tekintettel és az érintetti kört is korlátozza azáltal, hogy az alannyá válás feltételeként meghatározott nettó árbevételt kíván meg (24. §). További szűkítést jelent, hogy az árbevétel számításánál az érintett vállalkozások egymás közötti forgalma vagy a vállalkozások részeinek egymás közti forgalma figyelmen kívül marad. Ezen kívül nem engedélyköteles az olyan koncentráció, amelyben az összefonódás nem azonos piacon tevékenykedő vállalkozások között jött létre.
A Tptv.-ben megjelenő - első olvasatra nem túl kifinomultnak tűnő - egyfokozatú 50%-os befolyásra vonatkozó szabályt árnyaltabbá teszi azonban az a tény, hogy a törvény elismeri: a befolyásoló fél pozíciójában nemcsak egy szereplő állhat. A törvény 26. § (1) bekezdése értelmében ugyanis érintett vállalkozásként nemcsak az összefonódásban közvetlenül, hanem közvetetten részt vevő vállalkozások is értendők.
Melyek ezek a törvényi szabályozás hatálya eső szereplők? Témánk szempontjából valóban csak a leglényegesebb elemekre koncentrálva az alábbiakat emelném ki: közvetlen résztvevők azok, akik között az összefonódás létrejön, így az összeolvadó vállalkozások, a beolvadó, illetve befogadó vállalkozás, a beolvadó vállalkozásrész és a befogadó vállalkozás, az irányítási jogot szerző vállalkozás, valamint azon egymástól független vállalkozások, amelyek közösen hoznak létre irányított vállalkozást korábban végzett tevékenységük egyesítésére. Közvetett résztvevők pedig, akik a közvetlen résztvevőkkel valamilyen irányítási kapcsolatban állnak. A törvény négy kategóriába sorolja a közvetett résztvevők körét, meglehetősen összetetten és igen alaposan behatárolva az érintett alanyi kört. Ezek közül két csoportot kell feltétlenül említenünk: az egyikbe azok a közvetett résztvevők tartoznak, akiket a közvetlen résztvevő irányít [16. § (3) bekezdés a) pont], míg a másikba, akik a közvetlen résztvevőket irányítják [26. § (3) bekezdés b) pont]. Ez alapján az irányító irányítottja és az ő irányítója is közvetett résztvevőnek tekintendő.
A közvetett résztvevői kör meghatározásánál figyelmen kívül kell hagyni azt a szereplőt, akinek irányítási joga megszűnik, tekintettel arra, hogy az újonnan létrejövő összefonódott vállalkozói csoportban már nem vesz részt.
A vállalkozások összefonódásához - a törvényi beavatkozás preventív céljaira figyelemmel - a Gazdasági Versenyhivataltól kell engedélyt kérni. (Egyértelműen látható, hogy a Gt. utólagos bejelentési kötelezettségével szemben - a Tpvt. hatálya alá tartozó esetekben az előzetes engedélykéréssel egyfajta preventív jelleg valósul meg, ezzel szemben a Gt. - a szavazatgyakorlási szabályokkal, illetve a fokozott felelősségi szabályok megalkotásával inkább az utólagos beavatkozás elkötelezettje.) Megállapítható, hogy a Tptv. - a szabályozás céljait és a szabályozott terület némileg speciális jellegét is figyelembe véve - jóval alaposabban rendelkezik a befolyásszerzésre vonatkozó kérdésekről sokoldalúbban határozza meg a közvetett befolyásszerzés lehetséges formáit is.
A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény alaposan szabályozza a befolyásszerzés témakörét. A törvény alkalmazásában a befolyásoló részesedés alapvetően két formában jelenhet meg, e két típus azonban szinte valamennyi olyan lehetőséget magában foglal, amelynek során befolyásszerzés valósulhat meg. Egyrészről a befolyásoló részesedés olyan - közvetlen vagy közvetett - tulajdont jelent egy vállalkozásban, amely összességében a szavazati jogok legalább 10%-át biztosítja. Közvetett tulajdonról akkor beszélünk, ha egy vállalkozás tulajdoni hányadainak, illetve szavazatainak a vállalkozásban tulajdoni részesedéssel rendelkező más - ún. köztes - vállalkozások tulajdoni hányadain, illetve szavazatain keresztül történik a birtoklása vagy gyakorlása. Sajátos módon a szabályozás kiterjed a hozzátartozói kapcsolatból eredő visszaélések lehetőségére is amikor a törvény kimondja, hogy természetes személyek esetében a közeli hozzátartozók [Ptk. 685. § b) pont] által birtokolt, illetve gyakorolt tulajdoni vagy szavazati hányadokat egybe kell számítani.
A közvetett tulajdon arányának megállapítása úgy történik, hogy a köztes vállalkozásban fennálló tulajdoni hányadot megszorozzuk a köztes vállalkozásnak az eredeti vállalkozásban fennálló tulajdoni vagy szavazati hányadával. A túlzott szigort és gazdasági irracionalitást kerülendő, nem kell figyelembe venni a köztes vállalkozáson keresztül fennálló közvetett tulajdont akkor, ha a köztes vállalkozásban a tulajdon 25%-át el nem értő tulajdoni vagy szavazati aránnyal rendelkezik.
A befolyásszerzés másrészről egy olyan helyzet, amely a vállalkozásban jelentős befolyást tesz lehetővé. Ide sorolható különösen, ha a vállalkozás döntéshozó, ügyvezető és felügyelő szervei és testületei tagjainak többségét a tulajdonos kinevezheti vagy elmozdíthatja [ez a szabályozási forma a Tpvt.-ben is megjelenik - 23. § (2) bekezdés b) pont]. Emellett befolyásszerzés valósul meg abban a már említett esetben is, amikor a tulajdonos szerződés alapján gyakorolhat döntő üzleti befolyást arra a vállalkozásra, amelynek részvényese vagy tagja.
A részesedés megszerzéséhez igen komoly feltételeket támaszt a törvény. A "tulajdonszerzési szabályok" fejezetcím alatt megismétli azt a korábban már rögzített szabályt, hogy a szabályt befolyásoló részesedés minimális szintjének vagy annak a korábbiakhoz képest egész számú többszörösének eléréséhez szükséges az Állami Biztosításfelügyelet előzetes engedélyét beszerezni [71. § (1) bekezdés]. Látható, hogy e törvényben is - a versenyjogból már megismert - megelőző szemlélet érvényesül, amely csak megerősítést nyer akkor, amikor az engedély elnyerésének feltételeként a törvény a megfelelő mennyiségű jegyzett tőkét, jó üzleti hírnevet, megfelelő gazdasági eredményt (a részesedésszerzési engedélyre vonatkozó kérelem benyújtását megelőző 3 évben), valamint a részesedés megszerzéséhez szükséges tőke pénzbeli részének a Magyar Köztársaságban bejegyzett hitelintézetben való elhelyezését követeli meg. A befolyásszerzésből eredő esetleges kockázatok (ha úgy tetszik visszaélések) minimalizálásának szándékát csak tovább erősíti az a - még a Gt.-nél megismert bejelentési kötelezettségnél is szigorúbb - előírás, amely szerint a biztosítóban történő 5%-ot meghaladó, de a fent említett 71. § (1) bekezdése alapján engedélykötelesnek nem minősülő részesedés megszerzését haladéktalanul be kell jelenteni a Felügyeletnek.
A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben fellelhető befolyásszerzési szabályok tekintetében is rögzíthető, hogy - akárcsak a versenytörvényben, illetve a biztosítókról szóló törvényben -a vonatkozó rendelkezések jóval alaposabban, egyben árnyaltabban kezelik e területet.
A befolyás létrejötte kötődhet egyfelől tulajdoni részesedéshez, ezen belül annak közvetlen és közvetett formájához egyaránt. Közvetett tulajdon egy vállalkozás (eredeti vállalkozás) tulajdoni hányadának, illetőleg szavazatainak az eredeti vállalkozásban tulajdoni részesedéssel, illetve szavazatokkal rendelkező más vállalkozás tulajdoni hányadain, illetve szavazatain keresztül történő birtoklása vagy gyakorlása. Másfelől kapcsolódhat olyan közvetlen vagy közvetett helyzethez, amelyből adódóan a befolyással rendelkező a befolyásolt vállalkozás döntéshozó, ügyvezető, felügyeleti szervei, illetve testületei tagjainak jelentős vagy többségi részét kinevezheti vagy elmozdíthatja, valamint döntő befolyásolást gyakorolhat a vállalkozás működésére. Ez utóbbi helyzet alapulhat szerződésen, alapszabályon vagy alapító okiraton is. A befolyásolási helyzet kialakulásának alapjául szolgáló viszonyok lehetséges sokszínűségére is tekintettel van a törvény akkor, amikor a befolyásoló részesedés egyik meghatározásánál, egy személy és egy vállalkozás között létrejött kapcsolatot említ, amely azután a befolyással rendelkezőt fontos döntésekre jogosítja [Értelmező rendelkezések III. cím 2/b. pont]. Tekintettel arra, hogy a törvény a "helyzet" kifejezést közelebbről nem definiálja, így ebbe a kategóriába lényegében minden viszony, kapcsolat, összefüggés, és egyéb beletartozhat, amely révén a befolyásszerzés realizálódhat. Más kérdés, hogy egy ilyen kapcsolat azután ténylegesen és szükségszerűen az érintettek között létrejövő szerződésben konkretizálódik. Ha a befolyásszerzést szavazati joghoz, illetve tulajdonhoz kötjük ezek legalább 10%-ának birtoklása befolyásoló részesedést, többsége pedig ún. ellenőrző részesedést eredményez.
Híven ahhoz a - fentiekben ismertetett jogszabályban megismert - preventív szabályozási elvhez, amely szerint a befolyásszerzéssel járó kockázatokat a konszernek létrejöttét megelőző stádiumban eszközölt beavatkozással kell minimalizálni, a Hpt. előre meghatároz olyan korlátokat, amelyek átlépése tilalmazott. A hitelintézet jegyzett tőkéjében egy tulajdonosnak sem lehet (közvetett formában sem!) 15%-ot meghaladó tulajdoni hányada. Ugyanez a tiltás érvényesül a szavazati jog mértékére is [a törvény a 12. § (2) és (3) bekezdésében elismer kivételeket: pl. Magyar Állam tulajdoni hányadára vonatkozóan].
A megelőző védekezés célját szolgálják a törvényben egyrészt a prudens működésre és átlátható tulajdonosi struktúrára vonatkozó szabályok (11. §), másrészt a még a szerződéskötést megelőzően előírt engedélykérési kötelezettség (37. §). Az engedély nemcsak befolyásoló részesedés megszerzésének esetére vonatkozik, hanem olyan mértékű módosítására is, amelynek következtében a befolyásolás mértéke eléri a 15, 33, 50 vagy 75%-os határértéket. Sajátos - és a Gt.-ben látottaktól eltérő - módon alakul, illetve jelenik meg a bejelentési kötelezettség a Hpt.-ben. A törvény ugyanis kettős nézőpontból megközelítve a befolyás mértékének módosulását, kétszeres bejelentési kötelezettséget ír elő az adott befolyás változására vonatkozóan. Egyfelől a befolyásoló részesedéssel rendelkező személy kötelezettségeként határozza meg a bejelentést akkor, amikor a befolyásoló részesedését vagy tulajdoni részesedését teljes mértékben meg akarja szüntetni, vagy tulajdoni részesedése, illetve szavazati joga a fent említett határértékek alá csökken [38. § (1) bekezdés]. Ebben az esetben tehát az eladót terheli a bejelentési kötelezettség. Másfelől pedig bejelentési kötelezettség terheli azt is, aki - a másik, tehát vevői pozícióban állva -befolyásoló részesedést kíván szerezni, vagy meglévő részesedését úgy kívánja növekvő mértékben módosítani, hogy ezzel átlépné a fent említett határértékek valamelyikét [37. § (1) bekezdés]. Csak emlékeztetőül említem, hogy egyrészt a Gt. 288. § (3) bekezdése kifejezetten kizárja a befolyásszerzésből eredő kötelezettségek, illetve jogkövetkezmények alkalmazását; ha a befolyás adott szintje a korábban már megszerzett mérték csökkenésével jön létre, másrészt a Gt. bejelentési kötelezettséget csak a befolyást megszerző részére ír elő, az eladónak nem. Megjegyzem - bár témánkkal csak közvetetten áll összefüggésben -, hogy a bejelentési kötelezettség eladóra való kiterjesztését a Gt.-ben, a hitelező- és kisebbségvédelem fokozottabb biztosítása céljából is megfontolandónak tartanám.
A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény céljait tekintve nagyban eltér a fentiekben tárgyalt jogszabályoktól, hiszen az itt is szükségszerűen jelenlevő gazdasági szempontok mellett olyan Alkotmányban is deklarált elvek védelme a cél, mint - egyebek mellett - a véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadsága, illetve ez utóbbi függetlensége, kiegyensúlyozottsága.
Mindezt szem előtt tartva is érdemes legalább felületesen érinteni a törvény befolyásszerzésre vonatkozó szabályait, tekintettel arra, hogy itt is hangsúlyosan megjelenik a közvetett jelleg. Egyrészről befolyásoló részesedésként jelenik meg az - az általunk már megismert - helyzet, amikor a vállalkozásban szerződés, alapító okirat, alapszabály vagy elsőbbségi részvény alapján döntéshozó vagy felügyelő szervek tagjainak kinevezésével, illetve elmozdításának lehetőségével jön létre befolyás. Ide sorolja a törvény az egyéb módon történő - közelebbről nem definiált - jelentős befolyásszerzést is, amely vonatkozásában fenntartom azon korábban említett - álláspontom, hogy ezen egyéb mód mindenképpen valamely szerződésben kell testet öltsön, akkor is, ha azt az érintett felek egyébként nem hozzák nyilvánosságra, így az egyfajta háttér-megállapodásként funkcionál. Másrészről befolyásoló részesedés az olyan tulajdon (szintén közvetett formában is) egy vállalkozásban, amely összességében a vagyoni vagy szavazati jogok 25%-át meghaladó mértékű befolyást biztosít.
További - a Gt.-ből szintén hiányzó és a visszaélések lehetőségének kiküszöbölését célzó garanciális szabály, hogy a Ptk. szerinti közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését egybe kell számítani.
A közvetett tulajdon a vállalkozásban tulajdoni részesedéssel, illetve szavazatokkal rendelkező másik - köztes - vállalkozás tulajdonosait megillető tulajdoni, illetve szavazati jog. Érdekes - és nemcsak a médiatörvény kapcsán felmerülő kérdés, hogy a jogalkotó milyen okból választja ketté a befolyásszerzésre vonatkozó szabályozásban a tulajdoni hányadot és szavazati jogot? Hiszen a befolyásolt (ellenőrzött) tag életére bármely formában kiható döntések meghozatala szavazás útján történik, amelynek gyakorlása viszont csak szavazati jog birtokában valósítható meg. Jogos a felvetés: a tulajdoni hányad és a szavazati jog mértéke nem feltétlenül esik egybe. Erre hangsúlyosan utal a Médiatörvény is, amikor kimondja, hogy ha a tulajdoni arány és a szavazati arány eltér, a nagyobb arányt kell figyelembe venni. Ezt figyelembe véve azonban - tekintettel a fent kifejtettekre - azon szereplők, akik tulajdoni hányaduknál alacsonyabb szavazati aránnyal rendelkeznek, a jogszabályi korlátozásokból adódóan hátrányosabb helyzetbe kerülhetnek, hiszen olyan mértékű befolyás lesz számlájukra írva, amelyet ténylegesen - szavazati jog híján - nem realizálhatnak. A közvetett tulajdon mértékének megállapítása a köztes vállalkozásban fennálló tulajdoni (vagy szavazati) hányad és a köztes vállalkozás eredeti vállalkozásban fennálló tulajdoni (vagy szavazati) hányadának szorzatával állapítható meg. Ha pedig a köztes vállalkozásban a vállalkozásnak többségi tulajdona van, ezt egy egészként kell figyelembe venni.
Az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (értékpapírtörvény-Épt.) két vonatkozásban is tartalmaz befolyásszerzésre vonatkozó szabályokat:
a) Egyrészt a befektetési vállalkozások, mint speciális vállalkozások kapcsán fogalmaz meg garanciális korlátozásokat (befektetési vállalkozás az értékpapír-bizományos, az értékpapír-kereskedő és az értékpapír-befektetési társaság). A befolyásszerzés közvetett jellege itt is megjelenik, a megszerzett tulajdon közvetlen, vagy közvetett formája közti differenciálás során. A törvény meglehetősen alacsony mértékben húzza meg azt a határt, amely feletti közvetlen, vagy közvetett formában megvalósuló részesedés megszerzése esetéhez többlet kötelezettségek társulnak, vagy egyéb jogkövetkezmények fűződnek. A szigorra jellemző, hogy az Épt. 10. §-a egyenesen tiltja befektetési vállalkozások számára, hogy más befektetési vállalkozásban közvetlen, vagy 10%-ot meghaladó közvetett tulajdont szerezzenek.
A közvetett tulajdon meghatározásakor az Épt. a hitelintézeti törvényből megismert definíciót alkalmazza, amikor kimondja, hogy közvetett tulajdon egy vállalkozás tulajdoni hányadának, illetőleg szavazatainak az eredeti vállalkozásban tulajdoni részesedéssel, illetőleg szavazatokkal rendelkező más vállalkozás tulajdoni hányadain, illetve szavazatain keresztül történő birtoklása vagy gyakorlása. Ennek kiszámítására már nem idézi a Hpt.-ből megismert szabályokat, hanem egyszerűen utal a jogszabály 4. számú mellékletére. E szabályozással kapcsolatban azonban érdemes kitérni egy olyan mozzanatra, amelynek felvetése nemcsak elméleti jelentőséggel bír, és - figyelembe véve, hogy a rendelkezés a hitelintézeti törvényben található - nemcsak az Épt.-re vonatkoztatható.
A Hpt. már többször idézett 4. számú mellékletének 4/b. pontja szerint ugyanis a közvetett tulajdont nem kell figyelembe venni, ha a köztes vállalkozásban a tulajdonos egynél több vállalkozáson keresztül rendelkezik tulajdoni részesedéssel. Ez alapján tehát, ha a befolyást ténylegesen gyakorló tag, a befolyás alapjául szolgáló tulajdoni/szavazati arányát úgy tudhatja magáénak egy közvetítőként szolgáló köztes vállalkozásban, hogy arra nem egy, hanem például három másik társaságán keresztül gyakorol befolyást, a közvetett befolyásszerzésre vonatkozó garanciális szabályok itt sem érvényesülnek. A felvetést érzékelhetőbbé téve: ha "A" társaság, mint uralkodó tag, "C" társaságban, mint ellenőrzött tagban, a befolyását egy közbenső "B" társaságon, mint köztes vállalkozáson keresztül gyakorolja, érvényesülnek a közvetett befolyásszerzésre vonatkozó szabályok. Ellenben, ha "A" társaság - egyébként szintén közvetett - befolyását úgy gyakorolja, hogy a köztes vállalkozásra ("B") nem közvetlenül, hanem tegyük fel három másik ("D1", "D2", "D3") akár 100%-os arányban tulajdonát képező társaságán keresztül gyakorol befolyást, az említett rendelkezések nem alkalmazhatóak. Látható tehát, hogy a közvetett befolyásszerzés szabályainak megkerülése itt sem jelent túl nagy nehézséget.
Visszatérve a befektetési vállalkozásokra, feltétlen említést érdemel az a további korlátozás, amely szerint a természetes személyek, jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok csak egy befektetési vállalkozásban rendelkezhetnek 10%-ot meghaladó közvetlen tulajdonnal. (E szabályozásból következik viszont, hogy közvetett tulajdonlás e szereplők vonatkozásában kívül esik e korlátozás hatókörén).
A befektetési vállalkozásban való befolyás megszerzési módjának tárgyalásakor a törvény a Gt.-ben nem említett - szerződés útján történő részesedésszerzést szabályozza, amelynek érvényessége meghatározott mérték feletti befolyás esetén a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete engedélyéhez kötött. Az Épt. 18. § (1) bekezdése szerint befektetési vállalkozásban történő tulajdonszerzésre irányuló olyan szerződés létrejöttéhez, amellyel a tulajdonos tíz százalék, vagy azt meghaladó mértékű tulajdoni részesedést vagy szavazati jogot szerez, a Felügyelet engedélye szükséges. A szerződést annak megkötését követő öt napon belül kell a Felügyelethez benyújtani, ezzel egyidejűleg további, a törvényben meghatározott feltétel teljesedését kell igazolni.
Látható, hogy az Épt. is külön, vagylagosan nevesíti a tulajdoni részesedést és a szavazati jogot, mint a befolyás mértékét meghatározó tényezőket. Továbbra is fenntartom e megközelítés kapcsán korábban említett aggályaimat azzal, hogy elismerem a problémafelvetés némileg elméleti jellegét. A tulajdoni részesedés és szavazati jog elválása esetén ugyanis nem túl valószínű, hogy egy meghatározó tulajdoni részesedéssel rendelkező tagnak a szavazati joga - és ezzel érdekérvényesítő képessége - ennek töredéke legyen. Megjegyzem, ez utóbbi gondolatot részben viszont éppen az ún. aranyrészvény intézménye cáfolja meg, amely a gyakorlatban kialakított olyan elsőbbségi részvény, aminek éppen az a célja, hogy tulajdonosának a részvénytársaság alaptőkéjében való részesedésénél nagyobb, sőt meghatározó befolyást biztosítson. Az ilyen részvényhez valamely olyan speciális jogot - pl. vétójogot - kapcsolnak, amelynek következtében tulajdonosának hozzájárulása nélkül bizonyos kérdésekben nem is lehet döntést hozni.
A befolyásszerzést eredményező szerződés érvényességéhez nélkülözhetetlen engedélyezésből adódó preventív szabályozást csak tovább erősítik a befolyás módosítására vonatkozó rendelkezések. A törvény ugyanis kimondja, hogy aki a befektetési vállalkozásban befolyásoló részesedését (amely alatt, mint említettem annak közvetett úton megvalósított formáját is értenünk kell) úgy kívánja módosítani, hogy a tulajdoni részesedése vagy szavazati joga elérje a tizenöt, harminchárom, ötven vagy a hetvenöt százalékos határértéket köteles - a szerződéskötést megelőzően - a Felügyelettől engedélyt kérni. Látható, hogy a törvényben meghatározott százalékos határok némileg eltérnek a Gt.-ben megismert értékektől. Az eltérés - főként a Gt.-ben meghatározott legkisebb mértékénél is kevesebb 15% - nyilvánvalóan gyakorlati jelentősséggel bír, bár nem teljesen világos, hogy miért pont ezek a számok jelentenek garanciális határértéket.
A befolyásoló részesedés csökkenésére, illetve megszűnésére vonatkozóan az Épt. a hitelintézeti törvényben már megismert szabályokat alkalmazza.
b) Másrészről az Épt. a részvénytársaság felvásárlásával kapcsolatos rendelkezések révén fogalmaz meg befolyásszerzésre vonatkozó szabályokat. Hangsúlyozni szükséges, hogy a Gt. szétválasztja a részesedésszerzés szabályait a nyilvánosan és a zártan működő részvénytársaságok esetére. A nyilvánosan működő részvénytársaságok vállalat-felvásárlási szabályait az Épt. 94-94/H. §-ai tartalmazzák.
Ezek szerint a nyilvánosan működő részvénytársaság szavazati jogot biztosító részvényeinek harminchárom százalékot meghaladó mértékű - közvetlen vagy közvetett módon történő részvényátruházás útján történő megszerzéséhez nyilvános vételi ajánlatot kell tenni. A rendelkezés célja - mint ez a miniszteri indoklásból is kitűnik - a részvénytársaságok kisbefektetői érdekeinek védelme.
A vételi ajánlat kapcsán elmondható, hogy az csak akkor játszik szerepet, ha részvényátruházási szerződésen alapul. Garanciális jellegű és témánk szempontjából is lényeges azonban, hogy - mint az a jogszabályi rendelkezésből is kiolvasható - a közvetett szerzést is figyelembe kell venni a szabály alkalmazása során. Az Épt. a közvetett befolyást is értékelési körébe vonja, amikor kimondja, hogy a fentiekben meghatározott mérték számítása során az ajánlattevők közvetett tulajdonában lévő részvényt is figyelembe kell venni (a közvetett tulajdon meghatározására érvényes a befektetési vállalkozásnál megadott definíció). A teljesség kedvéért említem meg, hogy a vételi ajánlatnak a részvénytársaság 33%-ot meghaladó részvényeire kell vonatkoznia azzal, hogy az ajánlat tárgyának legalább a szavazati jogot biztosító részvények további 50%-ának kell lennie.
A leírtak alapján az Épt.-ről is elmondható, hogy - bár mint láthattuk, a közvetett részesedés alapján megvalósított befolyásszerzésre vonatkozó rendelkezések nem meg-kerülhetetlenek - a Gt.-ben található, közvetett befolyásszerzésre vonatkozó szabályozottsághoz viszonyítva részletesebben kezeli a befolyásszerzés közvetett területét.
Rövid összefoglalásként megállapítható, hogy a tárgyalt jogszabályok a Gt.-től eltérően elsődlegesen a befolyásszerzési helyzet kialakulását megelőzően kívánnak beavatkozni, alaposan és szigorúan meghatározva a konszernek létrejöttének feltételeit. Ennek az alaposságnak szerves részét képezi - a Gt.-ből hiányzó - azon szemlélet, amelynek köszönhetően a közvetett formációk is a szabályozás látókörébe kerülnek. Ebből adódóan e jogszabályok meglehetősen szűk teret hagynak a befolyásszerzésből eredő lehetőségekkel való visszaélésekre. Ez a magyarázata viszont annak, hogy a már kialakult viszonyokba való beavatkozás tekintetében a Gt. szabályozása jóval erőteljesebb, igaz éppen a közvetett befolyásszerzés végtelenül leegyszerűsített meghatározásából adódóan, jóval kevesebb eset kerül a rendelkezések hatálya alá. Ha ez a hiányos szemlélet - azon egyszerű oknál fogva, hogy a ténylegesen közvetett befolyásszerzési kapcsolatok valójában nem esnek a Gt. konszernjogi szabályozása alá - az alapelvként deklarált hitelező- és kisebbségvédelmi szempontok és érdekek hátrányát okozza, vitatható azon - a Gt. Miniszteri Indoklása által kifejtett - álláspont, amely a közvetett befolyásszerzésre vonatkozó részletes szabályozás hiányát azzal tekinti elrendezettnek, hogy jelenleg nincs rá igény.
Ebben az esetben újragondolásra érdemes a Gt. közvetett befolyásszerzésre vonatkozó szabálya, figyelembe véve azt a jelzés értékű tényt is, hogy más a Gt.-hez hasonlóan jelentős jogszabályokban a jogalkotó igen komoly súlyt helyezett e témakör kielégítően részletes szabályozására. E kettősség pedig annál is inkább veszélyesnek tűnhet a Gt. szempontjából, ha figyelembe vesszük, hogy a kérdést alaposabban szabályozó törvények olyan helyzetekre vonatkozóan is tartalmaznak védekező jellegű rendelkezéseket, amely helyzetek tekintetében a Gt. kevésbé szigorú (vagy egyáltalán nem is tartalmaz szabályokat!). Ez pedig esetleg szellemi munícióként szolgálhat azok számára, akik a Gt. befolyásszerzésre vonatkozó garanciális szabályainak kijátszására keresnek ötleteket. ■
Visszaugrás
