Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés f) pontja a következőkről rendelkezik:
"Ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint helytállni köteles tag, vezető tisztviselő, illetve szervezet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá az a személy, amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel."
Tényként állapítható meg, hogy az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontjára alapozottan csak azt követően kerülhet sor az adó megfizetésre kötelezésre, amennyiben létezik egy közigazgatási eljárás eredményeként keletkezett jogerős és végrehajtható olyan hatósági döntés, amely az adó megfizetéséért eredetileg kötelezett gazdasági társasággal szemben - egy, az Art. eljárási szabályai betartása melletti ellenőrzési eljárás eredményeként döntött az adótartozás jogalapjáról, annak összegszerűségéről, részletes bizonyítási eljárás eredményeként.
Az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontjára alapított adóhatósági kötelezés esetén tehát elválik az adózó személye, az adó megfizetésére kötelezett személytől.
A téma iránt érdeklődők előtt nyilvánvalóan ismert az az adóhatósági gyakorlat, mely szerint a betéti társaság jogutód nélküli megszűnése után - miután az az adótartozás nem térült meg, melyet a betéti társasággal szembeni ellenőrzési eljárás eredményeként az adóhatósági határozat megállapított - pusztán egy végrehajtási aktusban, külön ellenőrzési eljárás lefolytatása nélkül a betéti társaság társasági vagyon által nem fedezett volt tagját kötelezik a Gt. 97. § és 108. § (3) bekezdés szabályai szerint (a 2013. évi V. törvény hatálybalépése után a Ptk. 3:155. §-a és 3:139. §-a alapján), mint a betéti társaság társasági vagyon által nem fedezett - kötelezettségéért helytállni köteles tagot az adó megfizetésére.
Ezekben az esetekben hosszú ideig csak az Art. 35. § (2) bekezdése f) pontjában rögzített feltételek hiányára hivatkozhatott (pl. elévülésre vagy a követelés behajthatatlanságára, vagy a mögöttes felelősség hiányára) - de a betéti társaság adótartozása jogalapját és összegszerűségét nem vitathatta a jogorvoslati eljárás során.
Ennek oka - az adóhatóság logikája szerint is -, hogy az eredeti kötelezettel szemben lefolytattak egy olyan közigazgatási eljárást, amely eljárás során mindvégig vitatható volt a kötelezettség jogcíme és összegszerűsége is.
- 23/24 -
A probléma azonban az, hogy a felszámolási eljárás alatt álló betéti társaságot, mint ismert, nem a volt tag, hanem a felszámolás kezdő időpontjától kezdődően a kijelölt felszámoló képviseli. A felszámolónak pedig jellemző módon nem érdeke, hogy az adóhatóság előtt a betéti társasággal szemben folyó ellenőrzési eljárás során bármilyen nyilatkozatot tegyen. A gyakorlatban az I. fokú adóhatósági eljárások úgy zárulnak le, hogy a felszámoló az I. fokú jegyzőkönyvre észrevételt nem tesz, az I. fokú adóhatósági határozattal szemben vagy nem is fellebbez vagy kifejezetten le is mond a fellebbezési jogáról.
Megoldatlan volt hosszú ideig, hogy egy ilyen jogi helyzetben, a jogutód nélkül megszűnt betéti társaság volt tagja miként gyakorolja az adótartozás összegszerűsége körében jogorvoslati jogát.
A mögöttes felelősség beállta ugyanis a gazdasági társaság (bt.) helytállni köteles tagjának vagyoni viszonyaira jelentős hatással van - a tulajdonhoz való jogát is nagymértékben érinti -, ezért a jogorvoslati jog majdnem teljes kizártsága sérti az Alaptörvény 28. cikk (7) bekezdése szerint jogorvoslathoz való jogot.
A jogorvoslati jogot hatékonyan nem biztosíthatta a 2014. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezett Art. felügyeleti intézkedések között elhelyezett 141/A. §-nak rendelkezése sem.
Az Art. 2013. december 31-ig hatályos 141/A. § (1) bekezdése szerint: "A felszámolási eljárás időtartama alatt hozott, utólagos adómegállapítás tárgyában kiadott I., illetőleg II. fokú határozattal szemben felügyeleti intézkedés iránti kérelmet terjeszthet elő az a személy is akit (amelyet) az adóhatóság a felszámolással megszűnt adózó adótartozásának megfizetésére kötelezett."
Az Art. 141/A. §-a szerinti felügyeleti intézkedés ugyanis csak egy feltételes és korlátozott jogvédelmi eszköz volt az adó megfizetésére kötelezett mögöttes felelős személy számára, ugyanis a felügyeleti intézkedés csak egy rendkívüli jogorvoslati lehetőség, amellyel szemben a bírósági felülvizsgálat lehetősége sem biztosított.
Ezt a helyzetet felismerve, vagyis a jogutód nélkül megszűnt betéti társaság volt tagja jogorvoslati jog hiánya alkotmányossági problémáit felismerve fordult a Debreceni Törvényszék még 2007-ben az Alkotmánybírósághoz.
Az Alkotmánybírósági kezdeményezés eredményeként született meg - több év elteltével - 2013. március 5-én a 9/2013. (III. 6.) AB határozat, amely a következőkről rendelkezik:
"Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Art. 6. § (2) bekezdése második mondatának, a 35. § (2) bekezdés f) pontjának, a 100. § (3) bekezdésének, a 136. § (1) bekezdés második mondatának, valamint a 143. § (1) bekezdésének alkalmazása során az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből, valamint a 27. cikk (7) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy az adó megfizetésére gazdasági társaság helytállni köteles tagjaként kötelezett személyt a gazdasági társaság felszámolása során indult adóhatósági ellenőrzési eljárásban gyakorolhassa az adózót megillető azon jogokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a helytállási kötelezettségét érintő adótartozás jogalapját és összegszerűségét vitathassa."
Az Alkotmánybírósági határozat indokolása nem tartalmaz konkrét jogi megoldást arra nézve, hogy egy betéti társaság felszámolása során indult adóhatósági ellenőrzési eljárásban a helytállni köteles tag miként gyakorolhatja az adózót megillető jogokat - álláspontom szerint azonban ez a joggyakorlás csak úgy volt elképzelhető az Art. 136/B. § hatályba lépéséig, amennyiben volt tag (mint mögöttes felelős tag) valamennyi az Art.-ben nevesített ellenőrzési eljárás során adózót megillető jogot gyakorolhat.
A jogalkotó is felismerte az Alkotmánybírósági döntés eredményeként azt az alkotmányossági problémát, hogy rendezni kell a mögöttes felelős tag jogorvoslati joga gyakorlásának a kérdését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
