Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Gregorits Erik[1]: Hol a határ (?) - A rendeltetésellenesen gyakorolt közérdekű adatigénylések megtagadásáról (MJ, 2024/1., 1-8. o.)

Az információszabadsághoz fűződő jog egyre fokozódó jelentősége napjaink információs társadalmában elvitathatatlan, amellyel összefüggésben nemcsak a közérdekű adatok kiadásával kapcsolatos perek mennyisége szaporodott meg, hanem - immár a bírósági határozatok szintjén is időről-időre reprezentáltan - felütötte fejét a jogintézményt rendeltetésellenesen (visszaélésszerűen) felhasználó adatigénylések jelensége is. Minthogy ennek jogi szankcióját az Infotv. nem szabályozza, a tanulmány a joggal való visszaélés tilalmára és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményére vonatkozó - alapvetően civilisztikai természetű - alapelvek információszabadság terrénumára történő adaptálhatóságát vizsgálja a vonatkozó felsőbírósági gyakorlat áttekintésén és elemzésén keresztül.

1. Bevezetés

A nyílt, áttetsző és ellenőrizhető közhatalmi tevékenység, mint ahogy általában az állami szervek és a végrehajtó hatalom nyilvánosság előtti működése a demokratizmus egyik alapköve, a jogállami államberendezkedés garanciája. Az információszabadság ezért pontosan azt a méltányolható társadalmi igényt hivatott érvényre juttatni, amely szerint az állami szervek működésének mindenkor átláthatónak, ellenőrizhetőnek kell lennie a polgárai számára.[2]

Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az információszabadságot már működése kezdetén a közérdekű, valamint a közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez és terjesztéséhez fűződő, a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 61. § (1) bekezdésében - majd pedig az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében - nevesített fundamentumként értelmezte,[3] aminek generális részletszabályait elsőként a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.),[4] majd 2012. január 1-től az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.)[5] foglalta, illetve foglalja magában.

- 1/2 -

Az információszabadsághoz fűződő jog jelentősége és egyben jelenléte a XXI. századi információs társadalmunkban folyamatosan növekszik és ezáltal - az "ügyindítást" alapjaiban megkönnyítő elektronikus platformoknak és az alapjog lévén érthetően megengedő szabályozásnak[6] is köszönhetően - fokozottan lecsapódik a közfeladatot ellátó szervek mindennapos működésében is, amellyel összefüggésben a közérdekű adatok kiadásával kapcsolatos perek bírósági gyakorlatának tárgykörére felállított kúriai joggyakorlat-elemző csoport már 2018-ban az ügyek dinamikusan növekvő tendenciáját konstatálta.[7]

A gyakorlatban egyre pregnánsabb jelenségként kell számolni azzal is, hogy a közérdekű adatigénylés vélelmezhető - az adatigénylő részéről "természetesen" ki nem mondott - célja lényegében a közfeladatot ellátó szervekkel szembeni "kifárasztás", vagy akár a közfeladatot ellátó szerv nevében eljárt döntéshozó személyére irányuló, rendkívül specifikus kérdések formájában jelentkező "retorzió", aminek eszközeként a közfeladatot ellátó szervhez - akár sorozatosan[8] - az információszabadság alkotmányos funkciója szempontjából teljes mértékben indifferens, adott esetben egyenesen abszurd tartalmú adatigénylést intéznek,[9] mindemellett - amint azt a legújabb eseti döntések is megerősítik - a saját ügyekben való informálódás eszközeként is kezd előtérbe kerülni a jogintézmény. Figyelemmel arra, hogy az ilyesfajta motivációt és annak jogi szankcióját - talán épp a jóhiszeműség ethoszából kiindulva - az Avtv. és az Infotv. sem szabályozza (ilyen megtagadási okot expressis verbis egyik jogszabály sem nevesít, illetve nevesített), jelen tanulmány a joggal való visszaélés tilalmára és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményére vonatkozó - alapvetően magánjogi természetű - alapelvek információszabadság terrénumára történő adaptálhatóságát vizsgálja.

Ennek során elengedhetetlen a releváns felsőbírósági (ítélőtáblai és kúriai) határozatok áttekintése és elemzése, hiszen - amellett, hogy a NAIH az információszabadság területén egy speciális (a témánk szempontjából ugyanakkor közömbös) ágazat kivételével[10] továbbra is "csupán" közigazgatási hatósági eljárásnak nem minősülő[11] vizsgálati jogkörrel és ezáltal alapvetően ombudsmani típusú eszköztárral rendelkezik, amelyek kikényszerítésére nincs kötelező jogi eszköze[12]- az alsóbb fokú bíróságok (járásbíróságok, törvényszékek) döntéseihez is ezen fórumok judikatúrája szolgál iránymutatásul és egyszersmind zsinórmértékül. A kúriai határozatok általában is különös súllyal bírnak: a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (5) bekezdésének a 2019. évi CXXVII. törvény 185. §-ával 2020. április 1-jei hatállyal végrehajtott - a Kúria előtt előterjeszthető jogegységi panasz intézményével[13] összefüggésben korlátozott precedensrendszert bevezető - módosítását követően a Kúriának a 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében[14] közzétett határozatai ugyanis már nem pusztán egyszerű eseti döntéseknek, hanem a jogkérdések megítélése során olyan kötelező erővel felruházott határozatoknak minősülnek, amelyeket a bíróságoknak - az egységes és az Alaptörvénnyel összhangban álló, kiszámítható és koherens joggyakorlat biztosítása érdekében - főszabály szerint követniük kell.[15]

2. A jogviszony, illetve az igényérvényesítés jellege

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 1:1. §-a szerint e törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a szemé-

- 2/3 -

lyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait. Az 1:2. § (2) bekezdése kimondja azt is, hogy a polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat e törvénnyel összhangban kell értelmezni.

Ezen rendelkezések összevetése alapján egyértelműen kijelenthető, hogy polgári jogi jogviszonyok a Ptk.-n kívül szabályozottan is fennállhatnak: önmagában még attól tehát, hogy egy adott jogviszonyt a Ptk. nem - helyesebben nem a Ptk. - nevesít, az ugyanúgy minősülhet a civilisztika területére tartozónak. A Ptk. 1:2. § (2) bekezdésében foglalt tételből természetesen nem következik az sem, "hogy egyes polgári jogi viszonyokra egy törvény nem adhat a Ptk.-tól eltérő szabályozást. Az idézett rendelkezés azt biztosítja, hogy a polgári jogi viszonyokra külön jogszabályokban meghatározott normák értelmezése és alkalmazása ne kerülhessen szembe a Ptk. céljával (BH2001.184). A Ptk. alapelveinek a törvénykönyvön kívül a külön törvényekben is érvényesülniük kell, és ezt a követelményt a polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályok értelmezésével is szükséges biztosítani".[16]

Innentől fogva pedig - témánkat tekintve - a kérdés "csupán" az, hogy az információszabadsággal kapcsolatos igényhelyzet egyúttal polgári jogviszonyként (is) értékelhető-e, aminek gyakorlati jelentőségét elsősorban a polgári jogi alapelvek (s így a Ptk. alapelveinek) ettől függő - a Ptk. 1:2. § (2) bekezdése folytán való - alkalmazhatósága adja.

A bevezetőben már kifejtettek szerint nem lehet kétséges, hogy az információszabadsághoz fűződő igény alkotmányos - az Alaptörvényben biztosított - alapjog, mint ahogy az is jogi tény, hogy az adatigénylés menetét és az azt követő, bíróság előtti igényérvényesítés lehetőségét az Alaptörvény VI. cikk (3) bekezdésének végrehajtását szolgáló[17] Infotv. rendelkezései teremtik meg. Ezt figyelembe véve (és egyébként el is ismerve) jutott mégis azon - az akkor hatályos korábbi Polgári Törvénykönyv[18] alkalmazhatóságát illetően valójában a régi Ptk. 1. § (1) bekezdésének a Ptk. 1:2. § (2) bekezdésével hasonlatos utaló rendelkezésén nyugvó, azonban részletes jogi levezetést nélkülöző - megállapításra a Kúria a Pfv.IV.20.137/2013/6. számú - EBH2013.P.16. számon külön elvi döntésként közzétett - ítéletében, hogy "az Avtv., illetve az Infotv. által alkotmányos, illetve az Alaptörvényben biztosított alapjogként, tehát alanyi jogként igényelhető adatmegismerésre vonatkozó igény is polgári jogi igény, amelyet az adatigénylő polgári jogi igényként, annak megtagadása esetén polgári perben érvényesíthet az adatigénylést megtagadó adatkezelővel szemben. Ezért a Ptk.-nak az alapelvei az adatigényléssel kapcsolatban keletkezett polgári jogviszonyokban is érvényesülnek és alkalmazandóak".

A Kúria BH2013.97. számú határozatának indokolása - habár nem elvi éllel, de egy nagyon is lényeges eljárásjogi aspektussal összefüggésben[19] - szintén kifejezetten tartalmazza, hogy az Avtv. 20. §-ában szabályozott cselekménysor a hatósági tevékenységtől független polgári jogviszony, amely az adat igénylője és az adat kezelője között az adatigényléssel keletkezik.

Az előbbiekkel merőben ellentétes - kúriai felülvizsgálat alá nem került - döntés került közzétételre PJD2020.7. számon, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla a 32.Pf.21.233/2018. számú ügyben hozott.[20] Az ítélet indokolása szerint "az Infotv. 26. §, 28. §-ai alapján benyújtott közérdekű adat megismerése iránti igény bíróság előtti érvényesítése az Infotv. 31. § (1) bekezdése alapján, nem polgári jogi, hanem par excellence alapjogi igényérvényesítés," miután "az alanyi jog polgári jogi normára nem vezethető vissza".

Az EBH2013.P.16. és a PJD2020.7. szám alatti határozat élesen szembenálló elvi konklúzióját némileg talán árnyalja, hogy teljesen más - eltérő polgári jogi intézményekkel összefüggő - tényállás mellett születtek: amíg a Kúria által elbírált ügyben kifejezetten a joggal való visszaélés esetkörét rögzítő generálklauzula alkalmazhatósága került napirendre, addig az ítélőtáblai határozat alapjául szolgáló ügyben a személyes adatok védelmével kapcsolatos Ptk.-rendelkezések képezték a konkrét jogkérdés tárgyát. A PJD2020.7. szám alatti döntés ugyanakkor nem egyedülálló, mivel ezt megelőzően - de már az EBH2013.P.16. számú határozat közzététele után - a Fővárosi Ítélőtábla egy másik - immár kifejezetten a joggal való visszaélés kérdésével is foglalkozó - ítéletében szintén leszögezte, hogy "az információszabadsággal kapcsolatosan érvényesített igényeket azonban nem a polgári jog mellérendelő eszközrendszerével kell megítélni, hanem az állam és az állampolgár közjogi, alapjogi viszonylatai alapján kell értékelni".[21]

- 3/4 -

Az EBH2013.P.16. számú határozatban foglaltak ellen szólhat, hogy a NAIH egyáltalán nem osztotta a kúriai jogértelmezést annak okán, hogy a hatóság jogi álláspontja szerint az adatigénylő és a közfeladatot ellátó szerv között - az alapjog-gyakorlás folytán - nem jöhet létre polgári jogviszony.[22]

Az ítélőtáblai döntésekkel szemben ugyanakkor felvethető, hogy a polgári jogi jogviszony létét, illetve a polgári jogi igényérvényesítést teljes mértékben elvető álláspont következetes alkalmazása mentén ad absurdum már a polgári bíróság (a polgári ügyszak) információszabadsággal kapcsolatos - az Infotv. 31. § (1) bekezdése alapján indított - perekben való ítélkezési jogköre (lényegében az ítélőtábla polgári tanácsának saját eljárása) is okkal lett volna megkérdőjelezhető.[23] Az Alaptörvény mindemellett nemcsak az információszabadsághoz fűződő, hanem számos egyéb alapjogot is deklarál, amelyek részletszabályait már a Ptk. rögzíti (pl.: a közfeladatot ellátó szervek által ugyanúgy tiszteletben tartandó személyiségi jogokat vagy a tulajdonhoz való jogot[24]).

Emellett nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy maga a kúriai Összefoglaló Vélemény is evidenciaként kezeli a Ptk. szubszidiárius jellegű alkalmazhatóságát, aminek hiányában például a keresetindítási határidővel kapcsolatos alapvető kérdések (annak számítása, illetve jellege) is tisztázatlanok lennének.[25]

Megítélésem szerint ezért - figyelemmel arra is, hogy polgári jogviszonyt nem kizárólag a Ptk. szabályozhat és ezért nem kizárólag a Ptk. tárgyi hatályához[26] viszonyítottan beszélhetünk polgári jogviszonyokról, illetve, hogy az Alaptörvényben foglalt (de további jogszabály által rendezett) alapjog is minősülhet polgári jogviszonynak - egyfajta "aranyközépútként" - semmiképp sem elvitatva, hogy közvetlenül alapjogi igényérvényesítésről van szó - a fenti kiegészítésekkel meg lehet és meg is kell teremteni az alapjogi és a polgári jogi jogviszony szimbiózisát (vagyis, hogy az alapjogi és a polgári jogi jelleg nem egymást kizáró, hanem egymás melletti) és ezáltal tartható az EBH2013.P.16. számú - a korlátozott precedensjellegétől jogegységi panaszeljárásban kimondott eltérő értelmezés[27] hiányában mind ez ideig meg nem fosztott - elvi határozattal kijelölt irány, amelyet valójában már a jogalkotó is akceptált,[28] és aminek tekintetében egyébként a NAIH is "engedett" már valamelyest a korábbi álláspontjából.[29]

3. A joggyakorlás rendeltetésszerűségéről

A Ptk. 1:5. § (1) bekezdése a joggal való visszaélést kifejezetten megtiltja, azonban annak meghatározását - szemben a régi Ptk. 5. § (2) bekezdésével - tudatosan mellőzi: a jogintézmény határmezsgyéinek újbóli kijelölése éppen ezért a bíróságokra hárul.[30] E körben már köz-

- 4/5 -

zétételre is került egy, a kérdést elemző - azonban nem az információszabadsággal kapcsolatos - döntvény, aminek lényege szerint "joggal való visszaélés akkor állapítható meg, ha egy jog gyakorlása ugyan nem ütközik semmilyen más konkrét tilalomba, azonban a joggyakorlás jogellenessége azért mutatható ki, mert a jog gyakorlásának e módja nem felel meg rendeltetésének".[31]

A következetes bírói gyakorlat értelmében az adatigénylőtől egyáltalán nem követelhető meg az adatigénylés céljának közlése, mint ahogy általában ez egyébként - vagyis az adatkezelő ez iránti nyilatkoztatása hiányában - sem vizsgálandó.[32] Ezen "tiltott" adatkezelői és bírói vizsgálat alatt azonban alapvetően az értendő, amikor azt feszegetik, hogy a felperes az igényelt adatokat mégis milyen célokra kívánja - már ha kívánja-e egyáltalán bármire is (hiszen adatigényléssel puszta kíváncsiságból is legitim módon lehet élni[33]) - felhasználni.

Teljesen más megítélés alá esik ugyanakkor az a szituáció (már amennyiben arra az alperes kifejezetten hivatkozik a perbeli védekezése során[34]), ha az adatigénylés motivációja - az adatkezelő és az adatigénylő közötti korábbi kapcsolat sajátosságaira, az adatigénylések intenzitására és számára, a kérdések/kérelmek és az igényelt információk jellegére, valamint az alanyi jog ebből következő formális gyakorlására figyelemmel - egyértelműen visszaélésszerű, mivel az adott eset konkrét (és egyben a perben feltárható) körülményeinek[35] egyenkénti és összességében történő értékelése alapján megalapozottan feltehető, hogy az nem szolgál mást, mint az adatigénylő közfeladatot ellátó szervvel szembeni, személyes érdeke által vezérelt retorzióját.

Ez esetben ugyanis arról van szó valójában, hogy az igényelt adatokat az adatigénylő (a felperes) nemhogy "semmire" nem kívánja felhasználni, hanem igazából még csak a puszta kíváncsiság sem hajtja az adatigénylés közvetlen tárgyát illetően, ami egyértelműen kimeríti a formális - kifejezetten ártó szándékú és a rossz értelemben véve "öncélú" - joggyakorlást. Ezt a fajta - talán nem túlzás állítani - rosszhiszeműséget a bírói gyakorlat külön kategóriaként kísérelte meg kezelni az információszabadság alkotmányos rendeltetésével összhangban.

Az EBH2013.P.16. számú kúriai határozat ezzel összefüggésben mondta ki, hogy "a közérdekű adat, illetve a közérdekből nyilvános adat kiadása iránti perben is érvényesülniük kell a Ptk. alapelveinek, aminek folytán joggal való visszaélésnek minősül a személyes motivációval, mintegy vélt konfliktus miatti retorzióként igényelni speciális információkat, amelyeknek érdemi közérdekű adattartalmuk alig van. Az ilyen motivációjú, személyes érdek által vezérelt joggyakorlás nem felel meg az alanyi jog társadalmi rendeltetésének". Az ügy alapjául szolgáló tényállás szerint a felperesek e körben egy olyan bíró eljárásának időszerűségére, továbbá a meghozott határozataira vonatkozó számadatok kiadását kérték, aki korábban a felperesek egy konkrét ügyében járt el és hozott a felperesek kérelmét elutasító döntést. A másodfokú bíróság e tekintetben - megváltoztatva a keresetnek teljes mértékben helyt adó elsőfokú ítéletet - a kereseti kérelmet elutasította arra hivatkozással, hogy a felperesek nyilatkozataiból is kitűnően az érintett bíró tevékenységére vonatkozó ezen adatok megismerését nem a közfeladatot ellátó szerv (a bíró szolgálati helye szerinti bíróság) működésével összefüggésben igényelték, hanem céljuk az ügyükben eljárt bíró szakmai tevékenységének megismerése, azonban az ezen igényükkel érvényesíteni kívánt érdek nem egyeztethető össze az Infotv. céljának deklarációjával, az nem járul hozzá a közügyek átláthatóságához. Ezen jogerős döntést a felülvizsgálat során eljárt Kúria az arra való rámutatással tartotta fenn hatályában, hogy ugyan "általában helytálló az a felfogás, miszerint az adatigénylés indoka közömbös és az adatigénylő nem köteles számot adni arról, hogy mely okból kívánja a közérdekű vagy közérdekből nyilvános adat kiadását, ettől függetlenül azonban az alanyi jog gyakorlása nem ütközhet a Ptk. 5. §-ába,[36] azaz a jog gyakorlása rendeltetésszerű kell le-

- 5/6 -

gyen". A perben a felperesek előadásából kivehető volt azonban, hogy "az adatigényléssel érintett bíró tárgyalta az ügyüket, amelyben nem az általuk igényelt döntést hozta. Lényegében elő is adták, hogy erre tekintettel kérik a bírónőre is kiterjedő adatigénylés közlését. Beadványukban, gúnyos felhanggal, azzal indokolják kérelmüket: kíváncsiak, hogy más ügyben is hasonló buzgalommal járt-e el a bírónő. Egyértelműen megállapítható tehát, hogy a felperesek nem közérdekből, nem a közérdek érvényesülése céljából, hanem a konkrét ügyüket tárgyaló bírónővel keletkezett vélt konfliktusuk miatt, mintegy retorzióként kérték a rendkívül egyedi és a bíróság tevékenységére vonatkozóan érdemi információval alig-alig szolgáló speciális adatok kigyűjtését és kiadását. Kifejezetten személyes érintettség, ezen belül személyes sértettségük miatt kívánták az alanyi jogukat gyakorolni, amely nem fér össze az adatmegismerés Alaptörvényben, illetve az Infotv.-ben biztosított rendeltetésével".

Kiemelendő, hogy ezen ügyben a bíróság - az eset konkrét körülményeire tekintettel, az előzményeket a tényállás releváns részévé téve - már önmagában az egyszeri adatigénylést alapul véve is megállapíthatónak tartotta a joggal való visszaélés célzatát. Ehhez képest még akár súlyosabb esetnek is minősíthető és ezért arra álláspontom szerint - amennyiben a perben az előzményi cselekmények bizonyítást nyernek és a bírói mérlegelés eredményeképp megalapozott következtetés vonható a felperes ebből eredő egyedüli és rosszhiszemű motiváltságára - ugyanígy alkalmazható a visszaélésszerű joggyakorlás megtagadása akkor, ha a per tárgyát képező adatigénylés a tendenciózusan benyújtott, visszás adatigénylések sorába illeszkedik.[37]

Az EBH2013.P.16. számú határozat indokolásának "közérdekű adattartalma alig van" kitételére tekintettel mindazonáltal további két megállapítás is tehető:

Ad 1. A visszaélésszerű (rendeltetésellenes) joggyakorlás miatt a Kúria még úgy is jogszerűnek találta a megtagadást, hogy egyébként az adatigénylés közvetlen tárgyát képező adatok - ahogyan azt az ügyben eljárt elsőfokú bíróság meg is állapította - formálisan kimerítették a közérdekből nyilvános adat Infotv. 26. § (2) bekezdése szerinti elemeit.

Ad 2. Az eset összes körülményével - különösen az adatigényléssel érintett bíró által az adatigénylőkre hozott hátrányos döntés tényével - összefüggésben mérlegelhető volt és ezáltal azon aspektus is a kirívóan rendeltetésellenes joggyakorlás mellett szólt, hogy specifikus - az információszabadság alkotmányos funkcióját (a közügyek átláthatóságát) tekintve eleve vitatható értékű adatok képezték az igénylés tárgyát. Véleményem szerint ez nem áll ellentétben azon korábbi döntésben tett - az adatigénylés célhoz kötöttsége kapcsán hivatkozott elvi és törvényi alapon nyugvó - megállapítással sem, miszerint a közérdekű adatnak általában nem fogalmi eleme az, hogy egyúttal közérdeklődésre is számot tart-e[38] és ezáltal önmagában erre hivatkozással nem lehet megtagadni a törvényi fogalomnak egyébként megfelelő adat kiadását. Nagyon lényeges - mondhatni jellegadó - különbség ugyanis, hogy amíg utóbbi esetben nem volt (fel sem merült) egyéb - visszaélésre utaló - többlettényállási elem, addig az elvi döntés alapját képező ügyben konkrétan feltárható volt az adatigénylők személyes motivációja is és ezzel összefüggésben került további tényezőként értékelésre a közérdekű adattartalom szinte elenyésző volta.

Egy további ügyben az alsóbb fokú bíróságok szintén hivatkoztak a joggal való visszaélésre, amelyet a felperes a felülvizsgálati kérelmében kifejezetten sérelmezett. Erre reflektálva erősítette meg a Kúria a Pfv.IV.21.274/2014/9. számú határozatában az EBH2013.P.16. számú döntését a már idézett elvi tartalom indokolásbeli ismételt rögzítésével.

Ezt követően - ennek ellenére - emelte ki a Fővárosi Ítélőtábla a 2.Pf.20.624/2015/3. számú ítélete indokolásában azt, hogy - miután az információszabadság, mint alapjog gyakorlása nem vonatkoztatható a tisztán magánjogi jogelvekre - "az adatigénylés benyújtásakor hatályos Ptk. 5. § (1) és (2) bekezdései által szabályozott joggal való visszaélés tilalma kifejezetten a magánjogi jogviszonyokra alkalmazható rendelkezés. A joggal való visszaélés tilalmát Ptk. a bevezető rendelkezések között tárgyalja, mint olyan kötelezettséget, ami minden a Ptk.-val szabályozott magánjogi jogviszonnyal kapcsolatosan érvényesül". Ezen jogi érvelés meglátásom szerint ott "sántít", hogy a már kifejtettek szerint nem kizárólag a Polgári Törvénykönyv szabályozhat magánjogi jogviszonyt, emellett pedig a Polgári Törvénykönyv bevezető rendelkezéseiben foglalt alapelvek - a régi Ptk. 1. § (1) bekezdésének a Ptk. 1:2. § (2) bekezdésével hasonlatos utaló (kiterjesztő) rendelkezése folytán - már az ezen határozatban megjelenő régi Ptk. alkalmazásában sem csak a Polgári Törvénykönyvben szabályozott magánjogi jogviszonyokkal kapcsolatosan érvényesülhettek.[39]

A közelmúltban látott napvilágot több olyan friss döntés is, amelyekben a Kúria - immár a joggal való visszaélésre és a polgári jogi alapelvekre való kifejezett hivatkozás nélkül[40] - a jogerős ítéleteket hatályon kívül helye-

- 6/7 -

ző határozataival arra hivatkozással utasította el a keresetet, hogy a felperes saját magára (saját ügyére) vonatkozó adatainak kiadása iránti igénye nem szolgálja a közügyek átláthatóságát, s ezért az nem felel meg a közérdekű adat megismerése iránti igénnyel szemben támasztott követelményeknek, ily módon pedig nem minősíthető közérdekű adat megismerése iránti igénynek sem.

Az első ilyen határozat a BH2022.16. számot viseli: ebben az ügyben a felperes közérdekű adatkiadási igénybe burkoltan valójában olyan - a korábbi saját ellenőrzésével kapcsolatban keletkezett - számvevőszéki iratbetekintést kívánt gyakorolni, amelyet egyébként az ágazati törvény nem tett számára lehetővé. Az ezt követő további határozatok (Pfv.IV.21.269/2022/5., Pfv.IV.20.008/ 2023/4., Pfv.IV.20.176/2023/7.) pedig már csak azért is figyelemreméltók, mert a BH2022.16. számú - az alperesi védekezés során ugyanakkor kifejezetten nem hivatkozott - határozat jogértelmezésétől az első- és másodfokú bíróságok annak ellenére is eltértek, hogy a feltárt tényállásból ezen ügyekben is egyértelműen megállapítható volt a felperes közvetlen érintettsége. Ezen eljárásokban az adatigénylés - s ezáltal a kereseti kérelem - releváns része az alperesekhez előterjesztett korábbi közérdekű adatigénylések mikénti elintézésével kapcsolatos részleteket (a korábbi adatigénylés iktatási száma, az továbbításra került-e bárhova) tudakolta, aminek pikantériáját az adta, hogy a megjelölt - igen szűk (öt napos) - időszakban egyedül a felperes élt közérdekű adatigényléssel, következésképpen kizárólag a saját ügyeiről volt szó. A jogerős ítéletek indokolása szerint ugyanakkor ezen körülmény irreleváns, hiszen az igényelt ismeretek kimerítették az Infotv. 3. § 5. pontban foglalt közérdekű adat-definíciót. Az alperesi felülvizsgálati kérelmek folytán eljáró Kúria azonban nyomatékosan leszögezte, hogy nem kíván eltérni a Pfv.IV.20.419/2021/6. számú (BH2022.16.) ítéletének jogkérdésben kifejtett indokaitól, mivel "a felperes saját eljárásához fűződő információk megismerése az alapjog társadalmi rendeltetésével nem egyeztethető össze, nem járul hozzá az Infotv. 1. §-a alapján deklarált cél, a törvény hatálya alá tartozó tárgykörökben a közügyek átláthatósága és a közérdekű és a közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez, terjesztéséhez fűződő jog érvényesüléséhez (4/2021. (I. 22.) AB határozat, Indokolás [32], 13/219. (IV. 8.) AB határozat, Indokolás [29]-[30], 7/2020. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [14]), (...) saját ügyének elintézésével kapcsolatos információknak a közügyek átláthatóságát érintő vetülete nincs",[41] "önmagával szemben, az általa ismert adatokon keresztül ugyanis az Infotv. szerinti cél nem értelmezhető".[42] Ezen kúriai határozatok tehát - az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezési alapelvnek megfelelően[43] - az Infotv. 3. § 5. pontja szerinti fogalom teljesen formalista (ha úgy tetszik: "mechanikus") alkalmazása helyett az Infotv. 1. §-ában foglalt célhoz (a közügyek átláthatóságához) viszonyítottan ítélték meg a szó szerint "sajátos" jogkérdést.

Az adatigénylés rendeltetésellenes joggyakorlás okán történő megtagadására - legyen az akár kirívó vagy sem - mindazonáltal csak ultima ratio-ként - szubszidiárius jelleggel - kerülhet sor. Ezt jól szemlélteti a BH 2016.305. számú kúriai döntéshez kapcsolódó ratio decidendi, amely szerint "az Alaptörvényben biztosított és az Infotv. rendelkezésein keresztül érvényesülő közérdekű adatok megismeréséhez való alapjog - függetlenül attól, hogy az igényelt adat a közfeladat ellátása során keletkezett - nem lehet a gazdasági élet szereplői között keletkezett elszámolási vita eszköze". Az adatigénylés ez esetben valójában egy - önkormányzatok közötti - elszámolási vita rendezésének eszköze volt (ahol tehát az adatigénylői oldalon is már eleve egy önkormányzat állt), ami nemcsak a számlaszintű ellenőrzés tényállását, hanem az elszámolási vita többlettényállási elemére és ezáltal a saját érintettségre tekintettel - a már ismertetett jogi érvek mentén - a rendeltetésellenes joggyakorlást is kimerítené. Miután azonban a konkrét esetben az adatigénylés az Infotv.-ben tételesen meghatározott korlátba - a számlaszintű részletességű adatigénylői ellenőrzés tilalmába[44] - ütközött, a keresetet a bíróság - az alapelvi szintű törvényhelyek felhívása nélkül - közvetlenül ezen jogszabályi rendelkezésre figyelemmel és hivatkozással utasította el. A Pfv.IV.21.274/ 2014/9. számú ügyben ugyancsak rögzítette a Kúria, hogy a joggal való visszaélés motívumának a per eldöntése szempontjából érdemi jelentősége nem volt, mivel a kereset elutasításának alapvető indoka azon körülmény volt, hogy a kiadni kért adattal az igényelt formában az alperes nem rendelkezett és annak előállítására sem kötelezhető, az azzal járó, külön bizonyítás nélkül is elfogadható számottevő nehézségek miatt.[45]

4. Összegzés

Az Avtv. hatálybalépése óta eltelt, kereken három évtizedben lényegében egyetlen olyan jogegységi határozat sem született, aminek a "színtiszta" információszabadság tárgyában kellett volna állást foglalnia.[46] A kúriai gyakorlat

- 7/8 -

ehelyett sokkal inkább a külön is közzétett eseti döntésekkel operál(t), amelyek jelentősége ugyan a korlátozott precedensrendszer bevezetése óta egyértelműen megnőtt, azonban az ezekben foglalt jogértelmezéstől való eltérés lehetősége - kellő okok és indokolás mellett[47] - továbbra is adott, korrekciójukra pedig esetről esetre, speciális jogorvoslati eljárásokban[48] van csak lehetőség. Erre tekintettel egy-egy lényeges jogkérdésben az információszabadság további jogalkalmazói garanciáját jelenthetné, ha azzal a Kúria átfogóan - egyenesen jogegységi határozat szintjén[49] - foglalkozna, amire álláspontom szerint akár a rendeltetésellenes joggyakorlással kapcsolatos elvi kérdések is kellő alapot szolgáltathatnának, miután e téren - a 2013. évben közzétett EBH, majd a BH2022.16. számú határozat ellenére is - igen eltérő jogfelfogások figyelhetők meg.

Az eseti döntések alapjául szolgáló tényállások ismeretében remélhetőleg értelmet és egyben létjogosultságot nyert a bevezetőben említett "ügyindítás" - tudatosan alkalmazott - kifejezése is, amely - hangsúlyozva, hogy prejudikálásra természetesen e téren sem nyílhat mód és ezért minden esetet annak egyedi körülményei alapján lehet csak megítélni - talán kellőképpen érzékelteti a valódi igényérvényesítés és a puszta "ügygenerálási" célzat közötti komoly különbséget. Ez már csak azért sem elhanyagolható tényező, mert a valóban és megalapozottan visszaélésszerűnek vagy legalábbis rendeltetésellenesnek minősülő adatigénylések térnyerése kettős veszéllyel jár: hatékony "ellenszer" (a tételesjogból meríthető anyagi jogi kifogás) hiányában ugyanis a jelenség hosszabb távon relativizálhatja és degradálhatja a teljesen rendeltetésszerű (jóhiszemű) közérdekű adatigényléseket, másrészt extrém esetekben akár - különösen, hogy 2022. október 13. napjától egyáltalán nem (még az adatigénylés teljesítéséhez szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevétele után sem) támasztható munkaerő-ráfordítási költség az adatigénylővel szemben[50] - a közszféra alaptevékenységének folyamatos ellátását is veszélyeztetheti. Hogy nem "ördögtől való" gondolatról van szó, arra talán a legjobb példa az Európa Tanács égiszén belül elfogadott és már a 2009. évi CXXXI. törvénnyel kihirdetett, hatályba viszont csak 2020. december 1. napján lépett[51] Tromsø-i Egyezmény, aminek 5. cikk 5. ii) pontja szerint a közérdekű adatot tartalmazó irathoz való hozzáférés iránti igényt akkor is el lehet utasítani, ha az "nyilvánvalóan ésszerűtlen", amely esetben az adatigénylés mögött megbújó esetleges visszaélésszerűséget már nem is kellene feltétlenül tekintetbe venni. Miután azonban a Tromsø-i Egyezmény - további belső jogalkotás nélkül - a hatálybalépése ellenére sem szolgálhat közvetlenül az ügyek eldöntésének alapjául[52], a helyzet kezelése de lege lata a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapíthatóságától függ.

Az EBH 2013.P16. és a BH 2022.16., valamint a Pfv.IV.21. 269/2022/5., Pfv.IV.20.008/2023/4., Pfv.IV.20.176/2023/7. számú határozatok összevetéséből pedig immár körvonalazódni látszik az az árnyalatnyi - viszont annál lényegesebb - különbség, ami a joggal való visszaélést elhatárolja és egyúttal súlyosabb - a tételesjog, azaz a Ptk. 1:5. §-a által is nevesített - szintre emeli a "pusztán csak" rendeltetésellenes joggyakorlástól. Ez nem más, mint a kifejezetten személyes indíttatás és retorziós célzat, amely esetén a formális joggyakorlás egyenesen kirívó rendeltetésellenességet valósít meg. Ahol viszont ezt a fokozatot nem üti meg az egyébként rendeltetésellenes - az információszabadság alkotmányos funkciójával ellentétes - adatigénylés, ott a judikatúra más jogi megoldáshoz kénytelen folyamodni azon "prózai" oknál fogva, hogy még a Ptk. sem mondja ki kifejezetten a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét:[53] egyéb megtagadási ok híján ezért a rendeltetésellenes adatigényléseket a kúriai gyakorlat - az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezési alapelvből is fakadóan (s hozzá kell tenni: nagyon is helyeselhető módon) - elkezdte elválasztani az információszabadság tárgyi hatályától, aminek praktikus következménye az, hogy az Infotv. alapján marasztalni sem lehet majd a közfeladatot ellátó szervet. ■

JEGYZETEK

[1] Beosztott bíró, Országos Bírósági Hivatal

[2] Dr. Buzás Péter - dr. Majsa Dóra - dr. Révész Balázs - dr. Tarczi-Ábrahám Dominika - dr. Végh Viktória: Információszabadság és nyílt kormányzás (szerkesztette: dr. Végh Viktória). Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest, 2021. 6. o.

[3] 32/1992. (V. 29.) AB határozat, ABH 1992, 182, 183-184.; 34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177, 185.; 21/2013. (VII. 19.) AB határozat [30]-[31] bekezdés

[4] A jogszabály európai szinten is unikálisnak tekinthető, hiszen a kontinensen ekkor került megalkotásra az információs szabadságjogokat átfogó első olyan törvény, amely - omnibus jellegű normatív struktúrát követve - a személyes adatok védelmét és az információszabadságot együtt (egymásra tekintettel) szabályozta, emellett pedig e két alapjog védelmét egy közös védnökre, a szakosított parlamenti ombudsmanra (az adatvédelmi biztosra) bízta.

[5] Az Avtv. szabályozási struktúráján az Infotv. lényegében nem változtatott, az intézményrendszer viszont megerősítésre került azáltal, hogy a 2012. január 1. napján hatályba lépett Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése - a hetedik módosítás folytán pedig jelenleg már a VI. cikk (3) bekezdése - értelmében a személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését országgyűlési biztos helyett immár az Infotv. V. Fejezetének sarkalatos rendelkezéseivel létrehozott, független hatóság ellenőrzi (a Nemzeti Adatvédelem és Információszabadság Hatóság, a továbbiakban: NAIH).

[6] Az Infotv. 28. § (1) bekezdése szerint közérdekű vagy közérdekből nyilvános adat megismerése iránti igényt bárki és bármilyen formában (szóban, írásban vagy elektronikus úton) benyújthat, amihez mindösszesen a nevét/megnevezését és elérhetőségét köteles megadni az Infotv. 29. § (1b) bekezdésére figyelemmel.

[7] A közérdekű adatok kiadásával kapcsolatos perek bírósági gyakorlata tárgykörére felállított kúriai joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye (a továbbiakban: Összefoglaló Vélemény), 2018. [11] bekezdés; https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglalo_velemeny_adatvedelem.pdf

[8] Ami előtt az Infotv. 29. § (1a) bekezdése egyetlen gátat szab: feltéve, hogy az azonos adatkörbe tartozó adatokban változás nem állt be, az azonos igénylő által egy éven belül benyújtott, azonos adatkörre irányuló adatigényléssel megegyező adatigénylést nem kötelező teljesíteni. Ha viszont minimális változtatás történik az adatigénylésben, akkor még ez a korlát sem érvényesül.

[9] Ezek mögött pedig vélelmezhetően az áll, hogy az adatigénylő ezzel a sajátos eszközzel - illetve ebben a sajátos formában - kíván egyfajta elégtételt venni a közfeladatot ellátó szerv által neki okozott vélt vagy valós sérelmén (tipikusan: egy helytelenített ügyintézési részcselekmény miatt vagy valamely korábbi ügyében hozott, számára kedvezőtlen, további jogorvoslattal nem támadható olyan döntésen, amelyet nem hajlandó elfogadni, azonban annak jogereje/véglegessé válása folytán mégis kénytelen tudomásul venni).

[10] Infotv. 62. § (1) bekezdése.

[11] Infotv. 52. § (2) bekezdése.

[12] Felszólítás, ajánlás, jelentés (Infotv. 56. §, 57. §, 59. §). Ha azonban a NAIH a felszólításában foglaltakat ki szeretné kényszeríteni, úgy maga is kénytelen bírósághoz fordulni [Infotv. 64. § (1) bekezdés].

[13] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) III. fejezet 12/A. cím.

[14] https://birosag.hu/birosagi-hatarozatok-gyujtemenye

[15] A 2019. évi CXXVII. törvény általános, valamint 185. §-ához fűzött - az Alaptörvény 28. cikke értelmében a bíróságok részéről kötelezően figyelembe veendő - indokolása szerint "a jogállam fogalmi eleme a jogbiztonság, amely kiszámítható és koherens joggyakorlatot is feltételez. A Kúria az Alaptörvény 25. cikkében meghatározottak szerint biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét. A széttartó, kiszámíthatatlan joggyakorlat sérti a jogbiztonságot és a peres felek tisztességes eljáráshoz való jogát. A Javaslat értelmében a bíróságok kötelesek a Kúria jogértelmezését követni".

[16] Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez (szerkesztette: Vékás Lajos - Gárdos Péter), az 1:2. §-hoz fűzött magyarázat, Új Jogtár, Wolters Kluwer Hungary Kft., Budapest 2022.

[17] Az Infotv. preambuluma; 7/2020. (V. 13.) AB határozat indokolás [13] bekezdés, Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.21.233/2018/4.

[18] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)

[19] Az akkor hatályos polgári eljárásjogi szabályozás [1952. évi III. törvény 130. § (1) bekezdés c) pont] szerint - amelyen a Pp. alapvetően változtatott azzal, hogy az e törvényben már visszautasítási okként aposztrofált esetkör kiegészült "a törvényben a perindításhoz előírt egyéb előzetes eljárás" feltüntetésével [176. § (1) bekezdés c) pont] - a keresetlevelet csak akkor lehetett idézés kibocsátása nélkül elutasítani, ha a pert nem előzte meg más hatósági eljárás. Az előzetes adatigénylés viszont - függetlenül attól, hogy annak a törvényi szabályozás okán egyébként valóban meg kell előznie a pert - nem minősül hatósági eljárásnak, aminek folytán a megelőző eljárás elmulasztása érdemi kérdés volt (a keresetet ítélettel kellett elutasítani).

[20] Ugyan a határozat meghozatala idején (2019. január 18.) még nem volt hatályban a bevezetőben ismertetett korlátozott precedensrendszer, akár ezen döntés is példája lehetne annak, hogy az EBH2013.P.16. számú határozat jogi állásfoglalástól - függetlenül attól, hogy arra az ítélőtábla a konkrét ügyben még az említés szintjén sem tért ki - a bíróságok eltérhetnek akkor, ha azt egyébként kellőképpen megindokolják: pontosan ezért van csak korlátozott - és nem abszolút - precedenshatása a 2012. január 1. után jogkérdésekben hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatoknak.

[21] Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.624/2015/3.

[22] A NAIH-2309-11/2013/V. sz. - az EBH2013.P.16.-ra is hivatkozó elutasítás miatti vizsgálati eljárásban készített - jelentése (https://www.naih.hu/files/Infoszab-NAIH-2309-11_2013_V_jelentes.pdf); a NAIH elnöke által az Igazságügyi Minisztériumnak - az EBH2013.P.16. sz. határozat nyomán tervezett törvénymódosítás tárgyában - küldött NAIH/2015/1509/8/J sz. levél (https://www.naih.hu/files/NAIH-1509-8-2015- J-150513.PDF).

[23] Egészen a közelmúltig egyetlen jogszabály - az Avtv., majd pedig az Infotv., de még a Pp., illetve a jogforrási hierarchiában alacsonyabb szintű bírósági ügyviteli szabályozás [A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII.1.) IM rendelet, a bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról szóló 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítás] - sem tért ki ugyanis arra az alapkérdésre, hogy végső soron milyen - pontosabban mely ügyszakba tartozó - perben kerül(het) sor az igény elbírálására. Az Összefoglaló Vélemény [9] bekezdésében is említett következetes és állandó joggyakorlat tükrében egyértelműen megállapítható azonban, hogy a kereset polgári ügyszakra tartozik és ezáltal annak tárgyában polgári bíróság jár el polgári peres eljárásban. Ezen "szokásjogot" erősítette meg az Infotv. 31. § (1) bekezdésébe 2022. december 31-ei hatálybalépéssel beiktatott azon rendelkezés [2022. évi XL. törvény 7. § a) pont], amely immár kifejezetten deklarálja, hogy a perben - az Infotv. speciális eljárásjogi rendelkezései által nem szabályozott körben - a Pp. rendelkezéseit kell alkalmazni.

[24] Vö.: Alaptörvény II. cikk, VI. cikk (1)-(2) bekezdés - Ptk. 2:42. §; Alaptörvény V. cikk - Ptk. 5:13. §, 5:36. §

[25] Vö.: Összefoglaló Vélemény [9] és [41] bekezdés

[26] A Ptk. tárgyi hatályát rögzítő 1:1. §-a szerint a törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait.

[27] Bszi. 41/D. § (1) bekezdés a) pont

[28] Az Infotv. 5. §-át módosító 2015. évi CXXIX. törvény 5. §-ához fűzött jogalkotói indokolás ugyanis ezzel zárul: "A törvény a fentiek megállapításával tekintettel van a Kúriának a 16/2013. számú polgári elvi határozatban közzétett joggyakorlatára is, amely szerint a közérdekű vagy közérdekből nyilvános adat kiadására irányuló, illetve a költségtérítés mértékével kapcsolatos perben a Polgári Törvénykönyv alapelvi rendelkezései - így különösen a joggal való visszaélés tilalma - általános jelleggel alkalmazandók".

[29] E körben lásd a NAIH/2020/3433/2. számú - az EBH2013.P.16. számú határozat szerinti jogértelmezés adatkezelők általi alkalmazhatóságára irányuló megkeresésre tett - állásfoglalásában (https://naih.hu/dontesek-infoszab-allasfoglalasok?download=289:allasfoglalas-visszaelesszeru-adatigenylesrol) kifejtetteket, amiben már nincs kimondva expressis verbis a polgári jogi jogviszony hiánya: "a joggal való visszaélés fennállását minden egyes adatigénylés esetében önállóan kell vizsgálniuk és mérlegelniük az elutasításhoz fűződő közérdek (a Ptk. alapelvébe ütköző törvénysértő joggyakorlás kiküszöbölésének) elsőbbségét. (...) az ítélet egyetlen adatigénylést és annak a személyben rejlő, illetve tárgyi körülményeit tette vizsgálat tárgyává, és abból levezetve állapította meg a joggal való visszaélést és alkalmazta annak jogkövetkezményeit, nem pedig sorozatosan, tendenciózusan benyújtott adatigénylések esetére állapította meg a jogellenes joggyakorlást. E körülmény azonban alapvetően nem zárja ki a Kúriai döntéshez hasonló jogkövetkezmények bíróság által történő megállapítását, amennyiben az ott leírt motiváció és magatartás (joggal való visszaélés) bizonyíthatóvá válik. Ennek megállapítása azonban nem a Hatóság, hanem a bíróság hatáskörébe tartozó kérdés...".

[30] "Meghaladottnak tekinti a törvény a Ptk.-nak a joggal való visszaélés fogalmi határaira vonatkozó tételes (részben példálózó) feltételeit, és maga nem is határoz meg ilyen fogalmi jegyeket, hanem a bírói gyakorlatra bízza azok kimunkálását. Ugyanezért nem kapcsolja kifejezetten össze a joggal való visszaélés tilalmát a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével." (A Ptk. Bevezető Rendelkezéseihez fűzött indokolás)

[31] BH2018.347.

[32] BDT2008.1878., BH2015.190., Kúria Pfv.IV.21.428/2014/3., Pfv.IV.21.767/2019/6.; Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.977/2014/3.

[33] Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.977/2014/3.; Összefoglaló Vélemény Első melléklet V.1. pont

[34] A polgári perben a felek szabadon rendelkeznek perbe vitt jogaikkal, a bíróság pedig - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van: az érdemi döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen és az ellenkérelmen, továbbá - törvény eltérő rendelkezése hiányában - nem terjedhet ki olyan jogra sem, amelyet a fél a perben nem állított, ami tehát az alperesi védekezés tekintetében is teljeskörűen érvényesül [Pp. 2. §, 342. § (1) és (3) bekezdés, Kúria Pfv.IV.20.276/2016/5.]. Alperesi jogállításnak az anyagi jogi kifogás minősül, amely a Pp. 7. § (1) bekezdés 1. pontja értelmében a keresettel érvényesített jog érvényesíthetőségét kizáró, megszüntető vagy gátló anyagi jogi rendelkezésre történő hivatkozás. Jogi képviselővel való eljárás esetén az anyagi jogi kifogást az annak jogalapjára - vagyis az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeket meghatározó és annak alapján az anyagi jogi kifogás támasztására feljogosító anyagi jogi jogszabályi rendelkezésre [Pp. 7. § (1) bekezdés 8. pont] - való kifejezett hivatkozás útján lehet csak előadni [Pp. 199. § (2) bekezdés ba) pont]. Az anyagi jogi kifogás törvényi fogalmába a joggal való visszaélés törvényi tilalmára történő hivatkozás beilleszthető, hiszen az a Ptk. Bevezető Rendelkezéseihez fűzött indokolás szerint meggátolja az adott alanyi jog érvényesülését. Megjegyzendő, hogy a Kúria következetes gyakorlata szerint perbeli védekezésében az alperes lényegében teljes mértékben eltérhet az előzetes eljárásban adott válaszában foglaltaktól, ha pedig a hallgatást választotta, annak sincs semmilyen akadálya, hogy csak a perben hozzon fel bármiféle megtagadási okot (EBH2008.1872., BH2009.81., BH2023.64., Pfv.IV.20.175/2017/5., Pfv.IV.20.268/2017/5., Pfv.IV.20.840/2018/4., Pfv.IV.20.877/2018/4.).

[35] Amely tekintetében - felperesi vitatás esetén - a bizonyítási érdek és egyúttal a bizonyítás terhe értelemszerűen az arra hivatkozó alperesre hárul [Pp. 265. § (1) bekezdés].

[36] Amely alatt a határozat 2013. évi meghozatalakor hatályos régi Ptk. 5. §-a értendő.

[37] Ezen eshetőséget a bírósági eljárást illetően maga a NAIH sem zárta ki - sőt, kifejezetten említette is - a NAIH/2020/3433/2. számú állásfoglalásában.

[38] BH2012.122.

[39] A joggal való visszaélés tilalmára való hivatkozás mindemellett még akkor is legitim lehetne, ha a precedensértékű kúriai jogértelmezés ellenére a polgári jogviszony mégsem volna megállapítható az információszabadság területén és ezáltal a Ptk. alkalmazhatósága sem állhatna meg. Az Alkotmánybíróság ugyanis a 31/1998. (VI. 25.) számú határozatában elvi éllel mondta ki, hogy "(...) a demokratikus jogállamokban - így hazánkban is - a joggal való visszaélés tilalmának érvénye nem szorítkozik egyetlen jogágra, hanem e tilalom - az egyes jogágak sajátosságaitól függő formában - az egész jogrendszerben érvényre jut. (...) megfelelően érvényesül a joggal való visszaélés tilalma a közjogban is, ahol e tilalom egyaránt irányadó (...) az ügyfelek magatartására" is.

[40] Önmagában ennek elhagyásából ugyanakkor még egyáltalán nem vonható egyértelmű következtetés arra, hogy a Kúria esetlegesen szakított vagy szakítani akart volna a polgári jogviszonyként való minősítés és a joggal való visszaélés Ptk.-ban foglalt - ezen alapuló - törvényi tényállásának EBH2013.P.16. számú döntésében már kimondott, majd a későbbiekben is megerősített alkalmazhatóságával. A Pp. 342. § (3) bekezdésére és 423. § (1) bekezdésére figyelemmel a Ptk. 1:5. §-ára alapítandó döntés alapvető eljárásjogi akadályát képezhette ugyanis az, hogy a jogi képviselővel eljáró alperesek egyike sem tüntette fel kifejezetten ezen anyagi jogi kifogást a perbeli védekezésben.

[41] Kúria Pfv.IV.21.269/2022/5.

[42] Kúria Pfv.IV.20.008/2023/4., Pfv.IV.20.176/2023/7.

[43] "A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak."

[44] Infotv. 30. § (7) bekezdése.

[45] Az adatelőállítás problémakörét illetően bővebben lásd: 13/2019. (IV. 8.) AB határozat, Kúria Pfv.IV.21.274/2014/9., Pfv.I.20.543/ 2016/4., Pfv.IV.20.530/2018/6.

[46] Az Infotv.-re egyetlen jogegységi határozatban - az azóta már egyébként is hatályon kívül helyezett 1/2012. Büntető-közigazgatási-munkaügyi-polgári jogegységi határozatban - történik utalás, azonban az abban elemzett eset sem adatkiadással volt kapcsolatos, hanem sokkal inkább a személyiségi jogra tartozó volt (nyilvános helyen/közterületen szolgálatot teljesítő/munkát végző személy közszereplőkénti minősítése). Ehhez hasonlóan az Avtv. is csak egy - büntetőjogi tárgyú - döntésben került említésre (1/2012. Büntető jogegységi határozat).

[47] Lásd: Pp. 346. § (5) bekezdése.

[48] A másodfokon jogerőre emelkedett határozatokkal szemben adott esetben - rendkívüli perorvoslatként - felülvizsgálati kérelem [Pp. 407. § (1) bekezdés, 413. § (1) bekezdés c) pont, 424. § (3) bekezdés], annak mikénti elbírálásától függően pedig - a peres eljárástól elkülönülő (sui generis) jogorvoslatként rendelkezésre álló (Kúria Jpe.II.60.050/2022/3., Jpe.I.60.017/2023/3.) - jogegységi panasz [Bszi. 41/B. § (1)-(2) bekezdés] kezdeményezhető.

[49] Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pont első fordulat.

[50] Az Infotv. 29. § (5) bekezdés c) pontját az európai uniós költségvetési források felhasználásának ellenőrzésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2022. évi XXVIII. törvény 2022. október 13. napjával hatályon kívül helyezte.

[51] 43/2020. (IX. 10.) KKM közlemény.

[52] Kúria Pfv.IV.21.438/2016/6. [15] bekezdés. Ennek oka alapvetően az, hogy az egyezmény I. cikk 1. pontja lényegében korlátozza saját érvényesülését azáltal, hogy kimondja: az egyezmény - "elveknek" aposztrofált - szabályai nem érintik azokat a nemzeti törvényeket, rendeleteket és nemzetközi egyezményeket, amelyek a közérdekű adatot tartalmazó irathoz való hozzáférés jogát szélesebb körben ismerik el, márpedig az Infotv. megtagadással kapcsolatos rendelkezései ilyen vagy akár csak ehhez hasonló megtagadási okot nem - de még a más törvénnyel ez okból való korlátozás lehetőségét sem - rögzítenek.

[53] A Ptk. Bevezető Rendelkezéseihez fűzött indokolás szerint "a törvénynek elsősorban az alanyi jogok szabad gyakorlását kell biztosítania, a kirívóan rendeltetésellenes joggyakorlás pedig rendszerint a joggal való visszaélés tilalmába ütközik". Erre is tekintettel a Ptk. "nem kapcsolja kifejezetten össze a joggal való visszaélés tilalmát a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével".

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére