Cieger András és Tóth-Barbalics Veronika feladata az Országház Kiadó gondozásában szerkesztett "A magyar országgyűlések története" címmel megjelenő történettudományi sorozat újabb kötetével kapcsolatban nem volt kevesebb, mint a dualista képviselőház több mint négy évtizedes történetének egybeállítása és megírása. Aligha lehet kérdéses, hogy a szerzőknél alkalmasabb témagondozót keveset találni. Cieger egyetemista kora óta kutatja a dualizmus politikatörténetét és e körben számos jelentős munkát tudhat magáénak, Tóth-Barbalics elmúlt évtizedbeli kutatómunkája is jó alapot biztosított a vállalkozáshoz. Azok a részkutatások, közzétett kutatási eredmények, melyeket Cieger András korábban jegyzett, savát-borsát adják munkájának és teszik izgalmassá a könyvet. Tóth-Barbalics Veronika szisztematikusan dolgozta fel korábban a főrendi ház történetét, működését, szervezeti fejlődését. Szinte fejezetről fejezetre rajzolódik ki eddigi munkásságukban a mű tartalomjegyzéke. Több évtizedes kutató- és publikációs tevékenység összegzése a mű. Mozaikelemekből szintézissé lett munka. A politikatudomány és a történettudomány találkozási pontján született opusz jó arányokban elegyíti a különféle tudományterületekről érkező információkat, és a szerzők tapasztalatait. Biztos kézzel kormányoznak az államtudomány, politikaelmélet, történettudomány, statisztika határvizein, hogy az út végén egy valóban apró részleteiben is kidolgozott, hihető és meggyőző kép alakuljon ki az olvasóban.
Cieger András szerencsés döntése volt a kronológia helyett a tematikus rendezés, mely a képviselőház működését 1865 és 1918 között a testület és helyszín funkciói mentén tekinti át. A szentély / törvényalkotás műhely / aréna / színpad / klub / hivatal felosztás első olvasatra erőltetett ötletnek tűnik, utóbb azonban el kell elismerni: telitalálat. Az igazgatás- és szervezetelemzéshez szokott közjogtörténeti gondolkodás számára legalábbis szokatlan az organizatórius kérdések szétszórása különféle tematizáló szempontok szerint, aminek következtében azok a működéshistória részeként bukkannak fel a könyvben. (Például a horvát szabor
- 149/150 -
közjogi kapcsolata a törvényhozással a jelenlételemzésnél, a horvát képviselők szerepén át.)
Eredeti gondolat a kettős helyértelmezés (fizikai jelenlét és szervezeti pozíció) az Alkotmány-templom - Politikai architektúra és hatalommegosztás fejezetben. Izgalmas a kezdeti elhelyezés problémáin keresztül szemlélni a szimbolikus jelentésű terek változását. Azt, hogy miként jut el a puritán, templomszerű, pusztán kőcímerrel és lobogóval ellátott (amúgy a célra alkalmatlan) épülettől a politikai gondolat a monumentális méretű, "emlékműszerű", neogótikus, szobrokkal és címerekkel gazdagon megrakott, gigantikus faliképekkel és freskókkal agyondíszített palotáig. Miként az is, hogy miként, milyen jelképrendszerre hivatkozva ellenpontozza az épület Pestről a budai vár barokk épületét.
Az Aréna küzdelmeinek keretét adó pártok és pártpolitizálás, az ezekre kívülállóan szemlélő körön kívüliek kísérletei az érdekérvényesítésre a tehetetlenségből és a kulturálatlanságból, a magyar parlamenti szokások gyengeségéből fakadó erőszakoskodások - nagyszerű tabló. A Színház fejezet tartalma korrekt: a képviselői beszéd és annak stádiumai és feltételei, képességek és feltételek, beszédrögzítés és sebesség, olvasás és szónoklat kitűnően összefoglalt blokk. A Klub Cieger nyomán megtelik élettel. Mert hogy valóban ez is volt a parlamenti élet fókusza, különösen akkor, amikor még a párszervezetek helyettesítőjeként működtek. Közhely, hogy a fő kérdések fehér asztal mellett (vagy a Klubban) dönthetők el megfelelőképpen, de ez volt a valóság. Az informális kapcsolatok és az ennek keretet adó terek a folyosótól a büféig meghatározzák azokat a kapcsolati formákat. mint a tegezést vagy a kiépülő rokoni viszonyokat, melyek a pártélet szövedékét alkotják. Jó ábrázolás.
És ami még fontos: Hivatalnak lennie kell. A hátsó szolgálattevők és a kiszolgáló rendszer és személyzet nélkül nem működhetne a rendszer. Leírása szerves része a parlament történetének. Az a döntés, hogy a száraz szervezeti-jogi-működési modellből egy ötletes mesélő keretbe igazítja át az intézményeket Cieger András, mint például a Khuen-Héderváry körüli vesztegetési történetet vagy a központi bizottság leírását.
A bevezetésben foglaltak szerint "a hatalomgyakorlás központját mindennapos működése közben átfogóan még nem vizsgálták". Legalábbis történészi eszközökkel, ugyanis Mikszáth Kálmán egykorú írásai számos lényeges megfigyelést tartalmaznak. Ekkor az olvasó még nem sejti, milyen fontos szerepet szán művében a szerző Mikszáthnak. Az író-politikus mindegyre felbukkan a könyv lapjain, s hihetetlenül korszerű, éles szemmel és vitriolos tollal jegyzett esszéi kellemesen színesítik a képviselőházi tablót. Néha már-már úgy tűnik, mintha Mikszáth vezetné Ciegert a gondolatmenetében. Szellemes megoldás, ráadásul szerző könnyed, csevegő-tréfálkozó stílusa mintha el is mosná a határokat kettejük között, ami mindenképpen az olvasmányosság szolgálatában áll. A sok idézet élvezhetővé, érdekessé és szemléletessé teszi a beszámolót a képviselőház életéről. Persze ez azt a veszélyt hordozhatja magában, hogy az idézetekben foglalt, erősen szubjektív értékítéletek a gyanútlan olvasó véleményét olyan irányba változtatják,
- 150/151 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
