Egy 2015. október 16-án jogerőre emelkedett pilot judgmentben[1] az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) az észszerű időn túl elhúzódó eljárások szabályozásának átalakítására vonatkozó kötelezettséget írt elő Magyarország számára. Az EJEB az ítéletben - azon túl, hogy konkrét ügyben megállapította az észszerű időn belüli elbírálásra vonatkozó követelmény megsértését, és kártérítést ítélt meg a kérelmezőnek - általánosságban is deklarálta, hogy eljárások elhúzódása vonatkozásában a Magyarországgal szemben megállapított jogsértések alapján egy visszatérő probléma van, amely az 1950. november 4-én, Rómában kelt Emberi Jogok Európai Egyezménnyel ellentétes gyakorlat alapján áll fenn. Az ítélet meghozatalakor is kb. 400 ilyen tárgyú ügy volt Magyarország ellen folyamatban, és a kérelmek száma folyamatosan nő. Ennek alapján az EJEB előírta Magyarországnak, hogy haladéktalanul, de legkésőbb az ítélet véglegessé válásától számított egy éven belül olyan jogorvoslatot vagy jogorvoslat-együttest vezessen be a nemzeti jogrendszerébe, amely megfelel az Egyezmény követelményeinek,[2] és az EJEB esetjogában lefektetett elvekkel összhangban valóban hatékonyan képes kezelni a túlzottan hosszú eljárások kérdését, az eljárás elhúzódása miatti egyezménysértéseket.
A pilot judgmentben foglalt kötelezettség előírásának korábbi jele volt, hogy az EJEB ítéleteinek végrehajtója, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága már a 2012. márciusi 1136. számú ülésén határozatban előírta Magyarországnak, hogy vezessen be az EJEB esetjogában foglaltaknak megfelelő új kártérítési jogorvoslatot a hazai bírósági eljárások elhúzódása miatt indult strasbourgi ügyek megelőzésére. Ugyanezen jelzés került megfogalmazásra az EJEB eljárása során több ügyben is,[3] viszont ezekben az esetekben a jogrendszer hiányosságának megállapításán túl a szabályozás átalakítására vonatkozóan határidő nem került kikötésre, a Magyar Állam pedig ez ügyben - számon kérhető kötelezettsége nem lévén - intézkedést nem tett. A pilot judgment viszont egyértelmű határidőt szabott a kötelezettség teljesítésére, így Magyarországnak - amennyiben eleget kíván tenni a belső jog[4] részévé vált Egyezményből fakadó kötelezettségeinek, és meg kíván felelni az EJEB előírásainak - 2016 októberéig át kell alakítania az észszerű határidőn belüli elbírálásra vonatkozó jog megsértésével kapcsolatos jogorvoslati rendszerét.
A jogalkotási kötelezettség teljesítése nem nélkülözheti annak vizsgálatát, hogy miért nem felelt meg az EJEB-nek a jogorvoslatra vonatkozó hatályos hazai szabályozás, és milyen szabályozás lenne összhangban az EJEB esetjogában megjelenő értelmezéssel. Szükséges kitérni arra is, hogy a magyar bírósági gyakorlat mennyiben van figyelemmel az EJEB esetjogára, továbbá érdemes áttekinteni azon államok nemzeti jogát, amelyek - hasonló tartalmú pilot judgment ítéletet követően - eredményesen tudták átalakítani az eljárás elhúzódásának kezelése vonatkozó szabályozásukat. Kérdésként merül fel, hogy Magyarország számára milyen következményei lehetnek annak, ha a szabályozást, illetve a kártérítési jogorvoslat elbírálására vonatkozó gyakorlatát nem, vagy nem megfelelően alakítja át.
Az észszerű határidőn belüli elbíráláshoz való jogot az Alaptörvény explicit módon rögzíti,[5] így sérelme elméletben alkotmányjogi panasz tárgyát képezheti.[6] Ugyanakkor, az Alkotmánybíróság számára nem áll rendelkezésre olyan megfelelő törvényi lehetőség, melynek révén az alapjog sérelmét orvosolni tudja, miután nincs hatásköre kártérítés vagy sérelemdíj megítélésére, emellett pedig az Alkotmánybíróság számára biztosított kasszáció eszköze csak az eljárás további elhúzódását eredményezné. Az Alkotmánybíróság egyetlen lehetősége a szignalizáció eszköze, amellyel jelezheti az érintett bíróság felé az ügyek észszerű határidőn belüli elbírálásának követelményét.
Az EJEB a Magyarországot érintő pilot judgmentben kiemelte, hogy kétféle jogorvoslat, illetve jogorvoslat-együttes szabályozása lehetséges: egyrészt a folyamatban levő eljárások felgyorsítását, a sérelem megelőzését célzó, másrészt pedig utólagos, a már elhúzódott eljárások vonatkozásában kártérítést nyújtó jogorvoslatot érintő szabályozás.[7] Így az EJEB által előírt kötelezettség lényegében a Pp.[8] 114/A. §-ában rögzített eljárás elhúzódása miatti kifogás, valamint - dogmatikailag helytelenül - a Pp. 2. § (3) bekezdésében rendezett, sérelemdíjra vonatkozó igényérvényesítés újragondolását jelenti.[9]
- 460/461 -
A 2006. április 1-jétől hatályos, a Pp. 114/A. §-ában szabályozott eljárás elhúzódása miatti kifogás[10] jogintézménye célozza az eljárás folyamatban léte alatt a megfelelő jogorvoslat biztosítását.[11]
Az EJEB ezen rendelkezéssel kapcsolatban több ítéletében is rögzítette, hogy nem tekinthető hatékony jogorvoslatnak amiatt, hogy - bár egyes elmulasztott eljárási cselekmények megtételét orvosolja - a rendelkezés igénybevétele során semmi sem garantálja, hogy az eljárás egésze észszerű időn belüli marad.[12] Hazai bíróság is jutott több esetben arra a következtetésre, hogy az eljárás elhúzódása miatti kifogás nem jelent hatékony jogorvoslati eszközt az eljárás elhúzódásának kezelésére.[13]
Az EJEB esetjoga alapján az eljárás felgyorsítására alkalmas jogorvoslat hatékonysága függ attól, hogy az mennyiben gyakorol szignifikáns hatást az eljárás egészének hosszára. Az eljárás elhúzódása miatti kifogás ezzel ellentétben csak egyes konkrét, határidőben vagy észszerű időtartamon belül el nem végzett eljárási cselekmények megtételét célozhatja, de nem eredményezheti az egész eljárás észszerű időn belüli elvégzését - ehhez arra lenne szükség, hogy valamennyi eljárási cselekmény esetében külön-külön kifogásolja a fél annak elhúzódását, a kifogást elbíráló bíróság pedig rövid időn belül határozzon róla.
A következetes bírói gyakorlat szerint[14] az eljárás elhúzódása miatti kifogást, mint alaptalant el kell utasítani, ha a kifogás előterjesztésekor a mulasztás, illetve a késedelem már nem áll fenn. A kifogás csak akkor lehet alapos, ha az ügyben eljáró bíróság mulasztása vagy késedelme a kifogás elbírálásakor még fennáll, és ez indokolja, hogy a kifogást elbíráló bíróság a szükséges intézkedések megtételére hívja fel a mulasztó bíróságot.[15] Nem minősül kifogást megalapozó mulasztásnak az, ha a bíróság a tárgyalás kitűzésével az eljárási cselekményt elvégezte, de annak időpontja meghatározásánál nem érvényesült a négy hónapos időközre vonatkozó szabály,[16] így a jogintézmény megteremtésével elérni kívánt cél - az eljárás folyamatosságának biztosítása, az úgynevezett inaktív időszakok kiszűrése - szempontjából a négy hónapon túli tárgyalási időpont miatti sérelemre nem alkalmas eszköz a kifogás intézményének biztosítása.[17]
Fentiek okán az eljárás elhúzódása miatti kifogás nem alkalmas arra, hogy az eljárás egészének az észszerű időtartamon belül tartását biztosítja, ugyanakkor az eljárás meghosszabbodását eredményezheti a kifogás elbírálásának időtartamával. A bíróságnak viszont kifogás nélkül is kötelezettsége a perek észszerű időn belül való bejezése, és ha ennek nem tesz eleget, az kifogás nélkül is kötelezettségszegés a bíróság, és jogsérelem a fél oldalán,[18] így a kártérítési jogorvoslat előzetes feltételeként a kifogás előterjesztésének kötelezettségét nem célszerű előírni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
