Novák Rebeka: Megkötözött lábakkal táncolunk - a lakcímnyilvántartásba bejegyzett lakóhely évenkénti változásáról szóló megállapodás lehetősége, okai és aggályai (CSJ, 2022/1., 29-34. o.)

A balett szó hallatán könnyű felidézni - különösen így, karácsony után - Csajkovszkij A diótörő című színpadi művének lenyűgöző táncosait, akiknek minden mozdulata olyan önfeledt, légies és lenyűgöző, hogy tényleg elhisszük, tündérek és egerek táncolnak előttünk. Ugyanakkor egészen biztos, hogy e szó hallatán nem egy összekötözött lábú balett-táncos képe villan fel a szemünk előtt, aki éppen egy mankó segítségével próbálkozik a pas de bourrée[1] figurával. Ha ebben a groteszk jelentben a karmester megkérdezné ezt a táncost, miért e különös kísérlet, a válasz egyszerű volna: "Azért, mert éppen ön kötözte össze a lábaimat." Noha sokan bizonyára más képpel jellemeznék, egy bírósági tárgyalás is nagyon hasonló egy modern balettelőadáshoz, amelyben a rendező szerepét a jogszabályok töltik be, a karmester az eljáró bíróság, az ügyfelek és az ügyvédek pedig a táncosok, akik ugyan nem adnak elő minden alkalommal színpadra illő jelenetet, egyvalami azonban egészen biztos: összekötözött lábakkal épp annyira nem "táncolhatnak" mankó nélkül, mint a groteszk jelenetünk balett-táncosai.

Különélő szülők esetén a polgári jog 2022. január 1. napjáig kizárólag a szülők megállapodása esetén tette lehetővé a közös szülői felügyeleti jog fenntartását, egyetértés hiányában valamelyik szülőt a bíróságnak fel kellett jogosítania a szülői felügyeleti jog (kizárólagos) gyakorlására.[2] Az utóbbi esetben fel sem merült a gyermek lakóhelyének a lakcímnyilvántartásba történő bejegyzésével kapcsolat kérdés, míg a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:21. § (4) bekezdése[3] és a 4:165. § (2) bekezdése[4] értelmében a közös szülői felügyeleti jog fenntartásában történő megállapodás esetén a szülőknek a gyermek nyilvántartásba bejegyzett lakóhelye tekintetében is megegyezésre kell jutniuk. A jogszabály e kitétel tekintetében pontosan akként fogalmaz, hogy "a gyermek lakóhelyét azonban meg kell határozniuk" [Ptk. 4:21. § (4) bekezdés], valamint a bíróság a felek egyezségét jóváhagyja vagy ítélettel határoz a "szülők közös szülői felügyeletre és ezzel összefüggésben a gyermek lakóhelyére" vonatkozóan [Ptk. 4:165. § (2) bekezdés].

Polgári jogi szempontból a felek között létrejövő megállapodás szerződéses jogviszonyt eredményez, amelynek tekintetében a Ptk. negyedik könyvében foglalt családjogi szabályok speciális formai és tartalmi követelményeket határoznak meg, így például a szerződés tartalmára nézve is. A közös szülői felügyeleti jogban történő megállapodás során tehát a szülőknek megegyezésre kell jutniuk a gyermek lakcímnyilvántartásba bejegyzett lakóhelye tekintetében. A jogszabály mindösszesen ennyi előírást tartalmaz, azaz azt várja a szülőktől, hogy megmondják, melyik szülő lakóhelye lesz a gyermek lakcímnyilvántartásba bejegyzett lakóhelye. E körben a jogszabály tehát sem időbeli, sem területi korlátot nem állít. Mindez az egyezségben rendezendő kérdések mennyisége, mélysége és összetettsége után szinte egyszerűnek tűnne, hiszen amennyiben csak ez az egy kérdés maradt, úgy a szülők addigra sikeresen megállapodtak a szülői felügyeleti jog közös gyakorlásában, a kapcsolattartás, illetve nevelési idő megosztásának módjában és időtartamában, valamint a tartásdíj kérdéskörében. A szerződéses szabadság alapvető polgárjogi elve ez esetben is megilleti a szülőket, amelynek korlátját kizárólag a jogszabály által előírt kötelező forma, illetve tartalom jelentheti. Így például a megállapodásnak a szülők mint szülői felügyeleti jogot gyakorló, illetve annak gyakorlására jogosult felek között kell létrejönnie (személyi korlát), és a fent idézett jogszabályhelyek alapján tartal-

- 29/30 -

maznia kell a gyermek lakóhelyére vonatkozó rendelkezést.

A szülők döntési joga a fenti jogszabályhelyen és a szerződéses szabadságon túl Magyarország Alaptörvényének VI. cikke által,[5] valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikke[6] által deklarált magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogon mint alapvető emberi jogon alapul. E szabadságjog ugyan korlátozható, de csak és kizárólag jogszabály által meghatározottak alapján, az elérendő célnak megfelelő módon, a szükségességi és arányossági teszt[7] szerint, más alapjoggal történő konkurálásuk esetén és alkotmányos értékek védelme esetén és érdekében.

A felsorolt feltételek teljesülését hivatott biztosítani az a jogszabályi rendelkezés, hogy az eljáró bíróság a felek egyezségét abban az esetben hagyja jóvá, ha az megfelel a jogszabályoknak[8] és a gyermek érdekében[9] áll. E körben a lent részletesebben kifejtettekre utalva szükséges megemlíteni, hogy sem a korlátozással védendő konkuráló jog, sem a jogszabálynak való megfelelőség tekintetében nem elegendő egy absztrakt hivatkozás, hanem annak kellően konkrétan meghatározottnak kell lennie ahhoz, hogy ezen alapvető emberi jog korlátozása jogszerűnek (alkotmányosnak és egyezménykonformnak) minősülhessen. Tehát önmagában az az indokolás, hogy az "nem áll a gyermek érdekében", nem elegendő, konkrétan szükséges meghatározni, hogy milyen érdeksérelem elhárítására és miért alkalmas az adott korlátozó intézkedés.

A lakóhely meghatározása tekintetében a lehetőségek tárháza véges, a szülők dönthetnek úgy, hogy az egyikük lakóhelye lesz a gyermek lakóhelye, e döntésüket kiegészíthetik azzal, hogy a másik szülő lakóhelye a gyermek tartózkodási helyeként kerül rögzítésre a nyilvántartásban, valamint felmerülhet a gyermek nyilvántartásban rögzített lakóhelyének meghatározott időszakonkénti, végrehajtható módon rögzített változása. Ez az opció azt jelenti, hogy a felek megállapodnak, hogy a gyermek lakóhelyeként egy általuk konkrétan meghatározott időtartamig az egyik szülő lakóhelyét jelölik ki, míg annak lejárta után, szintén konkrétan meghatározott időtartamig, a másik szülő lakóhelyét jelölik ki a gyermek lakóhelyeként. A gyakorlatban előfordult példákban ez tipikusan egy év időtartamot jelentett, azaz a szülők abban állapodtak meg, hogy a gyermek lakóhelye páros évben az egyik szülő lakóhelyével azonos, míg páratlan évben a másik szülő lakóhelyével azonos, vagyis a gyermek lakcímnyilvántartásban rögzített lakóhelyét évente váltják.

Az esetleges félreértések mielőbbi tisztázása érdekében fontos már a legelején leszögezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy a gyermek egy évig az egyik szülővel él, majd egy évig a másik szülővel. A felek között létrejött megállapodás ilyenkor - bár nem kötelezően, de szinte kivétel nélkül - ugyanis tartalmaz egy kapcsolattartási rendet, nevelési idő megosztást, amely pontosan rögzíti, hogy a gyermek mikor és mennyit idő tölt ténylegesen az egyik, illetve másik szülő nevelésében és környezetében. A lakóhely kijelölése tehát csak és kizárólag adminisztratív aktust jelent, ami a hatályos jogszabályok alapján nem eredményez sem többletjogot, sem pedig többletkötelezettséget.

Joggal merül fel a kérdés, hogy a fentiek ismeretében mégis mi okozhat problémát, pláne olyan mértékben, hogy az eljáró bíróság részéről felmerül: megtagadja az egyezség jóváhagyását a gyermek érdekeire hivatkozva és miként viszonyul mindez a fent említett jogforrásokhoz.