Gyászol az ügyészi kar, a jogtudomány, a rendészeti felsőoktatás és a felelősen gondolkodó társadalom. Életének 84. évében elhunyt Bócz Endre, egykori fővárosi főügyész, az állam- és jogtudományok kiemelkedő művelője, a Rendőrtiszti Főiskola Kriminalisztikai Tanszékének korábbi vezetője, a Magyar Rendészettudományi Társaság elnökségi tagja, a közíró, izgalmas gondolatok megfogalmazója, akinek nyugdíjas éveit is a kivételes műveltséggel hitelesített tenni akarás jellemezte. Komoróczy Géza közelmúltban megjelent életinterjújában úgy említi őt, mint aki ügyészként és publicistaként egyformán kiváló teljesítményt mondhat magáénak.[1] Nem akármilyen, de nagyon is megérdemelt elismerés egy világhírű tudóstól. Hasonlóan tekintenek az életműre a pályatársak.
Azt, hogy mi volt Bócz Endre meggyőződése az ügyészi hivatásról, talán a legplasztikusabban a nagy előd, Kozma Sándor királyi főügyész méltatása mutatja meg: "Kozma Sándor személyében olyan jellemszilárd egyéniséget tisztelhetünk, kiről nem tehetjük fel, hogy a királyi ügyészi kar az ő vezetése alatt bármely kormány kezeiben vak eszközül fogna használtathatni."[2] A hivatás és a személyiség különös összeforrottságát fejezik ki Bárándy Péter szavai: "Azt mondod, ügyész? - Azt mondom, Bócz."[3]
A jogtudóst mutatja be Király Tibor akadémikus a Bócz Endre monográfiájához írt előszavában: "A szerzőnek - négy évtizedig az ügyészségen dolgozván - bőven volt lehetősége a büntetőeljárási jog működését belülről megfigyelni, és rendszerint a büntetőeljárási jogi előírások bürokratikus vetületét, értelmetlen, céltalan vagy diszfunkcionális formalizmusát szokta volt kifogásolni. Megtudhatjuk a könyvből, hogy kedvező változást várt az 1990-es években megindult jogalkotástól. Maga is részt vett az utolsó másfél évtized kodifikációs munkáiban [...] A rendszerváltozást jó alkalomnak vélte volna arra, hogy a megújulás sikeres legyen, ám ez nem következett be. És hogy a törvényhozás nem minden aktusával ért egyet, azt az un. feljelentés-kiegészítés újraélesztésével példázza, ami szerinte a nyomozási határidőkkel és a statisztikai adatokkal való játszadozásra, sőt kóklerkedésre adhat alkalmat. Az új büntetőeljárási törvény szelleméről és eljárási stílusáról az 1990-es évek elején szőtt remények szertefoszlottak [...] A hiba egyik oka talán az, hogy az 1998. évi XIX. törvény előkészítése idején a szakmai köröket nem készítették jól fel az újnak a befogadására, habár az is lehet, hogy nem is volt akarat a változtatásra, illetőleg nem voltak aktív részesei a kodifikációs tevékenységnek."[4]
Az egyet nem értésen túl a védelem joga melletti kiállás és némi irónia is kihangzik a büntetőeljárási kódexet módosító javaslathoz fűzött megjegyzésből: "A törvényjavaslat szerzői a jelek szerint a XV-XVIII. századi inkvizitórius büntető eljárás gondolatkörében mozognak a védekezési jog és a védelemhez való jog kérdéseit illetően: a terheltből beismerő vallomást kell kivenni és ezt - vélekedésük szerint - a védő közreműködése gátolja."[5]
Elek Balázs az elismerés hangján megállapítja: "A nyomozó és az ügyész bizonyítási tevékenységéről, meggyőződésének kialakulásáról, annak korlátairól Bócz Endre számos tanulmányban értekezett. Nála hitelesebb és autentikusabb szerzőt ebben a kérdéskörben felesleges keresni."[6]
Nem áll messze a belső meggyőződés büntetőeljárási szerepének hangsúlyozásától Bócz egyik utolsó munkája sem, amely - egyebek mellett - kritizálja a tágabb értelemben felfogott igazságszolgáltatásnak az igazságügyi politikában ismét előtűnt szemléletét. "Igyekeztem kimutatni, hogy a »szűkebb« és »tágabb« értelemben vett igazságszolgáltatás - eredetileg néhai Barna Péter nevével fémjelezhető - koncepciója, amely szerint a nyomozásban 'a lényeget tekintve ugyanolyan bizonyítás folyik, mint a tárgyaláson', s amely tudat alatt sok tekintetben még ma is meghatározza a jogalkalmazói szemléletet, nem állja meg a helyét. A bűnözés, és - következésként - a bűnüldözés sokat változott, de nem annyit, hogy a büntető igazságszolgáltatás olyan kipróbált és bevált hagyo-
- 420/421 -
mányos elveit, mint a közvetlenség és a kontradiktórius tárgyalás, fel kellene adni."[7]
Bócz Endrének a kriminológia területén tett kirándulásáról Irk Ferenc így emlékezett meg: "A személyi társadalomveszélyesség megállapítása tehát lényegéből következően prognosztikus értékítélet (kiemelés: IF) a személyiség jövőbeli tevékenységére vonatkozóan; azt fejezi ki, hogy az illető részéről társadalomra veszélyes tevékenység kifejtése - reális lehetőség; valószínű."[8]
A kriminalisztikában is maradandót alkotott Bócz Endre, amit jól reprezentál a 2004-ben szerkesztésében megjelent kétkötetes kriminalisztikai kézikönyv, továbbá a Rendőrtiszti Főiskola Kriminalisztikai Tanszéke élén kifejtett munkássága: "Különösen értékes és rendhagyó munkának tekintendő a büntetőeljárás kevésbé kriminalisztika centrikus szakaszának, a bírósági szaknak feltérképezése a nyomozásra jellemző eszközök és módszerek alkalmazásának oldaláról. E kötetben azt olvashatjuk, hogy az az ismeretrendszer, amit nálunk kriminalisztikán szokás érteni, nevezzék bárhogy, az emberi megismerő tevékenységnek a mindennapi élet gyakorlatában és a legkülönbözőbb tudományterületeken kidolgozott, sikeresnek bizonyult vagy sikeresnek ígérkező eszközeit, eljárásait és módszereit alkalmazza a rekonstruktív ténymegállapításban. Ennek célja pedig a bűncselekmények felderítése, elkövetői kilétének a megállapítása, a történtek bizonyítása, a felelősség megállapítása és további bűncselekmények megelőzése."[9]
A gazdag életműből csak nagyon keveset tudunk felvillantani. Termékeny és kivételes tehetségű jogtudóstól búcsúzunk. A veszteség a bűnügyi diszciplínák területén a legnagyobb, ott, ahol a kutatói kvalitásokon túl fontos az igazság kimondásának bátorsága is. Vigyázzunk tehát hagyatékára mint ritka kincsre!
Az ügyészi hivatásrend bizonyosan megőrzi emlékét, és tőle is tanulva gyarapítja testületi értékeit.
Szerettei, barátai, valamennyien, akik ismerték őt, nagyszerű férfitól köszönnek el, hiánya most már visszavonhatatlan. "Ilyen az ember. Egyedüli példány."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
