A Családi Jog a Joggyakorlat rovat keretében új sorozatot indít, amelynek célja a 2013. évi V. törvényhez kapcsolódó felsőbírósági gyakorlat bemutatása a folyóirat tárgykörébe tartozó ügyekben, tematikusan csoportosítva. Olyan határozatokat közlünk, amelyek írott formában más folyóiratban, határozat gyűjteményben nem jelentek meg. A határozatokat szerkesztett és rövidített formában, de a közölt részben szöveghűen tárjuk az olvasók elé. A címek és az alcímek, valamint az alkalmazott törvényhelyek kiemelése a szerkesztőtől származik.
Az 1943-ban született alperes a 2/8 arányban tulajdonában álló ingatlanon épült négy önálló lakóépület egyik háromszobás lakóházában 2013. évig együtt lakott leányával, a felperessel és két unokájával, jelenleg azonban egyedül él.
Az alperes 2008. évben pszichiátriai szakrendelésen pánikzavar miatt gyógyszeres kezelésben részesült, ennek köszönhetően állapota egyensúlyba került, 2009 augusztusától azonban a szakrendelésen nem jelentkezett.
Az alperes és a felperes, továbbá a felperes gyermekei között többször voltak súlyos konfliktusok, az alperes leánya magánéletébe beavatkozott, párkapcsolatát kritizálta, kapcsolatukat a kölcsönös vádaskodás jellemezte.
A felperes 2010. évben már kezdeményezte az alperes gondnokság alá helyezését, keresetétől azonban elállt, mert az alperest paranoid téveszmés személyiség- és pszichotikus zavar miatt 2010. augusztus 24-től szeptember 28-ig pszichiátriai szakkórházban kezelték és ennek hatására állapota javult, családi kapcsolatai normalizálódtak. Az alperes a kórházi kezelés után a kontroll vizsgálatokon rendszeresen részt vett, gyógyszereit beszedte, 2012. március végétől azonban a kontrollvizsgálaton nem jelent meg, a gyógyszerek szedését önként abbahagyta, téveszméi, üldöztetéses kórképe kiújult.
A felperes módosított keresetében az alperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezését kérte arra hivatkozással, hogy az alperes nincs tisztában pszichés betegségével, betegségtudata nincs, ezért rendszeres gyógykezelése érdekében indokolt cselekvőképességének korlátozása.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletével az alperest cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezte az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása ügycsoport tekintetében és az alperest a választójogból is kizárta.
Ítélete indokolása szerint elfogadta a kirendelt igazságügyi elmeorvos-szakértői véleményt, amely megállapította, hogy az alperes időskori téves eszmés elmebetegségben szenved, ezért orvosi szempontból a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése indokolt. A kihallgatott tanúk vallomásának, továbbá az alperesnek az eljárásban és a szakértő előtt tanúsított magatartásának mérlegelése alapján úgy ítélte meg, hogy az alperes gondnokság alá helyezése csak az egészségügyi ellátással kapcsolatos jog és a választójog gyakorlása tekintetében indokolt. Ezzel biztosítható az alperes gyógykezelése, melynek hiányában az alperes téves eszméi kiterjedhetnek nemcsak a családra, az orvosokra, hanem az alperes teljes életével, mindennapi életével is összefüggő körülményekre.
Az elsőfokú bíróság a döntését az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 14. § (1)-(5) bekezdésére, továbbá a (6) bekezdés 8. pontjára alapította és a 14/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg a kötelező felülvizsgálat időpontját.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletét részben megváltoztatta: mellőzte a választójog gyakorlása kizárásáról szóló ítéleti rendelkezést és megállapította, hogy az alperest a választójog megilleti. További rendelkezése szerint a gyámhatóság a gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálata iránti eljárást a jogerős
- 44/45 -
ítélet meghozatalától számított két éven belül köteles megindítani.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában elsődlegesen arra utalt, hogy a 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) hatályba lépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 4. § (1) bekezdése értelmében[1] a kereset elbírálására az új Ptk. 2:19. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 310. § (2) bekezdése szerint elsődleges kérdés az, hogy fennáll-e az érintett személy mentális zavara, a Ptk. 2:19. § (2) bekezdésében foglalt feltételek csak ezt követően vizsgálhatók. Orvosilag igazolt mentális zavar esetén a bíróságnak kell döntenie arról, hogy az érintett személy gondnokság alá helyezése indokolt-e egyes ügycsoportok vonatkozásában.
Az elmeorvos-szakértő a megváltozott anyagi jogszabályok ismeretében is úgy nyilatkozott, hogy az alperes ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - mentális zavara következtében - tartósan, illetve időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent, emiatt orvosi szempontból indokolt a gondnokság alá helyezése. Az alperes mentális állapotában csak a gondnokság alá helyezés jelenthet megoldást, mert ezzel biztosítható a gyógykezelése. Az alperes betegség belátásának hiányát, a szakvélemény megállapítását az alperes perbeli nyilatkozatai egyértelműen alátámasztották. Az alperes a pszichiátriai kezeléséről egy év elteltével sem nyújtott be orvosi dokumentációt és a fellebbezésében sem hivatkozott olyan okokra, körülményekre, amelyek a szakértői vélemény megállapítását aggályossá, illetőleg megalapozatlanná tennék. A perben feltárt bizonyítás anyaga pedig nem alkalmas a szakvélemény helyességének megdöntésére. A szakértő véleménye és szóbeli nyilatkozata támpontot adott annak az ügycsoportnak a megállapítására, amelyben az érdekeinek megóvása érdekében az alperes cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezése indokolt.
Bár az orvos szakértői vélemény szerint az alperes mentális zavara érinti a választójog gyakorlását is, a másodfokú bíróság - az elsőfokú bírósággal szemben - ebben, az alapvetően bírói kompetenciába tartozó kérdésben úgy foglalt állást, hogy az alperes - intellektusából adódóan - tisztában van a választási rendszerrel, számára lényeges a választójog gyakorlása. Erről a másodfokú bíróság maga is meggyőződött az alperes meghallgatása során, ezért - az elsőfokú ítéletet megváltoztatva - nem látta indokoltnak a választójogból történő kizárását.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak részbeni hatályon kívül helyezését, a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát és a kereset teljes elutasítását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem találta megalapozottnak. Döntését a következőkkel indokolta.
A cselekvőképesség az embernek az a képessége, hogy saját személyében akarat-elhatározásával érvényes jognyilatkozatot tehet, azaz saját cselekményeivel jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. A cselekvőképesség korlátozására kizárólag a törvény által meghatározott esetekben, törvényesen lefolytatott eljárás keretei között van lehetőség [Ptk. 2:8. § (1) és (2) bekezdés].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
