Az Európai Unió (EU) jogrendszerével több, magyar szerző tollából született mű foglalkozott már, az integráció előrehaladtával folyamatosan változó, különböző perspektívákból. Magyarország uniós csatlakozásának kapujában, a felkészülés jegyében egyre feszesebb figyelemmel tanulmányoztuk a vonatkozó, akkor még közösséginek nevezett joganyag feldolgozását; 2004. május 1-jétől "éles helyzetben", több jogterületen változást megélve, saját, mindennapi tapasztalatainkkal összemérve olvashattuk a kapcsolódó elemzéseket. Gombos Katalin könyve 2016 végéig követve a változásokat, az Európai Unió jogáról szóló átfogó művek sorában a magyar szakirodalom legfrissebb darabja.
1.Az EU egy folyamatosan mozgásban lévő, eddig bővülő, mostanság éppen szűkülni látszó, vitázó, együttműködő, organikusan változó egység, ami ennélfogva a vele foglalkozó szakembereket is folyamatos megújulásra készteti. A magyar olvasóközönség a legfrissebb elmozdulásokról, trendekről is olvashat a könyvben, amely ugyanakkor nemcsak az aktuális, hatályos joganyaggal foglalkozik, hanem van egy jogtörténeti vonulata is, vagyis a szerző nem kevésre vállalkozott: az Európai Unió jogrendszerét és közjogának alapjait azok történetiségébe ágyazva dolgozza fel.
Az integrációtörténettel nyitó 1. fejezet a II. világháború utáni történelmi helyzetbe ágyazottan bontja ki azt a folyamatot, amelyben megszületett az európai államok eddigi történetének egyik legnagyszerűbbnek megálmodott vállalkozása. Az 1. fejezet az Unió jövőjébe is igyekszik tekinteni és Magyarországot is fókuszába helyezi.
Az EU jogi alapjairól szóló 2. fejezet kiemeli, hogy az Európai Unió egy sajátos entitás, amely amellett, hogy a tagállamok szerződéses szövetsége, egyúttal egy szupranacionális szervezet is, amely sem államszövetségnek, sem szövetségi államnak nem tekinthető, habár bizonyos jegyeit magán viseli. Az uniós jog unikális, az európai integráció meghatározó eszköze, nem tekinthető egyszerű nemzetközi jognak és a nemzeti jogi rendszerek részének sem. Az EU joga jelentősen áthatja, részben át is fedi a tagállamok belső jogrendszerét, azokkal sajátos szerkezetet alkotva. Az Európai Bíróság a nemzeti jogok és az uniós jog egymáshoz való viszonyának tisztázása körében mutatott rá az uniós jog sajátosságaira, doktrínáira (közvetlen hatály és alkalmazhatóság, közvetett hatály, szupremácia és primátus), amelyet a 2. fejezet kimerítően tárgyal. A szerző ugyanezen fejezetben taglalja a jelenleg hatályos Szerződésekben expressis verbis is megfogalmazott uniós értékeket, elveket, célokat.
A hatályos alapító szerződésekről és alkotmányos jellegű dokumentumokról is áttekintést ad. A tagsággal kapcsolatos kérdések nem csak a lehetséges, jövőbeli csatlakozások, de a Brexit folytán a kilépés szabályai miatt is aktuálisak.
2. A 3. fejezet az EU intézményrendszerét vázolja fel, górcső alá veszi az Európai Parlamentet, az Európai Tanácsot, a Tanácsot, az Európai Bizottságot, az EU Bíróságát, az Európai Központi Bankot és a Számvevőszéket. Külön cím alatt ismerteti az Unió tanácsadó szerveit: a Gazdasági és Szociális Bizottságot, a Régiók Bizottságát. Szól az Európai Beruházási Bankról, valamint az EU hivatalairól, ügynökségeiről, decentralizált szerveiről.
Az EU az EUSZ 3. cikkében megfogalmazott célkitűzéseit a Szerződésekben ráruházott hatáskörök keretein belül valósítja meg. Az EU a hatáskör-átruházás elvének megfelelően kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el. Minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad. Az Unió hatásköreivel foglalkozó 4. fejezet a hatáskör-átruházás elve mellett megismerteti az olvasót a szubszidiaritás és az arányosság elvével, valamint a lojalitási klauzulával is. Csoportosítja a hatásköröket három általános kategóriába (kizárólagos; megosztott; és támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések hozatalára vonatkozó) sorolva, valamint további speciális hatásköröket (gazdaságpolitikai, illetve a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó) is tárgyal. Megismertet a kiegészítő hatáskörrel, de az egyéb, a szerződésekben nem
- 414/415 -
nevesített, dogmatikai kategóriák alapján elkülöníthető (bennfoglalt, külső, illetve osztott) hatáskörökről is szól.
3. Az Európai Unióban a jogalkotás a különböző döntéshozatali eljárások keretében történik. Az 5. fejezet elemzi a különböző (rendes és különleges) jogalkotási eljárásokat. A rendes jogalkotási eljárás rendeleteknek, irányelveknek vagy határozatoknak a Bizottság javaslata alapján az Európai Parlament és a Tanács által történő elfogadásából áll. A különleges jogalkotási eljárások a korábbi, külön nevesített konzultációs, együttműködési és hozzájárulási eljárások, amelyeket csak kivételesen indokolt alkalmazni, itt gyakorlatilag az Európai Unió Tanácsa az egyetlen jogalkotó. Ezen eljárások között tárgyalja a szerző a költségvetési eljárást. A rendes és a különleges eljárások közötti átjárást a Passerelle- (áthidaló) klauzulák teszik lehetővé. A fejezet egyéb, olyan eljárásokat is tartalmaz, amelyeknek nem jogalkotási aktus létrehozása a célja.
A 6. fejezet a tipikusan az Unió tagállamai által életre hívott elsődleges, illetve az Unió jogalkotási hatáskörrel felruházott intézményeinek jogi aktusait jelentő másodlagos jogforrásokat tárgyalja. Ezek mellett a jogirodalom által elkülönült jogforráscsoportként kezelt speciális jogforrásokról is szól a szerző. Ebbe a körbe tartoznak a harmadik országgal vagy nemzetközi szervezettel kötött nemzetközi szerződések, társulási szerződések.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
