Nemzetközi magánjogi tényállás esetén (vagyis, amennyiben fennáll lényeges külföldi elem) a felek élhetnek a jogválasztás szabadságával. Kérdéses azonban, hogy ha egy honi jogalany és egy külföldi vállalkozás itthon bejegyzett fióktelepe között jön létre szerződéses jogviszony, fennáll-e nemzetközi magánjogi tényállás, amennyiben a fióktelepen kívül nincs a jogviszonyban lényeges külföldi elem, feltéve, hogy a fióktelep egyáltalán lényeges külföldi elemnek minősül. A vizsgálat alapjául szolgáló tényállás tehát a következő: adott egy külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe és egy magyar gazdasági társaság, amelyek Magyarországon szerződést kötnek, és ennek a szerződésnek a teljesítési helye szintén Magyarországon van.
A nulladik kérdés természetesen az, hogy melyik kollíziós jogszabály alkalmazandó. A lényeges nemzetközi elemet tartalmazó szerződéses kötelmek esetén ugyanis három szabályozási rezsim alkalmazhatósága is felmerül. A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nmj. tvr.) majdnem három évtizeden keresztül tartalmazta az alkalmazandó szabályokat, és továbbra is hatálya alá tartoznak a 2006. június 1-je előtt kötött szerződések. Ekkor lépett ugyanis hatályba a 2006. évi XXVIII. törvénnyel kihirdetett, a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980-as Római Egyezmény (a továbbiakban: Római Egyezmény), amely a 2006. június 1-je után kötött szerződésekre alkalmazandó1. Ezt követően az uniós jogalkotó 2008. június 17-én elfogadta a Róma I névre keresztelt 593/2008/EK rendeletet (a továbbiakban: Róma I rendelet), amely a 2009. december 17. után kötött szerződések vonatkozásában határozza meg az alkalmazandó jogot. Vagyis egy szerződésre bármelyik kollíziós szabály alkalmazandó lehet, attól függően, hogy azt mikor kötötték.
A fióktelep nemzetközi magánjogi "minősítése" azért vet fel komoly problémákat, mert a magyar szabályozás ebben a vonatkozásban egy igazi öszvér megoldást tartalmaz. A fióktelep a külföldi vállalkozás szervezeti egysége, ennyiben tehát annak része, azonban egyúttal a vállalkozástól elkülönült jogalanyisággal rendelkezik, amelyet részletszabályok egy vékony köldökzsinórja visszaköt a külföldi vállalkozáshoz. Nem egyértelmű azonban, hogy ez a köldökzsinór mire elég. Nem könnyebb kérdésről van itt szó, mintha azt kellene eldönteni, hogy az öszvér valójában ló vagy szamár. Az öszvér ugyanis se nem ló, se nem szamár, bár kétségtelenül kicsit ló és kicsit szamár.
A külföldi fióktelep "belföldiségével" kapcsolatos legfontosabb érv, hogy az a magyar cégnyilvántartásba bejegyzett cégforma, amely bár jogi személyiséggel nem, jogalanyisággal rendelkezik és cégneve alatt jogok és kötelezettségek hordozója lehet. A külföldi jelleg alátámasztására felhozható érvek is pont e kérdés körül csoportosulnak: a fióktelep a külföldi vállalkozás bábja, amely vonatkozásában a külföldi vállalkozást magát különböző - többek között felelősségi - kötelezettségek terhelik, sőt, a fióktelep munkavállalói a külföldi vállalkozással állnak munkaviszonyban.
A fióktelepet, a külföldi vállalkozás fióktelepeként, önálló cégformaként jegyzik be a belföldi cégnyilvántartásba [1997. évi CXXXII. törvény a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről, a továbbiakban: Ftv. 2. § b) pont]. A fióktelep jogok és kötelezettségek alanya, képviselői az ő nevében járnak el, "a fióktelep tevékenységével összefüggésben (…) a fióktelep jár el a hatóságokkal és harmadik személyekkel szemben fennálló jogviszonyokban" [Ftv. 3. §]. A külföldi vállalkozás, főszabály szerint, nem rendelkezik a fióktelep vagyona felett: "a külföldi vállalkozás a fióktelep cégneve alatt szerzett vagyonról, jogokról, illetve vállalt kötelezettségekről saját cégneve alatt csak a fióktelep megszűnésekor, illetve az e törvényben meghatározott fizetésképtelenségi eljárások során (...) rendelkezhet." [Ftv. 10. § (2) bek.] "A fióktelep nem folytathat a külföldi vállalkozás nevében képviseleti tevékenységet." [Ftv. 10. § (1) bek.] Bár ennek ma már korlátozottabb a gyakorlati jelentősége, árulkodó, hogy "a fióktelep - ha törvény másképp nem rendelkezik - devizabelföldinek minősül. A belföldiekre irányadó szabályok szerint kell a külkereskedelmi szerződéseket is megkötnie, illetve az engedélyköteles ügyletek esetén - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - az engedélyeket beszereznie." [Ftv. 13. §]
A fenti rendelkezések ellenére számos érvet találunk a fióktelep külföldi jellege mellett. Az első - azonban nem tételes jogi - érv a nemzetközi kereskedelem folklórja: a fióktelep (branch), szemben a leányvállalattal
-52/53-
(subsidiary) a vállalkozás "kirendeltsége" egy idegen országban, amely jogi személyiséggel nem rendelkezik, önállósága nincs. A fióktelep végső soron a külföldi vállalkozás meghosszabbított karja. Emellett a fióktelep honi szabályozása is tartalmaz szép számmal a kontroll-elméletre rímelő szabályokat, amelyek arra utalnak, hogy a fióktelep csupán egy báb, a jogviszonyok másik oldalán, bár de jure valóban nem ez a helyzet, mindig a külföldi vállalkozás áll.
Először is, az Ftv. által használt definíció is ilyen sugallatokat tartalmaz: a fióktelep a külföldi vállalkozás szervezeti egysége, jogi személyiséggel nem, csak "gazdálkodási önállósággal" rendelkezik [Ftv. 2. § b) pont].
Másrészt, a külföldi vállalkozás a fióktelep útján végzi saját vállalkozási tevékenységét Magyarországon ["külföldi vállalkozás a Magyarországon nyilvántartásba vett fióktelepe, illetve fióktelepei útján (...) belföldön (...) vállalkozási tevékenység végzésére jogosult..."], bár a fióktelep működésével összefüggésben a fióktelep lép fel a külvilággal szemben [Ftv. 3. §]. Következésképpen, a tevékenység végzője végső soron maga a vállalkozás.
Harmadrészt, bár a fentiekben említetteknek megfelelően, főszabály szerint, "a külföldi vállalkozás a fióktelep cégneve alatt szerzett vagyonról, jogokról, illetve vállalt kötelezettségekről saját cégneve alatt csak a fióktelep megszűnésekor, illetve az e törvényben meghatározott fizetésképtelenségi eljárások során" rendelkezhet, ez alól az Ftv. kivételt állapít meg: a külföldi vállalkozás "a fióktelep cégneve alatt szerzett vagyonnal, jogokkal, kötelezettségekkel összefüggésben külföldön indított eljárások során rendelkezhet." [Ftv. 10. § (2) bek.]
Negyedrészt, a külföldi vállalkozás nem egyszerűen mögöttes felelősséggel rendelkezik a fióktelep vonatkozásában. Merőben eltér ugyanis a külföldi vállalkozás helyzete a közkereseti társaság tagjainak, vagy a betéti társaság beltagjának a helyzetétől. A külföldi vállalkozásnak ugyanis folyamatosan biztosítania kell a működéshez szükséges vagyont ("A külföldi vállalkozás folyamatosan köteles biztosítani a fióktelep működéséhez, a tartozások kiegyenlítéséhez szükséges vagyont." [Ftv. 11. § (1) bek.]) és a fióktelep tartozásaiért a külföldi vállalkozás és a fióktelep egyetemlegesen felelnek ("A külföldi székhelyű vállalkozás és a fióktelep egyetemlegesen és korlátlanul felel a fióktelep tevékenysége során keletkezett tartozásokért." [Ftv. 11. § (1) bek.]). Sőt, "a fióktelep útján folytatott tevékenységgel összefüggésben keletkezett tartozások végrehajtása során a külföldi vállalkozás valamennyi belföldön található vagyonára végrehajtás vezethető." [Ftv. 11. § (3) bek.] Az pedig nyilvánvalóan nem állítható, hogy a külföldi vállalkozással fennálló jogviszonyban ne lenne lényeges külföldi elem.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
