A Keretirányelv[1] 15. cikk (1) bekezdése előírja az ex-ante szabályozásra esélyes elektronikus hírközlési piacokra vonatkozó bizottsági Ajánlás rendszeres felülvizsgálatát. A Bizottság az első Ajánlást 2003-ban,[2] a másodikat pedig 2007-ben[3] fogadta el. A Bizottság célja az Ajánlással azon érintett piacok azonosítása, amelyek ex-ante szabályozásra esélyesek lehetnek, és ekként az NSZH-k általi nemzeti piacmeghatározások egységes kiindulópontjaiként szolgálhatnak az egész EU tekintetében. Ezen túl az Ajánlás a jogbiztonság elvének figyelembevételével biztosítja, hogy a piaci szereplők tisztában legyenek azzal, mely piac vonatkozásában számíthatnak elemzésre és így szabályozásra.[4]
Az európai elektronikus hírközlés-szabályozás legkarakteresebb eleme a harmonizált piacszabályozás, amelynek célja a kiskereskedelmi verseny élénkítése és fenntartása a fogyasztók javára[5] az egységes belső piacon. Minthogy az elektronikus hírközlő hálózatok sok esetben nem kettőzhetők meg, ezért az európai elektronikus hírközlés-szabályozás koncepciója elsősorban a már kiépített hálózatokon biztosítja a versenyt azáltal, hogy hozzáférés-biztosítási kötelezettséget ró a piacra lépés szempontjából "megkerülhetetlen" hálózat tulajdonosára. Minthogy ez érinti a kötelezett vállalkozás tulajdonhoz való jogát, ezért alkotmányos szempontból is fontos, hogy a szabályozás a kötelezettséget arányosan rója ki. Különösen is fontos az arányos beavatkozás egy olyan iparág esetében, mint amilyen az elektronikus hírközlés, amelyet nagyfokú és folyamatos technológiai fejlődés jellemez.
Az elektronikus hírközlésben a fentiek szerinti piacszabályozás alkalmazásra két feltétel együttes teljesülése esetén kerülhet sor: (i) ha a versenyjog eszköztára nem elégséges,[6] és (ii) ha a verseny nem hatékony, azaz azonosítható olyan piaci szereplő, aki jelentős piaci erővel (JPE), tehát versenyjogi értelmű piaci hatalommal bír. Mindkét feltétel vizsgálata feltételezi az érintett piac meghatározását, de miként arról lentebb részletesen is lesz szó, más-más aspektusból.
Az első feltétel vizsgálatát főszabályként az Európai Bizottság végzi el egy lentebb bemutatott három kritérium teszt segítségével, és a végeredményét egy ajánlásban rögzíti (Ajánlás). Ez az az Ajánlás, amely jelen tanulmány témáját is képezi, és a melyet a Bizottság köteles rendszeresen felülvizsgálni.[7] 2003-ban tizennyolc, 2007-ben már hét (egy kiskereskedelmi és hat nagykereskedelmi), 2014-ben pedig csak négy (valamennyi nagykereskedelmi) ilyen piac Európai Bizottság általi azonosítására került sor. Ezen Bizottság által azonosított piacok képezik az alapját a nemzeti szabályozóhatóságok (NSZH) nemzeti keretek között végzett versenyjogi alapú piac-meghatározásának.[8]
Nyilvános konzultációt - beleértve a nemzeti szabályozó hatóságokkal folytatott konzultációt is - követően és a lehető legnagyobb mértékben figyelembe véve a BEREC véleményét, a Bizottság tanácsadói eljárással összhangban ajánlást fogad el az érintett termék- és szolgáltatáspiacokról (Ajánlás).[9] Az Ajánlásban a Bizottság a versenyjog elvei mentén[10] azonosítja az elektronikus hírközlési ágazaton belül azokat a termék- és szolgáltatáspiacokat, amelyek sajátosságai - a versenyjog hatálya alatt konkrét esetekben esetleg meghatározott piacok sérelme nélkül - indokolttá tehetik az irányelvekben foglalt szabályozási kötelezettségek előírását.[11]
Az Ajánlásban[12] a Bizottság az alábbi három kritérium mentén azonosította az ex-ante szabályozásra esélyes piacokat:
1. Magas és állandó strukturális, jogi vagy szabályozási piacra lépési korlátok vannak (statikus faktor);
2. Olyan a piac szerkezete, hogy adott időszakon belül (szabályozási beavatkozás nélkül) nem várható a hatékony verseny feltételeinek kialakulása (dinamikus faktor);
3. Az érintett piac hiányosságai kizárólag versenyjogi eszközök alkalmazásával nem lennének megfelelő mértékben ellensúlyozhatók.
Azok a piacok, amelyek előzetes szabályozás nélkül teljesítik a három kritériumot, ex-ante szabályozás alá vonhatók. A keretirányelv 27. preamabulumbekezdése szerinti versenyjog elégségességére vonatkozó vizsgálat tehát tulajdonképpen a három kritérium tesztet takarja. A teszt biztosítja, hogy csak azon piacok kerüljenek a szabályozás homlokterébe, amelyek strukturális piaci kudarcoktól szenvednek,[13] tehát versenyjogot meghaladó szabályozást igényelnek. A Bizottság szerint a három kritérium tesz azt is biztosítja a fogyasztók javát szolgáló hatékony befektetés és beruházás igénye a liberalizáció vívmányainak megőrzéséhez fűződő érdekkel egyensúlyba kerüljön.[14]
A Bizottság nem végzett teljes és átfogó elemzést a piacok azonosítása során, mert az egész EU vonatkozásában kellett a piacokat kijelölni, így nem
- 178/179 -
volt lehetőség az egyes tagállami sajátosságok figyelembevételére. A Bizottság is hangsúlyozza, hogy: "A három kritérium teszt a piac általános struktúrájára és karakterisztikájára összpontosít annak érdekében, hogy azonosítsa azon piacokat, melyek ex-ante szabályozásra alkalmasak lehetnek. A JPE vizsgálat ezzel szemben azt határozza meg, hogy egy azonosított piacon aktív szolgáltatót szükséges-e ex-ante szabályozás alá vonni."[15] Ezzel összefüggésben kell utalni arra, hogy a keretirányelv 15. cikk (3) bekezdése szerint a szabályozóhatóság különösen a nemzeti keretek között releváns földrajzi piacokra koncentrál. Minthogy a korábbi ajánlás ebben a körben nem tartalmazott további pontosítást, ezért olyan szakirodalmi álláspont is kialakult, hogy a nemzeti keretek között a piacmeghatározás főszabályként (mintegy szűk értelemben) az érintett földrajzi piacok meghatározását jelenti a Bizottság Ajánlásában azonosított piacok alapulvételével.[16] Bár fentiek alapján világos, hogy a bizottsági piacazonosítás ugyan versenyjogi elveken nyugszik, de nem terjed ki a nemzeti sajátosságok értékelésére, ezért az versenyjogi értelemben nem tud teljes egészében az alapja lenni egy nemzeti keretek közötti érintett piacmeghatározásnak.
Erre a következtetésre az új Ajánlás is ráerősít, amikor hangsúlyozza, hogy a földrajzi piacmeghatározásra a versenyjogi értelmű érintett piacmeghatározással együtt kerülhet sor.[17] Mindebből az is következik, hogy a versenyjogi módszertanon alapuló piac azonosítása nem szükségszerűen kell hogy ugyanazon eredményre vezessen, mint a versenyjogi piacmeghatározás egyedi ügyekben.[18] A piacazonosítás kiindulópontja ugyanis nem egy megállapodás, összefonódás vagy egy erőfölénnyel való esetleges visszaélés, hanem a vizsgált piac szerkezetének és működésének átfogó, jövőbe tekintő értékelése az ex-ante szabályozásra esélyes piacok kijelölése érdekében.[19]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
