Lényeges kérdés a jogügylet jogi fogyatékosságának a vizsgálata. Ez egy rendkívül összetett, bonyolult és szerteágazó kérdéskör (a nemlétező és az érvénytelen jogügyletek, valamint a természetes kötelmek elhatárolása; a nemlétező jogügylettel összefüggő magatartás(ok) és vagyonmozgás(ok) joghatásai; az érvénytelenség elsődleges (általános) és másodlagos (további) jogkövetkezményei; az érvénytelenség alakzatai és az érvénytelenségi okok; az érvénytelenség másodlagos jogkövetkezményeinek egymáshoz való viszonya; az egymással szemben álló restitúciós igények érvényesítési határidőinek diszkrepanciája stb.). Ezen problematika beható vizsgálata nem képezi a jelen tanulmány tárgyát. Itt és most meg kell elégednünk azzal, hogy a gyakorlat szempontjából az egyik legfontosabb részletkérdést elemezzük röviden, mégpedig az érvénytelen jogügylet jogkövetkezményei levonásának szabályozását a bírósági végrehajtási eljárás folyamatban léte alatt. Álláspontom szerint az erre vonatkozó hatályos szabályozás valójában nem alkotmányjogi, hanem polgári anyagi jogi és polgári eljárásjogi szempontból három ok miatt sem tűnik megfelelőnek.
Az első ok az, hogy a Ptk. 6:108. § (2) bekezdése alapján a szerződés, a Ptk. 6:9. § alapján pedig az egyoldalú kötelmi jognyilatkozat érvénytelenségének megállapítása a jogkövetkezmények levonása nélkül is kérhető.
Wellmann György helyesen mutat rá arra, hogy a gya-
- 21/22 -
korlatban jogos igény merült fel arra, hogy a felek a bíróságtól csak az érvénytelenség megállapítását is kérhessék, azt követően pedig az érvénytelen szerződéssel kapcsolatos elszámolási vitájukat - éppen a jó üzleti vagy egyéb kapcsolatuk megőrzése érdekében - peren kívül békésen rendezhessék. Ehhez azonban a 1952. évi Pp. 123. §-ához [jelenleg: Pp. 172. § (3) bekezdéséhez - a szerző] képest speciális törvényi rendelkezés szükséges. Ilyen rendelkezés a Ptk. 6:108. § (2) bekezdése, amely annak kimondásával, hogy a fél a szerződés érvénytelenségének megállapítását anélkül is kérheti, hogy az érvénytelenség következményeinek az alkalmazását kérné, kivételt tesz a megállapítási kereset 1952. évi Pp. 123. §-ában (jelenleg: Pp. 172. § (3) bekezdésében - a szerző) meghatározott azon feltétele alól, amely szerint ennek csak akkor van helye, ha a felperes teljesítést nem követelhet. [Wellmann György: Az érvénytelenség jogkövetkezményei, In: uő: Az új Ptk. magyarázata V/VI., Polgári jog - kötelmi jog, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2013., 174-175. o.]
Nézetem szerint a Ptk. 6:108. § (2) bekezdésében írt szabály dogmatikai szempontból vizsgálva alapvetően azért helytálló, mivel az érvénytelenség jogkövetkezményeiről hivatalból (ex officio) történő bírósági döntés piacgazdasági viszonyok között a polgári jog alanyainak magánautonómiájával általában nem egyeztethető össze.
Csakhogy amikor végrehajtási eljárás van folyamatban méltánytalan helyzet alakul ki abban az esetben, ha a felperesi adós a Ptk. 6:108. § (2) bekezdésében foglalt kivételszabály alapján csak az érvénytelenség megállapítása iránt terjeszt elő kereseti kérelmet, mivelhogy ilyen esetben az alperesi végrehajtást kérő kényszerül(het) rá arra, hogy viszontkeresetben kérje az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását a bíróságtól.
Egyet kell értenünk Kapa Mátyás azon megállapításával, hogy mindazon perekben, amelyek folyamatban lévő végrehajtás alapjául szolgáló jogügylet érvényességét vitatják, ki kell zárni azt a lehetőséget, hogy a fél a jogügylet érvénytelenségének megállapítását a bíróságtól anélkül is kérhesse, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérné. [Kapa Mátyás: A végrehajtás megszüntetése, korlátozása iránti perek szabályozásának dogmatikai alapkérdései. In: Varga István (szerkesztő): Codificatio processualis civilis - Studia in Honorem Németh János II. Budapest, 2013., 157-177. o.]
Törvényben kellene előírni azt a lényeges első alkivételszabályt, hogy amennyiben bírósági végrehajtási eljárás van folyamatban az adós ellen, úgy a felperesi adós köteles legyen kérni az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását is. Ennek hiányában a bíróság köteles lenne visszautasítani a kereseti kérelmet. A végrehajtási eljárás megindítása és folyamatban léte - meglátásom szerint - az esetek döntő többségében annak a nyilvánvaló jele, hogy a felek nem képesek jogvitájukat valamilyen típusú polgári eljárás keretein kívül békésen rendezni. Márpedig, ha a felek között jogügyletük érvényessége/érvénytelensége kérdésében nyilvánvaló (jog)vita áll fenn, az tűnik a helyes jogalkotási megoldásnak, hogy a törvény a felek magánautonómiáját (döntési jogát az érvénytelenség jogkövetkezményei bírósági döntéssel történő levonása iránt) annyiban korlátozza, behatárolja, hogy kötelezze a felperest (adóst) arra, hogy keresetében igenis kérje a bíróságtól az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását.
A második ok az, hogy hatályos jogunkban nincs tételes jogszabály arra az esetre, hogy a biztosítéki szerződés (pl.: zálogszerződés, kezesi szerződés) kötelezettje az alapszerződés és/vagy az ahhoz járulékosan kapcsolódó biztosítéki szerződés érvénytelensége jogkövetkezményeinek levonását jogosult vagy köteles kérni a bíróságtól, ha ellene van folyamatban bírósági végrehajtás. A más szerződő felek között létrejött szerződés érvénytelenségére csak az hivatkozhat alappal, akinek az érvénytelenség megállapításához vagy az abból eredő jogkövetkezmények levonásához jogi érdeke fűződik [2/2010. PK vélemény 10.a) pont]. A biztosítéki szerződés kötelezettjének jogi érdeke fűződik az alapszerződés érvénytelenségének a megállapításához, ugyanis, ha az alapszerződés érvénytelen - a járulékosság alapelvére figyelemmel - a biztosítéki szerződés is érvénytelen, s így helytállási kötelezettségétől megszabadul. A biztosítéki szerződés kötelezettjének, mint harmadik személynek az alapszerződés érvénytelensége jogkövetkezményeinek levonásához általában nem fűződik jogi érdeke, ahhoz az alapszerződést megkötő feleknek fűződik (fűződhet) ténylegesen jogi érdeke. A biztosítéki szerződés kötelezettje, mint harmadik személy az alapszerződés érvénytelensége jogkövetkezményének levonását csak annyiban és olyan mértékben kérheti, amennyiben ezt jogi érdeke ténylegesen indokolja, megalapozza [2/2010. PK vélemény 10.b) pont]. Az itt kifejtettek miatt a törvényben azt a lényeges második alkivételszabályt kellene előírni, hogy ha a biztosítéki szerződés kötelezettje ellen van folyamatban bírósági végrehajtás, és e kötelezett az alapszerződés érvénytelensége miatt kéri a biztosítéki szerződés érvénytelenségének megállapítását, akkor a perben felperesként köteles legyen kérni a biztosítéki szerződés érvénytelensége jogkövetkezményeinek levonását is. Ennek hiányában a bíróság köteles lenne visszautasítani a keresetet.
A harmadik ok az, hogy a hatályos szabályozás szerint amennyiben az érvénytelenség megállapítása iránti perben egyik fél sem kéri az érvénytelenség jogkövetkezményeinek a levonását, a módosított Vht. 56. § szerint a végrehajtást elrendelő közjegyző feladata a felek közötti elszámolási vita eldöntése a végrehajtás megszüntetése/korlátozása iránti kérelem elbírálása során. Ez akár egy olyan bonyolult elszámolás is lehet, amelyhez szakértői bizonyítás felvételére lenne szükség, azonban erre a Vht. a bírósági végrehajtási eljárás nemperes jellege miatt nem biztosít lehetőséget. Az első alkivételszabály előírása a felek közötti elszámolási vita perben történő rendezését garantálná, így a bírósági végrehajtási eljárást egyúttal megszabadíthatnánk az ilyen vita eldöntésének nehézségétől.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
