A düsseldorfi kerületi kormányzat, amely Észak-Rajna Vesztfália tartományban a médiatartalom feletti felügyeletet gyakorolja, 2001. októberében értesítette a tartományi Internet-szolgáltatókat, hogy négy külföldön tárolt honlap jogellenes tartalmú, ezért javasolta, hogy blokkolják az azokhoz történő hozzáférést. Ez egyelőre informális ajánlás volt, nem tartalmazott kötelezést, de a szolgáltatók egy része így is eleget tett a kérésnek. November folyamán a hatóság meghallgatást tartott, amelyen a szolgáltatók képviselői is részt vettek, és kifejezhették egyet nem értésüket a javaslattal szemben. Ennek ellenére 2002 februárjában a hatóság immár formális határozatot hozott, amelyben két konkrét honlaphoz történő hozzáférés blokkolására szólította fel az Internet-szolgáltatókat.[1] A honlapokat (www.nazi-lauck-nsdapao.com, és www.stormfront.org) amerikai szerverek tárolták, és tárolják ma is. A határozatot 76 Internet-szolgáltatónak kézbesítették, amelyek közül 38 rögvest fellebbezést terjesztett be. A határozat az internetes hozzáférés-szolgáltatókat is a médiaszolgáltatásokról szóló törvény hatálya alá sorolta, és így megállapíthatta saját hatáskörét. A később kibontakozó jogvita középpontjába a hatáskör kérdése került, amelyet a német szövetségi állam jogrendszerének szövetségi jellege indukált. Míg a távközlés a szövetségi kormány hatáskörébe tartozik, addig a média tartományi hatáskörbe. A két terület számos ponton átfedéseket tartalmaz, és jelen esetben is ez keltette a hatásköri vitát.[2]
Az eredeti határozat azonban nem tartotta ezt vitás kérdésnek, hanem az MdStV 3. szakaszára hivatkozva e törvény alá tartozónak vette az internetes hozzáférés-szolgáltatót, és az MdStV 18. szakasza alapján megállapította saját joghatóságát. A 3. § a fogalom-meghatározások körében szolgáltatónak nevezi mindazokat a természetes vagy jogi személyeket, akik saját vagy idegen médiaszolgáltatást közvetítenek, vagy elérhetővé tesznek.[3] A 18. § pedig a tartományi kormányzatokat jogosítja fel a médiafelügyelet gyakorlására. Ezek után a határozat megállapította az MdStV 8. szakaszának megsértését. E szakasz tiltja olyan tartalmak közzétételét, amelyek a büntetőtörvénykönyvbe ütköznek, a háborút dicsőítik, nyilvánvalóan veszélyeztetik a gyermekek vagy fiatalok erkölcseit, haldokló vagy súlyosan szenvedő embereket méltóságukat sértő módon ábrázolnak, akár valós esemény ábrázolása esetén is, ha ezt nyomós, jogos érdek nem indokolja, illetve egyéb módon sértik az emberi méltóságot.[4] (E 8. szakaszt azóta hatályon kívül helyezték, és az időközben elfogadott tartományok közötti ifjúságvédelmi szerződésre történő hivatkozás lépett a helyébe, ez azonban nem változtat az eset megítélésén.) Az eset szempontjából a 8. § (1) és (2) bekezdése releváns. Az (1) bekezdés a Büntető Törvénykönyvre hivatkozik (StGB), amelynek 86. és 130. szakaszai megsértését állapítja meg a hatóság.
Érdekes alkotmányos kérdést vet fel, hogy elmarasztalhat-e egy szolgáltatót a médiafelügyelet olyan cselekmény miatt, amely vélhetően bűncselekményt valósít meg. Hiszen bűncselekmény elkövetését csak jogerős bírósági határozat állapíthatja meg, mindaddig fennáll az ártatlanság vélelme. Legalábbis pontatlan megfogalmazás, hogy a "StGB. rendelkezéseibe ütközik". Ehelyett fogalmazhatna akként, hogy a hatóság az StGB rendelkezéseinek megsértését valószínűsíti, vagy úgy, hogy jogerős bírói döntés megállapította az StGB rendelkezéseinek megsértését. Mindazonáltal hasonló fogalmazások megtalálhatóak egyes magyar jogszabályokban, többek között a sajtótörvényben is, ami természetesen nem változtat a gyakorlat vitatható voltán. Ennek visszásságára Halmai Gábor, illetve egy korábbi alkotmánybírósági indítvány is felhívja a figyelmet.[5] A jogalkotó szándéka minden bizonnyal arra irányult, hogy mérlegelési jogot biztosítson a médiahatóságnak anélkül, hogy a hosszadalmas büntetőjogi eljárást befejezését meg kellene várni egy tartalom korlátozása esetén, és bizonyára csak az egyszerűség kedvéért választotta a büntető törvénykönyvre való hivatkozást, ahelyett, hogy az összes releváns bűncselekményi tényállást a médiaszolgáltatásokról szóló törvényben felsorolta volna. Ez a szabályozás jelentősen korlátozza a véleménynyilvánítási szabadságot, hiszen olyan beszédet is visszaszorít, amelynek büntető törvénykönyvbe ütközését bíróság nem állapította meg. Ezt kizárólag az elektronikus média szigorúbb szabályozására okot adó elvi okokkal lehetne magyarázni, amelyek viszont az Internet esetében nem állnak fenn.[6] Mindazonáltal a konkrét esetben egyik fél sem vonta kétségbe, hogy a kifogásolt oldalak a német büntetőjogba ütköznek, és nekem sem áll szándékomban ezt megkérdőjelezni.
Az ügyben relevánssá váló büntetőjogi tényállások az StGB 86, 86/a, és 130. szakaszai voltak, amelyek közül a 86. § az alkotmányellenes szervezetek propagandaanyagainak terjesztését (Verbreiten von Propagandamitteln verfassungswidriger Organisationen), a 86/a ezek jelképeinek alkalmazását (Verwenden von Kennzeichen verfassungswidriger Organisationen), a 130. § pedig az uszítást (Volksverhetzung) bünteti. A stormfront.org esetében a hatóság az StGB 86. § és a 130. § megsértését valószínűsítette. A honlap a zsidókat és külföldieket becsmérlő, sértő, rágalmazó kijelentéseket tett közzé, ezáltal alkalmas volt az ellenük irányuló gyűlölet
- 137/138 -
felébresztésére. Emellett pedig megállapította az MdStV 8. § (1) bekezdés 2. pontja, valamint 3. pontja megsértését, azaz a "háború dicsőítése" cselekmény elkövetését, valamint a gyermekek és fiatalok erkölcseinek súlyos veszélyeztetését. A másik weboldal, a nazi-lauck-nsdapao.com esetében ugyanezeket állapította meg azzal a különbséggel, hogy a 86. § helyett a 86/a. § megsértését valószínűsítette, azaz az alkotmányellenes szervezet jelképének alkalmazását.
A weboldalak megtekintése minden tekintetben alátámasztja a hatóság megállapításait. A honlapok súlyosan rasszisták, például a nazi-lauck-nsdapao rasszista számítógépes játékok, mobiltelefonlogók és csengőhangok letöltését kínálja, a holocaust áldozatait gyalázza, helyesli a zsidók megsemmisítését, és így tovább. Az üggyel kapcsolatos esetleges megfigyeléseim és kifogásaim semmiképpen sem a nacionalista, rasszista ideológia káros voltát kívánnák relativizálni, hanem kizárólag az elvi megalapozottságot és a racionális hatékonyságot kérik számon.
Az MdStV. 5. § (3) bekezdése mentesíti a hozzáférés szolgáltatókat a felelősség alól. Összhangban az elektronikus kereskedelemről szóló európai irányelvvel, a tárhely-szolgáltatók többek között azzal a feltétellel mentesülhetnek a felelősség alól, hogy amennyiben tudomást szereznek a jogellenes tartalomról, haladéktalanul intézkednek annak eltávolításáról. Az ideiglenes másolatot készítő és gyorsító-tároló szolgáltatókat csak annyi kötelezettség terheli, hogy amennyiben tudomást szereznek arról, hogy az eredeti helyéről eltávolították a tartalmat, vagy a bíróság vagy hatóság tartalom eltávolítását rendelte el, kötelesek ők is hasonlóképpen eljárni. Az előző kettőtől eltérő tevékenységet végző hozzáférés-szolgáltatók (access-provider) számára azonban ilyen kötelezettséget nem ír elő sem az irányelv, sem a német jogrendszer. Ez a szolgáltató ugyanis még ideiglenesen sem tárolja a tartalmat, hanem csupán a felhasználó és a hálózat közötti kommunikációt teszi lehetővé. A szolgáltatók felelőtlenségét a hatósági határozat sem vitatta. Viszont az MdStV 18. § (3) egy további lehetőséget is nyújtott a hatóság számára: amennyiben a felelős személlyel szemben a rendelkezés nem végrehajtható, vagy nincs remény a végrehajtás sikerességére, akkor az idegen tartalom közvetítője ellen is alkalmazható a tartalomkorlátozásra irányuló intézkedés, amennyiben az ilyen szolgáltató jogszerűen tudomást szerezhet a tartalomról, és a korlátozás technikailag lehetséges és elvárható. A hatóság megkísérelt fellépni a tartalomszolgáltatóval szemben, e próbálkozásai azonban sikertelenek maradtak, mivel azok álneveket és álcímeket adtak meg a domain-név regisztráció során. De ha nem így lett volna, akkor is csak abban az esetben lett volna felettük joghatósága a német államnak, ha németországi lakhelyű személyek, vagy német állampolgárok álltak volna az álnevek mögött. A tárhelyet amerikai szerverek szolgáltatták, amelyekkel szemben a végrehajtás lehetősége a nullához közelít, ahogyan azt a Yahoo! eset is szemléltette[7]. A hatóság felszólította a tárhely-szolgáltatókat a kifogásolt tartalom eltávolítására, de azok nem reagáltak. Az önkéntes együttműködés elmaradása esetén joghatóság hiányában, továbbá az amerikai jogszabályok különbözősége folytán a német államnak nincs módja jogszabályai érvényesítésére. Az amerikai jogszabályok különbözősége a jogsegély-együttműködést is kizárja, mert a szólásszabadság alkotmányos értékének védelme közrendi szabálynak minősül, amelyben egyik állam sem köt kompromisszumot egy másik állammal való kooperáció kedvéért.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
