7.2. A polgári jogviszonyokban a Ptk. általános rendelkezései a szerződések részét képezik, ebből adódóan a jogellenes magatartás is szerződésszegő magatartás[1]. A választottbíróság elé került ügy alapja egy traktorra vonatkozó pénzügyi lízingszerződés volt. Az alperes (lízingbe vevő) az esedékes lízingdíjakat nem fizette meg, a felperes (lízingbe adó) pedig felmondta a kontraktust. Az alperes visszavitte a traktort a felperes megbízottjának, ezt követően a lízingtárgyat a felperes értékesítette, a vételárat a követelésből levonta és a fennmaradó összegeket, s azok járulékait az alperestől követelte. A választottbírósági eljárás során az alperes a követelés jogalapját nem vitatta, viszont sérelmezte, hogy a traktor az átadást követően 10 hónapig állt a telephelyen, üzemórái száma gyarapodott, állaga jelentősen leromlott, és üzemképtelenné vált. A választottbíróság úgy találta, hogy mindkét fél szerződést szegett. Az alperesi szerződésszegés következménye a felperes jogos felmondása, az elszámolás és a szerződésszegés egyéb jogkövetkezményei (késedelmi kamat, kötbér, a lízingtárgy visszavétele) voltak. A felperesi szerződésszegés következménye pedig az alperest terhelő kötelezettségek csökkentése oly mértékben, amilyen mértékben a felperes szerződésszegő magatartása terhesebbé tette az alperes helyzetét ahhoz a helyzethez képest, amely akkor állt volna fenn, ha a felperes úgy járt volna el, ahogy az általában elvárható[2].
7.3. A lízingszerződés kötelezettje berendezés bérbeadására vonatkozó kötelezettségét engedményezés formájában is teljesítheti. Ha az engedményezett jog olyan szerződésből ered, amelyet kötbérszankció jogszabály erejénél fogva biztosít, az engedményes szerződésszegése esetén kötbérigényét akkor is érvényesítheti a kötelezettel szemben, ha a lízingszerződésben a kötbér nem került kikötésre[3]. A felperes számítógéprendszerének bővítése céljából a perben nem álló bankkal pénzügyi lízingszerződést kötött. Ennek keretében a bank (lízingbe adó) vállalta, hogy az alperesi szállítótól megvásárolja a számítógép-konfigurációt, és azt a felperes használatába adja. A bank és az alperes a lízingtárgy beszerzésére és üzembe helyezésére szerződtek, azzal, hogy a szállítási szerződés teljesítését kötbérrel biztosították. A lízingszerződésben a lízingbe adó (a bank) a lízingbe vevőre (felperes) engedményezte a szállítási szerződésből eredő jogait és a vételár-fizetési kötelezettség kivételével felperesre ruházta a szállítási szerződésből fakadó kötelezettségeit is. Az alperes (a szállító) a kikötött teljesítési határidőben nem szállított, a felperes pedig elállt a szerződéstől, majd keresetében marasztalni kérte az alperest. A bíróság megállapította, hogy a peres felek között az engedményezés hozta létre a jogviszonyt: az alperesnek a felperes részére kellett teljesítenie és késedelembe esett. A szállítási szerződés meghiúsulása az arra épülő lízingszerződés megszűnésével járt. A lízingszerződés - az alperesi érveléssel ellentétben - nem a dolog átadásával, hanem a kontraktus megkötésével jött létre, és ez alapján a jogosult a dolog használatába adását követelheti. A szerződés felperes általi felbontása következtében a lízingbe vevő a vételárelőleg kamatokkal együtt történő visszafizetésére köteles, valamint kötbérfelelősség is terheli; a meghiúsulási kötbér az engedményezés alapján a felperest (a lízingbe vevőt) illeti.
A Ptk. 305. § (1) bekezdése szerint, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban, vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak, akkor a kötelezett hibásan teljesít.
Az UNIDROIT egyezmény külön rendezi a jogszavatosság (a) és a kellékszavatosság (b) kérdéskörét:
a) a lízingbe adó szavatolja a lízingbe vevő zavartalan birtoklását olyan személlyel szemben, akinek tulajdonjoga vagy erősebb jogcíme van a berendezés felett, vagy aki ezt bírói úton érvényesíti, feltéve, hogy ez a jog vagy igény nem a lízingbe vevő tevékenységének vagy mulasztásának következménye;
b) ha a berendezést nem szállítják, vagy a szállító késedelembe esik, vagy a berendezés nem felel meg az adásvételi szerződésben foglaltaknak.
Ezekben az esetekben:
- a lízingbe vevő jogosult a lízingbe adóval szemben a lízingtárgy átvételét megtagadni, vagy a lízingszerződést felmondani,
- és a lízingbe adó jogosult a hibás teljesítés orvoslására és a szerződésnek megfelelő berendezés felajánlására úgy, mintha a lízingbe vevő a berendezést a lízingbe adótól az adásvételi szerződésben foglalt feltételek szerint megvásárolta volna.
A lízingbe vevő jogosult a lízingszerződés alapján fizetendő bért mindaddig visszatartani, amíg a lízingbe adó nem orvosolja a mulasztását azzal, hogy az adásvételi szerződésnek megfelelő berendezést ajánl fel, illetve amíg a lízingbe vevőnek a berendezés átvételének megtagadásához való joga meg nem szűnik. Ha a lízingbe vevő élt a lízingszerződéstől való elállás jogával (ellentmondás áll fenn az egyezményben a felmondás/elállás joga alkalmazását illetően!), úgy jogosult az előre kifizetett bért és minden egyéb kifizetést visszakövetelni, levonva abból egy ésszerű összeget a berendezés által biztosított előnyök címén.
Amennyiben a lízingbe vevő kárát nem az okozza, hogy
- bízott a lízingbe adó szakértelmében és véleményében,
- és a lízingbe adó közreműködött a szállító kiválasztásában,
- vagy a berendezés részletes leírásában, akkor a lízingbe adót a lízingbe vevővel szemben a berendezés tekintetében semmilyen felelősség nem terheli. Továbbá a lízingbe adó ebben a minőségében harmadik személlyel szemben nem felel a berendezés által okozott haláleset, személyi sérülés vagy dologi kár miatt.
A lízingbe adó a gépkocsi adásvételi szerződés vevője, ebből következően a lízingbe adó a saját jogán (vevőként) felléphet az eladóval szemben a szerződésszegésből, így a hibás teljesítésből eredő jogainak gyakorlása érdekében. A vevőt saját jogon megillető jogosultságok gyakorlása független attól is, hogy a lízingbe vevő vele - a lízingbe adóval - szemben ilyen jellegű igényt érvényesít vagy sem. A saját jogán megillető igényeken kívül a lízingbe adó érvényesítheti azokat az igényeket is, amelyek abból származnak, hogy a gépkocsi hibája miatt vele szemben indokoltan és eredményesen lépett fel a további jogszerző, a lízingbe vevő (áthárításra irányuló megtérítési igény). A lízingbe adó azonban kártérítés címén az eladóra csak az indokolt, jogszerű igényeket háríthatja át. Nem tartozik ebbe a körbe az a kár, amelyet - kármegelőzési kötelezettsége körében elvárható módon eljárva - megelőzhetett volna. A lízingbe adó és a lízingbe vevő között folyamatban volt előzményperben hozott jogerős ítélet önmagában az áthárítási igényt nem alapozza meg, az újabb perben az eladó hibás teljesítésének tényét bizonyítani kell[4].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
