A stádiumok hazai történeti alakulását, a jogalkotási anyagok jellemzőit illetően a Csemegi-kódex ide vonatkozó indokolása is tudományos igényű, és a stádiumtan szinte valamennyi fontos kérdését részletesen tárgyalta: így például a stádiumok törvényi szabályozásának szükségességét, a büntetendőségük és a büntetésük kérdését, az alkalmatlan kísérlet problematikáját, az előkészületi cselekmények büntetlenségét és ezzel szoros összefüggésben a kísérlet hatókörét ("kiterjedését").1 A kísérletre vonatkozóan a szabályozás a bűntett, illetve a vétség véghezvitelének megkezdéséről, de nem bevégzéséről szólt.
ABtá., majd az 1961. évi kódex indokolásai már jóval szűkszavúbbak, míg a '78. évi hatályos kódexünk előkészítéséről elmondható, hogy a stádiumtant tekintve nem haladta meg az "ötletelés" szintjét.2 Ebből az is következik, hogy témákat tekintve bizonyos kérdések átkerültek az evidencia szintjére.
A stádiumtan (vagy akár annak központi jelentőségű területeként a kísérlet kérdéseinek) teljességre törekvő monografikus feldolgozására igen ritkán került sor a magyar büntetőjogban. Közel egy időből származnak Wlassics és Baumgartner monográfiái, amelyek tanulmányozása kiemelkedő fontosságú, mert az első sikeres kodifikáció, a Csemegi-kódex időszakának legelején keletkeztek.3 Így a stádiumtan hazai fejlődésének szempontjából kiindulópontként kell e munkákat tekinteni. Wlassics esetében említést kell még tenni, hogy e munkája szorosan kapcsolódik az elkövetők tanából írt monográfiájához, s így világosan szimbolizálja, hogy a bűncselekménytan e két területe közt nagyon szoros összefüggések vannak.4
A következő és gyakorlatilag utolsó monografikus jellegű feldolgozás Pintér Jenő nevéhez köthető, aki a veszély fogalma és a veszélyeztető bűncselekmények szemszögéből foglalkozott részletesebben a kísérlet kérdéseivel, már az 1961. évi kódex időszakában.5 Azóta, több mint negyven éve, nagyobb lélegzetű általános munka a témakörben nem készült.
A kísérlet egyes részproblémáit vizsgáló hosszabb-rövidebb tanulmányokról megállapítható, hogy elsősorban az alkalmatlan kísérlet6 és az önkéntes vissza-lépés7 témakörét vizsgálták.
Az előkészületről elmondható, hogy ezzel kapcsolatban a mai napig gyakorlatilag alig rendelkezünk specifikus irodalommal.
Büntetőjogunk a szándékos bűncselekmények stádiumainál a befejezett bűncselekményhez képest megkülönbözteti a kísérletet, illetve az előkészületet. A stádiumok tanának tipikus kiinduló pontja a befejezettség szakasza, amely akkor valósul meg, ha a tettes cselekménye kimeríti a törvényi tényállás minden elemét. A többi szóba jöhető stádiumot illetően Ulpianusig visszavezethetően önmagában a puszta gondolat, akár a bűnös gondolat, nem lehet büntetőjogilag releváns. Az előkészülettel a bűncselekmény megvalósítására irányuló cselekmény a külvilágba lép, de még nem a törvényi tényállás keretei közé, ahová a kísérleti stádiummal juthat el az elkövető.
A magyar büntetőjog irodalma is különbséget tesz a befejezett és a bevégzett bűncselekmény között, azzal, hogy ez utóbbi alatt az értendő, amikor a jogi tárgy elleni támadás ténylegesen véget ér. A befejezetti és a bevégzetti mozzanat a deliktumok többségénél egybeesik, de némely bűncselekménynél elválhat. A bevég-zettség azonban nem tekinthető a bűncselekmény önálló stádiumának. A bűncselekmény megvalósulási szakaszainak ugyanis a legfontosabb jelentősége az, hogy megalapozzák azon elkövető büntetőjogi felelősségét, aki a cselekményt a bűncselekmény szóban forgó stádiumába juttatta.8 Ebből a szempontból a befejezettség és a bevégzettség között nincs különbség. Az indokolásban viszont kívánatos lenne a bevégzettség megemlítése, miután több tekintetben eltérő dogmatikai kihatása van a befejezetti és a bevégzetti szak szétválasztásának.
A Tervezet fenntartja a kísérlet szabályozásának hatályos rendszerét és a büntetendőségét a jogtárgy veszélyeztető karakterből vezeti le, így lényegében az objektív szemléletet tükrözi. A Tervezet a hatályos Btk.-val egyezően határozza meg a kísérletet azzal, hogy egyértelműen rögzíti azt, hogy kísérlet esetén a tettes a bűncselekmény különös részi törvényi tényállásának megvalósítását kezdi meg, de nem fejezi be.
A hatályos rendelkezésekhez képest a Tervezetben kiegészül az alkalmatlan kísérlet szabályozása. A hatályos szabályozás csak az alkalmatlan eszközzel, illetve alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérletről szól. A bírói gyakorlatban jelentkező bizonytalanság kiküszöbölésére a Tervezet bevezeti az alkalmatlan módon elkövetett kísérletet és azt az alkalmatlan kísérlet fogalmi körében önállóan nevesíti.
Megtartja a Tervezet az önkéntes visszalépésre vonatkozó rendelkezést. Ennek alapján az önkéntes visz-szalépés továbbra is személyes jellegű büntethetőséget megszüntető ok.
A Tervezet a hatályos Btk.-tól eltérően a maradékbűncselekményért való felelősséget csak az önkéntes visszalépés esetére írja elő. Ezzel a rendelkezéssel a Tervezet kiküszöböli a hatályos törvény logikai hibáját, amely alkalmatlan kísérlet esetében egyrészt lehetővé teszi a büntetés korlátlan enyhítését - ami feltételezi azt, hogy az elkövetőt a megkísérelt bűncselekményben (a bűncselekmény kísérletében) mondják ki bűnösnek -, másrészt előírja a maradék-bűncselekményért való felelősséget. A Tervezet egyértelműen megkülönbözteti az alkalmatlan kísérlet és az önkéntes visszalépés esetét. Alkalmatlan kísérlet esetén a büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni lehet, de emellett nincs lehetőség az elkövető maradék-bűncselekményért való felelősségre vonására. Önkéntes visszalépés esetére a Tervezet úgy rendelkezik, hogy ha a kísérlet önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntethető. Például emberölés bűntettének kísérlete helyett életveszélyt okozó testi sértés mint maradék-bűncselekmény megállapításának van helye, ha az elkövető a halálos eredményt önként elhárította (vö. például BH 2007/106).
Speciális kérdés a szoros értelemben vett vegyes bű-nösségű bűncselekmények kísérlete, illetve ennek kizártsága. A bírói gyakorlat ez esetben kizártnak tartja a kísérlet megállapíthatóságát és a szakirodalomban is ez tekinthető uralkodó véleménynek.9
A Tervezet az előkészület hatályos szabályozását változtatás nélkül megtartja. Az önkéntes visszalépés büntetőjogilag releváns cselekményei a hatályos törvényben foglaltakkal megegyeznek. A hatályos szabályozástól viszont eltérést jelent, hogy a feljelentés csak a büntetőügyekben eljáró hatóságoknál, tehát a bíróságnál, az ügyészségnél vagy a nyomozó hatóságnál tehető.
A Tervezet az előkészület esetében a maradék-bűncselekményért való felelősség szabályozását ugyanúgy megváltoztatja, mint a kísérletnél.
A Tervezet következetesen használja, még az előkészület esetében is, a "bűncselekmény törvényi tényállása" terminológiát. Az előkészület esetében azonban ettől való eltérés is megengedhető lehetne a hatályos szabályozáshoz hasonlóan: "a bűncselekmény elkövetése céljából".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
