A szövetkezeti joganyag felülvizsgálatára megújítására nincs sürgető kényszer. Sem a gazdasági kamarák, sem a szövetkezeti érdekképviseleti szervek nem kezdeményeztek változást. A 2006. évi X. törvény a szövetkezetekről többéves vitára és jogalkalmazási problémára tett pontot, amikor kiiktatta a külső üzletrész tulajdonosokat, és bevezette a befektető tag és részjegy intézményét. A kényszermegoldás (mint a múltat lezáró legkisebb rossz) polgárjogot nyert a gyakorlatban és tovább közelítette a szövetkezeteket a tőketársasági formákhoz. Bár a befektetési jegy a korábbi szövetkezeti üzletrészjegyhez képest elvesztette értékpapír jellegét. A Polgári Törvénykönyv újrakodifikálásának előkészítése során elfogadott koncepció szerint a klasszikus civiljogi elemek erősítése érdekében külön könyvben kerülne szabályozásra a jogi személyek köre így a költségvetési szervek, a társaság, a szövetkezet, az egyesülés, az alapítvány külön fejezetben, de egy könyvben kerülne szabályozásra kivéve az iskola a lakás és a takarékszövetkezeteket.
A joganyag egyszerűsödne, kevesebb párhuzamos egymást átfedő szabály maradna. A korábbi politikai ideológiai vitákkal terhelt szabályozást felváltaná egy klasszikus a civiljogba ágyazott és így védettebb, időt-
állóbb, minőségi garanciákat adó Polgári Törvénykönyv. Hogyan valósult meg, miként hatályosult a korábbi szabályozás?
Az Alkotmányt felváltó Alaptörvény, amely 2012. január 1-jén lép hatályba mellőzi az eddigi pozitív diszkriminációt, miszerint "az állam megkülönböztetett módon támogatja az állampolgárok önkéntes szövetkezeti mozgalmát". De az egyesülési és vállalkozási szabadság keretében továbbra is mód van a szabad szövetkezésre. Úgy is tekinthetjük szövetkezetek Alaptörvényből való kimaradását, mint szakítást a korábbi rossz szabályozással, az ideológiai megközelítéssel, a szövetkezés állami politikai célú felhasználásával. Az új Alaptörvény nem támogatja kiemelten és nem támaszt különleges követelményt a jövőbeni szövetkezeti szabályozással szemben.
A rendszerváltozást követő kormányok a szövetkezeteket az alkotmányban megfogalmazott követelménnyel szemben inkább hátrányosan kezelték vagy csak átmenetileg megtűrték, mint a korábbi szocialista vállalkozás maradványát. 2006-ig a politikai harcok középpontjában álltak a szövetkezetek, különösen a mezőgazdaság területén. Az erőltetett szervezeti átalakítások célja a szövetkezeti közös használatban álló földek megszerzése. Főleg a ki nem mért nagy táblában lévő földek kimérésének, kivitelének ösztönzése még azon az áron is, hogy csak gazdaságtalanul művelhető földparcellák jönnek létre és azok nem szövetkezeti, hanem egyéni vagy családi gazdálkodás keretében kerülnek hasznosításra. Az állami beavatkozás másik főiránya a szövetkezeti vagyon (üzletrészek) államosítása és új szervezeti formában történő újrafelosztása volt. A vagyonmozgások gyorsításának a részvényformához hasonló szabadon forgatható értékpapír jellegű üzletrész intézményesítés volt az eszköze. A tagok egyoldalú nyilatkozattal történő kiválásának lehetővé tétele gazdaságilag és társadalmilag is meggyengítette a szövetkezeteket. Az üzletrész-vagyon fokozatosan a vagyonosabb és szakmailag felkészültebb csoportok kezébe kerültek. A tömeges társasággá alakulás azt mutatja, hogy a szövetkezeti forma iránti bizalom meggyengült az átalakulást követően inkább kft., rt., bt., formákban szerveződnek újjá. Az újraszerveződés során a vagyoni érdekeltség nagyságával arányos beleszólást biztosító társasági formákat választották. A vagyoni viszonyok átrendezése eredményeként a tagok kisebbsége rendelkezik a vagyon többségével.
A valóságban kialakult helyzet, a korábbi szabályozások, a bírói jogalkalmazás tapasztalatai az EU szövetkezeti és társasági jogfejlődése az új Ptk. monista felfogása megköveteli a szövetkezeti szabályok korszerűsítését, az összhang megteremtését. E követelményeket figyelembe véve a szakértői csoport a megszüntetve-megőrizve elvét figyelembe véve elkészítette a Ptk. jogi személyek könyve külön fejezeteként a szövetkezetekről szóló részt.
A főbb szerkesztési elvek, módszerek a következők: a nemzetközi szövetkezeti elvek érvényesítése, a bevált magyar tradíciók továbbvitele, a társasági jogban bevált megoldások hasznosítása, a tisztségviselők felelősségének a hitelezők védelmében való fejlesztése egységesítése, a státusváltozási, átalakulási szabályok egyszerűsítése, a nem idetartozó szabályok: érdekképviseleti szervek jogállása, cégszabályok stb. elhagyása. A bürokratikus szabályok egyszerűsítése, az önkormányzati döntések növelése, a részjegy befektetési részjegy szövetkezeti jellegnek megfelelő pontosítása, a taggal való elszámolás határidejének egységesítése. A fontosabb változtatások a következők:
A szövetkezet fogalmának újrafogalmazásánál a tervezet figyelembe veszi a nemzetközi szövetkezeti elveket a klasszikus magyar kereskedelmi törvényben alkalmazott megoldást.
A fogalom egyértelművé teszi, hogy a szövetkezet tagjai és befektető tagja részjegyeiből álló részjegy tőkével alapított jogi személy. Tehát nem társaság, nem egyesület, nem vállalkozás, de ötvözi ezek jellemzőit. A Ptk.-szabályok közé illesztett rendelkezések sem teszik lehetővé, hogy jogi személyiség nélküli szövetkezeti forma működjön korlátlan felelősséggel. A bt. és a kkt. is jogi személyiséget kap. A szabályozás továbbra is fenntartja, hogy a szövetkezet tagjai elsősorban természetes személyek és a jogi személy tagok száma nem haladhatja meg a természetes személyek számát, vagyis a taglétszám felét, sőt az alapításkor szigorúbb szabályok vonatkoznak, mert legalább hét alapító tag közül ötnek természetes személynek kell lennie. A tervezet nem számol a gyakorlati igényekkel. Ma már nagy területen, nagyüzemi módszerekkel működő családi gazdaságok vannak jelen bt., kft. formában. Ezért két-három személy (kft., bt.) is, ha a törvény nem tiltaná, létrehozhatna szövetkezetet. Az Európai Unió szupranacionális szövetkezete létrehozásánál nincs ilyen korlátozás. A szövetkezetek által létrehozott csak szövetkezeti tagokból álló szövetkezet létrehozását is tiltja a tervezet. Ez a megoldás hátráltatja a szövetkezetalakítási folyamatot és diszkriminálja a szövetkezeti formát a társasági formákhoz képest. A nemzetközi szövetkezeti elvek tartalmazzák a szövetkezetek regionális, nemzeti és nemzetközi együttműködését. A nemzetközi szövetkezeti elvek is sérülnének az új szabályozással, hiszen ilyen tiltás nem ismert a nemzetközi gyakorlatban. A gazdasági integráció fejlődése újabb és újabb szövetkezeti összefogást igényel a piaci helytállás versenyképesség érdekében. Ezt a folyamatot a törvénykezés jobban segíthetné.
A tervezet alapvetően fenntartja a szövetkezet fogalmára, létrejöttére, formáira vonatkozó szabályokat, de kísérletet tesz a szövetkezeti formák tipizálására főtevékenységük szerinti csoportosításban. A tervezet nem különböztet az egyes formák között, nem preferálja az egyiket a másik rovására. A korábbi szabályok vagy a termelői típust, vagy családi gazdálkodókra építkező beszerző értékesítő feldolgozó típust idealizálták.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
