Jelen tanulmány a helyi szintű döntéshozatal lakossági bevonásának elméleti és gyakorlati kérdéseit vizsgálja. Napjainkban egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a közvetlen demokrácia egyes eszközei, és ezzel párhuzamosan hangsúlyosabban jelennek meg a lakosság érdekei, a helyi emberek elvárásai. A tanulmány célja, hogy feltárja egyrészt az irányadó anyagi jogi szabályokat, másrészt pedig gyakorlati szempontból is vizsgálja a kérdéskört. Ennek keretében a participáció szabályozásának eszközeit mutatja be szakigazgatási példákon keresztül, kiegészítve a kúriai gyakorlattal.
Egy település választópolgárai alapvetően két úton vehetnek részt a helyi önkormányzati döntéshozatalban. Közvetett vagy közvetlen módon. Követett módon, amikor helyi önkormányzati képviselőket (és polgármestert) választanak, illetve közvetlenül, amikor a helyi népszavazáson vesznek részt.[1] E két lehetőség az, amely adott egy települési lakos számára, hogy - legyen az közvetlen vagy közvetett módon - gyakorolhassa az önkormányzáshoz való közösségi jogait. Természetesen a helyi népszavazás esetén jelentős mértékben a lakosságon múlik egy adott kérdés, probléma eldöntésének a kimenetele. Azonban a helyi önkormányzati képviselő is egyeztethet a szomszédjával, kikérheti az ismerősei, rokonai véleményét, ezáltal pedig becsatornázhatja a lakossági véleményt egy-egy döntés kimenetelébe.
Azonban a választópolgárok helyi társadalmi döntésekbe való bevonásának további eseteit is rögzíti a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.). Mielőtt azonban ezekről részletesen is szólnánk, tekintsük át a témánk szempontjából releváns közvetett és közvetlen - részvételi módokra vonatkozó, Mötv.-ben foglalt rendelkezéseket.
Helyi önkormányzati döntést hazánkban a képviselő-testület, a helyi népszavazás, a képviselő-testület felhatalmazása alapján a képviselő-testület bizottsága, a részönkormányzat testülete, a társulása, a polgármester, továbbá a jegyző hozhat.[2] Tehát azt látjuk, hogy a közvetett és közvetlen döntéshozatal keretei adottak a Mötv. alapján, még ha nem is a képviselő-testület hozza meg közvetlenül a döntést, de az ő felhatalmazása körében kell arról dönteni.
Ugyanezt a közvetett-közvetlen döntési módot hangsúlyozza a Mötv. azon szakasza, amely azt rögzíti, hogy a helyi önkormányzat a helyi képviselő-testület vagy a helyi népszavazás döntésével vállalhat önként[3] feladatokat.[4] Ebben az esetben tehát mind a két önkormányzáshoz való közösségi jog gyakorolható, azzal a kikötéssel, hogy a helyi népszavazásról döntést - át nem ruházható hatáskörben - csak a képviselő-testület hozhat.[5]
A helyi szintű népszavazást mint jogosultságot a települési lakosság számára több esetben is biztosítja a Mötv. a területszervezési eljárás keretében. Olyan szempontból tudunk differenciálni ezek között, hogy a képviselő-testület lesz a kezdeményező a folyamatban, tehát ő hozza meg a szükséges döntéseket, vagy a helyi népszavazás lesz az első lépés, amelyet a Mötv. által elvárt eljárási lépések során először meg kell tenni. Az első eshetőségre példa a "területrész átadása",[6] a "település vármegyék közötti átcsatolása"[7] és a "fővárosi kerület létrehozása, a kerületi határok megváltoztatása",[8] a másik megoldásra pedig az "önálló község alapítása",[9] valamint a "települések egyesítése".[10]
A témánk szempontjából érdekes jogintézmény a közmeghallgatás, mivel az a közvetlen-közvetett mezsgyén mozog. Kiss éppen azt hangsúlyozza, hogy ennek értelmezésére különböző álláspontok léteznek.[11] Nem célunk ebben a "vitában" állást foglalni, csupán rögzíteni kívánjuk, hogy a közmeghallgatás a jellemzői alapján beillik abba a sorba, amely a települési lakosság bevonásának a különböző jogintézményeit, eszközeit sorolja. A Mötv. előírja a képviselő-testületek számára, hogy évente legalább egyszer közmeghallgatást tartsanak, ahol a helyi lakosok, civil szervezetek, helyi vállalkozások, továbbá egyéb helyben érdekelt felek kérdéseket tehetnek fel és javaslatokkal élhetnek a helyi közügyek körében.[12] A közmeghallgatás tradicionálisan csak személyesen volt megtartható, 2024-től azonban már "egy időben, valós idejű kommunikációt lehetővé tévő, kép és hang egyidejű továbbítására alkalmas elektronikus hírközlő eszköz útján" is le lehet bonyolítani, tehát személyes megjelenés nélkül.[13] A képviselő-testületnek a feltett kérdésekre, javaslatokra vagy helyben, azonnal vagy legkésőbb tizenöt napon belül kell választ adnia, vagy rögzítenie kell, hogy a kezdeményezést hogyan viszik tovább.
- 15/16 -
A lakossági bevonás alapvető szabályainak megalkotására a Mötv. felhatalmazza a képviselő-testületeket, hogy a szervezeti és működési szabályzatokban (a továbbiakban: SzMSz) határozzák meg "azoknak a fórumoknak a rendjét (község-, várospolitikai fórum, városrész tanácskozás, falugyűlés stb.), amelyek a lakosság, az egyesületek közvetlen tájékoztatását, a fontosabb döntések előkészítésébe való bevonását szolgálják".[14] Ha e fórumokon nincs jelen a képviselő-testület, akkor számára az ott született döntésekről és a felmerült kisebbségi véleményekről is tájékoztatást kell adni, hogy azokat a döntések előkészítése, illetve a későbbi döntéshozatal során figyelembe vehesse.
Bár a Mötv. rögzíti, hogy mind a közmeghallgatásról, mind az egyéb - lakossági - fórumokról az SzMSz-ben kell részletes szabályokat alkotni, hazánkban a nemzeti jogszabálytár alapján van egy település, amelynek még a mai napig is van hatályos[15] rendelete a lakossági fórumokról. Fityeház Község Önkormányzata Képviselő-testületének 6/1993. (VI. 30.) önkormányzati rendelete a lakossági fórumokról szól, és azok két formáját ismeri: a közmeghallgatást és a falugyűlést. A rendelet 3. § (1) bekezdése alapján a képviselő-testület a lakosság tájékoztatása, véleményének megismerése céljából a község életében alapvető jelentőségű kérdéseket terjeszthet a falugyűlés résztvevői felé. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése alapján minden évben egy alkalommal a polgármester a falugyűlésen "tájékoztatja a lakosságot az önkormányzat munkájáról, valamint a községfejlesztésre vonatkozó tervekről, azok megvalósításáról".
A fityeházi rendelet mellett még ki kell emelnünk, hogy egy másik helyi önkormányzat is csak 2025-ben[16] helyezte hatályon kívül a lakossági fórumokról szóló 12/1991. (VII. 15.) önkormányzati rendeletét,[17] ez pedig Oroszlány városa. A lakossági fórumokról szóló rendeletet hatályon kívül helyező 2025. évi rendelet indokolása - kicsit megkésve - hivatkozik a Mötv. 53. §-ára, amely az SzMSz-ben rendeli szabályozni a fórumok és a közmeghallgatás jogintézményét. A Mötv. már a törvény közlönyállapotában is így rendelkezett, tehát érthetetlen az oroszlányi késlekedés és persze a fityeházi "figyelmetlenség".
Az njt.hu adatait megvizsgálva azt szűrhetjük le, hogy hazánkban 1332 település szabályozza a "lakossági fórumokat" a saját SzMSz-ében,[18] 2019 település a "lakossági fórum" jogintézményét,[19] és összesen 1061 település a falugyűlés[20] jogintézményét szabályozza a saját szervezeti és működési szabályzatában.[21] Ezek között a "számok" között bőven vannak átfedések, továbbá például Hajdúnánás Városa lakossági fórumok cím alatt a "városrész tanácskozás" jogintézményét szabályozza,[22] Besenyszög Városa pedig a "várospolitikai fórum" szabályairól rendelkezik.[23]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
