A családjogi közvetítéssel (mediációval) foglalkozva a polgári jogon belül először is a jogi szabályozását vázoljuk föl, majd beszélünk e közvetítésfajta sajátosságairól a párbeszédelmélet rendszerében, azután ismertetjük a közvetítés általános elveinek érvényesülését a családjogban, hogy végül e közvetítési módot a közösség tágabb összefüggésrendszerébe helyezzük.
Jogtörténeti szempontból, a magyar családjogban korábban hatályban volt egy rendelkezés, amely egy bizonyos időtartamon belül (spatium deliberandi) békéltető tárgyalást irányzott elő házassági bontóperben, amelyben kötelezően megkísérelték a házastársak kibékítését.[1] Noha ez ma már nincsen hatályban, a tárgyalás legelső napját jelentő bírói meghallgatás most is szolgál(hat) hasonló célokat.[2] Az 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról (Csjt.) ma is ama megoldást részesíti előnyben, hogy - amennyiben ez közvetítés nélkül is lehetséges, és mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel és a jogait biztosítva járnak el - maguk a szülők (illetve a házasfelek) döntsenek a következő jogkérdések tekintetében: a gyermek elhelyezése, a gyermektartásdíj, a közös lakás további használata, a kapcsolattartás mikéntje, valamint a fölmerülő egyéb vagyoni viszonyok.[3] Amennyiben a szülők a kapcsolattartás módjában vagy idejében nem tudnak egyezségre jutni, akkor gyermekvédelmi közvetítői eljárásra lehet szükség, amelyet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) számú kormányrendelet szabályoz részletesen.[4] A gyermek és hozzátartozói közötti kapcsolattartás során fölmerülő viszály kezelésére és megoldására tehát a gyámhivatal kezdeményezheti a viszály rendezését közvetítői eljárással.[5] Ennek során az ellenőrzött kapcsolattartástól az eltérő álláspontok és nem utolsó sorban a fejlődési irányok és folyamatok minél mélyebb föltárásával fokozatosan el kell jutni a segítetten át a segítség nélküli kapcsolattartásig. A családjogi közvetítés területén akár a közjegyzői karnak is fontos szerepe lehet(ett volna), hiszen például az öröklési jog területén már meglehetős tapasztalatuk van a közvetítéshez hasonló tárgyalástámogatásban és döntéssegítésben.[6]
A bírósági eljárás és a közvetítői eljárás egymáshoz viszonyított kapcsolata lehet olyan, hogy egyetlen egységet alkotnak (vagyis a közvetítői eljárás szépen beilleszkedik a peres eljárásba), de elméletben lehetnek párhuzamosak is egymással (vagyis amikor egymástól függetlenül zajlanak - általában akkor, amennyiben a közvetítés az adott jogrendszerben még nincsen törvényben szabályozva), illetve kölcsönösen kiegészíthetik egymást (azaz, amikor a per megkezdése előtt kerül sor közvetítésre, akár kötelező jelleggel is).[7] A kettős eljárást azonban lehetőség szerint kerülni érdemes, hiszen így mindkettő tekintélye, célirányos hasznossága és számos más előnye is jelentős csorbát szenved, esetleg teljesen hiteltelenné válik.[8] A közvetítésre fölkészülés során a képzés és az oktatás jelentőségét ki kell emelnünk. Egyrészt, a közvetítőnek a jelenlegi magyarországi szabályozás szerint felsőfokú végzettséggel kell rendelkeznie, amellyel kapcsolatban nyilván célszerű, hogy valamilyen segítő (szociális, jogi, szociológiai, pedagógiai, pszichológiai vagy éppen teológiai) szakmához kapcsolódjék.[9] Másrészt, a számukra elvégzendő tanfolyam lehet kifejezetten közvetítői, de lehet akár általánosabb értelemben vett viszálykezelési vagy párbeszédsegítő képzés is.[10] Az erkölcstani megalapozásnak kitüntetett szerepet kell kapnia a képzésben, éppen úgy, mint a közvetítői szakma fortélyai elsajátításának. Mindeme készségeknek és képességeknek pedig akképpen kell a birtokába kerülnie, hogy teljesen beléolvadjanak és beleépüljenek magatartásába és viselkedési rendszerébe, és ott szervesüljenek. Így válik képessé arra, hogy ezeket természetes módon és közegben, mesterkéletlen, őszinte és hiteles módon alkalmazza a megfelelő helyzetben; vagyis, hogy erényeivé váljanak, illetve azok összeadódásából és együttállásából a jellemének részévé legyenek.
A viszálykezelés és a párbeszéd szempontjából fontos kiemelni, hogy a résztvevő (házas)felek (szinte túl) jól ismerik egymást, és ez akadályozhatja a türelmes meghallgatást, a nézőpont megszakítás nélküli kifejtését és végigmondását.[11] A közléscseréjük során a pár tagjai legtöbbször már sem beszélni, sem hallgatni nem képesek megfelelően; a párbeszéd megszakadása egy bizalmi válság jele és további súlyosbítója egy kapcsolatnak. A közvetítés során a közvetítő nem panaszkodhat arra, hogy a feladatát nem tudja rendesen ellátni, mivel a felek között viszályhelyzet áll fönn: hiszen a közvetítés föltétele és okrendszerének középpontja éppen maga a viszály (konfliktus).[12] Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a beszélgetés vagy a közléscsere éppenséggel nem teljesen szakadt meg a felek között, hanem csak valamiképpen görcsössé, sztereotippá, ismétlődővé vált, a kialakult emberi és kapcsolati játszmák lejátszási terepévé és alkalmává, és ezáltal többé már nem is nevezhető élőnek, virágzónak és gyümölcsözőnek.[13] A felek ilyenkor hajlamosak arra, hogy a szokásos, végtelenített kimenetelű játszmáik egyikébe kezdjenek bele, amely a számukra és a körülöttük lévők számára már unalomig ismert vitáikba torkollik. Noha vannak olyan sajátos vélemények, hogy éppen a teljesen elmérgesedett viszályok a legalkalmasabbak a közvetítésre (hiszen a felek bizalmának megnyerésére akkor a legmagasabb az esély, amikor az ő egymás iránti bizalmuk éppen a legalacsonyabb szinten van), a tapasztalat nem ezt támasztja alá. Az igazság az, hogy a viszálynak valóban már eléggé érettnek kell lennie a közvetítés számára, ugyanakkor még nem szabad teljesen elmérgesednie, ez ugyanis lehetetlenné teszi a párbeszédsegítést; érdemes megvárni ilyenkor, hogy az ellentét valamennyire lecsillapodjék és kihűljön. A viszály esetében fontos, hogy vagy a kibontakozó, vagy pedig a leáldozó ágában érdemes megragadni és elkapni (ahol már egy helyben topogásra és kifáradásra utaló jelenségeket tapasztalunk), mert a csúcspontján, illetve annak közvetlen közelében ez csaknem lehetetlennek tűnik.[14] A közvetítés menetének pedig mindig alkalmazkodnia kell a felek saját ritmusához, üteméhez.[15]
Ugyancsak a kapcsolat egész embert mozgásba hozó jellegére vezethető vissza ama tény, hogy a családjogi közvetítés az esetek túlnyomó többségében érzelmektől mélyen átitatott, egy megrázó emberi határ- vagy válsághelyzetben kerül rá sor, és az érzelmek kétarcúsága meglehetősen bonyolulttá és összetetté teszi a közvetítő föladatát, amikor valamiképpen rendet akar vágni az érzések kavargásában és zűrzavarában. Nem szabad engedni ilyenkor, hogy a felek belésodródjanak érzelmi örvényeikbe, hanem a közvetítőnek hatékonyan közre kell működnie ezek megszelídítésében. A felek mögött sokszor igen tekintélyes közös múlt halmozódott már föl, márpedig e múltbéli események egy része nemigen segíti a jövőbeni megállapodásokat. A résztvevő felek tekintetét éppen ezért a múltról fokozatosan a jövő felé kell fordítani és az eljövendőre érdemes irányítani, hiszen a felek az összezavarodottságuk miatt rendszerint nem találják elég könnyűnek annak megítélését, hogy a jövőbeni rendezés érdekében mi minősül fontosnak, és mi lényegtelennek. A családjogi közvetítés további sajátosságát az adja, hogy itt nemcsak a párbeszéd helyreállításáról és kigyomlálásáról van vagy lehet szó a kapcsolatban, hanem egyszersmind sokszor éppen a kulturált elszakadásról, a közös életszakasz mielőbbi, ugyanakkor a gyermek(ek) és a felek számára minél kevesebb megrázkódtatással járó lezárásáról.[16] Itt a közvetítés már csak arra korlátozza az erőit, hogy segítsen az elszakadás kulturáltságában és kiegyensúlyozottságában, de az alapviszonyt már nem tudja helyreállítani; vagyis beismeri az együttmaradást kizáró engesztelhetetlenség megszilárdulását, a kapcsolat helyrehozhatatlansága melletti kitartást és a kialakult szakadék véglegessé válását.[17] Amennyiben gyermekek vannak, akkor a válás csak a család szerkezetének megváltozását jelentheti, de semmiképpen sem a megszűnését.[18] A családjogi közvetítés ezáltal a házasság megromlásában és az életközösség megszakadásában érintett házaspárok felelősségére és önállóságára irányítja a figyelmet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
