Kóczián Sándor: Az illetlenség korlátozása az amerikai médiahatóság gyakorlatában, avagy a hét mocskos szó, amit nem mondhatsz ki a televízióban és a rádióban (JK, 2014/6., 297-308. o.)

Az elektronikus médiaszabályozás egyik legérdekesebb területe a trágár vagy más néven illetlen (indecent) tartalmak, trágárnak tartott kifejezések és csúnya szavak korlátozása. Az ilyen megnyilvánulások önmagukban véve nem jogellenesek, azok a véleménynyilvánítás szabadságába tartoznak. A trágár, durva beszéd használata azonban jelentős korlátozás alá esik az elektronikus médiában. Különösen az Egyesült Államokban reagálnak meglehetősen érzékenyen a rádióban és a televízióban - a földi sugárzású médiumokban - előforduló trágár és sértő nyelvezetre, kifejezésekre, amit a gyermekek fejlődésére nézve rendkívül károsnak tartanak. Ennélfogva az illetlen tartalmak korlátozásának leginkább a földi sugárzású médiumok területén van jelentősége. Mégis, az amerikai médiahatóság, az FCC illetlenséggel (indecency) kapcsolatos gyakorlata az amerikai médiaszabályozás egyik legkülönösebb, s egyben legnagyobb vitát kiváltó területének számít, amely számos esetben megjárta a szövetségi fellebbviteli bíróságokat. A Legfelsőbb Bíróság azonban egyenlőre nem változtatott - érdemben legalábbis - az illetlenséggel kapcsolatos felfogásán.

I.

Az illetlenség (indecency)

Az angolszász jogrendszerek a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozásakor hagyományosan megkülönböztetik és egymástól eltérő mértékben szabályozzák a pornográf, az obszcén és a trágár, az ún. "illetlen" (indecent) kifejezéseket. Az amerikai felfogás ugyancsak különbséget tesz a pornográfia, az obszcenitás és a trágárság, az "illetlenség" (indecency) kategóriája között. A Legfelsőbb Bíróság szerint az olyan "szexuális tartalmú kifejezés, amely illetlen, de nem obszcén, az Első Kiegészítés védelme alatt áll".[1] Az illetlen, trágár beszéd nem minősül obszcénnek, nem éri el az obszcenitás szintjét (Miller-teszt).[2] Szemben az obszcén tartalmakkal, amelyek közzététele minden esetben tilos, az illetlen közlések - a véleményszabadság által védett terület határán elhelyezkedve - az Első Kiegészítés védelme alá esnek.

Az illetlenség kifejezett fogalmát a Federal Communications Commission (Szövetségi Kommunikációs Bizottság, FCC)[3] határozta meg először az FCC v. Pacifica Foundation ügyben.[4] Eszerint illetlen az a közlés, amely "szexuális tevékenységet, nemi vagy kiválasztó szerveket, illetve utóbbiakhoz kapcsolódó tevékenységet a kortárs közösségi normákat nyilvánvalóan sértő módon ír le". Illetlenségnek minősül a trágár, a szexuálisan orientált

- 297/298 -

beszéd és a szexualitás ábrázolása. Az FCC illetlenség definíciója szélesebb, tágabb kört ölel fel, mint a Legfelsőbb Bíróság obszcenitásra vonatkozó meghatározása, ezáltal alkotmányos védelem alatt álló anyagok is nyilvánvalóan sértőnek, illetlennek minősülhetnek.

Az illetlennek, trágárnak minősülő kifejezések, tartalmak korlátozására leginkább a kiskorúak védelmében kerülhet sor. Mivel a korlátozás tartalomra irányuló (tartalom-alapú - content-based), ezért olyan szűkre szabottnak (narrowly tailored)[5] kell lennie, hogy az továbbra is biztosítsa a felnőttek hozzáférését az illetlen tartalmakhoz.[6] A korlátozás mértéke attól is függ, hogy az illetlenség milyen kommunikációs közegben, médiumban jelenik meg. Az illetlen anyagok, valamint az obszcén tartalmak az elektronikus, földi sugárzású médiumokban korlátozhatók a legnagyobb mértékben.

II.

Az illetlenség korlátozása a földi sugárzású médiában. Az FCC korai gyakorlata

Az illetlen műsorszórás (broadcast indecency), az "obszcén, trágár vagy profán nyelvezet rádiós kommunikáció" útján történő terjesztésének tilalmát először a Radio Act of 1927,[7] majd a Communications Act of 1934 tartalmazta.[8] 1948-ban az obszcén, trágár és profán tartalmak sugárzásának tilalma a szövetségi Büntető Törvénykönyvbe (U.S. Criminal Code) került át. A törvény értelmében pénzbüntetéssel vagy két év szabadságvesztéssel sújtható az, aki televízióban vagy rádióban obszcén, illetlen vagy profán tartalmat sugároz (Title 18, Section 1464).[9] A törvény végrehajtására és alkalmazására a Kongresszus 1960-ban az FCC-t (Bizottság) hatalmazta fel. A korlátozás csak a szabadon fogható, mindenki számára elérhető földi sugárzású televíziós és rádióadókra (broadcast networks, pl. ABC, CBS, NBC, Fox, The CW) terjed ki, a kábeltelevíziókra (cabel networks, pl. HBO, TNT) és a műholdas szolgáltatásokra azonban nem vonatkozik.[10] Az FCC a jogsértő műsorszolgáltatót többek között pénzbüntetéssel sújthatja.[11] A jogsértésenként kiszabható maximális bírság eredetileg 27.500 dollár volt, ezt az összeget azonban a Broadcast Decency Enforcement Act of 2005[12] jelentősen felemelte, így ma már minden egyes jogsértésért akár 325 ezer dollár szabható ki, míg az összesen kiszabható bírság összege elérheti a 3 millió dollárt.[13]

Az FCC gyakorlata szerint az obszcén tartalmak közzététele minden esetben tilos, illetlen tartalmakat pedig csak este 10 és reggel 6 óra között szabad sugározni,[14] amikor nem áll fenn annak a valós veszélye, hogy azok gyermekekhez is eljussanak. Ez az időszak az illetlen műsorok "biztonságos menedéke" (safe harbor). A 18 U.S.C. § 1464 alapján az FCC kezdetben még viszonylag enyhén lépett fel az illetlen, de obszcénnak nem minősülő anyagokkal szemben, és csak kevés útmutatást adott arra nézve, mi az ami illetlen tartalomnak számít. Az FCC már ekkor úgy vélte, hogy az elektronikus média, illetve a rádiós és televíziós műsorok természetüknél fogva különböznek a nyomtatott tartalmaktól. Ebből pedig arra a következtetésre jutott, hogy kötelessége megvédeni mind a kiskorúak, mind a felnőttek "magasan fejlett érzékenységét" a sértő tartalmú műsorszámoktól.[15] Egy 1970-es esetben is arra hivatkozott, hogy a rádió - szemben a nyomtatott tartalmakkal vagy a mozival - egy egyedi, egyedülállóan széles körben elterjedt és könnyedén hozzáférhető médium, különösen a gyermekek számára.[16]

III.

Az FCC v. Pacifica Foundation ügy

Az illetlenséggel kapcsolatos legfontosabb döntés az FCC v. Pacifica Foundation ügyben[17] született meg. 1973. október 30-án kora délután a Pacifica Foundation tulajdonában lévő New York-i WBAI rádióadó

- 298/299 -

közreadta George Carlin humorista "Mocskos szavak" (Filthy Words) című 12 perces monológját,[18] amelyben felsorolta azt a hét trágár, illetlen kifejezést, amit nem lehetett kimondani.[19] Az FCC illetlennek minősítette a rádióadást, és ennek kapcsán megragadta az alkalmat, hogy tisztázza azokat a standardokat, amelyeket a rádióban elhangzó illetlen, trágár, de nem obszcén beszédre kell alkalmazni. A Bizottság szerint a műsorsugárzás "speciális tulajdonságokkal" rendelkező médium, amely más kifejezési formáktól eltérő megközelítést igényel, és szigorúbb szabályozás tárgya lehet, mint az írott sajtó. Ennek indokait a következőkben látta:

-a műsorhoz gyermekek is hozzáférhetnek, sok esetben szülői felügyelet nélkül;

- a sugárzás időpontjában a közönség általában az otthonában tartózkodik, ezáltal a magánszférához való joguk is sérülhet;