A magyar gazdasági, illetve politikai helyzet számos kivándorlási hullámot indított az USA-ba. Az 1882 és 1930 közötti "új bevándorlás"1 kelet- és dél-európai bevándorlókat, főként szakképzetlen munkásokat vonzott az Egyesült Államokba, soraikban a magyarokkal. Ez utóbbiak túlnyomó hányada nem letelepedni ment az Újvilágba, hanem könnyíteni a magyar gazdasági és társadalmi helyzet szorításán, hogy a kint megkeresett pénzén itthon földet vásárolhasson, megélhetési lehetőséget teremtsen családjának.
Az 1929-es világméretű gazdasági válság indította el Amerikába az 1930-as kényszervándorlási korszakot, melyet 1945 első negyedében 1 millió fős emberáradat követett.
Az 1956-os exodus során 38 000 fő vándorolt az Újvilágba. Számuk 1960-ra az Európából Amerikába történő továbbvándorlás eredményeként már 47 643 főre nőtt. Az 56-osak megjelenése tovább színesítette az amerikai-magyar társadalmat. Amíg ugyanis a 45-ösek többsége középkorú családos emberekből állt, addig az 56-osak fiatal családtalanok, könnyen hasznosítható közép és felsőfokú technikai végzettségük révén azonnal megkezdték az integrálódást.2
Ezek az adatok alátámasztják, hogy az USA-ban élő kivándorolt magyarok részaránya jelentős. Pontos számuk nehezen határozható meg, hisz a kivándoroltak számából le kell vonni a kb. 15%-os halálozást, és a kb. 30%-os visszavándorlást. Egy 1983-as felmérés szerint 1 750 000 fő vallotta magát magyarnak az USA-ban. Többségük a következő 9 államban lakik: Connecticut, Illinois, Indiana, Michigan, Missouri, New Jersey, Ohio, Pennsylvania, Wisconsin.3 Bár ez a szám napjainkra változhatott, nagyságrendileg mégis iránymutatásul szolgál arra, hogy számolni kell az amerikás magyarok utáni öröklés eseteivel.
Az amerikai magyar öröklési jogviszonyok kapcsán, azok összetettsége miatt kérdések sora merül fel bennünk, így például, mikor kell a magyar és mikor egy amerikai tagállam jogát alkalmazni, mikor jár el hagyatéki eljárás során a magyar közjegyző, és mikor az amerikai hagyatéki bíróság? Kik az amerikai hagyatéki eljárás résztvevői és abban kihez milyen módon kell fordulni az öröklési igény érvényesítése érdekében? Mikor és milyen szerepe van ezen jogviszonyokban a konzulnak? Vajon lényeges-e az eltérés a magyar és az amerikai öröklési jogi szabályozás között.
"Az amerikai és magyar öröklési jogviszonyok összehasonlítása" című cikk első és második része e kérdések főbb szabályozásait mutatja be.
Ennek során bemutatásra kerülnek a kérdéses jogviszonyok, az alkalmazandó jog kiválasztásának módja, az irányadó hazai szabályozások és ezen jogviszonyokhoz kapcsolódó konzuli jogosítványok. A második rész a magyar és amerikai öröklés anyagi és eljárásjogi szabályozásait taglalja majd.
Az amerikai magyar örökléssel összefüggő jogviszonyok igen szerteágazóak. A köztudatban e kifejezés hallatán az USA-ba kivándorolt és ott letelepedett "amerikai nagybácsi" utáni öröklés esete jelenik meg. Ide tartozik azonban a magyar személyes jogú után amerikai személyes jogú öröklése, továbbá azon eset, ha az amerikai személyes jogú ideiglenes tartózkodása alatt Magyarországon halálozik el. Amerikai magyar öröklési jogviszonynak tekintendő az is, ha a magyar személyes jogú az USA-ban halálozik el, valamint, amikor külföldi hitelezői vannak az örökhagyónak.
A következőkben ezen jogviszonyokra vonatkozó szabályozásról, illetve az azokkal kapcsolatos egyes konzuli jogosítványokról lesz szó.
Amerikai személyes jogú utáni magyar személyes jogú öröklésének esetére a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényrendelet (nemzetközi magánjogi Kódex, a továbbiakban: Kódex) úgy rendelkezik, hogy az öröklési jogviszonyokat azon jog alapján kell elbírálni, amely az örökhagyó halála időpontjában a személyes joga volt.4 Jelen esetben ez az amerikai, pontosabban valamely amerikai tagállamnak a joga.5
Ez a jogviszony ritkábban fordul elő, mint az előbbi változat. Jelen öröklési jogviszonyra a Kódex alapján a magyar jogot kell alkalmazni. Míg a törvényes öröklésnél az örökhagyónak nem kell semmilyen feltételnek megfelelnie, addig a végintézkedő tekintetében a Ptk. számos kritériumot állít.
Az öröklésre - hasonlóan a fenti esethez - az amerikai tagállami jogot kell alkalmazni.
Amennyiben ilyen személynek a Magyar Köztársaság területén nincs állandó lakóhelye, hátrahagyott pénzét és személyes tárgyait, melyre jelenlevő jogosult nem tart igényt, ideiglenes jelleggel megőrzés céljából késedelem nélkül át kell adni az Amerikai Egyesült Államok illetékes konzuli tisztviselőjének.6 Őt a halál tényéről haladéktalanul értesíteni kell, és meg kell küldeni számára a halotti bizonyítványt vagy a halálesetet tanúsító egyéb okiratot.
A Kódex rendelkezésének megfelelően az öröklésre a magyar jogot kell alkalmazni.
A halál tényről az illetékes amerikai hatóság értesíti az illetékes konzuli tisztviselőt, megküldi számára a halotti bizonyítványt vagy a halálesetet tanúsító egyéb okiratot.7 Ha a magyar állam állampolgárának az USA-ban nincs állandó lakóhelye, és ezen államban ideiglenes tartózkodási ideje alatt hal meg hátrahagyott pénzét és személyes tárgyait át kell adni a magyar állam illetékes konzuli tisztviselőjének.8
Az ideiglenes jelleggel megőrzés céljából a konzulnak átadott pénz, illetve vagyontárgyra vonatkozó rendezés nem érinti az illetékes hatóság azon jogát, hogy azokat igazságszolgáltatási célból lefoglalhassa. Ha a fogadó állam hatósága az örökhagyó után hagyatéki eljárást indít, a konzuli tisztviselő az örökhagyó pénzét és személyes tárgyait e hatóságoknak kiszolgáltatja. Olyan módon és mértékben van a fogadó állam jogának és polgári, valamint államigazgatási joghatóságának alávetve, mint a fogadó állam állampolgára.9
Ha a hagyaték tárgyai részben Magyarország, részben az Amerikai Egyesült Államok valamely tagállama (tagállamai) területén találhatók, a következők érvényesülnek.
A konzuli tisztviselő jogosult a küldő állam állampolgára részére ideiglenes őrzésre átvenni a küldő állam elhunyt állampolgára után maradt ingó vagyont, kezelni az elhunyt vagyonát - aki halálakor nem tartózkodott a fogadó államban, vagy végrendeleti végrehajtót a fogadó államban nem hagyott, azzal a feltétellel, hogy a konzuli tisztviselő lemond a vagyonkezelésre irányuló jogáról, ha az illetékes bíróság más vagyonkezelőt rendel ki.
Jogosult továbbá átvenni, illetve kiszolgáltatni a pénzt vagy vagyontárgyakat, amelyek a küldő állam állampolgárát bármely állam állampolgárának halála következtében megilletik - ideértve a hagyatéki illetőséget, a nyugdíjakat és általános társadalombiztosítási juttatásokat, valamint a biztosítási összegeket is. A fogadó állam megkövetelheti, hogy törvényes határidőn belül bejelentett hagyatéki terheket megelőzően kifizessék vagy biztosítsák.10
A pénz illetőleg vagyontárgy átvétele, valamint kiszolgáltatása tekintetében a bíróság, más illetékes hatóság, vagy a hagyatékot felosztó személy megkívánhatja, hogy a konzuli tisztviselő mutasson fel a küldő állam állampolgárától származó meghatalmazást, vagy mutasson fel ésszerű időn belül megfelelő bizonyítékot arról, hogy az érdekelt állampolgár a pénzt vagy értéktárgyakat átvette. Amennyiben ilyen bizonyítékot nem tud felmutatni, úgy a pénz és vagyontárgyak visszajuttatására köteles.11
Ha a magyar örökhagyónak életében külföldi állampolgárok nyújtottak hitelt, a köztük fennállt polgári jogi jogviszonyon alapuló adóssal szembeni kötelmi igényük az örökhagyó halálával öröklési igénnyé fordul át, melyre a Ptk. rendelkezései alkalmazandók. Ezen igényük kielégítésére a temetés költségei, a hagyatéki és az eljárási költségek kifizetése után kerül sor.12
Az államok polgárai között keletkező családi és öröklési jogi, s minden más polgári jogi kapcsolat nemzetközi szinten túlnyomórészt szabályozatlan.
A történelem során minden korszak - már a római jog is - kereste a megoldást a külföldiekkel kapcsolatos jogviszonyokra. A társadalmi és gazdasági viszonyok fejlődése a XIX. századra a nemzetközi kapcsolatok tömegméretűvé válása, az árutermelés rendkívül magas fokra fejlődése, a kereskedelmi forgalom megsokszorozódása, a migráció változtatta meg azt a jogi gondolkodást, amely addig valamely ország jogalkotóját, jogalkalmazóját ugyanazon ország jogától elválaszthatatlannak fogta fel.
Az amerikai jog a XIX. században abból a tételből indult ki, hogy minden jog területi jellegű és mindenkire alkalmazandó az állam területén. A külföldi jog alkalmazását ugyan nem zárta ki, de az álláspontja szerint csak a nemzetközi udvariasságon (comitas gentium) alapul, ha az állam érdekét nem sérti: tehát jogi kötelező ereje nincs. Ma már ez a nézet megváltozott, s az amerikai jog magánkodifikációja (Restatement) jogszabályként oldja meg az összeütközéseket.
Migrációk, és egyéb tényezők eredményeként napjainkban igen gyakran fordul elő kollíziós jogviszony. Ennek a problémának szolgálnak közvetlen megoldásául bizonyos nemzetközi szerződések, míg közvetett megoldásául a nemzetközi kollíziós norma funkcionál.
A jogrendezés közvetlen formáját a nemzetközi szerződések teszik lehetővé.
Az 1973. évi 22. tvr. (a Konzuli egyezmény) rendezi Magyarország és az USA között, hogy milyen jogosítványok illetik, illetve kötelezettségek terhelik az illetékes konzuli tisztviselőt a küldő állam állampolgárának a fogadó államban történő halála esetén, az utána maradt hagyaték vonatkozásában illetve, ha bármely állampolgárságú örökhagyó utáni hagyatékban a küldő állam állampolgára érdekelt.
A jogrendezés közvetlen formájával kapcsolatban kell megemlíteni a 49/1979. (XII. 6.) MT rendeletet, mely a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között Washingtonban, az 1979. évi február hó 12. napján aláírt, a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló egyezményt hirdeti ki, s ezzel a két ország között adózási viszonyokat szabályozza.
Nemzetközi szerződés hiányában a jogrendezés közvetett formájával állunk szemben.
Ebben az esetben a nemzetközi kollíziós norma empty law-ként (üres jogként) utal az alkalmazandó jogrendszerre, kiutat mutatva olyan szituációkból, mikor egy fontos külföldi elem jelenléte miatt az adott jogviszonynál több jogrendszer alkalmazhatósága is felmerül.13
Az alkalmazandó jog meghatározása a 20. század legelején is foglalkoztatta a jogtudósokat. A "hágai 3. Nemzetközi magánjogi konferenczia IV. tervezete" a törvényes és végrendeleti öröklésre, valamint a halál esetére szóló ajándékozásra tartalmazott rendelkezéseket a kollízió kiküszöbölésére. Az elhunyt hazai jogának alkalmazását rendelte el törvényes öröklés esetében a hagyaték egységének elve alapján. Rendezte továbbá, hogy mely állam joga vonatkozzon végrendelkezés és halál esetére szóló ajándékozás érvényességére, végrendelkezői, halál esetére szóló ajándékozási, öröklési, hagyományosi és megajándékozotti képességre.14
A magyar nemzetközi kollíziós magánjog a 19. századtól a hagyaték feldarabolásának elvét követte. Az 1933-as 57. sz. jogegységi döntés alapján az ingatlanok öröklésére a lex rei sitae-t15 (hagyaték fekvése szerinti jog), míg az ingókra az örökhagyó utolsó hazai jogát kellett alkalmazni.
Hatályos szabályozásunk mind az öröklési jogviszony, mind a végintézkedés tekintetében úgy rendelkezik, hogy azt az örökhagyó halála időpontjában lévő személyes joga alapján kell elbírálni. Mindkettőre érvényes tehát a lex successionis, és a hagyaték egységének elve.
Hazánkban, a jogrendezésben jelenleg az 1979. évi 13. tvr., a nemzetközi magánjogi Kódex ad iránymutatást.
A kollízió rendezése során különböző alkalmazandó eszközökkel, módszerekkel találkozunk. Az első feladat, amit meg kell oldani a jogrendszerek összeütközésekor, az egyes jogi fogalmak rendezése.
A kollíziós tényállásban lévő jogi fogalmakat ugyanis az összeütköző jogrendszerek anyagi jogilag eltérő tartalommal tölthetik meg - esetleg nem is ismerik16, s így nem is szabályozzák -, vagy rendszertanilag máshova sorolják. Ezért az eljáró fórum feladata annak eldöntése, hogy melyik jogrendszer anyagi joga szerint határozza meg a jogi fogalmat. E minősítés tehát a kollíziós szabály alkalmazásának, kiválasztásának előkérdése.
Ezután végzi el a fórum a jogintézmény rendszertani besorolását, a kollíziós szabály kiválasztását, majd alkalmazását.
Minősítéskor az alkalmazandó jog elsősorban a fórum joga (lex fori). Ha azonban ez nem ismeri az adott jogintézményt, vagy nemzetközi egyezményből származik, a lex causae (a kollíziós norma utalása révén meghatározott jogrendszer) alkalmazása kerül előtérbe. Ez azonban megkerüli a minősítés problémáját, mivel a vélhetően alkalmazandó jog fogalmával határozza meg a kérdéses jogintézményt. A harmadik megoldás a Rábel-féle17 összehasonlító jogértelmezés, mely az adott jogintézményt a különböző jogrendszerek szerinti taralmának összevetésével próbálja minősíteni. Gyakorlati minősítés azonban nehézkes. Az eljárás egyszerűbbé tétele érdekében terjedőben van a negyedik, funkcionális minősítés, mely a lex fori és az összehasonlító jogi minősítés kombinációja.
A Kódex a lex fori szerinti minősítést mondja ki. Azon esetekben, mikor a kérdéses jogi intézményt a magyar jog nem ismeri, vagy más elnevezéssel illeti, a minősítés során arra a külföldi jogrendszerre is figyelemmel kell lenni, amelyik az említett jogintézményt ismeri.
Közvetett jogrendezés esetében nélkülözhetetlen szerepet játszik egyrészt a kapcsoló elem, mely megteremti a kollíziós szabály kapcsolatát a jogviszonyban szereplő jogintézménnyel, másrészt a személyes jog kapcsoló elvei, melyek a természetes és jogi személy személyi jogállása és meghatározott jogrendszer anyagi jogi normái közti kapcsolatot teremtik meg.
Az öröklési jog szempontjából a Kódex alapján az elsődleges kapcsolóelv a lex fori, az első lépésben kerül alkalmazásra. A személyek joga (lex personae) foglalja össze a természetes és jogi személyekre vonatkozó kapcsolóelveket. A természetes személyekre elsősorban az állampolgárság joga (lex patriae), másodsorban a lakóhely joga (lex domicilii)18 és több egyezmény által alkalmazott szokásos tartózkodási hely joga vonatkozik.
Ha az adott személyt állampolgársága egyetlen államhoz köti, akkor az állampolgárság kapcsoló elve elég a személyes jog meghatározásához. Azon esetekben azonban, ha a személy hontalan vagy kettős állampolgár, már a lakóhely kapcsolóelve alkalmazandó, míg ha külföldön több lakóhelye van, azon állam joga, mellyel kapcsolata szorosabb. A szokásos tartózkodási hely akkor kap jelentőséget, ha az illető sem állampolgársággal, sem lakóhellyel nem rendelkezik.
Említést érdemel még az előkérdés problematikája. Ilyenkor egy újabb eldöntésre váró nemzetközi kollíziós tényállás, egy anyagi jogi kérdés (pl. a fennálló házasság érvényességének kérdése)19 lép fel, minek eldöntése nélkül nem ítélhető meg az eredeti kollíziós tényállás. Erre az alkalmazandó jogrendszer meghatározása után, az anyagi jogi szabályok alkalmazása során kerül sor. Az előkérdést általában a lex fori kollíziós joga alapján bírálják el, de elbírálható önállótlanul a lex causae alkalmazásával is.
Az örökös számára valószínűleg az elsődleges és legfontosabb kérdés az, hogy hogyan jut jogos örökségéhez. Elsősorban a magyar örökös igényérvényesítési lehetőségét részletezném, hisz ez fordul elő gyakrabban - szemben a magyar örökhagyó amerikai örökös esetével.
A magyar örökös háromféle módon szerezhet tudomást az örökhagyó haláláról, és örökösi minőségéről.
Általában rokonok, közös ismerősök, barátok vagy a végrendeleti végrehajtó (executor) útján értesül. Értesítés hiányában, illetve ha feltételezi, hogy az örökhagyó elhunyt és reméli, hogy részesedik a hagyatékból, igényével közvetlenül a területileg illetékes Hagyatéki Bírósághoz (Probate Court, Surrogate Court) fordulhat. A harmadik esetben az illetékes konzul értesíti az örököst.
A konzuli tisztviselő a Konzuli egyezmény alapján - konzuli kerületén belül - jogosult, feladatai ellátására. Feladatainak kerületen kívüli teljesítéséhez a fogadó állam hozzájárulása szükséges.
A konzuli tisztviselő általános feladata, hogy minden téren védelemben részesítse és előmozdítsa a küldő állam, és állampolgárának jogait és érdekeit, kiszélesítse a két állam közötti érintkezést. Ezek során az illetékes helyi hatósághoz, illetve a fogadó állam központi hatóságához is fordulhat.20
A konzuli tisztviselő jogosult a fogadó állam bíróságai (pl.: Hagyatéki Bíróság) vagy más hatóságai előtt a küldő állam állampolgárait képviselni, vagy részükre megfelelő képviseletet biztosítani. Munkájának elősegítése érdekében nyilvántartást vezethet a küldő állam állampolgárairól, azok meghatározott adatairól. Így többek között anyakönyvezheti a küldő állam állampolgárának születését vagy elhalálozását, illetve, ha ezt nem ő végzi, a születésről, elhalálozásról értesítést kell kapnia. Anyakönyvezheti továbbá a létrejött házasságot, vagy annak bontását, ha a házasfelek legalább egyike a küldő állam állampolgára. Okiratokat, másolatokat készíthet, hitelesíthet, hitelességüket tanúsíthatja. Amennyiben ezen okiratokat a fogadó államban kívánják felhasználni, az ottani hatóságok ugyanolyan jogi jelentőséget és bizonyító erőt kötelesek neki tanúsítani, mintha a fogadó állam illetékes hatóságai állították volna ki.21
Mindezek az itt felsorolt feladatok lényeges szerepet játszanak, illetve a nyilvántartások kiemelkedő segítséget nyújtanak abban, hogy a konzuli tisztviselő megfelelően és a lehető leggyorsabban járhasson el, ha a fogadó államban egy küldő állam állampolgára meghal.
A konzul tevékenységénél jelentős szerepet kap az illetékes hatóságokkal történő hatékony együttműködés.
A fogadó állam illetékes hatóságainak kötelezettsége ugyanis, hogy haladéktalanul értesítse az illetékes konzuli tisztviselőt, amennyiben:
1. tudomást szerez arról, hogy a küldő állam állampolgára a fogadó államban elhalálozott; illetve
2. küldő állam állampolgára után hagyaték maradt; továbbá ha
3. bármely állampolgárságú örökhagyó után olyan hagyaték maradt, melyben a küldő állam állampolgára érdekelt.22
Az első esetben a halotti bizonyítvány másolatát és a halálesetet tanúsító egyéb okiratot is meg kell küldeni. A 2. és 3. pontban írtakat attól függetlenül kell alkalmazni, hogy az örökhagyó hol halt meg. Ezekben az esetekben a konzuli tisztviselő jogosult lépéseket tenni - személyesen vagy meghatalmazott képviselője útján - a hagyaték biztosítása és megőrzése, valamint a hagyatéki eljárás lefolytatása, a hagyaték felosztása érdekében.
Az a konzuli tisztviselő, akinek konzuli kerületén a hagyatéki eljárás folyik, vagy ha nincs ilyen eljárás, akinek a konzuli kerületében a hagyatéki vagyon található, jogosult a küldő állam állampolgárának képviseletére. Mindez nem hatalmazza fel arra, hogy ügyvédként járjon el, de meghatalmazást adhat ügyvédnek az ügyben való eljárás érdekében.
A konzuli tisztviselő képviseleti joga azonban megszűnik attól az időponttól kezdve, mikor az eljáró hatóság előtt olyan személy lép fel, akinek az érintett állampolgár képviseletére meghatalmazást adott.
Amennyiben a konzuli szolgálat értesül magyar állampolgár külföldön történt elhalálozásáról, megkeresi az illetékes hatóságot a halotti anyagkönyvi kivonat beszerzése érdekében, és haladéktalanul értesíti az elhunyt legközelebbi ismert hozzátartozóját. Részére az eltemettetéshez vagy a holttest hazaszállításához szükséges intézkedésekről felvilágosítást nyújt. Amennyiben a konzuli tisztviselő hivatalból intézkedik, a konzuli cselekmények díjmentesek.
A konzul továbbá engedélyt ad a halott szállításhoz, amennyiben a tetem koporsóban kerül szállításra. (A hamvakat tartalmazót urna poggyászként is hazaszállítható. A magyar diplomáciai vagy konzuli képviseletektől nem kell engedélyt kérni a hamvak urnában történő hazaszállításához.)
A magyar diplomáciai vagy konzuli képviselet az alább felsorolt iratok bemutatását követően tudja kiállítani a halott szállítási engedélyt:
1. A temetkezési vállalkozó igazolása.
2. A magyarországi temető befogadói nyilatkozata.
3. A koporsó szállításának módja, a szállítási útvonal, a magyarországi belépési határállomás neve.
4. A magyarországi ügyintéző vagy rokon neve.
Amennyiben az örökös a magyar állampolgár vagy Magyarországon lakó hontalan örökhagyó külföldön történt elhalálozásáról nem a konzulátustól értesül, úgy az örökhagyó hazai anyakönyvbe való bejegyzéséért az illetékes konzulhoz kell rendszeresített adatlap kitöltésével kérelemmel fordulnia. A kérelemhez csatolni kell az eredeti halotti anyakönyvi kivonatot, a halotti anyakönyvi kivonat magyar fordítását, a konzuli díjat, illetőleg az elhunyt állampolgárságát igazoló okiratot.
A kitöltött adatlapot23, a kért okmányokat és a konzuli díjat a kérelmező lakóhelye szerint illetékes magyar külképviseletnek kell megküldeni. Egy külföldi elhalálozás magyarországi anyakönyvezésének konzuli díja tartalmazza a konzuli ügyintézés díját, az eredeti amerikai anyakönyvi kivonat fénymásolásának és hitelesítésének, valamint a kivonat két fél által készítetett egyoldalas fordítása felülhitelesítésének díját.
Ha az elhunyt után külföldi hagyaték maradt, a konzuli tisztviselő a hagyatékot biztosítja, és erről az érdekeltet tájékoztatja. A továbbiakban a hagyatéki eljárásban az érdekelt személyesen vagy meghatalmazottja útján jár el, vagyis a konzuli feladatok csak addig terjednek, amíg az érdekelt személyére és tartózkodási helyére fény nem derül. Amennyiben ez nehézségekbe ütközik, úgy az ismeretlen örökös felkutatása érdekében a konzuli szolgálat hirdetményt tesz közzé a hagyatéki igény érvényesítésére.24
A konzuli tisztviselő jogosult a küldő állam kiskorú, cselekvőképtelen, korlátozottan cselekvőképes, vagy távollevő állampolgára érdekeit védelmezni, amikor a fogadó államban gyámság vagy gondnokság alá helyezése válik szükségessé. Ha erről a fogadó állam illetékes hatósága szerez tudomást, azonnal értesítenie kell a konzuli tisztviselőt. A konzuli tisztviselő javasolhat továbbá gyámi vagy gondnoki tisztség betöltésére alkalmas személyeket is.
Szakmai közreműködés érdekében az örökös közvetlenül is fordulhat az illetékes konzuli tisztviselőhöz, valamint magyar képviselőt is igénybe vehet. Mindkét esetben javasolt amerikai ügyvéd igénybevétele is.
Ha nincs végrendelet, vagy ha van, de abban nincs végrendeleti végrehajtó (executor) megnevezve és az örökös a legközelebbi túlélő magyar rokon, akkor a Hagyatéki Bíróságnál kell indítványoznia a hagyatéki képviselő kinevezését.
Kiskorú (minor) örökös helyett vérszerinti vagy örökbefogadó szülője, a vagyonkezelője, gondnoka (personal guardian), gyámja (custodian), vagy utógyámja (alternate personal guardian) végzi el az igényérvényesítés feladatát a kiskorú érdekeinek szem előtt tartásával.25
A kielégítési sorrend alapján az örökös a sor végén jut örökségéhez a végrehajtó útján, aki mivel nem feltétlenül jogvégzett személy (általában az örökhagyó barátja vagy családja valamely tagja) jogi képviselőt vesz igénybe.
A konzul feladatai közül kiemelendő, hogy a "Magyar Köztársaságnak a miniszter által egyes közjegyzői feladatok elvégzésére felhatalmazott konzuli tisztviselője a magyar állampolgár érdekeihez közvetlenül kapcsolódó jognyilatkozatokról vagy jogügyletekről - a végintézkedést is beleértve - konzuli okiratot állíthat ki, és jogilag jelentős tényekről és körülményekről konzuli tanúsítványt, okiratokról hiteles fordítást készíthet, vagy a fordítás helyességét tanúsíthatja. A konzuli tisztviselő a konzuli okirat készítésénél és a konzuli tanúsítvány kiállításánál a közjegyzőkről szóló törvény szerint jár el, az általa készített okiratokat közokiratnak kell tekinteni."26
Amennyiben egy öröklési jogviszony kapcsán az USA-ban működő magyar képviseletek által aláírást kell hitelesítetni, bármely magyar vagy külföldi állampolgár személyesen felkeresheti bármelyik magyar képviseletet az aláírásának hitelesítése céljából. A hitelesítés feltétele a személyes aláírás mellett, a személyazonosságot igazoló fényképes igazolvány bemutatása, illetve a hitelesítési díj befizetése.
Aláírás hitelesítése történhet amerikai közjegyző (notary public) által is, ha az aláíró tartózkodási helye a magyar képviselettől távol van, azzal a feltétellel, hogy az adott közjegyző aláírás és pecsétmintájával a magyar képviselet rendelkezik. Ilyenkor a magyar képviselet felülhitelesíti a "notary public-ot".
Amennyiben az aláíró közelében sem magyar képviselet, sem magyar képviseletnél aláírás és pecsétmintával rendelkező notary public nem működik, az aláírást bármelyik notary public-cal hitelesíteni lehet, majd a hitelesített okiratot az amerikai közjegyző működési helye szerinti állam államtitkárával (State of Secretary) kell "apostille-jal" felülhitelesíttetni. Ezen okirat Magyarországon ugyanolyan bizonyító erővel bír, mint az előbb vázolt hitelesített, felülhitelesített okirat, vagyis további felülhitelesítésre nincs szükség.
Az Amerikai Egyesült Államokban működő magyar képviseletek és konzuli kerületük, illetőleg a nagykövetség által ismert amerikai közjegyzők listája a Washingtoni Nagykövetség internetes oldalán található.27
Amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik, a külföldi közokirat magyarországi felhasználása céljából a konzul felülhitelesítheti a fogadó állam hatóságának az okiraton szereplő aláírását és bélyegzőlenyomatát, feltéve, hogy az okirat kiállítására jogosult hatóság aláírás - és bélyegzőmintáját a fogadó állam közölte.28
A külföldön felhasználásra kerülő közokiratok diplomáciai vagy konzuli hitelesítésének (felülhitelesítésének) mellőzésével Hágában, az 1961. október 5. napján kelt egyezmény kihirdetéséről szóló 1973. évi törvényerejű rendeletet (a továbbiakban: Egyezmény) azon közokiratokra kell alkalmazni, amelyeket az egyik Szerződő Állam (így pl. Magyarország) területén készítettek, és amelyeket egy másik Szerződő Állam (esetünkben az Amerikai Egyesült Államok) területén használnak fel. Az Egyezmény szempontjából közokiratnak kell tekinteni a közjegyzői okiratokat is, amelyeket a Szerződő Állam mentesít a felülhitelesítés kötelezettsége alól, amennyiben az a területén felhasználásra kerül. Ezen esetben felülhitelesítésen azt az alakiságot kell érteni, amellyel az okirat felhasználása szerinti ország diplomáciai vagy konzuli tisztviselője igazolja, hogy az aláírás valódi, hogy az aláíró személy milyen minőségben járt le, és - adott esetben - hogy az okiraton lévő pecsét vagy bélyegzőlenyomat valódi.29
Annak igazolása, hogy az aláírás valódi, hogy az aláíró személy milyen minőségben járt el, és - adott esetben -, hogy az okiraton lévő pecsét vagy bélyegzőlenyomat valódi, alakiságként csak azt lehet megkövetelni, hogy az okirat származása szerinti illetékes hatóság kiállítsa a tanúsítványt.
Ezen alakiságot azonban nem lehet megkövetelni, ha akár az okirat felhasználása szerinti Állam törvényei vagy más jogszabályai vagy az ottani gyakorlat, akár két vagy több Szerződő Állam közötti megállapodás ezt az alakiságot nem kívánják meg, azt egyszerűsítik, vagy az okirat felülhitelesítésétől eltekintenek.30 A tanúsítványt az okiraton vagy a túloldalán kell kiállítani, melyet a kiállító hatóság hivatalos nyelvén is meg kell szövegezni.
A tanúsítvány kiállítását az okirat aláírója vagy birtokosa kérheti. Ha a tanúsítvány szabályszerűen ki van töltve, bizonyítja az aláírás valódiságát, azt hogy az okiratot aláíró személy milyen minőségben járt el és adott esetben azt, hogy az okiraton lévő pecsét vagy bélyegzőlenyomat valódi.31
Közjegyzői okiratok esetében az Egyezményben előírt tanúsítványt az igazságügyért felelős miniszter készíti el és tartja nyilván.
A magyar állampolgárok és a Magyarországon lakó hontalan személyek külföldön történt születésének, házasságkötésének és halálesetének anyakönyvezése iránti kérelmeket a Washingtoni Nagykövetség internetes oldalán található és letölthető adatlapok kitöltésével és az ott felsorolt mellékletek csatolásával, valamint az illetékes magyar külképviseletnek történő megküldésével lehet kezdeményezni. A kitöltött adatlapot a lakóhelye szerint illetékes magyar külképviselethez kell továbbítani.
Csak olyan anyakönyvi kivonat kiállítását lehet kezdeményezni, amely a Magyar Köztársaság jelenlegi területén történt anyakönyvi eseményt rögzíti. Figyelemmel arra, hogy az anyakönyvi eseményeket 1895 előtt az egyházközségek jegyezték fel, az anyakönyvi kivonat beszerzése iránti kérelemben minden esetben fel kell tüntetni az érintett személy(ek) felekezeti hovatartozását is.
Mindezen feladatokon túl a konzuli hatóság okiratokról hiteles másolatot, hiteles fordítást, vagy kivonatos fordítást készít. Végrendeletet, fiókvégrendeletet vesz fel, személyeket kutat fel, illetve igazolást állít ki valamely személy életben létéről.
Eljárást folytat nem csak hagyaték biztosítása, de kártérítési követelések, halálesetek, halálesti segélyek és elhaltak utáni más követelések érvényesítése iránt. Intézkedik holttestnek külföldről Magyarországra történő szállítása iránt, az átszállításra engedélyt ad ki. Külföldről okiratokat szerezhet be, okiratokat, ingóságokat továbbít Magyarországról külföldre, ugyanígy külföldről konzuli szolgálat útján Magyarországra küldött okiratok, ingóságok továbbítása iránt intézkedhet. Ezeken túl pedig jogi tanácsadást is elláthat.32
A magyarországi rendszerváltást követően egyre gyakrabban fordul elő, főleg az 1990-es évek közepétől kezdődően, hogy amerikai állampolgárságuk megtartásával érzelmi, vagy gazdasági ok miatt a kivándorolt magyarok visszaköltöznek az Óhazába.
Speciális eljárások érvényesültek esetükben, ha haláluk Magyarországon következett be, de belföldi hagyatékuk nem volt, ha belföldi hagyatékuk is volt, illetve ha külföldön haltak el és belföldi hagyatékuk volt. A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet 2003. évi módosítása során ezen eljárások egyszerűsödtek, a hagyaték tárgyát képező ingó és ingatlan vagyon egységes szabályozás alá került.
A hatályos rendelkezések szerint, ha a külföldi állampolgár után belföldön akár ingó, akár ingatlan vagyon maradt, azt a magyar hagyatéki eljárás általános szabályai szerint kell leltározni. A leltárt meg kell küldeni a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzőnek. A közjegyzőnek és a leltárelőadónak az örökhagyó állampolgárságát gondosan kell vizsgálnia.
Ha arra vonatkozóan adat merül fel, hogy az örökhagyó az esetleges külföldi állampolgársága mellett halálakor magyar állampolgársággal is rendelkezett, ennek tisztázása érdekében a közjegyző megkeresi a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt.
Ha az örökhagyó kizárólag külföldi állampolgár volt vagy a magyar állampolgárság mellett külföldi állampolgársággal is rendelkezett, a leltárelőadó vagy közjegyző közvetlenül értesíti az érintett külföldi állam konzuli képviseletét, illetőleg - ha az érintet államnak a Magyar Köztársaságban nincs konzuli képviselete - a Külügyminisztérium Konzuli Főosztályát. Az értesítési kötelezettség a közjegyzőt terheli, ha az eljárás közvetlenül előtte indult meg, vagy eljárása során észleli, hogy a leltárelőadó értesítési kötelezettségének nem tett eleget."33
Ha az igazságügyért felelős miniszter külföldi hatóságoktól vagy a Külügyminisztériumtól külföldön elhalt olyan magyar állampolgár haláláról szerez tudomást, aki után belföldön vagyon maradt, a rendelkezésre álló adatok közlése mellett értesíti a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzőt.34
A külföldi állampolgár Magyarországon bekövetkezett halála, belföldön elhalt magyar állampolgár külföldön lévő hagyatéka tekintetében Jelentés formájában adatlap kerül kitöltésre, melyben az elhunyt személyes adatain, illetőleg az elhalálozás helyén és idején túl a házastársra, az öröklésre jogosultakra, a végintézkedésre, illetőleg a meglévő hagyatékra vonatkozó adatokat is fel kell tüntetni. ■
JEGYZETEK:
1 Albert Tezla: "Valahol túl, meseországban..." I. Az amerikás magyarok 1895-1920, Bp. 1987 Európai könyvkiadó, 142. o.
2 Albert Tezla: "Valahol túl, meseországban..." I. Az amerikás magyarok 1895-1920, Bp. 1987 Európai könyvkiadó,
3 KSH Népességtudományi kutatóintézet: Migráció Tanulmánygyűjtemény II.
4 1979. évi 13. tvr. 36. § (1)
5 Az öröklés a magyar örökös tekintetben csak akkor következhet be, ha az rendelkezik öröklési és szerzőképességgel, nem esett ki az örökségből, és fennállnak a megkívánt formai és egyéb feltételek.
6 A Magyar Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok között Budapesten, az 1972. évi július hó 7. napján aláírt konzuli egyezmény kihirdetéséről szóló 1973. évi 22. tvr. 47. cikk (1)
8 1973. évi 22. tvr. 47. cikk (1)
9 1973. évi 22. tvr. 47. és 48. cikk
10 1973. évi 22. tvr. 46. cikk (1)
11 1973. évi 22. tvr. 46. cikk (2)
12 Az eset fordítottja, azaz, hogy magyar hitelezők nyújtsanak hitelt az amerikai örökhagyónak meglehetősen ritka, ezért az erre vonatkozó szabályozás ismertetését mellőzöm.
13 Burián László, Kecskés László, Vörös Imre: Magyar Nemzetközi Kollíziós Magánjog, Logod Bt. 1999.
14 Dr. Tőry Gusztáv: A Hágai harmadik nemzetközi magánjogi konferenczia határozatairól, Tanulmány, 1901.
15 Burián László, Kecskés László, Vörös Imre: Magyar Nemzetközi Kollíziós Magánjog, Logod Bt. 1999, 255. o.
16 Az öröklési jogviszonyok esetében ilyen lehet a "trust" mint vagyonkezelői intézmény, amely az Egyesült Államokban egy igen gyakran alkalmaznak, a magyar jog azonban egyáltalán nem ismeri.
17 Burián László, Kecskés László, Vörös Imre: Magyar Nemzetközi Kollíziós Magánjog, Logod Bt. 1999., 118. o.
18 Burián László, Kecskés László, Vörös Imre: Magyar Nemzetközi Kollíziós Magánjog, Logod Bt. 1999, 99. o.
19 Burián László, Kecskés László, Vörös Imre: Magyar Nemzetközi Kollíziós Magánjog, Logod Bt. 1999, 121. o.
20 1973. évi 22. tvr. 33. cikk.
21 1973. évi 22. tvr. 39. cikk.
22 1973. évi 22. tvr. 42. és 43. cikk.
23 Az adatlap a http://www.huembvas.org/consular/adatlaphalalozas.htm-en érhető el.
24 A konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény 11. §.
25 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 1992. 7/8, 10.
26 A konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény 14. §.
28 A konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény 15. §.
33 A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet 81. §.
34 A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet 82. §.
Visszaugrás
