Talán tekintélysértőnek tűnik egy tudományos folyóirat hasábjain arról írni, hogy korunkat a divat állandó hullámzásai jellemzik, s csupán abban a tekintetben látszik némi eltérés, hogy az egyes hullámhegyek milyen gyakorisággal követik egymást. Aki azonban elolvasta Jókai Mór "Politikai divatok" című művét (Szépirodalmi Könyvkiadó - Budapest 1979.), nyomban rádöbben arra, hogy a divatok, a különféle öltözködési, sőt eszmei áramlatok már a tizenkilencedik század idején is milyen szépen váltogatták egymást. Mindezt sokszor belső, szakmai vagy más meggyőződés nélkül is. Talán a később részletezendők miatt, sőt a gondolatok mélységére is tekintettel nem lehet ártalmas Jókai gondolatait szó szerint idézni a következők szerint. "Ki ne tudná, csak másfél évszázad alatt hány politikai eszme vált uralkodó divattá közöttünk, hány áldozatot és mily nagyokat vitt magával, akiknél az több volt, mint divat, s akik hívek maradtak még akkor is eszméikhez, midőn azok már kimentek a divatból" (idézett mű "Előszó" 1862. augusztus 18-án).
Sajnálatosan a tudomány, a jog területén is megjelennek - látszólag - divatok, melyek nagy hírveréssel és lelkesedéssel indulnak el, majd - rövidebb vagy hosszabb idő után - a lassú hallgatás homályába vesznek. Elegendőnek látszik ennek igazolására csupán néhány hivatkozás. Talán a fiatalabb jogász generációk számára még a jogtörténeti stúdiumokból sem ismert a társadalmi bíróságokkal, a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveivel vagy épp az ifjúsággal kapcsolatos törvény (törvényerejű rendelet), melyek a megjelenés időszakában kivált a sajtó lánglelkű apostolai előtt váltak világmegváltó szellemi alkotásokká. Azok a szakemberek azonban, akik tudományos vagy jogalkalmazó munkájuk kapcsán nem láttak az említettekben "csodatevő" gyógymódot, azok eleve bölcs egykedvűséggel vették tudomásul a pillanatnyi lelkesedést.
Voltak, s minden bizonnyal ma is vannak a tudomány és a gyakorlat legjobb művelői között olyanok, akik időről időre visszatérően, de soha nem divat-meghatározottsággal vetették fel egyes jogtudományi kategóriák jobb kidolgozását, sőt azok gyakorlati alkalmazását is. Sajnos ezek a "kiáltások" nem mindig vezettek eredményre, mert a hangzatos "új divatok" sokszor elnyomták a tudomány és a szakmai gyakorlat képviselőinek érvelését. Nem mentes ezen megállapítás érvénye alól a polgári eljárásjog sem, amit ezen értekezés meghatározó témája, az eljárásjogi előkészítés kategóriájának sorsa is igazol.
Látszólag múló, de fontosságát tekintve soha el nem enyésző kategória volt kivált az 1980-as évek idején a tárgyaláselőkészítés. A jogtudomány és a bírói gyakorlat legkiválóbb képviselői szálltak síkra a tárgyaláselőkészítés jogintézményének jobb törvényi kidolgozásáért és még inkább annak a gyakorlatban való alkalmazásáért a Magyar Jog hasábjain vagy épp a szakirodalmi művekben. Így lépett fel az említett jogintézmény mellett csak példaként hivatkozva - prof. dr. Gáspárdy László, prof. dr. Németh János, dr. Kovács László az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője, dr. Boros Józsefmegyei bírósági tanácselnök (Debrecen), dr. Novák István megyei bírósági tanácselnök, kandidátus (Miskolc) és még igen sokan mások.
Az Igazságügyi Minisztérium 1983-ban a Polgári Perrendtartás Törvényelőkészítő Főbizottságot hozott létre, melynek szervezeti egysége volt a "Tárgyaláselőkészítési Munkabizottság". Ez a Munkabizottság 1983-ban sokoldalas, részletes javaslatot dolgozott ki és adott át a tárgyaláselőkészítés törvényi kidolgozására. De a tárgyaláselőkészítés kategóriájának fontosságát jelzi az a körülmény is, hogy az Igazságügyi Minisztérium - ismerve a sokrétű kutatómunka anyagát a jelen sorok íróját tanulmányútra küldte ki a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba, a Kassa Kerületi Bírósághoz. A tanulmányútra vonatkozó írásbeli/részletes jelentést az Igazságügyi Minisztérium átvette. De a tanulmányútról a Magyar Jog 1988. évi januári számában (54. és következő oldalakon) részletesebb beszámoló is megjelent vizsgálati adatokkal és tényekkel igazolva a tárgyaláselőkészítés szükségességét és hatékonyságát.
Minthogy a nagyszámú tudományos és gyakorlati érvelés ellenére a jogalkotás nem látszott tudomást venni a tárgyaláselőkészítés kategóriájának fontosságáról, nyilvánvalóan felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e a tárgyaláselőkészítésre. Ezt látszik indokolni a polgári eljárás újabb, törvényi strukturális változása, főleg pedig a polgári eljárás vonatkozásában jól megfigyelhető "hangsúlyeltolódás" ténye is.
Az "új idők új dalai" mindenki előtt nyilvánvalóak. Azt azonban mindenképp meg kell vizsgálni, hogy az új eljárási strukturális helyzetben indokolt-e, egyáltalán szükséges-e a tárgyaláselőkészítés jogintézményével foglalkozni. Van-e ennek a jogintézménynek s az ezzel kapcsolatos gyakorlati alkalmazásnak olyan hozadéka, mely indokolttá teszi a kutatást és a munkaráfordítást.
1. Az előkészítés a magyar nyelv etimológiájában és gyakorlati használatában egyaránt azt jelenti, hogy valaminek a megtételéhez, valamilyen cél eléréséhez szükséges előfeltételeket előzetesen biztosítjuk. Minél szélesebb körben és alapossággal biztosítjuk az előfeltételeket, annál biztosabban, annál jobb eredménnyel, annál jobb hatékonysággal tudjuk elérni a kitűzött célt. Nézzünk ennek az állításnak igazolására a mindennapi életből két igen egyszerű példát. Ha valaki lakásába elhív egy vízvezeték-szerelőt, az kivétel nélkül minden esetben nagy táskával érkezik, melyben a jellemző javítási munkákhoz minden szerszám, sőt szinte minden szükséges pótalkatrész is megtalálható. A vízvezetékszerelő tehát már elindulása előtt előkészíti a javító tevékenységéhez szükséges eszközöket azért, hogy a helyszínen már ténylegesen csak és kizárólag a javító tevékenységgel kelljen foglalkoznia, hiszen tudja jól, hogy "az idő pénz".
De a jó háziasszony sem jár el másként. Nem a sütés-főzés közben szaladgál a munkájához szükséges hozzávalókért, illetve konyhai eszközökért, hanem tudva azt, hogy mit is kíván elkészíteni - tehát ismerve a célt - előkészíti a szükséges eszközöket és anyagokat, s így érdemi munkája során nem kell újra és újra biztosítani a szükséges tényezőket. A főzési-sütési cél elérésének feltételei előzetes biztosításával több idő és mód kínálkozik az elérni kívánt cél gyors és jó minőségben való elérésére.
Az előbb említett mindennapi példák után utalásul hivatkozni kell a tudományos munkára is. Bármilyen tudományos kategória tekintetében egy értekezés, egy könyv megírásához előzetesen kutató munka végzésére, tehát előkészítő tevékenység lefolytatására van szükség. Minél alaposabb, minél elmélyültebb a tudományos kutatás, más szóval a mű elkészítésének előkészítése, annál gyorsabb lesz a mű megírása és annál jobb lesz a megírandó mű minősége, szakmai színvonala. A jelen értekezés megírását is hosszú évek elméleti és gyakorlati kutatómunkája előzte meg három előkészítési területen
- a vonatkozó jogirodalom megismerése,
- az előkészítéssel összefüggő jogszabályok megismerése belföldi és külföldi jogszabályok vizsgálatával,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
