I. A királyi ítélőtáblák köztársasági újraalapításának történelmi pillanatában Lábady Tamás (1944-2017), az "új" Pécsi Ítélőtábla első elnöke (2003-2012) a francia forradalomról nyilatkozó Goethét idézte:[2] " Von hier und heute geht eine neue Epoche der Weltgeschichte aus, und ihr könnt sagen, ihr seid dabei gewesen."[3] - azaz: "Itt és most új korszak kezdődik a világtörténelemben, s ti elmondhatjátok, ott voltatok!"
Hogy világtörténelmi volt-e ez a pillanat, joggal vethető fel kérdésként. Ugyanakkor annak vitathatatlan magyar nemzeti jelentőségén bizonyára túlmutat az a tény, hogy az intézmény újraalapítása a történelem polübioszi értelemben vett rekurrens jellegére utal.[4] Az alcím Lábady megnyitóbeszédéből kölcsönzött két allegorikus képe - a "Hellász kék ege" és a "harangöntés" víziója - a Pécsi Ítélőtábla sajátosan ciklikus történetének két legfontosabb pillanatát: az alapításét és az újraalapításét hivatott ezúttal jelképezni (vö. VII. pont).
II. "A kir. ítélőtáblák és kir. főügyészségek szervezéséről" szóló, 1890. június 5-én szentesített és június 16-án kihirdetett 1890. évi XXV. törvénycikk 1. §-a úgy rendelkezett: "A kir. ítélőtáblák száma tizenegyben állapíttatik meg."[5]
A pécsi királyi ítélőtábla, melynek első elnöke (1891-1905) Blaskovich István (1843-1909) volt, megnyitó ünnepségére - a társszervekéhez hasonlóan - 1891. május 5-én került sor. A korabeli Pécsi Napló szerint a városházát és a királyi tábla épületét nemzeti zászlókkal lobogózták fel. A megnyitást istentisztelet előzte meg a belvárosi templomban, azon részt vett a főispán, a polgármester, a táblai bírák, a királyi törvényszék s az ügyvédi kamara számos tagja, jogtanárok és a főbb katonai notabilitások.
A szentmise végeztével a menet a királyi tábla polgári üléstermébe vonult. Blaskovich az elnöki emelvényen ünnepélyes beszédet intézett a közönséghez felolvasva egyúttal az igazságügyi miniszternek hozzá intézett rendeletét, amely a hivatalos eskü letételének napját május 5-re tűzte ki. Az eskü szövegét Cseresnyés tanácselnök olvasta elő, amely után az elnök ünnepélyesen megnyitotta a gyűlést. Felolvasta a hivatalnoki kar névsorát, majd ezt követően a tanácselnök és a táblai bírák eskütétele következett. Az eskü szövegét immár az új elnök olvasta fel. Az eskü letétele után az elnök beszédet intézett bírótársaihoz, melyben kiemelte, nemes hivatásuknak mindannyian csak úgy felelhetnek meg teljesen, ha őt és egymást kölcsönös bizalmukkal és jóakaratukkal támogatják. Erre Cseresnyés tanácselnök többi bírótársai nevében kijelentette, ők feltétlen bizalommal fognak egymás személye iránt viseltetni, s hogy a nehéz munkában tőlük telhető erővel fognak vállvetve közreműködni. Ezután a tanács felosztása következett a polgári tanácsra, elnöke Blaskovich, és a büntető tanácsra, melynek Cseresnyés lett az elnöke. Megalakult a fegyelmi bíróság is, melynek egyik póttagja Babics (sic!) Mihály táblabíró (Babits Mihály édesapja) volt.
A királyi táblai bírók tiszteletére 1891. május 9-én bankettet rendeztek a "Hattyú-házban" (Király u. 15.), rendezői a nemzeti kaszinó tagjai voltak, körülbelül 200-an jelentek meg. Kardoss Kálmán (1839-1916) főispán köszöntője után Blaskovich szólt. Kifejezte, ténykedésükkel azon lesznek, hogy azt a szoros baráti viszonyt, amelyet most Pécs városával megkötöttek, mindvégig fenntartsák. Ezután Sável Kálmán (1843-1906), törvényszéki elnök (1901-től a nagyváradi kir. ítélőtábla elnöke), majd Aidinger János (1846-1906), polgármester beszélt.
A korabeli Pécsi Figyelő írása szerint Őfelsége, I. Ferenc József magyar király (ur. 1867-1916) 1891. június 24-én tett pécsi látogatása során "a kir. ítélőtáblához hajtatott, hol őt Blaskovich táblai elnök fogadta a bírói kar és a táblai személyzet környezetében. A bejárat zöld lombokkal és virágokkal volt feldíszítve, a lépcsőket pedig nehéz szőnyegek borították. Blasko-
- 555/556 -
vich kalauzolása mellett a fölség megtekintette sorban az elnök és a bírák termein kívül a többi hivatalszobákat is. A nagy tanácsteremben bővebb információkat vett az egyes ülésekről s kérdezősködött a személyzet létszámáról. Rövid itt tartózkodás után kifejezte örömét a látottak fölött s buzgó munkát kívánva az igazságügy munkásainak, kíséretével lelkes éljen kiáltások között kocsira szállt."
Az ítélőtábla székhelyéül szolgáló épület a Széchenyi tér északkeleti sarkán álló palota, a báró Oertzen-féle ház volt (amelynek tőszomszédságában működő régi színházépületben 1846 októberében Liszt Ferenc is fellépett). A Schlauch Imre építész vezette felújítást követően 47 helyiséget alakítottak ki: a földszinten iktatóhivatali, irattári, irodaigazgatói, kiadóhivatali, raktári és pótirattári helyiséget, az első emeleten tágas előcsarnokot, két tanácstermet és visszavonulási szobát, az elnöki dolgozószobát, fogadótermet, előszobát, az elnöki titkár és az elnöki iroda négy helyiségét, négy bírói szobát, az igazgató szobáját és jegyzői szobákat, ill. a felek és ügyvédek váróját. A második, szintén előcsarnokos emeleten egy további tanácsterem, ítélethozatali szoba, tanácselnöki irodahelyiség, két bírói szoba, jegyzői szoba, a főügyészi dolgozó, fogadóterem és előszoba, valamint a főügyész-helyettes, az alügyész, a fogalmazók egy-egy szobája és a kezelő személyzet szobája működött.[6]
III. Blaskovich István 1843. március 23-án született Debrecenben, iskoláit itt és Budapesten végezte. Három év ítélőtáblai gyakornoki év után a bécsi országos büntető törvényszékre került, majd 1870-1872 között elnöki titkár a pesti királyi ítélőtáblán, majd ugyanott pótbíró, azután, 1877-től táblabíró; 1881-1882-ben semmítőszéki kisegítő bíró, utána ismét táblabíró, a II. sz. polgári tanács elnöke; 1887-től a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék elnöke; végül 1891-től 1905-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig a pécsi királyi ítélőtábla első elnöke. Nyugalmazásakor az uralkodótól megkapta a Vaskoronarend II. osztályú keresztjét. 1909. augusztus 6-án hunyt el hosszú, évtizedes betegeskedés után. A másnapi Pécsi Napló címlapján búcsúzott tőle, megemlékezve arról, Blaskovich úgy tartotta, "az a jó bíró, kinek nevét sohasem emlegetik". Táblaelnöki célkitűzése a felsőbírósági decentralizáció sikerre vitele volt. A debreceni Szent Anna temetőben nyugszik.
A pécsi kir. ítélőtábla elnökei - rövid szakmai életúttal[7] - a következők (a nevek utáni zárójelben a pécsi kir. ítélőtáblai elnökség hivatali évei láthatók; a rövidítések: ítb.: ítélőtábla; s.sz.: semmítőszék; tvsz.: törvényszék; kvt.: kereskedelmi és váltótörvényszék; jb.: járásbíróság; e.: elnök; te.: tanácselnök; b.: bíró; kb.: kisegítő bíró; ab.: albíró; pb.: pótbíró; et.: elnöki titkár; c.: címzetes; bf.: bírósági fogalmazó; gy.: gyakornok; fb.: felsőbíróság; mb.: megyei bíróság; ü.: ügyész/ügyészség; üv.: ügyvéd; h.: helyettes):
- Blaskovich István (1891-1905) pesti ítb. gy. (1865/66), bécsi orsz. bünt. tvsz. gy. (1869), pesti kir. ítb. et. (1870), pb. (1872), b. (1877), s.sz. kb. (1881), pesti kir. ítb. te. (1882) , bp. kvt. e. (1887); pécsi kir. ítb. e. (1891); Vaskoronarend II. oszt. (1905);
- Balog Károly (1905-1914), bp. kir. ítb. b. (1883) , pécsi kir. ítb. te. (1893), h.-e. (1897);
- Arnold Sándor (1914-1918), c. kir. kúriai b., beregszászi kir. tvsz. e., kassai kir. ítb. te.;
- Félix Antal (1918-1933), besztercebányai kir. tvsz. jb. ab., b. (1890), bp.-i kir. ítb. b. (1902), szolnoki kir. tvsz. e., pestvidéki kir. tvsz. e. (1912);
- Konczvald [vagy: Konczwald] Endre (1933-1938), hajdúnánási kir. jb. ab., brassói kir. tvsz. b., marosvásárhelyi kir. ítb. et., a marosvásárhelyi kir. tvsz. b., majd e., szegedi kir. tvsz. e., pécsi ítb. e., szegedi kir. ítb. e., a Magyar Érdemrend Középkeresztje;
- Szabó Lajos (1938-1939) nagykanizsai kir. ügyészségi e., pécsi kir. tvsz. e. (1930);
- Simon Rudolf (1939-1940) üv., pécsi kir. főü.-h. (1916), főü. (1920), pécsi ítb. te. (1926);
- Jaeger [vagy Jäger] Béla (1940-1947), szombathelyi kir. ü. e., kir. tvsz. e.;
- Makó Jenő (1947-1948) jb. b., kaposvári tvsz. te. (1945); pécsi tvsz. e. (1946); pécsi ítb.-i e.-i hivatalából - alkalmatlanság és "karrierizmus" miatt - "a párt" (ekkor már a Magyar Dolgozók Pártja) leváltja, és utóbb nyugdíját is megvonja;[8]
- Kocsis Mihály (1948-1950), szekszárdi kir. tvsz. bf. (1928), ü. (1932), pécsi kir. tvsz. b. (1940), pécsi kir. ítb. et. (1943), pécsi kir. ítb. b. (1945), népbírósági elnök (1945),[9] pécsi tvsz. e. (1946), pécsi ítb. e. (1948), pécsi fb. e. (1949-1950), pécsi mb. e. (1951), majd egyetemi tanár, tanszékvezető és dékán a pécsi jogi karon. Megítélése mindmáig meglehetősen feszült: bírótársai és a tudomány egyöntetűen elismerte remek bírói és jogtudósi képességeit,[10] ugyanakkor töretlen az a határozottan elítélő hangnem is, amely a kommunizmus legsötétebb éveiben végzett büntetőbírói, bírósági vezetői és jogkari dékáni tevékenységét jellemzi.[11]
- 556/557 -
IV. "Hellász kék egén" a világháborúk, a szerb megszállás, majd a kommunista hatalomátvétel sötét felhői minuciózus részletességgel elevenednek meg Vitéz dr. Arató Jenő (1891-1979), a pécsi kir. ítélőtábla III. sz., kereskedelmi és váltóügyeket tárgyaló, Fesztl Nándor által vezetett fellebbviteli tanácsába kinevezett táblabíró (1939-1949), rövid ideig tanácselnök, majd felsőbírósági bíró visszaemlékezésének lapjain,[12] amelyek alapján azt is megállapíthatjuk, hogy a bírósági ítélkezési tevékenység és a hierarchizált, tekintélyelvű szervezetrendszer egyes "toposzai" örökérvényűek. Idézetek a naplóból:[13]
"1939 február 2-án megjön végre a táblabírói kinevezésem. Engem és Dr. Meszlényi Károly elnöki titkárt kineveztek táblabírónak. [...] Február 6-án az ítélőtábla teljes ülésén én és Dr. Meszlényi Károly letesszük a hivatali esküt, szívünkre tett kézzel egymásután elmondjuk az előttünk felolvasott hivatali esküt." (261. o.) Eskütétel után Szabó táblai elnök szép szavakkal köszönt bennünket, én és Meszlényi kifejezzük köszönetünket a meleg üdvözlésért és azzal vége a «cerimóniának». Eskütétel után végigjárom a táblát és a főügyészséget s bemutatkozom az uraknak, ugyan csak formális bemutatkozásról van szó, hiszen ismerek mindenkit, mint ahogy engem is ismer mindenki s legtöbb úrral személyes jóbarátságban vagyok. Utána lemegyek a törvényszékre és elbúcsúzom a törvényszéki és járásbírósági uraktól, egy kissé meghatódva nézem a törvényszék öreg épületét, több mint 25 évet töltöttem el falai között - igaz, hogy ebből négy és fél évet a háború és a hadifogság ideje alatt csupán formailag -; hosszú, hosszú éveken át jártam a sötét, rideg folyosóit, ültem különböző szobáiban, ebben az öreg, csúnya s mégis szívünkhöz nőtt épületben. (A táblai hivatalos látogatásokat követi a táblai és főügyészségi családoknak feleségemmel való végiglátogatása, azután pedig a visszalátogatók fogadása nálunk - ez a társadalmi formaság is hozzá tartozik a «cerimoniához».) [...] Beosztanak a Fesztl Nándor tanácselnök elnöklete alatt álló III. polgári tanácsba, mely kereskedelmi, váltó és kötelmi jogi pereket tárgyal." (262. o.) "(A III. tanácsban dolgozott valamikor régen 1910 körül édesapám is.) Makara Iván nyugdíjba vonulása után kinevezik Fesztlt tanácselnöknek és átveszi a tanács vezetését, helyébe Dr. Páva István elnöki titkárt nevezik ki bírónak a tanácsba, majd Gellér Ottó is nyugalomba megy, ennek a helyét meg most én foglalom el. [...] Dr. Páva István [...] Kaposváron volt törvényszéki bíró, onnan hozta be Konczwald táblai elnök [...]. Meggyőződéses legitimista, Ottóról állandóan per őfelsége beszél, különben nyugodt fellépésű, higgadt modorú férfi s jó bíró. [...] Vannak ugyan nagy és nehéz pereim - főleg részvényjogi és építkezési perek -, de a perek túlnyomó része nem okoz nehézséget és számuk sem túlságosan sok," (263. o.)
"A hivatali viszonyok nagyon kellemesek a táblán; csupa értékes és komoly ember ül idefenn, az irodákban a tisztviselők, de még az altisztek is mind megválogatott emberek. A bírák zöme a pécsi törvényszéktől jött fel a táblára s már a törvényszékről szoros barátság fűz össze bennünket és családjainkat; aki pedig valahonnan vidékről kerül a táblára, észrevétlenül beolvad a baráti együttesbe." (265. o.) Az örökösödési és dologi jogi pereket tárgyaló I. tanács elnöke, "Balta Béla táblabíró egy éjjel-nappal dolgozó munkagép, ki aprólékosságával, kicsinyességével, kíméletlenségével ugyancsak próbára teszi két bírájának idegeit. Neki semmi munka nem jó, csak amit maga csinál, és úgy kihuzigálja, keresztüljavítgatja két bírájának [ti. Szigriszt Antalnak és Lutz Miklósnak] ítéleteit, mint valami kis iskolás gyerekek dolgozatait. . az én tanácselnököm Fesztl Nándor, egész más stílusú ember. Nyugodt, higgadt, nagyvonalú, eszes ember, kitűnő bíró, nagyon sokat tud . Mint törvényszéki bíró híres volt kurta ítéleteiről, amelyek bámulatosan összefoglalták egy-egy nagy per gyakran ugyancsak összekuszált anyagát, és ítéleteiben biztos
- 557/558 -
szemmel találta meg az anyagi igazságot; ... ritkaság volt, ha egy ítéletét megváltoztatták. ... aránylag fiatalon került fel a táblára. ... mint ember is nagy kultúrájú, sokat olvasott, világot látott ember, nagy turista. . Mikor felkerülök, meglehetős nehéz viszonyok közé jutok; a táblabírói állás elég hosszú időn át betöltetlen, viszont Fesztl szorgalmasan szignálja a pereket a kinevezendő bíróra, s így hatalmas pertömeg vár . aztán kényelmesebb lesz a helyzetem, . fellebbezési és felülvizsgálati ítéleteim száma évenként átlagosan 80 körül mozog, melyhez még felfolyamodások folytán átlagosan 30 végzés járul." (262sk. o.). "... igen nagy változást jelent számomra a táblai berendezkedés. . széles, világos, levegős folyosók, szépen berendezett szobák . s főleg pedig a nagy csend, mely az épületben uralkodik. . a mi tanácsunk pénteken és szombaton tárgyal . általában a táblát valami hűvös előkelőség jellemzi . látom a megilletődést az elsőbíróságiaknál, ha feljönnek hozzánk, hat rájuk . a felsőbíróság presztízse. " (264sk. o.). "Fesztl, Páva és én [...] a legnagyobb harmóniában dolgozunk együtt. [...] Persze sokat kell olvasnom, sokat kell tanulnom, hisz amit a tábla mond, az az alsóbíróságok számára, ha nem is kötelező, de mégis irányt mutató, mellette döntéseink sok esetben véglegesek is, tehát nagyon meg kell gondolnom, fontolnom ítéleteimet, de örömmel teszem, egész életemben ezt csináltam, hozzátartozik ez hivatásomhoz. Fesztl Nándor betöltve 70. évét 1942. jan. 1-ével nyugdíjba megy, helyette új tanácselnököt kapunk Bögös Lajos személyében. Bögös korábban a mohácsi járásbíróság elnöke volt s innen került fel a táblára. [...] Fesztl nagy eszét a szorgalmával pótolja. [...] Bögös úgy elkészül a tárgyalásra, úgy megtanulja a pereket, akár az előadó bíró. [...] A tanács fenti összeállításban 1944. április 1-ig áll fenn. A háborús viszonyok folytán a polgári perek száma erősen csökken, aztán behívások folytán bírák is hiányoznak, úgyhogy 1944. április 1-jével egyesítik az I. és III. tanácsokat, az egyesített tanácsnak jóbarátom Dr. Lutz Miklós táblabíró lesz az elnöke. [...] 1944. szeptember 1-jével újra felállítják az I-es és a III-as tanácsokat, én az I-es tanácsba kerülök, elnöke Dr. Lutz Miklós, tagjai pedig Dr. Dőry Dénes és én leszünk. Egy hónap múlva megint változás következik be, 1944. október 1-jével a II-es és a III-as tanácsokat egyesítik, tanácselnök Dr. Czoboly Gyula, tagjai pedig Dr. Porvay Jenő és én leszünk, de ebben a tanácsban alig három hétig tart a működésem [...]" (264. o.)
"Ide csak kevés ember jár, legfeljebb a tárgyalótermek előszobáiban várakozik néhány ügyvéd, vagy egy-egy peres fél, nincsen embernyüzsgés. [...] A mi tanácsunk pénteken és szombaton tárgyal. [...] Általában a táblát valami hűvös előkelőség jellemzi. [...] a megilletődést látom most az elsőbíróságiaknál, ha feljönnek hozzánk, hat rájuk a nagy csend, a berendezés finomsága s nem utolsó sorban a felsőbíróság presztízse. Különösen elfogódottak az emberek, mikor a táblai elnökhöz készülnek. [...] Az előszobában az elnöki altiszt fogadja s bevezeti őket az elnöki titkár irodájába, aki bejelenti az érkezőket, [...] majd a tükrökkel, képekkel, szobrokkal, nagy pálmákkal díszített, vastag szőnyegekkel borított, finom berendezésű nagy elnöki fogadó termen keresztül bevezeti őket [...] a táblai elnök úri kényelemmel berendezett szobájába, melybe Félix elnök idején még az öreg táblabírák is szívdobogva léptek be. [...] Félix Antal roppant tekintélyt tartott fenn, még saját bíráival szemben is. A hivatali viszonyok nagyon kellemesek a táblán; [...] Mint táblabírónak havi 528 pengő fizetésem van, melyhez 66 pengő családi pótlék és negyedévenként 157 pengő lakbér járul. 1939-1944 között persze sok változás van a táblán. A legfájdalmasabb egymásután két táblai elnök halála. Dr. Szabó Lajos 1938. jan. 16-án történt kinevezésekor hozzáfűzött reményeket mindenben beváltotta. Kiváló táblai elnököt bírunk benne. Ismer mindenkit a tábla területén, a bírákat, a fogalmazókat, s mindent elkövet, hogy a jól dolgozó embereket előre vigye." (265. o.) "Nyílt titok, hogy [...] ő van kiszemelve [...] a budapesti tábla elnökének. És erre [...] érdemes is, mert - eltekintve imponáló megjelenésétől, megnyerő, közvetlen modorától - igen eszes ember, nagy tudással, kiváló szónoki képességgel, gondolatokban gazdag beszédei nagy olvasottságról, mély kultúráról tesznek tanúbizonyságot. [...] Idegenkedve nézi az egyre növekvő német befolyást, [...] aggódik az ország sorsa felett. Sajnos táblai elnöksége nem tart sokáig, gyomorrákot kap, [...] menthetetlen, még két évet sem tölt a táblai elnöki székben, mikor 1939. október 15-
- 558/559 -
én meghal. Utódjává 1939. november 5-én Dr. Simon Rudolf táblai tanácselnököt nevezik ki, ki eddig az I. büntető tanácsot vezette. [...] Kitűnő bíró, joviális magyar úr és jóakaratú ember, kit szeretünk és becsülünk. [...] Elnöksége még rövidebb ideig tart, [...] egy évre kinevezése után, 1940. november 20-án - szintén rákban - meghal. 1941. január 7-én Dr. Jäger Béla szombathelyi törvényszéki elnököt nevezik ki táblai elnöknek. Nem ismerjük őt és enyhe bizalmatlansággal fogadjuk. [...] Elismerjük, hogy [...] kedves ember, [...] kellemes hivatalfőnök, de lekicsinylő véleményünk csak akkor változik meg róla, mikor egymás után több nyilvános megnyilatkozását halljuk. [...] Viharos időkben, a háború nehéz éveiben vezeti a táblát. [...] Szepességi ember, [...] s ennek ellenére, vagy talán éppen ezért utálja a németeket s már 1941-ben, 1942-ben [...] erősen vallja, hogy a háborút a németek nem nyerhetik meg. [...] ezt a véleményét nem titkolja, [...] egy ízben, mikor [...] Imrédy Béla talán 1943-ban Pécsett jár és meglátogatja a Kaszinót, az ott egybegyűlt urak előtt jelenti ki neki, hogy csak olyan ember hihet a németek győzelmében, ki soha térképet nem tartott a kezében. [...] (Dr. Jäger jutalma nem marad el, mikor a nyilasok 1944 októberében hatalomra kerülnek, az elsők között internálják őt.) Változások sűrűn esnek ezekben az években [...]. Vannak kik felkerülnek a Kúriára (Balta Béla, Soós Béla), mások nyugdíjba mennek, [...] halálesetek is adódnak (Mihálffy Dénes 1939 II., Dr. Szigriszt Antal Tibor 1940. VII. 25., Boda Géza 1944. III. 22., Bögös Lajos 1944. IV.). [...] Szigriszt [...] érdekes ember volt [...]" (266. o.) "[. Szigriszt Antal] fiatal korában sokáig újságíróskodott s ott szokta meg az éjszakai munkát, nappal - ha csak nem volt ülése aludt, éjjel meg dolgozott, hajnali három-négy órakor feküdt le. [...] Az utolsó éveiben majdnem kizárólag angolul olvasott, de ugyanígy bírta a német és a francia nyelvet is. [...] Az eltávozottak, elköltözöttek helyébe jönnek új emberek, a személyek változhatnak, de maga az intézmény marad mindig ugyanaz: a magyar jogászi hagyományokat hűségesen istápoló tiszteletre méltó bírói testület, mely híven őrzi az államhatalomtól való függetlenségét, felette álla politikai küzdelmeknek s mely tagjaitól a puritán egyszerűséget, feddhetetlen becsületességet parancsolólag követeli meg. [...] A tábla 1941. május 5-én ünnepli fennállásának 50 éves évfordulóját. [...] 1891. május 5-én nagy ünnepélyességgel nyitják meg, parádés Veni sancte, melyet Dulánszky püspök mond, ünnepélyes megnyitó ülés, [...] nagy díszbankett. A háborús viszonyok között sokkal egyszerűbben ünnepeljük meg az 50 éves évfordulót, csupán ünnepélyes teljesülést tartunk, melyen Jäger táblai elnök egy múltra visszatekintő szép és okos beszédet mond. A teljes ülés nevezetessége, hogy megjelenik azon Dr. Zsabokorszky Ferenc ny. táblai tanácselnök is, egy 94-95 év felé járó, fehér hajú [...] öregúr, kit 1891-ben az újonnan felállított táblához neveztek ki. [...] Az akkori bírák közül az egyedüli, ki még életben van." (267. o.)
"1939 szeptember 3-án a Fesztl-tanács ülésezik; egyik szünetben berohan hozzánk Dr. Somogyváry József ügyvéd és az izgalomtól elfulladt hangon újságolja, hogy a rádió épp most mondta be, hogy a német csapatok megindultak Danzig felé; [...]" (268. o.) "A katonáék sem feledkeznek el rólam, 1940 februárjában behívót kapok a 8. honvédgyalogezred II. zászlóaljához, [...] havonta egy napot kell szolgálnom, az 5. századba osztanak be, melynek parancsnoka [...] Bányai Artúr. [...] én, mint öreg főhadnagy alatta, a fiatal hadnagy parancsnoksága alatt szolgálok. [...] 49 éves koromban - már mint táblabíró - újra a századnál vagyok, kivonulok a századdal gyakorlatozni, éleslövészetre stb. [...] 1940 nyarán az erdélyi mozgósítás kezdődik, [...] csak nem kellek a katonáéknak és így ebből [...] kimaradok. [...] 1942 márciusában behívnak a sásdi hadkiegészítő parancsnoksághoz, honnan tovább irányítanak a Kassán állomásozó 104. Ellátó oszlophoz. [...] 1942. március 25-én vonulok be." (285. o.) "Megjövök Kassáról, nyolc hónapig élem a polgári életemet, mikor újra behívnak [...] 1943. május 25-én [...] ezúttal Pécsett maradhatok. [...] 1943 júniusában behívót kapok Budapestre [...]" (292. o.) "1943. augusztus 31-ig szolgálok, [...] akkor Dőry Dénes táblabíró kollégám vált fel, s visszatérek a polgári életbe. Ezúttal három hónapig maradhatok, mert 1943. december 1-én újra behívnak, ismét a Hadigondozó felügyelőséghez segédtisztnek. [...] Három hónapig szolgálok, 1944. február 28-án leszerelek. [...] A nyilasok 1944. október 15-én magukhoz ragadják a hatalmat és totális
- 559/560 -
mozgósítást rendelnek el. Párnap múlva, október 20-án behívót kapok. [...] Hogy milyen lelkiállapotban megyek jelentkezni, talán nem is kell mondanom! De egyenesen megrémülök, mikor parancsot kapok, utazzam Bajára, beosztásom személyirányító tiszt. Közvetlen Baja körül folynak már a harcok, [...] már nem lehet csak úgy egyszerűen Bajára utazni, egy óra múlva újabb parancsot kapok, Bátaszékre kell mennem." (293. o.) "[...] ismét új parancs van: a pécsi vasútállomásra rendelnek ki személyirányító tisztnek, [...] örülök, hogy itthon maradhatok. [...] a helyzet egyre sötétebb, egyre komorabb [...] A harcok már Pécs szomszédságában, Mohácsnál folynak [...]" (294. o.) "1944. november 27-én - egy hétfői napon - reggel arra ébredünk, hogy szólnak az ágyúk. [...] Az oroszok Kiskőszegnél áttörték a német vonalakat. [...] délután [...] indulok vissza a városba. Felmegyek a táblára, megnézni mi újság. Ott is minden szétesett; ahány ember annyifelé készül, vagy már el is ment; az akták szabadon hányódnak, senki sem törődik már velük. Az elnöki irodában pénzt osztogatnak, kifizetik mindenkinek háromhavi fizetését; [...] a közlekedés [...] leállt, a boltokat sorra lecsukják [...] Leszaladok szüleimhez elbúcsúzni. Otthon apámat egész összetörve találom." (295. o.) "Sajgó szívvel búcsúzom [...], ki tudja, látom-e őket valaha még az életben. [...] indulok a legteljesebb bizonytalanságba [...] A kis Csaba kegyetlenül sír, mindenáron velem akar jönni - soha nem viselkedett még így [...] Délután három órakor hátamon a nagy hátizsákkal indulok le a vasútállomásra [...] A városban [...] kavarog a sok ember, az ágyúdörgés mintha még közelebbről hangzana [...], az eső zuhog. [...] Ez a város szerencséje, [...] visszatartja az embereket a meneküléstől; [...] akik itthon maradtak szépen rájönnek arra, hogy okosan tették, [...] bajuk nem esik. [...] az állomáson [...] keresem embereimet, egyik sem mutatkozik, [...] itthon maradnak. Miért nem teszek én is ugyanígy? [...] Először is itt van a sokszoros és hosszas katonáskodásom alatt belém nevelt katonaerkölcs: katona vagyok s a katona el nem maradhat alakulatától [...]" (296. o.) "[...] a harcok esélyei kiszámíthatatlanok, jöhet ezen a vidéken egy német visszacsapás s egy-két napra újra a németek kezébe kerülhet a város. [...] Az itthon maradt "katonaszökevényeket" statarialiter felakasztják. [...] egy-egy kis ember talán még elbújhat, nem ötlik szembe, de a magamfajta közismert embernél úgyszólván lehetetlen ez. Ez az oka annak, hogy ha nehéz szívvel is, de elmegyek [...] Délután öt órakor beáll a pályaudvarra a 104. sz. Vonalparancsnokság vonata [...] Este hét órakor minden különös jelzés nélkül hangtalanul elindul [...] a sötétségbe, a bizonytalanságba, a hazátlanságba." (297. o.)
Sok a katonaszökevény, Arató Jenő többször mint védő működik a hadbíróság előtt Kanizsán. Számos fordulat után végül 1945. június 27-én hazaérkezik Pécsre. "Egész más várost találok itthon, mint amelyet nyolc hónappal ezelőtt elhagytam. Az a réteg, mely valamikor politikailag vezette, társadalmilag irányította a várost részben eltűnt. Prominens tagjai börtönben, internáló táborban, vagy rendőri felügyelet alá helyezve; részben elmenekültek s valahol idegenben bujkálnak; akik pedig még meg vannak, azok teljesen visszahúzódtak [...]" (356. o.) "Hazaérkezésemet követő napon felmegyek a táblára, jelentkezem Dr. Jäger Béla táblai elnöknél, ki nagy örömmel fogad. Egyelőre munkába állítani nem tud, azonnal adjam be igazolási kérelmemet a városházán, igazolásom megtörténte után újra elfoglalhatom állásomat a táblán. Mindenki ellen, aki valaminő -bármily alacsony - állást vagy tisztséget tölt be, igazolási eljárást kell lefolytatni, melyben felülvizsgálják az illető 1945 előtti viselkedését. [...] Beadom én is igazolási kérelmemet, [melyet .] az igazoló bizottság 1945. augusztus 16-án megtartott igazolási tárgyaláson simán igazol. [...] egyetlen bejelentés sem érkezik ellenem. [...] Egész életemet Pécsen élem le, itt hivataloskodom, ezer és ezer ember ügyében hozok ítéletet, akik között mindig voltak pervesztes felek, [...] mégsem tesz ellenem senki bejelentést, mindenkivel szemben emberséges voltam, senkit sem bántottam, személyében nem sértettem, akin tudtam segítettem, [...] nincs egy haragosom a városban, aki most bosszút akarna állni. [...] 1945. augusztus 30-án újból elfoglalom helyemet az ítélőtáblán. [...] Az egykori táblának csupán a töredékét találom meg. [...] Dr. Jäger Béla táblai elnöknek a kanizsai internáló táborból sikerült hazajönnie, Dr. Páva István táblabíró, [...] Dr. Harsányi Imre, Dr. Vértes András, Dr. Boros István táblabírák,
- 560/561 -
Dr. Kocsis Mihály elnöki titkár [...] és Dr. Sigora László tanácsjegyző, ezekből áll a tábla most [...]. Dr. Czoboly Gyula tanácselnök, Dr. Lutz Miklós táblabíró meghaltak, a többi hiányzók ismeretlen helyen távol vannak. [...] A főügyészségről mindenki hiányzik, [...] vezetését ideiglenesen Dr. Varga Károly táblabíróra bízzák." (363. o.) "Nemcsak a tábla van így, így vannak az alsóbíróságok - törvényszékek, járásbíróságok - és az ügyészségek is. [...] A táblán csupán egy tanács működik, melynek elnöke Dr. Páva István [...] Dr. Boros István mint büntető bíró vegyesen tárgyal polgári és büntető ügyeket. Dolgunk nagyon kevés van, a [...] háború teljesen felforgatta a világot, hiányoznak a peres felek, a tanúk, az ügyvédek, a peres akták az irattárban pihennek. [...] az év végéig hátralevő öt hónapban nékem mindössze 19 ítéletem és 10 végzésem van [...] A tábla épületének egykori nagy csendje, hűvös előkelősége megszűnt. [...] Telezsúfolták mindenféle más hivatallal, [...] kevés a hely, és bennünket bírákat kettesével, hármasával raknak össze egy szobába [...] lassan-lassan hazajönnek a hiányzó bírák, egyik egy hadifogolytáborból jön meg, másik egy osztrák menekülttáborból [...] valamennyiüket igazolják, s utána elfoglalják állásukat. Új emberekkel is növekszik a számunk, [...] áthelyezik Dr. Tarajossy Béla tanácselnököt, ki a kassai ítélőtáblán szolgált. [...] Kinevezik táblabírónak Dr. Szendrői Rezső pécsi törvényszéki tanácselnököt. Dr. Kocsis Mihály elnöki titkár szintén táblabíró lesz. Kocsis azonban nem dolgozik a táblán, hanem a politikai perekben ítélkező Népbíróság elnökségét veszi át, helyette Dr. Murányi Iván pécsi törvényszéki bírót nevezik ki elnöki titkárnak. 1946 elején már [...] a tábla újra három polgári és két büntető tanáccsal dolgozhat. [...] 1946. augusztus 1-ével táblai tanácselnöknek neveznek ki. [...] 1946-ban tisztogatást hajtanak végre, [...] s létszámunk annyira lecsökken, hogy a táblai elnök kénytelen a II. és III. tanácsokat összevonni [...] nagyon nehéz körülmények között hivataloskodunk. Benn élünk egy borzasztó inflációban [...]" (364. o.) "Eleinte havonta kapjuk a fizetést, utóbb kéthetenként, vége felé ötnaponként [...]. A pénzért nem lehet semmit sem kapni, üresek a boltok. A legnagyobb gondunk az élelmiszerek beszerzése, nem a hivatal [...] Kenyeret a táblán kapunk, a táblabíró urak naponta felváltva nagy kosarakban cipelik a fekete és rossz kenyeret a Kisrókus utcai Burits pékségből fel a táblára, hol a kenyeret elosztják közöttünk. Csak aranyért, ruháért, cipőért lehet valami komoly dolgot kapni; feleségem aranyláncát, ékszereit grammonként szétvagdossa [...] ez a nyomorúságos helyzet csak a forint bevezetésével szűnik meg; a fizetésem havi 548 forint lesz s ebből már mégis meg lehet élni. [...] Még jobban megnehezíti a hivataloskodásunkat a politika, mely mint mindent, a bíróságot is áthatja. A bírákat politikai szempontból értékelik; [...] hogy érvényesülnek ítéleteiben a politikai szempontok, pártszempontok; s örökösen félnünk kell attól, hogy valamelyik nem tetsző ítéletünk miatt, mint reakcióst, kidobnak állásunkból. [...] A bírák zöme [...] tartózkodik a politikai mozgalmakban való aktív részvételtől; [...] Azt minden további nélkül elfogadjuk, hogy az ítéleteket többé nem a "Magyar Szent Korona nevében", hanem a "Magyar Állam nevében" hozzuk. [...] Dr. Jäger Béla táblai elnök [...] képtelen megérteni az új időket, képtelen belehelyezkedni az új rend gondolatvilágába; visszahúzódik mindentől és mindenkitől, magányosan gubbaszt szobájában, [...] csak egy-egy megjegyzése mutatja, hogy mennyire ellenszenves neki mindaz, mi a bíróságon történik. 1947. május 1-én aztán betöltve a 70. évét nyugdíjba vonul. Meghatódva veszünk tőle búcsút, [...] vele a régi, pártokon, politikán felül álló független magyar bíróság egyik utolsó képviselője válik meg a bíróságtól. Él otthon, csendesen, [...] lábát sem teszi ki a lakásából, meghal a felesége, majd megéri nyugdíjának elvesztését, s az öregember dolgainak eladogatásából él, s mikor már-már végére ér mindennek, a jó Isten magához veszi." (365. o.) "Utódjává 1947 szeptember 8-án Dr. Makó Jenő pécsi törvényszéki elnököt nevezik ki, kinek helyére [...] Dr. Kocsis Mihály kerül törvényszéki elnöknek. [...] [Makót .] a Szociáldemokrata Párt [...] lelkes hívei kineveztetik a pécsi tábla elnökének [...] kultúrája semmi, modora alpári, közönséges. Semmi tekintélye sincs közöttünk, hiányzó tekintélyét kiabálással, fenyegetőzésekkel, gorombáskodással próbálta pótolni. [...] egyik baklövést a másik után követi el, végül is a helyzete [...] teljesen lehetetlenné válik s 1948. július 5-én állásától felmentik, nyugdíjba küldik. [...] A két munkáspárt
- 561/562 -
egyesülésekor mint karrieristát kizárják a pártból s a nyugdíjak elvonásakor beszüntetik az ő nyugdíját is. [...] sehol sem alkalmazzák, ha valahol fel is veszik, kiderül, hogy táblai elnök volt s két hét múlva kirúgják. Az idős ember így hányódik össze-vissza munka és kereset nélkül, abból élnek, amit felesége keres, kinek sikerül elárusítónőnek bejutni az egyik textil üzletbe. [...] Utódjává 1948. július 5-én Dr. Kocsis Mihály pécsi törvényszéki elnököt nevezik ki. Kocsist már más fából faragták, mint Makó Jenőt. Nagy tudású, igen eszes ember, büntetőjogi egyetemi magántanár, tudását, képzettségét valamennyien respektáljuk. A Kommunista párt tagja s így kerül a táblai elnöki székbe. Az ő elnöksége alatt veszi kezébe a párt a hatalmat s mint a párt exponense erélyes [...]" (A 367. oldal hiányzik!) (366. o.)
Arató az ún. "kétkezi" bíráskodásról így nyilatkozik: "[...] furán érint bennünket az intézkedés. Én valamikor régen még a törvényszéken rövid ideig dolgoztam ugyan a büntetőben, Oltainak is van némi büntetőjogi praxisa, de [...] nem sok maradt meg a büntető tudományunkból. Elő kell venni [...] a büntető törvénykönyvet, a büntető perrendtartást és újból megtanulnunk. [...] Nagyon meggondoltan, nagyon megfontoltan dolgozunk, hogy a számunkra ismeretlen terrénumon hibákat el ne kövessünk. Komoly politikai perek hála Isten nem kerülnek elénk, de van-e mostanában olyan per, mely nem politikai? [...] Vezetem a tanácsot és várom, hogy kinevezzenek ítélőtáblai tanácselnöknek. Bánt, hogy nem akar megjönni a [...] kinevezésem, csak utólag látom be, hogy milyen előnyös volt számomra, hogy nem neveztek ki [...] Ha kineveznek, [...] a nyugdíj elvonás után [...] legfeljebb éjjeli őrnek alkalmaznak, [...] míg így mint volt bíró mégis csak rendesebben el tudok helyezkedni. [Az] 1949. év végén be kell nyújtani valamennyiünknek, kik betöltöttük a 35. szolgálati évet, a nyugdíjazási kérvényünket [...] [Engem] visszatartanak a szolgálatban, [...] maradhatok állásomban. [. Az] 1950. év azzal köszönt ránk, hogy az ősi "ítélőtábla" és "Kúria" elnevezéseket megszüntetik s átalakulunk "Felsőbírósággá", illetőleg "Legfelső Bírósággá" s az ítéleteket a "Népköztársaság nevében" hozzuk. 1950. február 1-ével pedig bevonulnak a népi ülnökök a bíráskodásba. [...] Az én tanácsomhoz is bevonul két népi ülnök, akiket két hónaponként újabb ülnökök váltanak fel. [...] munkások, munkásnők ezek, legtöbbnyire párttagok [...] azzal a kemény elhatározással jönnek, hogy irgalmatlanul le fognak csapni a kulákokra, osztályellenségekre [...] Mikor aztán a tárgyaláson szemük elé tárul a végtelen emberi nyomorúság [...]" (368. o.) "[Mikor a népi ülnökök látják,] hogy a bíróság elé került «kulák», «osztályellenség» nem gonosztevő, [...] hanem a legtöbb esetben saját hibáján kívül bajba került szerencsétlen, [...] akkor meg mindenkit fel akarnak menteni. [...] az ítéletért mi szakbírák vagyunk felelősek, s ha az ítélet nem olyan, mint amilyennek a Párt, ill. Kocsis akarja, minket vonnak felelősségre [...] tele vagyok undorral, kétségbeeséssel. [...] Ezekben az években feltűnően sok a személyi változás [...] a felsőbíróságon." (369. o.) "[...] a felsőbíróság életében nyoma sincs annak a baráti légkörnek, kedélyes hivatali életnek, mint ami valamikor divatozott. Az állásunkért való örökös rettegés [...] kedélytelenné teszi, besavanyítja az embereket; [...] mindenki él magában visszahúzódva, [...] a hivatalon kívül abszolút nem érintkezünk egymással." (370. o.)
"Súlyos gond valamennyiünkre, hogy a Felsőbíróság megszűnésével mi lesz velünk. [...] Decemberben megtörténik a döntés: heten (Dr. Gebhardt, Dr. Dőry, Dr. Vértes, Dr. Krassóy, Dr. Degré, Dr. Harsányi. Dr. Arató) nyugdíjba megyünk, ketten (Dr. Boross, Dr. Oltai) a Legfelső bírósághoz mennek, a többieket a megyei bírósághoz osztják be tanácsvezetőnek, illetőleg bírónak. Dr. Kocsis Mihály elnököt kinevezik a megyei bíróság elnökének - nem sokáig marad itt, mert rövidesen büntetőjogi professzornak nevezik ki az egyetemre, és helyébe Dr. Dely Istvánt nevezik ki." (375. o.) "Az egész Felsőbíróság feloszlik, ahányan vagyunk annyifelé megyünk s fáj valamennyiünknek a válás. A Felsőbírósággal együtt megszűnik a Főügyészség is [...] Tudom, hogy a Felsőbíróság megszűnésével nyugdíjba kell mennem [...] Magamban csendesen búcsúzom attól, mi eddig életemet alkotta [...] tanácsom december 28-án megtartja utolsó ülését, és ezzel befejeződött hivatali tevékenységem. Megkapom az igazságügyminiszter határozatát, mely 1951. január 1-ével nyugdíjba helyez. [...] az egész Felsőbíróság feloszlik, ahányan vagyunk, any-
- 562/563 -
nyifelé megyünk s fáj valamennyiünknek a válás. [...] December 31-én délben nehéz érzésekkel ballagok le a felsőbíróság lépcsőin; a bíróságnál eltöltött 37 év után a mai nappal megszűntem bíró lenni." (376. o.)
V. Hazánkban 1492 óta - II. Ulászló király (ur. 1490-1516) első dekrétumától (vö. 10. és 33. cikk) fogva - rendszeresen ülésezett a királyi tábla, amelyet III. Károly király (ur. 1711-1740) alatt "a királyi ítélőtábláról s annak állandóságáról" szóló 1723. évi XXV. törvénycikkel megerősítettek. Arató Jenő visszaemlékezései világosan szemléltetik, hogy miként válhat a történelem sodrában a békeévek alkotó nyugalma mindennapi horrorrá. Az áldott béke múlékony. Trianon nyomán - ha a bécsi döntéseket figyelmen kívül hagyjuk - az ítélőtáblák terén is nagyobb a veszteség, mint a maradvány.
Az 1948-as "fordulat" után az ítélőtáblák sorsa megpecsételődött. 1949 áprilisában a nép büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbvitel egyszerűsítéséről szóló 1949. évi XI. törvénycikk 36. §-a még ítélőtáblákat említ, azonban ez év augusztus 20-ával, a Magyar Népköztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 36. § (1) bekezdése az ítélőtáblákat kiiktatta az igazságszolgáltatás szervezetrendszeréből, és létrehozta az ún. felsőbíróságokat (az 1911. évi Pp. 4. §-a valamennyi fellebbviteli fórumot értette a fogalom alatt).
A zavaros időkben a pécsi ítélőtábla, majd felsőbíróság utolsó elnöke, Kocsis Mihály (18991970), elnöki "misszióját" úgy fogalmazta meg: "Telítődjék meg az Ítélőtábla, ne az osztályoktól független bíróság, hanem a munkásosztályba való beilleszkedés szellemével!"[14] A székfoglalón a kormányt Hajdu Gyula (1886-1973) igazságügyi államtitkár képviselte, akit a Tanácsköztársaság során elkövetett cselekményeiért ugyanez a bíróság távollétében felségsértés, hűtlenség, lázadás és gyilkosság bűntettében mondott ki bűnösnek.[15]
Az 1949. évi Alkotmány 36. §-át módosító 1950. évi IV. törvény 4. §-a végül úgy rendelkezett, a felsőbíróságok 1950. december 31. napjával megszűnnek. Ezzel a négyszintű igazságszolgáltatás - közel öt évtizedre - befejezte működését.
VI. A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló 1997. évi LIX. törvény 8. §-a olyképpen rendelkezett: "Az Alkotmány 45. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: '(1) A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják.'"
Jóllehet az alkotmánymódosítás folytán 1997. október 1. napjától fogva a magyar igazságszolgáltatási rendszer az egynél több számú ítélőtábla beépítésével újra négyszintűvé vált, az Országgyűlés elmulasztotta a több ítélőtábla létrehozásával kapcsolatos jogalkotási kötelezettségének teljesítését. Az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló 1997. évi LXIX. törvényt ugyanis az 1998. évi LXXI. törvény hatályon kívül helyezte, és az 1999. évi CX. törvény 2003. január 1-jétől Országos Ítélőtábla néven egyetlen, országos illetékességű ítélőtábla felállítását írta elő.
Az Alkotmánybíróság 49/2001. (XI. 22.) AB határozatában (előadó alkotmánybíró: Kukorelli István) megállapította, hogy az Alkotmány 45. § (1) bekezdésének értelmezéséből az következik, hogy a törvényhozó az ítélőtáblákat nem helyettesítheti egyetlen, az egész országra kiterjedő illetékességű bírósággal. A bírósági szervezet ilyen jellegű megváltoztatására kizárólag az alkotmány módosításával kerülhet sor. Megállapította, hogy az Országgyűlés a jogalkotás során kizárólag az alkotmány által meghatározott keretek között mérlegelhet költségvetési, célszerűségi és szakmai szempontokat. Az alkotmány több ítélőtábla felállítását követeli meg, és ezt a jogalkotó nem hagyhatja figyelmen kívül az ítélőtáblák számának és illetékességének meghatározásakor. Álláspontja szerint azonban az országos illetékességű ítélőtábla felállítását 2003. január 1-jével előíró törvény önmagában nem eredményezett alkotmányellenességet, mivel a jogalkotó észszerű keretek között mérlegelheti, hogy az egyes ítélőtáblák mikor kezdjék meg működésüket. Az Alkotmánybíróság azért állapított meg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet, mert a jogalkotó - a szabályozásból kiolvashatóan - a választott megoldással az alkotmány végrehajtását véglegesnek tekin-
- 563/564 -
tette, és nem írta elő több ítélőtábla létrehozását. Az Alkotmánybíróság határozata szerint a törvényhozónak nem több ítélőtábla azonnali felállításával kell megszüntetnie az alkotmányellenes mulasztást, hanem olyan törvényi szabályozással, amelyben a jogalkotó előírja, hogy ésszerű időn belül további ítélőtáblák kezdjék meg működésüket. E szabályozás megalkotására az Alkotmánybíróság 2002. december 31-ig adott határidőt. Arra vonatkozóan, hogy mikor kell ténylegesen felállítani a további ítélőtáblákat, az Alkotmánybíróság határozata nem tartalmazott megállapítást.[16]
VII. Mintegy ötvenhárom év szünet után, 2003. július 1-jén ténylegesen is megkezdődött az ítélkezési tevékenység a 2002. évi XXII. törvény 1. § (1) bekezdése szerint 2003. január 1-jével létesített - működését Lábady Tamás elnökletével megkezdett - Pécsi Ítélőtábla fellebbviteli tanácsaiban. A Pécsi Ítélőtábla működésének megkezdése alkalmából 2003. július 7. napjának 11.00 órájára kitűzött, ünnepi összbírói értekezletén Lábady elnöki programbeszédében az ítélőtáblák felállításának allegóriájaként - a "barbárság" ötvenhárom év előtti korának "a görög szellem derűje és Hellász kék ege" alá történt eltemetése metaforája mellett - Tarkovszkij: Andrej Rubljov c. filmjének harangöntő-jelentét választotta. Mint mondotta:
"A jelenet elején a harangöntő egyedül tevékenykedik. Sorsa úgy hozta, hogy a harangöntő gödröt maga kell, hogy megássa. A megfeszített munkában izzad, verejtékezik. . Lassan azonban a harangöntőt egyre többen veszik körül. Sokan közülük csak érdeklődők, kíváncsiskodók, munkát keresők. De aztán jönnek a segítők is. Előbb csak néhányan, később egyre többen. Mindenki pontosan tudja a helyét. Ki a forma elkészítésében, ki az állványzat felállításában, ki a forró érc kiöntésében kezd szakszerűen munkálkodni. A harangöntő már nincs egyedül. Az egy-egy munkafázisért felelős társaival együtt itt-ott feltűnik, mond néhány eligazítást, aztán tovaszáguld. És egyszer csak eljön a pillanat, amikor mindenki lélegzetvisszafojtva és szívszorongva várja, hogy a harang a magasba lendüljön, hogy meglóduljon a harang nyelve, hogy a harang megkonduljon. Hogy hírt adjon a születésről, arról, hogy valami elkezdődött. . fontos, hogy a harang . mindig időben, pontosan, messzire szóljon. Hogy érthetően adjon jelt jogállamról, erkölcsi értékrendről, igazságról. . A harang szavának értéke sohasem tömegétől, hanem tisztaságától függ. Létezésének értelmet az ad, hogy nem magáról, mindig másról ad jelet. . Senki sem csinál magának harangot. Együtt, sokan készítik, közös verítékkel. És minden elkészült harangban ott van a készítők élete is. A harangöntők életének kopása így lesz életük gazdagodása." ■
JEGYZETEK
[1] A széleskörű forrásbázison (pl. a korabeli Igazságügyi Közlönyök, Minisztertanácsi Jegyzőkönyvek, napilapok) alapuló, számos meglepő nóvummal szolgáló (pl. tudomásom szerint a pécsi kir. ítélőtábla elnökeinek névsora és rövid életútja eddig még nem készült el!) kutatás az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és a Pécsi Ítélőtábla megbízásából az OBH országos bíróságtörténeti kiállítás-sorozatának pécsi állomására készült.
[2] Lábady Tamás / Décsei Katalin (szerk.): A táblabíróságokról. A Pécsi Ítélőtábla. Pécs, 2004. 7. o.
[3] Trunz, Erich (szerk.): Goethes Werke. Hamburger Ausgabe. München, 1998. 10. kötet 235. o.
[4] Polübiosz, Kr. e. II. századi görög történetíró és politikus a Hisztoriai (Történelem) c. főművében bontakozik ki először a nyugati gondolkodás történetében az egyszerre ciklikus és megjósolhatatlan történelem paradigmája. Bővebben Maier, Felix K.: Learning from History παρα δοξαν: A New Approach to Polybius' Manifold View of the Past. In: Histos 6 (2012) 144-168.
[5] A korabeli idézetek az új helyesírás szabályai szerint jelennek meg a tanulmányban.
[6] Hidvégi Márta: Az ítélőtáblák. In: Lábady / Décsei, 24. o.
[7] Források: az aktuális Igazságügyi Közlönyök, a korabeli Pécsi Napló számai (in: Arcanum Digitális Tudománytár), valamint a Minisztertanácsi Jegyzőkönyvek (http://adatbazisokonline.hu).
[8] Arató, Életem. III, 366. o.
[9] Arató, Életem. III, 364. o.
[10] "Kocsist már más fából faragták, mint Makó Jenőt. Nagy tudású, igen eszes ember, büntetőjogi egyetemi magántanár, tudását, képzettségét valamennyien respektáljuk. A Kommunista Párt tagja, s mint a párt exponense kerül a tábla elnöki székébe. Az ő táblai elnöksége alatt veszi kezébe a párt a hatalmat s mint a párt exponense erélyes ...] Ld. Arató, Életem. III, 366. o.
[11] Kari tanácsi jegyzőkönyvek, egyéb egyetemi levéltári okiratok. Pl. a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának 1955. évi május hó 14-én tartott rendkívüli kari tanácsüléséről készült jegyzőkönyv; 855-1-9/1955. sz. bizalmas anyag (Karunk helyzete a K. V. 1955. március 4-i határozata tükrében). Jelentés. Készítette: dr. Kocsis Mihály dékán. Vö. még Óriás Nándor: Emlékeim töredékei. Szerk.: Ádám Antal (Pécs, 2006) 205-206. o.
[12] Arató Jenő: Életem. III. kötet: 1938-1977. Forrás: http://www.csongor6.fw.hu/Neus12/index2.htm
[13] Az egyes idézetek után megjelölt oldalszámok a következő, interneten publikált anyag oldalszámozására utalnak: Arató Jenő: Életem. III. kötet: 1938-1977. (Az elütések és a régies helyesírást a szöveg pontos idézése ellenére korrigálva közöljük.) Forrás: http://www.csongor6.fw.hu/Neus12/index2.htm
[14] Idézi további forrásmegjelölés nélkül Lábady Tamás: Az igazságszolgáltatás reformja mint szinergia-jelenség. Dr. Lábady Tamásnak, a Pécsi Ítélőtábla elnökének programbeszéde a Pécsi Ítélőtábla működésének megkezdésekor. In: Lábady / Décsei, 119. o.
- 564/565 -
[15] Ld. Lábady, Az igazságszolgáltatás reformja mint szinergia-jelenség, 119. o.
[16] Erdei Árpád alkotmánybíró különvéleményében - melyhez Harmathy Attila alkotmánybíró csatlakozott - kifejtette, hogy az Országgyűlés nem mulasztást követett el, hanem alkotmányellenes törvényt alkotott, mivel azonban az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte és nem utólagos normakontrollt, az indítványt el kellett volna utasítani.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző habilitált egyetemi docens, PTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék.
Visszaugrás
