A Képviselőház 1868 novemberében döntött az Országgyűlési Könyvtár megalapításáról. A tanulmány röviden bemutatja a könyvtár 150 éves történetének főbb állomásait. Az eredetileg zárt, kizárólag a képviselőket kiszolgáló könyvtár az "50-es években hogyan került leválasztásra az Országgyűlés szervezetéről és hogyan vált nyilvános országos szakkönyvtárrá, majd a rendszerváltozást követően Szabad György házelnök hogyan állította helyre az Országgyűlés és az Országgyűlési Könyvtár ?történelmileg kialakult szerves kapcsolatát". Bemutatásra kerül a könyvtár utóbbi években történt fejlesztése is.
A Magyar Országgyűlés könyvtárát 150 éve, a törvényhozó munka támogatására az 1868-as házszabályban hozta létre a Képviselőház. A házszabály 215. paragrafusa írta le először, hogy : "A Ház, tagjainak használatára könyvtárt állít, melybe azon könyvek, nyomtatványok, vagy egyéb kiadványok szereztetnek meg, melyek a törvényhozási munkálkodásnál szükséges adatokat tartalmaznak".
Természetesen hosszú folyamat során érlelődött a szándék, hogy a képviselőknek könyvtárat alapítsanak.
A könyvtár alapításához vezető út főbb állomásait megismerhetjük Takáts Sándor piarista szerzetes, képviselőházi levéltárnok munkásságából. Takáts, aki közel 30 éven át dolgozott az Országgyűlési Könyvtárban, kutatóként foglalkozott a könyvtár történetével is. Emlékét ma márványtábla őrzi munkahelyén, a könyvtár déli toronyszobájában.
Takáts következőképpen idézi fel a kezdeteket. Köztudott dolog volt, hogy a reformkori pozsonyi országgyűlésekre sok fiatalt küldtek a megyék, a királyi városok és a gazdagabb főurak. A cél az volt, hogy ezek a fiatalok képezzék magukat és ezáltal egyszer az országgyűlések hasznos követei lehessenek. Néha a Pozsonyban tartózkodó országgyűlési ifjaknak a száma az ezret is meghaladta.
Az országgyűlési ifjak tevékenységüknek olyan működési keretet kívántak kialakítani, amely alkalmas különböző összejövetelek megtartására, egyes témák, elsősorban politikai kérdések megvitatására. Szerettek volna ezért Pozsonyban egyesületet alapítani. Kikérték a korszak legjelesebb országgyűlési képviselői, elsősorban Deák Ferenc és Kölcsey Ferenc tanácsát. Deák és Kölcsey nem akarta, hogy a fiatalok veszélybe sodorják magukat, ezért azt tanácsolták nekik, hogy a
- 121/122 -
politikai célú egyesület helyett "Társalkodási Egyesületet" alapítsanak, melynek célja a művelődés. Ezt a célt az alapszabály szerint a finomabb társalgás gyakorlásával, tudományos művek olvasásával és különböző témák megvitatásával kívánták elérni. Deák és Kölcsey úgy gondolta, hogy egy ilyen egyesület létrehozását politikailag nem lehet kifogásolni.
Azt hogy milyen légkörben is került sor az Egyesület létrehozatalára, jól illusztrálja a titkosrendőrség vezetőjének feljegyzése, amit miniszterének írt 1833 januárjában:
A jelentés szerint: "A magyar ifjúság egyetlen országgyűlésen sem volt olyan durva, politikai téren gonosz és egzaltált, mint most. Magyar hadsereget, magyar tisztikart és magyar királyt követelnek az ifjak, akik különben a lengyeleket is éltetik és a Rákóczi-indulót levetett kalpaggal hallgatják!"
Ezért bár az Egyesület 1834-ben létrejött, de a szüntelen politikai támadások miatt, hol megszűnt, hol újjáalakult. A titkosrendőrség folyamatosan jelentett az országgyűlési ifjak tevékenységéről, így például 1843-ban felküldte az Egyesület alapszabályát a rendőrminiszternek. A jelentésben ezt olvashatjuk a könyvtár előzményeiről:
"Az olvasókörnek két könyvtárőre van, a könyvtárból egyszerre csak egy könyvet szabad kivinni, azt, aki a kölcsönvett könyvet három nap alatt vissza nem hozza, minden napra hat forint bírsággal büntetik."
Az idézett időszakban az Egyesület elnöke Eötvös József volt.
Ekkoriban fogalmazódott meg először, egy kifejezetten a politikusok számára létrehozandó könyvtár igénye.
Az olvasóköröket szervező országgyűlési ifjúságból sokan később vezető politikusok, országgyűlési képviselők lettek, akik természetesnek vették, hogy munkájukat könyvtár segítse.
Így érthetjük meg igazán, hogyan kerülhetett sor a Képviselőházi Könyvtár megalakítása érdekében tett hivatalosnak tekinthető első lépések egyikére 1849. június 26-án. Ezen a napon Almásy Pál, a Képviselőház alelnöke kinevezte Vasváry Károlyt, "a képviselőház könyv- és alirattárnokává". Érdekes módon ezen a napon egy másik, a szabadságharc szempontjából nagyon fontos katonai döntés is születik. Ekkor határozza el a minisztertanács, hogy a magyar hadsereg fő erőit Komáromnál fogja összpontosítani, a Haynau táborszernagy vezette császári fő erőkkel szemben. Világosan láthatjuk tehát, hogy a kiélezett politikai, katonai helyzet ellenére is fontosnak tartották a könyvtár ügyét. A felgyorsult katonai és politikai események következtében azonban a könyvtár ekkor még nem jött létre.
A forradalom leverése után hosszú időre lekerült a napirendről a Képviselőházi Könyvtár megalapításának gondolata. Az idő múlásával a magyar polgárosodás helyzetét talán az jellemezte leginkább, hogy a jövőt egyre többen kompromisszumos módon képzelték el. Eötvös József, aki korábban az országgyűlési ifjak olvasókörének elnöke volt, 1850-ben már úgy vélte, hogy Ausztria segítsége nélkül a magyar polgárosodás, a fenyegető nemzetiségi és szociális problémák miatt, eleve kudarcra van ítélve.
- 122/123 -
Valóban, az 1867-es kiegyezés következményeként jöhetett ismét szóba a Képviselőházi Könyvtár alapításának a gondolata. A Ház ugyanis még 1866 áprilisában a házszabályok módosítása feladatával egy bizottságot bízott meg. Ez a bizottság tett javaslatot arra, hogy a törvényhozási munkálkodás megkönnyítése céljából egy könyvtárat kellene felállítani, ennek figyelembevételével, hozta meg a Ház 1868. november 6-án a könyvtár alapítására vonatkozó döntését.
A következő év decemberében Simonyi Ernő képviselő szóvá is tette a Ház ülésén: "már négy esztendeje, hogy az országgyűlés ülésez és akár egy törvénykönyvre, de csak egy naptárra is legyen szüksége valamely képviselőnek, azt megtalálni nem lehet. Én tehát kérem a Tisztelt Házat, méltóztassék intézkedni aziránt, hogy ezen könyvtár mielőbb felállíttassék." Somssich Pál házelnök erre azt válaszolta, hogy a Házban nincs alkalmas helyiség, de már béreltek egy szobát a Nemzeti Múzeum épületében. Erre az épületre azért esett a választás, mert a Sándor utcában (mai Bródy Sándor utca) működött a Képviselőház, a mostani Olasz Intézet helyén, tehát fizikailag nagyon közel volt így a képviselőkhöz a könyvtár. A múzeum kijelölt szobájában mindössze kb. 1000 kötetet tudtak elhelyezni, ezért néhány hónap elteltével máris új helyszín után kellett nézni. Így került sor arra, hogy kibéreljék a Sándor utcában az ún. Luby-házat, ahol 1873-ig működött a könyvtár. Ebben az időszakban még levéltárnok, írnok, illetve napidíjas segéderők végezték el a könyvtári teendőket. Az évente megszavazott könyvtári költségvetés lehetővé tette, hogy a könyvtár gyűjteménye rohamosan gyarapodjon, 1873-ban már 7505 kötetre nőtt az állomány. Ghyczy Ignác képviselő örökösei a Képviselőháznak ajándékozták apjuk 14 500 kötetes könyvtárát, amit azonban hely hiányában csak 1873 második felében kezdtek feldolgozni. 1873-tól ismét a Képviselőház adott otthont a könyvtárnak. A Könyvtári Bizottság döntött arról, hogy a Ghyczy-könyvtár egy részét a Képviselőház társalgójában és ebédlőjében helyezzék el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
