A csődeljárás 2009. szeptemberi bevezetése után nagy reményekkel kezdeményezték az adósok a csődeljárásokat, mára azonban már tudjuk, hogy a pontatlan jogszabályi megfogalmazás miatt az eljárás egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem segíti az adósok gazdasági talpra állását, nem kezeli a cégcsoportok reorganizációját, kérdésessé teszi a törvény szövegének hiányossága egyáltalán az eljárás létét.
A bíróságok számára már a módosítás hatályba lépésekor megfogalmazódott a probléma, hogy milyen széles hatáskört adott a törvény a bíróságok számára, vajon érdemben is vizsgálhatják-e a felek által kötött egyezségek tartalmát, vagy pedig a korábbi csődegyezség felülvizsgálatánál kialakított megoldást alkalmazva, továbbra is csak a Csődtörvényben előírtak betartását kell formálisan vizsgálniuk. Ez azért merült fel élesen, mert a korábbi időszak joggyakorlatában a bíróságok azzal az érvvel vonták ki magukat az egyezségek érdemi vizsgálata alól, hogy ez az egyezség nem a bíróság által jóváhagyott egyezség volt, azt a bíróság nem is vizsgálhatta, hiszen az egyezséggel történő szerződésmódosításnak minősül, s a hitelező, ha úgy véli, hogy a megtámadásnak fennállnak a feltételei, úgy peres eljárásban léphet fel ellene.
A módosítással ez megváltozott, hiszen pontosan az az érv - hogy ez nem egy bíróság által jóváhagyott egyezség - már nem használható, s előre látható volt, hogy előbb-utóbb egy konkrét ügyben is fel fog merülni a probléma.
A Legfelsőbb Bíróság a Gfv. X. 30.427/2010/9. számú határozatában foglalkozott a kérdéssel. A csődegyezséget az elsőfokú bíróság nem hagyta jóvá, s ezt a határozatot a másodfokú bíróság helybenhagyta, és az adós terjesztette elő a jogerős végzés ellen a felülvizsgálati kérelmet. Az ügyben alapvetően három kérdésben kellett a Legfelsőbb Bíróságnak állást foglalnia:
1. A hitelezői igénybejelentésre rendelkezésre álló 30 napos határidő alatt be is kell fizetnie a nyilvántartásba vételi díjat annak a hitelezőnek, akinek a követelése már fennállt a csődeljárás kezdő időpontjában, vagy erre később is lehetőség van?
2. Milyen szerepe van a jegyzőkönyvnek és az egyezség létrejöttének dokumentálásával kapcsolatos, a Csődtörvényben részletesen leírt iratoknak a bíróság előtti eljárásban?
3. Van-e a bíróságnak lehetősége az egyezséget gazdasági tekintetben felülbírálni, és milyen lehetősége van arra, hogy megakadályozza a tisztességtelen csődegyezségek létrehozását?
Az első kérdésre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság egyértelműen kimondta - hivatkozva a Cstv. 12. § (1) bekezdésére - "… a nyilvántartásba vételhez - azaz ahhoz, hogy a továbbiakban a hitelező meghívást kapjon az egyezségi tárgyalásra hitelezői jogainak gyakorlása érdekében - elengedhetetlen a nyilvántartásba vételi díj befizetése. Enélkül ugyanis a vagyonfelügyelő nem tudja a követelést besorolni [12. § (2) bekezdés], arról nem tudja az adóst és a hitelezőket értesíteni [12. § (5) bekezdés], az adós nem tud egyezségi javaslatot, programot stb. készíteni, hiszen nem ismeri a figyelembe veendő hitelezőit [17. § (1) és (3) bekezdés]. A rendelkezések összevetéséből egyértelműen megállapítható tehát, hogy a hitelezőnek, amennyiben ilyen minőségben a csődeljárásban részt akar venni, a nyilvántartásba vételi díjat a 30 napos határidőn belül be is kell fizetnie."
Nyilvánvalóan az eljárás alatt keletkező hitelezői igények tekintetében a követelés bejelentésére rendelkezésre álló határidőn belül kell a nyilvántartásba vételi díjat befizetni a vagyonfelügyelő számlájára.
A második kérdéssel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság - egyetértve a jogerős végzésben kifejtett állásponttal - kifejtette, hogy "az egyezség jóváhagyása kapcsán az eljárásra a Cstv. részletes előírásokat tartalmaz, ezeket a feleknek pontosan azért kell betartaniuk, mert olyan egyezséget kell a bíróságnak megítélnie, amely nem előtte köttetett, ezért a Cstv.-ben előírt szabályokat minden esetben be kell tartani, ez biztosítja ugyanis a már elbírált hitelezői igénnyel rendelkező hitelezők és az adós közötti egyezségkötési eljárás lefolytatásának a szabályosságát." Ebből következően tehát a csődeljárás során történtek dokumentálásának rendkívüli jelentősége van.
A harmadik kérdésben felvetett problémára adott lehetséges válasz a módosítás miatt elvileg alapvetően megváltoztathatta volna a csődegyezséggel kapcsolatos bírósági felülvizsgálat jellegét. Ezzel kapcsolatban azonban a Legfelsőbb Bíróság elfogadta a másodfokú bíróság által kifejtett álláspontot, s megállapította, hogy "a bíróság feladata a csődeljárás során a törvényesség ellenőrzése, ezen belül az, hogy a Cstv. szabályai érvényesültek-e az eljárás során. A jogerős végzés összefoglalta azokat a Cstv.-ben előírt eljárási cselekményeket, amelyeknél a bíróság közreműködik - eljárás megindítása, hitelezői igények besorolásával és a vagyonfelügyelő eljárásával kapcsolatos kifogások, egyezség jóváhagyása és az eljárás befejezetté nyilvánítása vagy a csődeljárás megszüntetése -, melyek biztosítják azt a felek aktív együttműködésével, hogy ugyan az adós és a hitelezők közötti egyezség tartalmába a bíróság nem avatkozik be, de az egyezségkötés törvényes feltételeit biztosítani tudja.
Az eljárás megindítását követően a csődeljárás gazdasági tartalmával kapcsolatosan a hitelezőknek joga van arra, hogy a vagyonfelügyelő által elfogadott, besorolt követelések tekintetében kifogást terjesszenek elő - saját, illetve más hitelezők igénye tekintetében is -, s ezzel biztosítható, hogy azok a hitelezők és olyan összeg erejéig kerüljenek be a biztosított, illetve nem biztosított hitelezői osztályokba szavazatukkal, akiknek valóban fennáll követelésük az adóssal szemben, s a megfelelő hitelezői csoportba, osztályba kerültek besorolásra. A bíróságnak csak akkor van joga a vagyonfelügyelő tevékenységét vizsgálni és azt megítélni, ha a hitelezők kifogás útján azt megkérdőjelezik."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
