Számos empirikus kutatás által is alátámasztottan a know-how, üzleti titok szerepe felértékelődik, pregnáns alternatívája az egyes szellemi tulajdoni, különösen a szabadalmi oltalomnak. Fogalmi jegyeinek meghatározásának nehézségét a megjeleníteni kívánt intellektuális tudásvagyon szerteágazó jellege teremti meg, hisz ugyanazon fogalmi jegyekkel való leírást igényel a szervezési ismeret, mint az üzleti titokként, know-how-ként titokban tartani kívánt, egyébként szabadalmi oltalom alá vonható találmány. Megítélését s értelmezését még nehezebbé teszi az egyes államok eltérő terminus technicus használata és szabályozási környezete. Magyarország egyedülállónak tekinthető a know-how védelmének, fogalmának, illetve terminusának magánjogi kódexben való deklarációja okán. Az Európai Bizottság 2013/0402 (COD) Javaslata az Innovatív Unió című kezdeményezésben megjelölt célkitűzések elérése érdekében az üzleti titok/know-how védelmére vonatkozóan tartalmaz a tagállamok számára javaslatot. A tanulmány megvizsgálja a know-how/üzleti szabályozási modelljeit, illetve feltárja a Ptk.-nak a know-how irányelvjavaslat által érintett, módosítást igénylő rendelkezéseit.
James Pooley, a WIPO Innováció és technológia szektora főigazgató-helyettesének véleménye, aki az üzleti titokkal kapcsolatos egyik tanulmányának kezdő soraiban arra a kérdésre keresi a választ, melyik az a szellemi tulajdoni forma, amelyben leginkább megbíznak a vállalkozások versenyelőnyük védelme érdekében. Valószínűsíthetően legtöbben a szellemi tulajdon valamely leginkább ismert területét, így a szabadalmi oltalmat, szerzői jogot, védjegyet, vagy mintaoltalmat említenék. Pooley megállapítása szerint azonban nem lenne igazuk, a vállalkozások által leginkább alkalmazott védelmi forma a titoktartás.[1] Mára vitathatatlan tény a szellemi tulajdon felértékelődése, a "szellemi tulajdon: az értékteremtés védőbástyájává"[2] vált.
A know-how/üzleti titok védelme körüli diskurzusnak többes eredője van. Így különösen
- a know-how innovációt felgyorsító jellege[3]
- népszerűsége, amely a szakirodalomban is kimutatott, szabadalmi oltalommal szembeni előnyéből is származik,[4]
- a know-how fontosságát jelzi, hogy a Bizottság know-how irányelv ja-
- 159/160 -
vaslatához kapcsolódó tanácsi feljegyzés melléklete a tudásalapú gazdaság valutájaként aposztrofálja.[5]
Az információs társadalom a személyi viszonyok másik nagy részterületén is változást hozott: az alkotó személyiség, az intellektuális alkotások újabb fellendülésének időszakát is jelentette. Ezen alkotások jellegének megítélése paradigma-váltáson ment keresztül, hangsúlyozottan jelentkezett azok vagyoni jellege, akár a személyi/vagyoni jelleget magán viselő kombinációs elmélet talaján, akár önállóan. A magyar megítélés - a politikai, társadalmi környezet okán is - elsődlegesen a személyi jelleget erősítette. Ez a felfogás e jogterület Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben megjelenő elnevezésében,[6] s az az alapján kialakult jogelméletben és jogalkalmazási gyakorlatban is látható. A szellemi alkotótevékenység eredményét - akár objektivizált formában jelentkezik, akár nélkülözi azt - Lontai Endre már az 1970-es években árunak tekintette az áruviszony lényeges jellemzői meglétének okán.[7] Az intellektuális alkotások vagyoni értékének egyre pregnánsabb jelenléte a jogterület elnevezése kapcsán is változásokat eredményezett, s e változásokat hatékonyan támogatta a nemzetközi szerződések szóhasználata,[8] a nemzetközi gyakorlat, illetve a külföldi szakirodalom.[9] A személyi, illetve a vagyoni/tulajdoni jelleg primátusának kérdésében való állásfoglalás az egyik determináló ereje a jogterület elnevezésének. A szellemi alkotások joga, szellemi tulajdonjog kettőssége a német jogelmélet sajátja is. Vitatott - figyelemmel a dogmatikai alapokra -, hogy a Recht des Geistigen Eigentums, vagy az Imaterialgüterrecht terminus nyerjen alkalmazást azzal, hogy az mind a nemzetközi szóhasználatnak - lásd "intellectual property"[10] -, mind pedig a jogalkalmazási gyakorlatnak a szellemi tulajdonjog, a Recht des Geistigen Eigentums felel meg jobban. Az egyes felfogások közötti nézetkülönbségeket áthidalandó a tanulmány további részében átölelő elnevezésként az intellektuális alkotás[11] terminust alkalmazom.
Az innováció az Európa 2020 stratégia központi eleme, az Innovatív Unió címet viselő[12] kiemelt kezdeményezés keretében a Bizottság vállalta, hogy - többek között a szellemi tulajdon optimalizálása révén - javítja a vállalkozások innovációs keretfeltételeit, melynél a know-how, a know-how transzfer jelentős és kiemelt szerepet játszik. A magyar jogi szakirodalom, illetve jogalkalmazási gyakorlat a know-how fontosságát, hazai innovációt ösztönző[13] tulajdonságát - többek között - az alábbi indokok mentén hangsúlyozza: a) védelme nem regisztráció köteles; b) ezáltal nem jár költséggel;[14] c) a szabadalmi oltalommal ellentétben védelme nem korlátozódik 20 évre. A know-how megnövekedett szerepét jelzi a National Science Foundation és a U.S. Census Bureau által végzett kutatás, melynek eredménye szerint a vállalkozások véleménye alapján a szellemi tulajdonvédelem fontossága "sorrendjében" a védjegy és az üzleti titok védelme megelőzi a szerzői jogi védelmet, valamint a szabadalmi oltalmat.[15] Friedman-Landes-Posner a Some economics of trade secret law című tanulmányukban átfogó módon fektetik le a legfőbb meggyőző érveket az üzleti titok növekvő fontossága mellett. Kutatási eredményeik alapján az üzleti titok védelme az alábbi három "szituáció" okán preferáltabb, mint a szabadalmi oltalom:[16] Az első szituációban a feltaláló szabadalmaztatható találmánnyal rendelkezik, de az a költség, amelynek a feltalálás okán kitette magát, jellemzően alacsony mértékű, és abban hisz, hogy a szabadalmaztatási eljárás, valamint a szabadalmi oltalom fenntartásának költségei lényegesen magasabbak lesznek, mint a találmány feltalálásához kapcsolódó költségek. Így érdeke - üzleti titokként - titokban tartani a találmányt, amíg az az alapján előállítandó termék értékesítéséből visszajönnek a költségei. A második szituációban a feltaláló ugyancsak szabadalmaztatható találmánnyal bír, de abban a hitben van, hogy a versenytársak hasonló találmánnyal rövidebb időn belül elő tudnak jönni, mint amilyen időintervallumig a szabadalmi oltalom fennáll. A harmadik szituációban a feltaláló egy nem szabadalomképes találmány jogosultja, így ezért nem tud szabadalmi oltalmat szerezni, s üzleti titokként megtartva vezeti be termékét a piacra. Mindhárom szituáció az üzleti titok kiemelt szerepére irányítja a figyelmet.
Nehéz az egyetlen koherens know-how fogalom meghatározása, hiszen a védelem tárgyát képező "szellemi vagyon" horizontja igen tág, az üzleti koncepciótól kezdve a megoldáson keresztül magában foglalja az üzleti titokként titokban tartott találmányt is.[17] A jogelméletben, illetve jogalkalmazási gyakorlatban terminológiai sokszínűség jellemzi a know-how fogalmi körébe vont tudást, megjelenik különösen a trade secret, undisclosed information,[18] confidential information, know-how, Geschäftsgeheimnis, Betriebsgeheimnis, nyilvánosságra nem hozott információ, védett ismeret[19] terminusa.[20] Ezen sokszínűség egyik gyökere a know-how sui generis szabályozásának hiátusa. Az Európai Unió legtöbb tagállamában alapvetően az üzleti titok nyer szabályozást és védelmet. Az üzleti titok, know-how fentebb vázolt elismert jelentősége ellenére az egyes IP[21] rezsimek eltérő szintű védelmet biztosítanak a bizalmas információkat érintő visszaélésekkel szemben. Vannak olyan tagállamok, melyek polgári, mások büntetőjogukban szabályozzák e kérdéskört, megint mások - és ide tartozik a legtöbb tagállam - a tisztességtelen versenyt szabályozó jogra, illetve a deliktuális felelősségi jogra helyezik a hangsúlyt.[22]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
