Az Európai Bíróság nagytanácsban ítélkezve hozta meg rég várt ítéletét a Google Shopping ügyben.[1] Az Európai Bizottság (a továbbiakban: "Bizottság") eredeti döntését[2] a Google közigazgatási perben támadta meg, ám a Törvényszék elutasította a keresetet.[3] A Törvényszék ítéletével szembeni fellebbezés nyomán született meg az Európai Bíróság döntése, amely ezzel véglegesen lezárja a lassan tíz éve húzódó jogvitát.
Ügyszám: C-48/22. P. sz. Google LLC és Alphabet Inc. v. Európai Bizottság ügyben 2024. szeptember 10-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2024:726
Kulcsszavak: Google Shopping; érdemeken alapuló verseny; erőátviteli hatás útján megvalósuló visszaélés; hasonlóan hatékony versenytárs; okozati összefüggés; kontrafaktuális elemzés
A Bíróság ítélete fontos jogkérdésekben segít tisztábban látni, mindazonáltal egyes aspektusok homályban maradtak. Az alábbiakban röviden ismertetjük a jogvita lényegét, a Google fellebbezésében foglalt kifogásokat és a Bíróság vonatkozó válaszait, majd észrevételeket teszünk a jogesettel kapcsolatban, konkrétan: levonjuk az ítélet versenyjogi relevanciával bíró tanulságait.
A Google az Unió tucatnyi tagállamban erőfölényes helyzetben volt és van az internetes keresések piacán. A Google keresőmotor révén a felhasználók hozzáférhetnek az interneten fellelhető weboldalakhoz. Az általános keresőszolgáltatás egyrészt egy algoritmus segítségével rangsorolja a találatokat, másrészt egyszerű kék linkekként megjeleníti azokat a felhasználók számára.
A Google a 2000-es évek elején bevezette saját downstream ár-összehasonlító szolgáltatását, amely bizonyos technikai módosulásokkal ugyan, ám végig hozzáférhető volt a Google általános keresőmotorján keresztül. Ezzel tehát a Google az upstream internetes keresőmotorok piacán lévő jelenléte mellé egy vertikális integráció nyomán elkezdett ár-összehasonlító szolgáltatást kínálni, ezzel versenyt támasztva a keresőmotorján eleddig is hozzáférhető ár-összehasonlító szolgáltatásoknak.
Annak érdekében, hogy saját downstream ár-összehasonlító szolgáltatása (ez viselte a Google Shopping nevet) kiemelt figyelemben részesüljön, a Google két intézkedést foganatosított: egyrészt (i) a saját szolgáltatásának kiemelt megjelenítést biztosított: a Google Shoppingot egy önálló "box-ban" jelenítette meg, képeket csatolt hozzá; másrészt (ii) a versenytárs szolgáltatásokkal ellentétben a Google Shopping találati relevanciáját a keresési találatok sorrendjét meghatározó algoritmus nem befolyásolta, az mindig első helyen jelent meg, függetlenül attól, hogy objektíve milyen relevanciát hordozott a felhasználó keresésére tekintettel.
A Bizottság a két fenti gyakorlatot összességében versenyjogi jogsértésként, konkrétan erőfölénnyel visszaélésként értékelte, ezért a Google-t egyrészt a jogsértés abbahagyására, másrészt közel 2,5 milliárd EUR bírság megfizetésére kötelezte. A Google peresítette a Bizottság határozatát, a Törvényszék azonban elutasította a keresetet. A Bíróság a Google fellebbezése nyomán hozta meg a jelen ügyben vizsgált ítéletét.
A Google lényegében négy jogalapon támadta a Törvényszék ítéletét: (1) a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottságnak nem a Bronner-teszt alapján kellett vizsgálnia a Google magatartását; (2) a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a Bizottság határozatát jogszerűnek ítélte, noha az - így a Google - valójában az érdemeken alapuló verseny körébe tartozó magatartást szankcionált; (3) a Törvényszék tévedett az állítólagos visszaélés és annak valószínű hatásai közötti okozati összefüggés felülvizsgálata során; (4) a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottságnak nem kellett meg-
- 743/744 -
vizsgálnia, hogy a magatartás alkalmas volt-e arra, hogy kiszorítsa a hasonlóan hatékony versenytársakat.[4]
Az első jogalapról - a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottságnak nem a Bronner-teszt alapján kellett vizsgálnia a Google magatartását.
A Google érvelésének lényege szerint a Bizottság jogorvoslati előírása lényegében arra kötelezi őt, hogy a downstream versenytárs vállalkozások számára is tegye hozzáférhetővé a kiemelt megjelenítést biztosító "boxokat" a keresőmotor találati listájában. A hozzáférés megadására való kötelezés pedig értelemszerűen azt feltételezi, hogy a versenyjogi jogsértés a hozzáférés megtagadásában állt, amely tényállást pedig az ismert Bronner-teszt tükrében kell elemezni.
A Bíróság érvelése szerint ugyanakkor a Google tévesen értelmezte a Bizottság ítéletét. Az előírt jogorvoslat csupán a jogsértés abbahagyására kötelezte a Google-t, annak azonban több módon is eleget lehet tenni, nem muszáj hozzáférést biztosítani a kiemelt megjelenítést biztosító "box-okhoz." A Google érvelése ugyanakkor azért is téves, mert a "box-ok" nem képeznek önálló infrastruktúrát, azok a találati listának puszta elemei.[5] A Bronner-teszt pedig azért nem alkalmazandó, mert a Google magatartása egy sajátos visszaéléstípust képez, amely nem rokonítható akadálytalanul az ügyletkötéstől elzárkózással.[6]
A második jogalapról - a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a Bizottság határozatát jogszerűnek ítélte, noha az valójában az érdemeken alapuló verseny körébe tartozó magatartást szankcionált.
A Google a második jogalap tekintetében azt kifogásolja, hogy a Bizottság és a Törvényszék az érdemeken alapuló versenybe tartozás megítélése kapcsán értékelték a vizsgált magatartás piaci kontextusát, noha az álláspontja szerint csak a magatartás tényleges vagy potenciális hatásainak vizsgálata körében releváns. Az érdemeken alapuló verseny kérdését tehát dogmatikailag elválaszthatónak tartja a vizsgált magatartás tényleges vagy potenciális hatásaitól.
A Bíróság álláspontja szerint ugyanakkor a Super League-ügyben szintetizált bírósági jogértelmezés alapján[7] a visszaéléssel kapcsolatos vizsgálódás körébe kell vonni minden releváns körülményt, vonatkozzon az akár magára a magatartásra, akár azokra a piacokra, amelyeken a visszaélés kifej(het)i hatásait.[8] Éppen ezért annak megítélése során, hogy a vizsgált magatartás az érdemeken alapuló verseny körébe tartozik-e, igenis van relevanciája annak, hogy milyen jellemzőkkel bír a visszaéléssel érintett piac. Az érdemeken alapuló verseny kérdése mindazonáltal rendívül forró és aktuális vitatémát jelent versenyjogászi körökben, amint arra az ítélet tanulságai között is rámutatunk.
A harmadik jogalapról - a Törvényszék tévedett az állítólagos visszaélés és annak valószínű hatásai közötti okozati összefüggés felülvizsgálata során.
A fellebbezésben foglalt jogértelmezés szerint a Törvényszék - jogellenesen - megfordította a bizonyítási terhet akkor, amikor is a vizsgált magatartás és a piaci hatások közötti okozati összefüggés hiányára vonatkozó kontrafaktuális elemzés bemutatását a Google-ön kérte számon. A Google ugyanis úgy véli, hogy a bizonyítás általános szabályai szerint a magatartás és a piaci hatások közötti okozati összefüggés a visszaélés tényállási eleme, így a versenyfelügyeleti eljárásra irányadó szabályok szerint annak bizonyítása a Bizottságot terheli.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
