"Ha az emberi élet a fogantatással kezdődik, akkor ez időponttól kezdve a biológiai halál bekövetkeztének pillanatáig azt egységes folyamatnak kell tekinteni, és az anyaméhen belüli időszakot a védendő jogai szempontjából ugyanúgy nem lehet szakaszokra bontani, mint a születés és a halál közötti időszakot sem."
"Miután a bíróság álláspontja szerint az emberi élet a fogantatástól a halálig egységes folyamat, így a magzatot az Alkotmány 54. §-ában biztosított abszolút védelem - az élethez való jog - megilleti."
[...] ügyvéd eseti gondnok által képviselt kk. [...] méhmagzata felperesnek, [...] ügyvéd által képviselt [...] I. r., [...] ügyvéd ügygondnok által képviselt kk. [...] II. r. alperes ellen, jognyilatkozat hatálytalanítása iránti perében a bíróság meghozta az alábbi
A bíróság megállapítja, hogy a méhmagzati életkorát élő felperesnek az Alkotmányban biztosított emberi élethez való jogát a II. r. alperesen végrehajtani tervezett művi abortusz sérti, ezért az I. r. alperesnek, mint a kiskorú II. r. alperes törvényes képviselőjének a terhesség megszakítása iránt előterjesztett kérelmét mint jognyilatkozatot hatálytalanítja.
Megállapítja a bíróság továbbá, hogy a kiskorú II. r. alperesnek a terhessége megszakítása iránt előterjesztett kérelme - mint jognyilatkozat - semmis.
A II. r. alperesi ügygondnok ügygondnoki díját [...] Ft., azaz [...] forintban állapítja meg, melynek megfizetésére az állam köteles.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Bajai Városi Bíróságnál 3 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye. A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmükben a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását kérhetik. Ha pedig a fellebbezés tárgyaláson kívül elbírálható volna, a fellebbező fél tárgyalás tartását kérheti.
A bíróság a következő tényállást állapította meg. [...] A méhmagzat részére kirendelt eseti gondnok a Bajai Városi Bírósághoz benyújtott keresetében kérte annak megállapítását, hogy a ll. r. alperes terhessége nem szakítható meg az I. és II. r. alperesnek a terhesség megszakítását kérő nyilatkozata a Ptk. 199. §-ára figyelemmel a szabályozott rendelkezés folytán érvénytelen; kérte annak megállapítását, hogy a II. r. alperes terhességének megszakítása a méhmagzat felperes Alkotmányban biztosított élethez való jogát sérti.
Az I. r. és a II. r. alperesek közötti érdekellentétre figyelemmel a II. r. alperes javára ügygondnok kirendelését kérte, valamint ideiglenes intézkedésként a megye valamennyi kórházának megkeresését aziránt, hogy a per jogerős befejezéséig a műtét nem végezhető el.
A keresetlevélhez csatolt egy letéti szerződést, melynek értelmében a letevő a méhmagzat felperes részére 100 000 Ft-ot letétbe helyezett azzal, hogy az összeggel a II. r. alperes jogosult rendelkezni a magzat élveszületése esetére. Utóbb a tárgyaláson csatolta az Alfa Magzat-, Csecsemő-, Gyermek- és Családvédelmi Szövetség szociális segélyprogramot tartalmazó, 11 pontból álló ajánlatát.
Ezen ajánlat az alábbiakat tartalmazza: [...]
A Pp. 48. §-a értelmében a perben fél az lehet (perbeli jogképesség), akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek. A perbeli jogképesség a polgári jogi jogképességhez igazodik.
A polgári jogi jogképességet a Ptk. 8., 26., 28. §-ai határozzák meg. A Ptk. 8. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban minden ember jogképes: jogai és kötelességei lehetnek. A (2) bekezdés szerint a jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő. A Ptk. 9. §-a értelmében a jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg.
Az Alkotmánybíróság 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában - egyebek mellett - kifejti, hogy a magzat jogalanyiságának kérdése a hatályos Alkotmány értelmezésével nem dönthető el. Az ember alapvető jogi helyzetének jellemzője, hogy jogképessége független bármely tulajdonságától. Alapvetően érvényes ez az élethez és méltósághoz való jogra is. Ha a megszületett ember emberi minőségét kifejező jogállására sem egyéni tulajdonságai, sem az állapotával (pl. életkor) járó tipikus tulajdonságok nincsenek semmiféle hatással, akkor a magzat fejlettsége, s más sajátosságai is közömbösek lehetnek a jogképesség és az élethez és méltósághoz való jog szempontjából. Az idézett határozat rámutat arra, hogy a törvényhozónak kell értékelnie a magzattal kapcsolatos természettudományos és etikai álláspontokat, továbbá mérlegelnie a magzatról való gondolkodás megváltozásának ellentétes társadalmi irányzatait, s eldöntenie, hogy ezek változását indokolt-e jogilag is követni. A fentiek szerint az Alkotmányból nem következik, hogy a magzat jogalanyiságát el kellene ismerni, de az sem, hogy ne lehetne a magzatot jogilag embernek tekinteni.
- 73/74 -
Minthogy az Alkotmánybíróság idézett határozatában foglaltak ellenére sem az Alkotmány, sem a Ptk., sem pedig a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény kifejezett rendelkezést a magzat jogalanyiságának kérdésében azóta sem hozott, a bíróság a perbeni esetben a felperes jogalanyisága kérdésében a Ptk. 8. és 9. §-ai értelmezésével az alábbiak szerint foglalt állást.
A Ptk. 8. § (2) bekezdésében kifejtett általános, egyenlő és feltétlen, minden embert megillető jogképesség az Alkotmányból fakad. Az életkorra tekintet nélkül az embert megillető jogképesség a Ptk. 9. §-ában jut kifejezésre. Ennek értelmében a jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. A Ptk. 9. §-ának rendelkezéséből kitűnően így a már megfogant ember is jogképes, e jogképessége általános és egyenlő is minden más ember jogképességével, azonban e jogképesség feltételes. E feltétel: az élve születés. Márpedig ha a magzat jogképessége általános és egyenlő, akkor a fogantatásától a megszületéséig terjedő időben függő jogi helyzet áll fenn. E függő jogi helyzetben jogviszony alanya lehet attól függő hatállyal, hogy élve születik. A méhmagzatnak dologi várománya van, ezért az ellenérdekű fél saját egyoldalú cselekményével a születés pillanatában bekövetkező feltétlen jogképességtől és az ebből szükségképpen folyó szerzőképességtől nem foszthatja meg.
A perbeni esetben a méhmagzati életét élő felperes - élveszületésétől függő hatállyal - vagyoni jog jogosultjává válhat azáltal, hogy részére meghatározott összeg letétbe került. Ez által nem kétséges, hogy a felperes vagyoni viszony jogosultjává vált, feltételesen azonban, mégpedig azzal a feltétellel, hogy élve születik. Minthogy azonban a II. r. alperes törvényes képviselője az I. r. alperes, a II. r. alperesen végrehajtandó művi abortusz iránt kérelmet terjesztett elő, ennek végrehajtása pedig a magzati életét élő felperes vagyoni érdekeinek érvényesítését megakadályozná, vagyoni jogai megóvása érdekében az eseti gondnok kirendelése a Ptk. 10. §-a értelmében indokolt volt.
A Bajai Városi Gyámhivatal határozata folytán az eseti gondnok kirendelésére sor került, az azt visszavonó határozat pedig a jelen peres eljárás tartama alatt jogerőre még nem emelkedett.
A Ptk. 10. § (3) bekezdése értelmében a gondnok abban az ügyben, amelyben kirendelték, olyan jogkörrel jár el, mint a gyám. A gyám a Csjt. 101. §-a szerint a gyámsága alatt állónak gondozója, vagyonának kezelője és törvényes képviselője.
Felperes eseti gondnoka fentiek szerinti jogosítványaiból fakadóan a gondnokolt érdekében megteheti, és tisztségénél fogva köteles is megtenni mindazon jogcselekményeket, amelyeket a gondnokolt érdekeinek érvényesítése szükségessé tesznek, így jogosult a perindításra is.
I. r. alperes képviselője a tárgyaláson szóban előterjesztett védekezésében a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen hivatkozott arra, hogy a felperes jogképességgel nem rendelkezik (nem jogalany). Hivatkozott arra is, hogy részére eseti gondnok kirendelésének nem volt helye, mert a felperes által érvényesített igény kívül esik a Ptk. 1. §-ában meghatározott lehetőségeken. I. r. alperesi álláspont szerint a keresetben kreált vagyoni érdekellentét a magzat és az anya között a jogszabály kijátszására irányuló jognyilatkozaton alapul. A szerződés színlelt szerződés és mint ilyen semmis, az egyoldalú nyilatkozatot valós tartalma alapján kell megítélni. Hivatkozott arra, hogy a polgári jogi védelem csak a személyeket illeti meg, a magzat azonban nem személy, ezért személyiségi jogai sincsenek. A magzat életéről egyedül az anya dönthet, az élet kioltását csak az anya kezdeményezheti. A kereset az anyának az Alkotmányban biztosított önrendelkezési jogát vonja el, és sérti az emberi méltósághoz való jogát is.
Végül pedig hivatkozott arra, hogy amennyiben a magzat jogalanynak tekinthető is, az élethez való joga megállapítása iránti keresetindításnak akkor sincs helye, mert a kereset az államilag engedélyezett keretek között hozott döntés kijátszására irányul. Indítványozta, hogy a bíróság a keresetet a kereshetőségi jog hiánya miatt utasítsa el.
A tárgyalás berekesztését megelőzően felperesi képviselő az ideiglenes intézkedés iránti kérelmétől elállt, egyebekben keresetét fenntartotta.
I. r. alperesi képviselő perbeni védekezését azzal egészítette ki, hogy amennyiben a méhmagzat felperes jogalany, úgy az ellene elkövetett személyiségi jog megsértéséért a II. r. alperes felel a Ptk. 347. §-a alapján. Felelőssége azonban csak akkor áll fenn, ha magatartása jogellenes. Minthogy azonban államilag engedélyezett jogszerű eljárás keretében akarja magzatát elvetetni, így esetében a jogellenesség hiányzik.
A bíróság a felperes keresetét az alábbiak szerint találta alaposnak.
A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény (továbbiakban tv.) 8. § (1) bekezdése értelmében az állapotos nő terhességmegszakítás iránti kérelmét a Családvédelmi Szolgálat munkatársa előtt személyesen terjeszti elő, a terhességet megállapító szülész-nőgyógyász szakorvos által kiállított igazolás benyújtása mellett. A (3) bekezdés értelmében cselekvőképtelen személy terhességmegszakításra vonatkozó kérelmét nevében törvényes képviselője terjeszti elő. A Családvédelmi Szolgálat munkatársa a tv. 9. § (1) a)-g) pontjaiban felsorolt tájékoztatást követő-
- 74/75 -
en kiállítja az e célra szolgáló kérőlapot, amelyet a kérelmező aláír és egyben megnevezi a terhességmegszakítás elvégzésére általa választott egészségügyi intézményt [9. § (2) bekezdés].
I. és II. r. alpereseknek a terhesség megszakítására irányuló nyilatkozata, mint joghatás kiváltására alkalmas nyilatkozat, jognyilatkozatnak minősül.
A Ptk. 199. §-a értelmében egyoldalú nyilatkozatból csak a jogszabályban megállapított esetekben keletkezik jogosultság a szolgáltatás követelésére; az egyoldalú nyilatkozatokra - ha a törvény kivételt nem tesz - a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
A II. r. alperes a jognyilatkozat megtételekor cselekvőképtelen volt, ezért jognyilatkozata a Ptk. 18. § (1) bekezdése értelmében semmis. A Ptk. 199. § szerint alkalmazandó Ptk. 234. § (1) bek. értelmében a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség.
Mindazonáltal még a cselekvőképesség fennállása esetén sem lehetne a II. r. alperes jognyilatkozatát érvényesnek tekinteni az alábbiakban kifejtendő okok miatt.
[...] a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv. 6. § (5) bekezdésében kifejtett, a II. r. alperest megillető emberi méltóság tiszteletben tartásához való jogát sérti, de sérti az ugyanezen törvény 8. § (1) bekezdésében meghatározott jogát is. Eszerint a gyermeknek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz és ahhoz, hogy tájékoztatást kapjon jogairól, jogai érvényesítésének lehetőségeiről, továbbá ahhoz, hogy a személyét és vagyonát érintő minden kérdésben közvetlenül vagy más módon meghallgassák, és véleményét korára, egészségi állapotára és fejlettségi szintjére tekintettel figyelembe vegyék.
A bíróság l. r. alperesnek a felperes jogalanyiságát /jogképességét/ vitató védekezésével kapcsolatos jogi álláspontját az előzőekben azzal összefüggésben vizsgálta és fejtette ki, hogy a keresetlevél alapján nem volt-e helye a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának. Miután a bíróság e kérdésben a - kifejtettek szerint - nemlegesen foglalt állást, ezért vizsgálta - ugyancsak az I. r. alperes védekezésére figyelemmel, hogy a felperes - méhmagzat - a jelen per megindítására, azaz élethez való jogának megállapítására, perbeni legitimációval rendelkezik-e. Ez utóbbi, immár a per érdemében való döntést kívánó kérdést is igenlően bírálta el a bíróság, az alábbiak szerint.
A Ptk. 2. § (1) bekezdése értelmében a törvény védi a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogait, továbbá törvényes érdekeit. Az idézettek szerint tehát a törvény a személyeknek a vagyoni viszonyain kívül a személyhez fűződő jogait és törvényes érdekeit is védi. Így a gyám jogkörében eljáró eseti gondnok a magzatnak nemcsak a vagyoni természetű, hanem a személyhez fűződő jogai érvényesítése érdekében is felléphet, amennyiben a magzat személynek tekinthető. A magzat jogalanyiságát, mint e per érdemi tárgyalásának előkérdését a Ptk. 8. és 9. §-ainak előzőekben már kifejtett értelmezésével a bíróság igenlően válaszolta meg. Márpedig ha a magzat személynek tekinthető, akkor megilletik mindazok a jogok, amelyeket az Alkotmány és az egyéb jogszabályok az ember számára biztosítanak.
A kérdés megválaszolásánál a biológia és a genetika tudományának e kérdésben kialakított és ma már általánosan elfogadott álláspontját juttatja kifejezésre az Alkotmánybíróság 64/1991. (XII. 17.) AB. számú határozata. E szerint az emberi élet a fogantatással kezdődik, az emberfejlődés a fogantatástól kezdve folyamatos. A megtermékenyítést követően igazolható a magzat egyéni biológiai adottsága (neme, vércsoportja, stb.), vagyis genetikailag befejezett egyén, emberi individuum. Ha pedig biológiailag a magzat ember, genetikailag befejezett egyén, akkor az nem dolog, így nem lehet a tulajdonjog tárgya, amellyel a tulajdonosa szabadon rendelkezhet. Az a körülmény, hogy az ember mint meghatározott egyed a saját egyedi fejlődése bizonyos szakaszában az anyaméhhez kötött, nem jelenti egyúttal azt, hogy ezáltal az anya testének a részévé válna, amellyel, mint tulajdonnal szabadon és korlátlanul rendelkezni lehetne.
Márpedig ha az emberi élet a fogantatással kezdődik, akkor ez időponttól kezdve a biológiai halál bekövetkeztének pillanatáig azt egységes folyamatnak kell tekinteni, és az anyaméhen belüli időszakot a védendő jogai szempontjából ugyanúgy nem lehet szakaszokra bontani, mint a születés és a halál közötti időszakot sem. Önmagában az, hogy a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. tv. 6. § (1) bekezdése szerint a terhesség a 12. hetéig szakítható meg, nem jelenti azt, hogy a magzati élet fejlődésének ezen időpontjáig nem lenne védendő érték, kívül es-
- 75/76 -
ne a biológiai emberfogalom körén, csupán a jogi szabályozásban annyit jelent, hogy az anya egészségének védelme terhességmegszakítás esetén annak korai szakaszában nagyobb mértékben biztosítható. Azt, hogy az idézett törvény a magzati életet a folyamatos magzatfejlődés szempontjából maga sem kívánja szakaszokra bontani, igazolja, hogy a terhességmegszakítás különböző szintű egészségügy intézményekben a terhesség különböző időszakáig végezhető el, márpedig nyilvánvaló, hogy a magzati élet értéke és védendő jogai nem függnek attól, hogy annak megsemmisítésére konkrétan mely szintű egészségügyi intézményben kerül sor.
Miután a bíróság álláspontja szerint az emberi élet a fogantatástól a halálig egységes folyamat, így a magzatot az Alkotmány 54. §-ában biztosított abszolút védelem - az élethez való jog - megilleti, mégpedig emberi fejlődésének ebben a szakaszában e jog az egészséges és biztonságos magzati fejlődéshez és a megszületéshez való jogként érvényesülhet. Az Alkotmányon kívül e jogot biztosítja a gyermekek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20. napján kelt és az 1991. évi LXIV. tv.-nyel a belső jog részévé tett egyezmény 6. cikke is. Eszerint az egyezményben részes államok elismerik, hogy minden gyermeknek veleszületett joga van az életre. Az egyezményben részes államok a lehetséges legnagyobb mértékben biztosítják a gyermek életbenmaradását és fejlődését. Az egyezmény 1. cikke szerint az egyezmény vonatkozásában a gyermek az a személy, aki 18. életévét nem töltötte be, kivéve ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri.
Az egyezmény szóhasználatában az élethez való veleszületett jog azt jelenti, hogy az a létből, az ember voltából ered. A magzatnak az Alkotmányból folyó élethez való joga csak ugyanazon értéket hordozó más alkotmányos alapjoggal konkurálhat. Ez pedig a jelen esetben nem más, mint az anya, a II. r. alperes élethez való joga.
Éppen ezért a bíróság vizsgálta, hogy a felperes élethez - jelen esetben megszületéshez - való joga nem hordja-e magában az anya, azaz a Il. r. alperes élethez, egészséghez való ugyancsak alkotmányos joga sérelmének a veszélyét. A művi abortusz jelenthetné az egészség potenciális veszélyeztetését - a meddőséget -, minthogy az egészség egy nő esetében magában foglalja - a bíróság álláspontja szerint - az anyaságra való képességet és az arra alkalmas állapotot. A felperes élethez való joga alkotmányos alapjog, a felperes és a II. r. alperes között nincs olyan ellentét, amely csak valamelyik élethordozó alany - a perbeni esetben a felperes - életének kioltásával oldható fel.
Az embert az Alkotmány és az egyéb jogszabályok alapján megillető személyiségi jogok skálája széles, de nem azonos súlyú. Az élethez való jog alapjog, vagyis minden egyéb, a személyhez fűződő jog alapja. Élet nélkül további jogoknak nincs értelme és nem is létezhet. Ezért a felperes keresetben érvényesített élethez való jogával szemben a bíróság nem találta azonos súllyal értékelhető jognak az I. r. alperes által hivatkozott önrendelkezési jogot, amely a jelen esetben az abortuszban, vagyis a magzat elpusztításában realizálódna. Nem vitás, hogy az anya életében a 9 hónapig tartó másállapot és a gyermek születését követő időszak igen jelentős változást idéz elő, különös tekintettel az életkorára. Az sem vitatható, hogy az életkor a szülés szempontjából optimálisnak nem tekinthető. Az a nehézség azonban, amelyet a 9 hónapig tartó másállapot miatt a II. r. alperesnek el kell viselnie, nem mérhető össze a megfogant emberi élet elvesztésével, mint a művi abortusz szükségképpeni következményével.
A felperes megszületését követően - a II. r. alperes döntésétől függően - a gyermek nevelésével, gondozásával együttjáró feladatok alól a gyermek örökbeadásával mentesülhet, és ez esetben a születendő gyermek az őt szeretettel váró és őt feltétel nélkül befogadó családban élheti emberi életének immár a külvilágban folytatódó szakaszát.
(Az ítéletet - a személyes adatok és azokkal összefüggő néhány tény elhagyásával - dr. Várgedő Lajos, az I. r. alperes ügyvédje bocsátotta a Fundamentum rendelkezésére.) ■
Visszaugrás
